Tavaly beleszerettem egy pasiba. Rajongtam érte. Csodálatos ember, szerettem benne mindent. Csakhogy én párkapcsolatban éltem, monogám kapcsolatban, így nem szabadott romantikus kapcsolatba kerülnöm vele.
Ő is teljesen odavolt értem. Rajongott értem. Vonzottuk egymást, mint két mágnes. Neki felesége volt és két gyereke. Nagyokat sóhajtott, hogy nem lehetünk együtt.
Fura érzések kavarogtak bennem. Nem volt igazán bűntudatom. Kíváncsi voltam rá, vonzott. Szerintem bármilyen érintés következett volna, nem tiltakoztam volna. Viszont amíg én bátortalan voltam, s csak nagyon óvatosan közeledtem felé, addig neki viszonylag nagy volt az önuralma. Így végül a két-három találkozásunk mérlege sok forró ölelés, áramütésszerű érintések, egymásba fonódó tekintetek és libabőr lett. No meg egy majdnem-csók, ami túl veszélyes lett volna, így kitértem előle.
Talán még sosem volt akkora hatással rám senkinek az érintése, vagy közelsége, mint az övé. Izzott a levegő. Egy idő után megengedtem magamnak, hogy elképzeljem, milyen lenne együtt. Elképzeltem a titkos randit a sötét folyóparton, ahol megcsókol. Attól viszont konkrétan pánikba estem, ha belegondoltam, hogy a szexig jutunk. Tudom, hogy ő kívánt, nagyon kívánt. Mondta is és éreztem már abból is, ahogy a hátamat simogatta. Engem viszont a frász kerülgetett attól, hogy szembesülök a farkával, pedig tutira nagyon türelmes és gyengéd lehet.
Mitől féltem? Jó kérdés… Talán leginkább a kudarctól. Attól, hogy nem fogom tudni élvezni, s ezzel mindent elrontok. Elveszítem, holott nem is volt az enyém sosem. Vágytam, hogy megérintsem (még ha tilos is volt, meg is érintettem sokszor), mégis az ennél magasabb fokú intimitás megrémisztett. Mármint az rémisztett meg, ahogy elképzeltem ezt a lehetőséget – ha tényleg történt volna valami köztünk, lehet, simán ment volna. Aztán már az rémisztett meg, hogy mindez megrémisztett. Éreztem, hogy ez így nagyon nincs rendben, hogy ezt most már tényleg helyre kell rakni a fejemben, mert ha azt a pasit sem kívánom, aki ennyire vonz, aki ilyen áramütést tud nekem okozni, az már tényleg nagy bajt jelez.
Ő volt az, akivel elkezdtem fantáziálni. Először jött a folyóparti csók. Milliószor elképzeltem. Aztán, mivel éreztem, hogy az nagyon nincs rendben, hogy rettegek a szextől, magamra kényszerítettem azt a képet, ahogy valahol egy eldugott hotelszobában fekszünk egymással szemben, s összeér a térdünk. Igyekeztem fokozatosan haladni, s olyan képeket választani, amik megnyugtatnak. Itt még csak feküdtünk, egymást érintettük és mélyeket beszélgettünk. Aztán, mikor megállapodtunk a pasimmal, hogy poliamorok leszünk, jött a felismerés: így akár az is előfordulhatna, hogy vele legyek legálisan, a pasim tudta mellett. Sőt, bár pasi nem lenne rá nyitott, de a fantáziámban akár együtt lehetek vele és pasival is. Ez a gondolatsor aztán nagyon megmosolyogtatott. Hazafelé tekertem, erről álmodoztam, majd otthon magam elé képzeltem ezt a szerelmemet amint kinyal a kanapén. Ez volt az első sikeres önkielégítésem, amiről már írtam is.
Fotó: Loredana Lavino @ FlickR
