Ezt tanultam az intim-masszőrtől
Pontosan azt a türelmet, tiszteletet, szeretetet, elfogadást érdemelné meg a puncim, ahogy elképzelek egy igazán jó intim masszázst Ildikó elbeszélése alapján. És ezt nem csak a pasiknak mondom, hanem magamnak is. Igen, nekem kell elsősorban megtanulnom, hogy egészen addig megálljt kell parancsolnom a partneremnek, amíg valamit nem érzek komfortosnak. És bár csodálatos, ha a partner ügyesen tud olvasni a jelekből, elsősorban az én felelősségem, hogy kommunikáljam, ha még nem állok készen valamire, például a behatolásra.
Sosem voltam még profi jóni (punci) masszázson, de ha mennék, szerintem Ildikóhoz mennék (akivel interjút is készítettem). Szeretem azt a szelídséget, amivel a témáról beszél. Nem az erotikát, inkább a törődést, gondoskodást, gyógyítási szándékot érzem ki a hangjából.
Szeretném eltanulni tőle azt, amit mesél. Mármint nem arra gondolok, hogy szeretnék masszőrré válni, hanem arra, hogy szeretnék megtanulni ilyen szépen lassan haladni az intimitásban. Az egész testet bevonva méltó szeretetben részesítve minden négyzetmiliméteremet. Meg akarom tanulni cirógatni magam és úgy maszturbálni, hogy nem vetem rá magam egyből a csiklómra, vagy a hüvelyemre.
És szeretném, ha a partnereim is megtanulnák, hogy nem lehet egyből a puncimmal indítani. Nem lehet csak úgy benyúlni az ajkak közé, amikor még nem vagyok eléggé nedves és nem lehet a hüvelybe sem benyúlni, csak ha már kéri. És, ami ennél még fontosabb: meg kell tanulnom nem csak felismerni, mikor jön el ez a pont, de jelezni is. Jelezni, hogy „most még ne”, és azt is, hogy „most már légyszi, igen”!
Ó, és úgy vágyok egy ilyen teljes testet átcirógató, hosszú kényeztetésre!
Fotó: greekfood-tamystika @ Pixabay
