Bejegyzés

Hullámvölgyek. Egyszer fent, egyszer lent. Gyakorlatilag ez jellemezte az egész szexuális életemet. Vagy legalább is az elmúlt három évet, amikor már végre megtapasztaltam azt, hogy lehetek fent is, nem csak lent. Azelőtt nem léteztek csúcspontok, csak mély gödrök.

hullámvasút a szexben Fotó: Will Myers, Unsplash

Persze valahol ez így normális. Nem lehetünk mindig a csúcson az élet semelyik területén. Van, amikor a sok stressz, a munkahelyi problémák, a kevés pénz, a gyereknevelés, a párkapcsolati gondok, vagy bármi más faktor rányomja a bélyegét a libidónkra is. Szóval érdemes elfogadni, hogy nem mindig lehetek igazi vadmacska.

Ez mind igaz, csakhogy sajnos hozzá kell tenni, hogy én nem vagyok hétköznapi nő. Persze senki sem az, mindenki más, tudom. Én abban vagyok más, hogy hatalmas hátránnyal indultam. Úgy érzem, az én libidóm nem egyszerűen halvány volt, hanem el volt temetve több méter mélyen a föld alá, sőt, még egy jókora betonréteget is húztak fölé.

Tudom, hogy sok nő a harmincas éveiben él át először orgazmust a párjával. Tudom, hogy a legtöbbeknek van egy második kivirágzásuk, amikor rádöbbennek, hogy az a szex, amit addig átéltek, az még semmi, és elindulnak felfelé egy új csúcs irányába. De minél több önismereti csoportba járok, ami a szexualitással foglalkozik, annál inkább azt érzem, hogy én tényleg iszonyat hátránnyal indulok.

És nem tudom miért.

És ez rettentő szar érzés. Mert tudom, hogy az a gyerekkori szexuális bántalmazás, amiről már meséltem hatalmas nyomot hagyott az egész felnőttkori szexualitásomon, de valahogy azt érzem, ez még nem minden. Még kell lennie egy traumának, amit mélyen eltemettem, amire nem emlékszem.

 

Három éve kezdtem el kivirágozni. Akkor kezdtem el szépen apránként élvezni a szexet. Apránként. Néha egy kicsit jobban, aztán visszazuhantam a start mezőre. Azaz ez nem igaz, mert ha épp optimista hangulatomban vagyok (mint amikor a fenti videót készítettem), akkor nagyon is azt tudom érezni, hogy egy csomót fejlődtem, és a startmezőre nem ugrok vissza soha, max. visszalépek pár mezőt.

Amikor optimista vagyok, látom, hogy nagyon sok mindenben fejlődtem. Már értem, amit a puncim mond, tudok vele beszélgetni. Már nem kalandozik el a tudatom állandóan szex közben. És sokszor van orgazmusom.

Sok-sok akadályt leküzdöttem, de az igazság az, hogy még most sem könnyű. Legtöbbször most sem tudok úgy elmerülni a szexben, ahogy néhányszor már sikerült. És ez rohadtul kétségbeejtő érzés tud lenni. Még most is félek a szextől, sokszor előtörnek iszonyat mély félelmeim, amiket nem értek, és sokszor elbőgöm magam orgazmus után. Ezeket még nem értem, mik. De nem adom fel. Bármilyen nehéz is leküzdeni a szexuális traumákat, én nem fogom feladni.

Ezzel a bejegyzéssel szeretném megünnepelni a blogom – és a kivirágzásom kezdetének harmadik évfordulóját. Köszönöm, hogy velem vagytok, köszönöm a sok hálás levelet!

3_eves_a_blog.jpg Fotó: Annie Spratt, Unsplash

Ha még nem olvastad a szülinapi hírlevelem, itt elolvashatod. (A bal felső sarokban találsz feliratkozó linket is.)

Millió szakértő puffogtatja folyamatosan azt, hogy a jó szex titka az őszinte kommunikáció. Ja. Csakhogy azt senki sem mondja meg, hogyan legyünk úgy őszinték, hogy ne okozzunk maradandó sérüléseket a másiknak

Tegyük fel, felismerem, hogy nem úgy ér a puncimhoz, ahogy az nekem igazán jó lenne. (Volt már ilyen.)

