Hogy találjunk egyensúlyt a csókban?

Mi történik, amikor én kívánom jobban a csókot, és nem ő? (Előző cikkemre reflektálva.) Az tök más sztori, legalább is én azt hiszem. Én ugyanis nem vagyok ennyire bátor és határozott.

Volt már olyan, hogy én kívántam jobban a nyelves csókot, nem a partnerem. Puszilgatni kezdtem, de ő nagyon lezáró volt. Ilyenkor általában elbizonytalanodok és visszavonulót fújok szomorkodva.

Szerintem olyan még sosem volt, hogy befúrtam volna a nyelvem valakinek a zárt ajkai közé. Nem próbáltam szétpiszkálni a száját a nyelvemmel. Ha nagyon belegondolok, összesen talán annyit szoktam tenni, hogy elkezdem óvatosan nyitott szájjal puszilni és várok, figyelek, hogy viszonozza-e. Óvatosan közelítem a nyelvem is és ha ő is közelít, léphetünk tovább.

Kivételesen úgy is gondolom, jól csinálom. Nem erőszakoskodok, hanem figyelek. Igyekszem empatikus lenni. Megvárom a beleegyezését, ami nem szavakban érkezik, hanem a nyitottságán érzékelhető.