A farok nem elég

Szeretne szexelni velem. Direkt nem más szót használok. Sok olyan olvasói levelet kapok férfiaktól, amiben kifejtik, mit szeretnének csinálni velem. Van, aki látni szeretne, van, aki a nyelvével érezni, van, aki belém hatolni. Ismeretlen emberek ők mind, akik még sosem láttak, maximum videón.

Te hogyan reagálnál az ilyen megkeresésekre?

Én próbálok empatikus lenni. Megértem, hogy ki van éhezve. De azt már nehezen érzem át, hogy hogyan tud egy képre ráizgulni. Tévedés ne essék, nem ítélem el, csak én tudom nehezen elképzelni ezt, hisz én alapból egy képre nem tudok felizgulni. Pornóra sem. Nekem valahogy kell az egész: a látvány, a mozdulatok, az illat, érezni az erejét, a határozottságát és lágyságát, látni a tekintetét…

Fotó: Vivek Doshi, Unsplash

Egy farok-fotóval végképp nem tudok mit kezdeni. Mit ér önmagában egy farok férfi nélkül? A pénisze látványa nekem semmit sem mond. Abból, hogy hogy néz ki, nem derül ki, mit tud vele tenni. Persze abból sem, ha megírja, mekkora csődör, és hogy ki tudna elégíteni. Mégis honnan tudja? Hisz nem ismer! Nem tudhatja, nekem mi a jó, hogy jó! Még akkor sem hiszem, hogy tudhatja, ha olvassa a blogot. Hisz még én sem tudom igazán.

Én egy teljesen zavaros lány vagyok. Elképesztő bonyolult vagyok az ágyban. Nehéz kiigazodni rajtam, sokszor megtévesztően viselkedem (nem direkt), könnyen megy el a kedvem az aktustól és könnyen ijedek meg. Vajon tényleg tudná ezt kezelni az a random csődör? Valahol kétlem… Azt gondolom, hogy ha látná, hogy nem tud kielégíteni (mert engem nagyon-nagyon nehéz eljuttatni a csúcsra), befrusztrálódna a sikertelenségén, és farkát behúzva menekülne. Csakhogy ez eszébe sem jut, amikor nézi a csinos kis pofimat, és olvassa a „szexi” soraimat. Pedig feketén-fehéren leírom.

Lehet, hogy önmagában ez már egy élmény neki, hogy megírta a vágyait. Engem viszont az empátia hiánya minden alkalommal elszomorít. Rossz látnom, hogy mennyire bele sem gondol, nekem hogy eshet, ha így ajtóstul ront a házba. És közben aggódom érte, mert úgy érzem, a módszere sehova sem vezet, és azt sejtem, így bizony tényleg nagyon nehéz lesz becsajoznia. Márpedig másra sem tud gondolni, mint arra, hogy végre magán érezhessen egy puncit.

A boldog szexuális élet alapja szerintem az önismeret. Ismerni a vágyainkat, a határainkat, és közben figyelni tudni a másikra. Azaz fontos az empátia és a nyitottság is. Ilyenekről fogunk beszélgetni Révfülöpön. Jössz?