Szerencsétlen, honnan is tudhatná, mi esik jól nekem, ha nem érzi azt, amit én. „Mondd meg neki, hogy szereted!” – hangzana a bölcs tanács. Aha, csakhogy ha derült égből rázúdítom, hogy „figyelj, úgy szeretem, ha a puncimhoz érsz, hogy…”, abból tuti sértődés lesz. Egyrészt mert nincs hozzászokva ahhoz, hogy instrukciókat adok magamhoz. Főleg, hogy nem is kérdezte, mit szeretek. Ha nincs nyitott, fogadókész állapotban, csak elvárás-puffogtatásnak és kritikának fogja venni az egészet.

szex_vita_kommunikacio_oszinteseg.png Fotó: Rawpixel

Sokkal jobb lenne, ha olyan lenne az alaphangulat, ahol nyugodtan megoszthatjuk egymással az ilyeneket. Ahol mindketten nyitottak, kíváncsiak vagyunk, és mindketten biztonságban érezzük magunkat annyira, hogy meg merjünk nyílni.

Ja, csak hogyan tudjuk mindezt megteremteni a nulláról? Mert az átlag magyar nem szeret beszélni a szexről. És az én legtöbb partnerem is ilyen átlag magyar volt. És még ha tudtam is volna, mit szeret a testem, mire vágyom, mi a jó nekem, akkor sem lett volna meg a tér, hogy ezt megosszam. Mert nem volt kíváncsi. Nem volt kísérletező és nem is volt jó abban, hogy megfigyelje a reakcióimat. Igen, azt hiszem, az igazán jó szerető kíváncsi és kísérletező. Folyamatosan figyeli a partnere reakcióit, és keresi, mitől lehet még jobb mindkettőjüknek.

 

A legtöbb partnerem a

Mit szeretnél most?

-on túl más kérdést sosem tett fel az ágyban. Hozzáteszem, sokáig én is olyan voltam, hogy frászt kaptam volna, ha megkér, adjak használati utasítást magamhoz. Csak az elmúlt egy-két évben jutottam el odáig, hogy válaszolni tudjak arra a kérdésre: „hogy jó neked az ágyban?”.

Hiszek abban, hogy ezt egy laza csevely keretében is át lehet beszélni, épp úgy, mint azt, hogyan készítsük el a salátát a vacsihoz. Csakhogy idáig sokunknak nagyon nehéz, rögös út vezet. Az első próbálkozás kegyetlen fájdalmas lesz. És a második is. Tudom, mert átéltem. De nem adom fel.

Izgatottan vártam a masszázst. Bevallom, abban reménykedtem, hogy szuperjó érzés lesz, és hogy megnyit majd olyan kapukat bennem, amiknek nem is tudok a létezéséről. Azt vártam, hogy felébreszti majd a hüvelyem addig alvó részeit.

Tudni kell az intim-masszázsról, hogy sokféle dolog történhet velünk közben, amit persze tudtam előre. Tudtam, hogy lehet, hogy nehéz lesz, és lehet, hogy csodálatos. Lehet, hogy felszakít régi sebeket és bőgni, zokogni, üvölteni fogok, meg az is lehet, hogy az egekig emel.

Az első alkalom engem a poklok legmélyére rántott le. Nem azért, mert rossz volt a masszőr – épp ellenkezőleg: nagyon is ügyes volt. És nem gondolom, hogy baj, hogy így történt. Egyszerűen szükségszerű volt, hogy ezek az érzések, képek jöjjenek fel bennem most. Bár iszonyat nehéz volt, örülök, hogy szembenézhettem a szörnyeimmel.

yoni_joni_punci_intim_masszazs.jpg Fotó: Annie Spratt, Unsplash

Volt már olyan életedben, hogy szembenéztél valamivel, amitől rettegtél? Milyen érzés volt? Mit hozott neked ez az élmény?

Én ezt már szinte sportszerűen űzöm: sorra rántom ki a rémeket a szekrényből. Aztán amikor szembenézek velük, már nem is olyan ijesztőek. Számomra nagyon felszabadítóak ezek az élmények.

Most is ez történt. Egyre többször jön elő bennem az érzés, hogy engem valamikor megerőszakoltak, csak nem emlékszem rá, mert annyira nehéz volt az élmény, hogy a tudatalattimba taszítottam. Ez nem biztos, csak azt gyanítom, hogy mostanában kezd a felszínre törni ez az emlék. Azt érzem, hogy valamikor járt bennem valakinek a farka a beleegyezésem nélkül. És már alig várom, hogy ez az élmény tudatossá váljon, hogy fel tudjam dolgozni, és megszabaduljak tőle. Hogy már ne tudjon tovább kísérteni engem.

