Mikor fogom szeretni a szexet?

Most már millió csodálatos szexuális élményt gyűjtöttem be az elmúlt egy évben, mégis úgy érzem, nem tudnám jó szívvel azt mondani: szeretem a szexet. Még mindig dominálnak az emlékek tárában a nehéz pillanatok, melyek bár már egyre ritkábbak, mégis mélyen belém ivódtak. Még mindig úgy vagyok vele, hogy azért jobb, ha nincs szex, mintha van. Tartok tőle. Nyugodtabb vagyok, ha nyugi van, s nincs nyúlkálás a bugyimba.

Az eszem már tudja, hogy nem szokott baj lenni, hogy szeretni szoktam az együttléteket, de a tudatalattimban még ott lappang a biztonságát féltő kislány. Olyan vagyok, mint a menhelyről hazahozott kutya, aki még évekkel később is fél a veréstől.

Elgondolkodtam, vajon akarom-e, hogy ne így legyen, s arra jutottam, inkább türelmes leszek magammal. Nem baj, ha még tartok tőle. Eljön az idő, amikor majd megnyugszom. Addig is mantrázhatom, hogy „szeretem a szexet”, mert azért, ha jobban belegondolok, ezek a félelmeim inkább korlátoznak abban, hogy elengedjem magam, viszont jót nem igazán hoznak…

A kép forrása itt.