Amikor megérkeztem Istvánhoz, a masszőrhöz, szóltam neki, hogy az az érzésem, hogy ez a nem ismert traumám most fog a felszínre törni. Mondtam neki, hogy félek, hogy mi lesz, ha ez megtörténik, mire ő megnyugtatott, hogy csak akkor azoknál bújnak elő tudatalatti traumák, akik már készen állnak erre, elég erősek, hog y megbirkózzanak vele. Úgyhogy nem lehet komoly baj.

kristof_istvan_tantra-masszor-yoni-masszazs.jpga masszőr, Kristóf István

Egy ideje már érzem, hogy így van. Kész vagyok arra, hogy megismerjem, mi történt velem. Már elég erős vagyok hozzá, és várom, hogy kiderüljön. Úgy tűnik azonban, hogy ez a trauma nálam nem egyik pillanatról a másikra bújik elő, hanem apránként, szépen, lassan adagolja magát. És ahogy vártam, a masszázs során tényleg előbújt egy része.

El kell mondanom, hogy István szerintem kiválóan kezelte az egész helyzetet. Türelmes volt, és éreztem, minden figyelme rajtam van. Csak adni, csak gyógyítani akart, és látott engem. Nagyon is jól tudta, mi zajlik bennem. Talán nem konkrétan, de tudta.

A helyszín és a felvezetés nagyon megnyugtató volt. Meghitt szoba, nyugodt zene, meleg, illatok. Mindent elmagyarázott, mi fog történni. Szelíd volt és türelmes. Egy kisebb ráhangolódó szertartást  követően egy két órás teljes testes tantra masszázs következett. Néha hozzá ért a puncimhoz, de alapvetően nem egy erotikus masszázs volt ez szerintem, hanem gyógyító érintések sorozata… amiből én semmit nem éreztem… de ez szintén nem István hibája volt.

Talán ismeritek azt a jelenséget, amikor a nő (főleg nőkre jellemző) szex közben „elhagyja a testét”, elkalandoznak a gondolatai, és képtelen érezni azt, ami a testével történik. Ezt a szakma „disszociációnak” hívja. Különösen jellemző ez azokra, akik valami traumát éltek át. Úgy védekeztek akkor, hogy „kirepültek a testükből”, mert amit átéltek, az túl fájdalmas volt ahhoz, hogy fel tudják dolgozni. Nos, én ezt már egy ideje nem csináltam szex közben, most viszont Istvánnál valamiért fokozottan előbújt. Az erősebb nyomásokat leszámítva gyakorlatilag alig érzékeltem valamit a két órás masszázsból. Persze sajnáltam, de közben arra gondoltam, hogy valamiért megvan ennek is az oka, és reméltem, hogy ez is a gyógyulás része. István pedig megnyugtatott, hogy attól még, hogy nem éreztem, a hatás ugyanúgy megvolt.

Az a szokása Istvánnak, hogy a két órás masszázst követően minden esetben rákérdez, hogy szeretne-e a vendég jóni masszázst, vagy itt álljanak meg. Bár addigra már teljesen kételkedtem abban, hogy bármit is érezni fogok a puncim érintéséből, és elvesztettem a reményt, hogy én most csodás gyönyöröket fogok megélni, de igent mondtam. Éreztem, hogy kell nekem ez az élmény.

István arra is felkészített előre, hogy könnyen lehet, hogy fájni fog a masszázs, mert a cél az, hogy kimasszírozza a punciban tárolt traumákat, ha vannak. Ha pedig nagyon fáj, és szeretném, hogy abbahagyja, szóljak.

Hát nagyon fájt. Zokogtam. Mégsem akartam, hogy abbahagyja. Túl akartam esni rajta. Összeszorítottam a fogam, kiengedtem az összes könnyem, amit ki tudtam. Tisztulni akartam.

Ez a masszázs egyfajta utazás. Mindenki máshova utazik, minden alkalom különbözik. Én pedig az első alkalommal a poklok mélyére utaztam. Éreztem, ahogy megerőszakolnak. Éreztem, ahogy bennem van egy farok (nyilván nem dugott meg István, ez csak a képzeletemben zajlott), és keményen baszott jó hosszan. Fájt. Nagyon fájt.

Egy ponton azonban elég lett. Megállítottam a kezét, és ekkor egészen hihetetlen dolog történt. A képzeletemben odakuporodott az ölembe a zokogó kislány-énem. Átöleltem a kicsi Lilit, és szorítottam, simogattam. Minden tudásom elővettem, amit a Heart & Sexuality csoportjában tanultam arról, milyen az ideális szülői reakció. Simogattam, tartottam a kis fejét, amíg sírt, és közben beszéltem hozzá:
– Drága kicsikém! Úgy örülök, hogy itt vagy velem, és hogy elmondtad nekem ezeket! Szegénykém! Tudom, hogy borzasztó lehetett, megértelek! Sírj nyugodtan, amíg jól esik, az jót tesz! Ó, kicsikém, úgy sajnálom! Remélem, tudod, hogy én mindig itt leszek neked! Gyere nyugodtan, bármikor! Én mindig itt leszek, és igyekszem segíteni. Ó, annyira szeretlek, drágám! Csodálatos vagy! Itt vagyok, sírj csak, amíg jól esik…

Nagyon-nagyon hosszan feküdtem így, és közben öleltem a kislány-önmagam. Csodálatos érzés volt így kapcsolódni önmagammal, és ilyen fokú önszeretetet, önelfogadást átélni! István pedig mindeközben türelmesen várt, és nem csinált semmit. Nem folytatta, csak várta, amíg jelzek.

Hihetetlen utazás volt. Egyszerre volt rettenetes és felemelő. Azt gondolom, hogy rengeteg feszültségtől megszabadultam. Kisírtam magamból sok borzalmat, és közelebb kerültem önmagamhoz. Azt még nem tudom, hogy a puncim ettől mit változott – erre talán majd a következő alkalom hozza meg a választ…

István a végén csak keveset beszélgetett velem. Valahogy nem a szavak szintjén történtek a dolgok, én sem igényeltem különösebben, hogy megbeszéljük, mi történt. Csak annyit mondott, hogy már nagyon itt volt az ideje, hogy eljöjjek. És pont jókor jöttem.

Tiszta szívemből ajánlom Kristóf Istvánt ez alapján az egy alkalom alapján. És remélem, aki szintén elmegy hozzá, hasonlóan fontos élményekkel gazdagodik – akár brutális mélységeken, akár hihetetlen magasságokon át. Meséljetek majd, ha elmentek!

Korábbi videóm a yoni-masszázsról:

 

A nyalás csodálatos dolog, de nem tud felizgatni. Mármint olyankor nem, amikor amúgy nem kívánom a szexet.

Több partneremmel is előfordult már, hogy amikor azt tapasztaltuk, hogy nem állok még készen a behatolásra, akkor elkezdett nyalogatni, hogy felizgasson. Csakhogy hiába nyal akármennyit, hiába lesz akár két orgazmusom is egymás után ettől, amikor befejezi, megcsókol, és közeledik, hogy most akkor végre következzen a jól kiérdemelt behatolás, amiért úgy megdolgozott (ezt nem ő mondja, hanem én gondolom), akkor én képes vagyok újra pillanatok alatt bezárkózni. Ha már eleve bennem volt a félelem a behatolástól, vagy nem volt meg köztünk a megfelelő bizalom, hiába élveztem előtte kettőt, ugyanúgy nem fogok készen állni a behatolásra.

nyalas_elojatek_oralis_szex.jpgFotó: MAX LIBERTINE, Unsplash

Persze van, amikor az orális kényeztetés kiváló módszer arra, hogy felizgassanak egy hölgyet. A vilgáért sem akarnám azt mondani, hogy ez egy általános jelenség! Inkább arra szeretnék kilukadni, hogy ha már bennem van egy félsz, ami miatt nem tudok megnyílni, akkor ott a tüneti kezelés (=nyalás) nem segít. A probléma gyökerével kell foglalkozni.

A másik fontos tanulság: ki kell vernem végre a fejemből azt a képzelt (?) elvárást, hogy ha kinyal, akkor majd engednem kell a behatolást. Ezt így konkrétan még egyetlen partnerem nem mondta ki, de az én fejemben ettől még létezik ez az elvárás, és rendszeresen eszerint cselekszem. Pedig mennyi más alternatíva van, ha nem állok készen: simogathatom őt kézzel, kielégíthetem szájjal, megkérhetem, hogy csinálja magának, és én például addig a mellbimbóival játszom, csókolgatom a testét… Vagy kérhetek még egy kis pihenőt az orális kényeztetés után, és adhatok magamnak időt, hogy a félelemmel szembenézzek, és megpróbáljam elengedni azt. És persze az is lehet, hogy egyáltalán nem viszonzom, bár ezt bizonyos partnerek esetében nehezen tudom elképzelni. Van az a férfi, akinek belefér, hogy csak adjon, de olyan is van, akinek nagyon nem.

Tudjátok, vannak olyan cikkek, amiben különböző termékeket tesztelnek, majd összehasonlító elemzést írnak a küzönböző márkákról. Mi egy házi óvszer-összehasonlító cikk előkészületeinél járunk már vagy két hónapja. Elakadtunk már sokadszor.

Az egész úgy kezdődött, hogy már az ötletet is csak félve vetettem fel Ádámnak. Mert mégis milyen már, hogy a saját párom akarom tesztnyuszinak használni? Még inkább a legféltettebb testrészét? Beleegyezett, bár nem volt boldog.

Megérkezett a csomag, 5 féle óvszerrel, köztük a Lelo Hex, amit már rég óta ki akartam próbálni. Az óvszerek Porshéja. Naná, hogy ezzel kezdtük a tesztelést, és naná, hogy nem volt kedvünk utána máshoz nyúlni… Ezzel itt le is ragadtunk pár hétre.

ovszer_teszt_lelo_hex_durex_invisible_billy_boy_amor_neon_longtime_lover_2.jpg A mai menü…

A leragadásba mondjuk az is belejátszott, hogy ahogy telik az idő a kapcsolatunkban, gyakrabban vagyunk fáradtak a szexhez. Ritkábban bújtunk össze, mint az elején. Márpedig minél nagyobb a szünet két aktus között, a libidóm annál lassabban melegedik fel. Amikor nehezen éled fel bennem a vágy, nehezebb a behatolás is, megjelenik a félelem az együttlétben, úgy pedig, amikor eleve nehezített terepen vagyunk, már semmi kedvünk kísérletezni, ezért inkább elhalasztjuk a tesztet egy következő alkalomra, és nyúlunk a megszokott dobozhoz.

Amikor több idő telik el két aktus között, az aktus hossza is rövidül. Amikor már annyira kíván Ádám, hogy érzi, hamar el fog menni, nem túl átfogó a teszt. Tehát inkább a megszokott dobozhoz nyúlunk… 

Időközben eljutottunk nemibetegség-szűrésre is, és mivel kiderült, makk egészségesek vagyunk, elkezdtünk játszani óvszer nélkül is. Csak a végén vesszük fel a kondomot, akkor meg már minek használjunk el egy jobbat? 

És akkor ott van még, hogy egy meghitt pillanatban, intim együttlétben, egymásra hangolódva, és aggódva, hogy “most vajon el tudom-e engedni magam eléggé az együttléthez”, “mennyire fogom tudni élvezni”, “mennyire bírok majd jelen lenni”, bizony, rosszul esik az extra kísérletezés. Már eleve zavarodott vagyok, nem hogy még én döntsek, melyik típust próbáljuk épp ki.

ovszer_teszt_lelo_hex_durex_invisible_billy_boy_amor_neon_longtime_lover.jpg Így grimaszolok, mikor izgulok, félek, és zavarban vagyok

Ja és persze Ádám egy természetközeli ember. Nem szereti a mesterséges illatokat, a krémeket, vagy épp az extrém színeket. Őszintén szólva ő a ízesített fekete (Billy Boy), a sötétben világító  (Amor Neon), és a hosszú együttléteket biztosító síkosítót tartalmazó kondomot (Longtime Lover – különleges síkosítással, amely késlelteti a magömlést és ezáltal meghosszabbíthatja a szexuális izgalmat) legszívesebben messziről elkerülné. Ezeket így egyelőre halogatjuk.

Tudom, az első kettő tulajdonképpen poén… Csak mi valahogy ilyenkorn nem szoktunk vicceskedő hangulatban lenni. Nem azt mondom, hogy nincs helye a poénkodásnak az ágyban, csak mi ehhez mostanában nem vagyunk elég felszabadultak…

A Lelo Hex és a Durex Invisible extra vékony viszont eddig nagyon bejött. De majd ha a végére értünk végre a sornak, szépen, részletesen leírjuk a tapasztalatainkat, melyik miért tetszett, és miért nem.


A bejegyzéshez az óvszereket ingyen kaptuk, így tulajdonképpen szponzorált tartalomnak számít. De a véleményem akkor is őszinte.

Rájöttem, hogy működik bennem egy elhúzódó reflex. Amikor valami incsi-fincsi éri a csiklómat, vagy a hüvelyem valamelyik pontját, a testem automatikusan elhúzódik és nem nagyon tudok ellene tenni semmit, mert olyan erővel történik mindez, hogy azzal alig tudok szembeszállni.

Próbáltam! Amikor ezt felfedeztem, elkezdtem kísérletezni azzal, hogy miközben Ádám a nyelvével kényeztetett, én rátoljam a csiklómat a gyönyört adó mozdulatokra. Hihetetlen nehéz volt! Mintha valami emberfeletti erő tolta volna el a testem az ellenkező irányba!

Amikor finomat érzek, vagy elhúzódok, vagy úgy feszítem be az izmaimat, hogy attól ne lehessen jó. Hogy elmúljon a kéjérzet. Csak tudnám, hogyan szüntethetném meg ezt a késztetést! Hogyan állíthatnám meg azt az erőt, ami tiltja nekem a gyönyört?

Gyakorolni kezdtem. Kinga, a terapeutám feladta házinak, hogy maszturbáljak. Én pedig azt a gyakorlatot választottam magamnak, hogy megtanulom nem a csiklóizgatóm mozgatni magamon, hanem a testemet rámozdítani a vibrátorra. Kényszerítettem magam arra, hogy a kéjes érzés felé toljam a testem.

onkielegites_utani_mosoly_womanizer.jpg Masztizás utáni mosoly – saját fotó

Mosolyogva fejeztem be az önfelfedezést (direkt nem önkielégítésnek hívjuk). Nem csak hogy élveztem, de úgy éreztem, ennek értelme is volt, most végre tényleg megtanultam valamit a testemről. Az eddigi alkalmak sok esetben inkább csak a félelemről szóltak: úgy nyúltam magamhoz, hogy közben „oda se néztem”. Mint mikor valami nagyon ijesztő helyzetbe kerülök, és gyorsan behunyom a szemem. Ez is annyira rémisztő volt, hogy nem is tudtam figyelni arra, mi történik, s mikor végeztem, szinte képtelen voltam felidézni, mi is zajlott le bennem.

womanizer_csikloizgato_maszturbator.jpg A csiklóizgatóm (Womanizer) (saját fotó)

Felvisz a lakására, szexelünk, majd elalszik, én pedig ott fekszem mellette tök elárvultan és úgy érzem, eldobtak. Ilyen volt a régi Lili. És őrült büszke vagyok az új Lilire!

Általában kapásból az történt, hogy nem élveztem a szexet, ami elképesztő csalódottá tett. A sírás szélén egyensúlyoztam, mert nem akartam elbőgni magam az új pasinak, így is elég szar volt már a szitu, hogy nem azt a buja, vad szeretőt kapta, akinek egyébként tűntem.

Aztán ő elalszik, mert már késő van, én pedig még hosszan vergődök mellette, mert nem ölel át.

Onnantól, hogy hátat fordít és elalszik, én totálisan visszautasítva éreztem magam. Úgy éreztem, már nem kellek. Csak a szexet akarta, és ennyi. Nem ölel már, nem simogat, nem ad jóéjt csókot.

Talán még ki is lopakodtam volna, míg a másik alszik, ha nem lett volna olyan erős bennem a remény, hogy talán majd másnap minden jobb lesz, belém szeret, megkéri a kezem és boldogan élünk, ahogy a Disney hercegnők szoktak.

Reggel pedig jön a fura távolságtartás és hidegség. Én addigra már teljesen lefagyok, szinte meg sem merek szólalni, ő meg kómás, a csipáit törölgeti. Az esti huncut vadmacskát felváltja egy megrettent kivert kölyökcica, ami lehet, hogy aranyos, de nem kívánatos és nem is szexi. Úgy érzem, kínosakat hallgatunk, majd elköszönünk. Én pedig addigra már az egészről lemondtam, mielőtt még ő lemondhatott volna rólam.

pexels-photo-450056.jpegFotó: Tirachard Kumtamon @ Pexels

Hogy viselik a nők az egy éjszakás kalandokat?

Kíváncsi voltam, más nők hogy érzik magukat az első szeretkezés után, így utánaolvastam kicsit. Kizárt, hogy minden nőre igaz lenne, amit ír a cikk, de azért érdekes.

1. Először megbánjuk.

Mihelyt vége a menetnek és kijózanodunk, elkezdünk azon kattogni, hogy hiba volt.

Igen, ez szar. Én is hajlamos vagyok hirtelen kétségbe vonni mindent, amit tettem, a józan eszem. Ostorozom és utálom magam. Ilyenkor jó, ha a srác rám mosolyog, átölel, megpuszil, esetleg még viccel is egy kicsit, amitől elmúlik az a kételyem, hogy csak az számított, hogy puncim van. Megnyugodok, hogy érdekes, izgalmas nő vagyok és hogy ő is egy szexi, izgalmas, jó pasi, aki jó döntés volt.

2. Összerakjuk az eseményeket

Szépen elkezd pörögni az agyunk és végigzongorázunk minden mozzanatot, ami a jelen pillanatig történt. Főleg, ha be voltunk rúgva, nagyon megnyugtató lehet az aktus után megtalálni a felbontott óvszer csomagolását. “Ó, legalább nem voltam OLYAN felelőtlen!”

3. A lehetőségek!

Ha jó volt a szex, azaz volt kémia, akkor a nők hajlamosak elkezdeni azon kattogni, hogy ebből kapcsolat lehet. És igen, bármennyire is tagadom, ez bizony nálam mindig ott lapul a hátsó polcon. Még poliamorként, úgy, hogy van egy, vagy több stabil és imádott kapcsolatom, így sem tudom kiverni a fejemből, hogy ebből szerelem és kapcsolat lehet. Így vagyok bekódolva.

4. Menekülési útvonal

A reggel kínos, úgyhogy gyorsan húzzuk a ruhánkat és már megyünk is. Aztán majd a pasi következő üzenetéből (vagy annak hiányából) komoly következtetéseket vonunk le arról, “mire kellettünk neki” és mik a további lehetőségek.

… de azért, mielőtt eliszkolok, jól esik az a megerősítő mosoly, kedvesség és esetleg még egy kis humor is feszültségoldásnak. Csak hogy ne marcangoljam magam olyan hosszan az elkövetkező napokban.

pexels-photo-414032.jpeg Fotó: Pixabay @ Pexels

Felnőtt fejjel már kicsit más voltam

A régi minta megtört, már nem az a Lili voltam legutóbb, mint amit fent leírtam. Végre kezdem kinőni a kamaszkort így 30 felett.

Ugyan nem akadt el a szavam attól, amilyet szexeltünk, de jó volt. Voltak határozottan nagyon jó pillanatok.

Dugás közben viszont már kezdtem elveszteni a fókuszt a szexről, így úgy élvezett el, hogy én már vártam a végét. Sokszor van ilyen, de egyre jobb az aránya a jó szexnek a nehéz szexhez képest. Mindenesetre nem voltam a legjobb lelkiállapotban, mikor vége lett. Ő meg ahelyett, hogy helyből bealudt volna (ami szintén szarul esett volna) felpattant, hogy megmosakszik és kicsit lehűti a felhevült testét.

Kritikus lelkiállapotban voltam és ő “egyedül hagyott”. Ölelésre, dicséretre lett volna szükségem, de végre nem tettem magam áldozattá és fordultam be teljesen, hanem félve rámosolyogtam, és kértem:

Engem most meg kell még ölelgetni! Gyere ide!

Nehezen ment neki (mert tényleg brutál melege volt), de megtette a kedvemért, majd kiment rágyújtani. Újra egyedül hagyott.

Nem sokon múlott, de összeszedtem magam.

Lili, ne félj! – nyugtattam magam. – Ez nem rólad szól! Épp az előbb mondta, hogy mennyire élvezte a szexet veled és hát magad is láthattad, mennyire odavolt! Egyszerűen csak követi a teste szükségleteit! Nem rád mondott nemet, hanem magára mondott igent!

A sok belső dialógust követően már nem is volt rossz érzésem, amikor a tőlem legtávolabb eső sarkában aludt el az ágynak. Nem estem kétségbe sem, hogy a számomra olyan fontos jóéjt puszit nem kaptam meg. Egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy nem aggódom azon, hogy neki rossz, ha hozzábújok. Átöleltem és éreztem, hogy teljesen nyugodt a légzésem. Talán még sosem voltam annyira békés, relaxált, mint ott, mellette és erről ő egyáltalán nem tehetett: csakis az én érdemem volt, hogy ilyen belső békét tudtam teremteni.

Reggel hűvösen viselkedett, de újra nem vettem magamra.

Lili, tudod, mennyire rosszul aludt. És most ébredt. Fáradt, ennyi az egész.

Mégis, reggelre úgy fest, már elfogyott valamennyire az energiám. Addigra már túl sokat voltam “egyedül hagyva”. Igaz, hgoy már hosszabb ideig bírom, de még mindig nehéz nekem, ha nem kapok ölelést, puszit, érintést. Nem tudok csak úgy meglenni a másik mellett. Úgy érzem magam tőle, mintha idegen lennék, vagy nem számítanék.

Reggelre már lemondtam arról, hogy érintést kezdeményezzek. Nem akartam a terhére lenni. El akartam húzni a csíkot. Meglepett, mikor megfogta a kezem és elkísért egy darabon, mert úgy éreztem, köztünk nincs semmi. Úgy tűnt, ő azt szeretné, ha két felnőtt lennénk, akik néha jót dugnak, aztán kész, ennyi. És ehhez nekem az tartozik, hogy szépen egyedül, felnőtt nagylányként távozzak.

Már nem vagyok az a lány, aki egy ilyen csábítót egyből a bölcsőt ringatva képzeli el, de azért szar volt azt hinni, hogy reggel már nem érinthetem. Úgy örültem, hogy végül mégis megfogta a kezem az utcán sétálva:

Látod, Lili! Nincs is baj, csak képzelted! Viszont ha továbbra is ilyen kicsinek képzeled magad, nem pedig egy szexi, izgalmas vadmacskának, akkor lehet, tényleg le fog mondani rólad!

Minden máshogy történt ezen az első éjszakán Botonddal. Vigyáztam, figyeltem és nagyon óvatos voltam magammal. Már a hozzáállásom is nagyon más volt alapból: nem akartam alárendelni magam, nem akartam egy elképzelt pasi után sóvárogni és nem akartam belekényszeríteni a puncim semmibe, amit nem akar.

Az első meglepetés az volt, hogy azon kaptam magam, hogy egyfolytában mosolygok. Minden idegszálam a biztonságot kereste és úgy festett, meg is kapta, mert teljesen nyugodtnak éreztem magam.

Túlságosan kedveltem Botondot ahhoz, hogy elszúrjam ezt a régi mintával: azzal, hogy hagyom, hogy akkor és úgy tegyen magáévá, ahogy nekem nem jó. Ezzel ugyanis rendre elvettem a pasik kedvét tőlem, mert végtére is azért látszott, hogy nekem nem volt jó, és ezt ők sem akarták. Sem fájdalmat okozni, sem rossz szexet. És az én kedvemet is elvették: elkezdtem haragudni magamra és a pasira is, amiért nem figyelt oda jobban rám. Csakhogy a frissen megismert pasi sosem szexológus, nem lehet felkészülve az ilyen traumatizált partnerekre, mint én és ennek tetejében egyikük sem gondolatolvasó. Ha tehát én nem kommunikálok, ő nem fogja tudni. Haragudni rá pedig csak akkor jogos, ha én kérek, de ő azt nem tartja tiszteletben.

Most jeleztem és kértem, Botond pedig egy úriember volt.

Kértem, hogy lassan haladjunk, és ő türelmes volt. Mosolyogva mondtam neki, hogy a puncim elég szeszélyes, nehezen bízik, időbe telik megszelídíteni és ő elfogadta. Pont akkor nyalt bele, amikor eljött az ideje és az én édes puncikám egyből fel is éledt.

– Kedvelem ezt a csávót! – mondta a puncim, miközben Botond farkát szopogattam. Meglepő volt, mennyire élveztem a nyalókámat ahhoz képest, hogy elsőre milyen frászt kaptam a farkától.
– Biztos vagy benne? – kérdeztem a puncim.
– Igen, jöhet. Szeretném, ha megdugna. – és a punci édesen lüktetett. Éreztem, ahogy megduzzadt és a csípőm életre kelt.

Az orális szex csodás volt, egészen belevesztünk mindketten. A behatolás már döcögősebb volt, ott már sokszor elvesztettem a fókuszt, megijedtem, kiszáradtam, de közben éreztem, Botond ígéretes szerető. Elmosolyodtam: lehet, ő lesz a következő Jay?

date-2491372_640.jpg Fotó: TheVirtualDenise @ Pixabay

Amit a pasik elvárnak az első éjszakán

Persze nem lenne fair, ha csak a saját listámhoz mérném az este sikerét, ezért utánajártam, mi az, amit a pasik elvárnak az első éjszakán. (Tudom, hogy hülyeség általánosítani, de a listát ettől még érdekes végigtanulmányozni.)

  1. Jó orális szexben szeretnének részesülni. – Pipa. Teljesen kész volt tőle. (És én is tőle.)
  2. Legyek aktív. – Határeset. Félős voltam és meg sem izzadtam, de folyamatosan simogattam, kényeztettem, csókoltam.
  3. Ne stresszeljek a testem miatt. – Pipa. Egész hamar levetkőztetett és magamat is megleptem, mennyire kényelmesen éreztem magam, miközben engem bámult. (De a farkától elsőre azért megijedtem.)
  4. Ne legyen rajta nyomás a teljesítménye miatt. Legyek megértő, ha esetleg lelankad, vagy korán élvez el. – Ezen a téren szerencsére nem volt lehetőségem bizonyítani.
  5. Tudassam vele, ha valamit élvezek, de ne színleljek. – Ez is megvolt. Kedvesen nyögdécseltem (rájöttem, hogy ezzel még saját magam is szórakoztatom) és külön szóltam, ha valami nagyon jót csinált.
  6. Hagyjam a szex utáni érzelmi kitöréseket a barátaimra. – Erre is ráéreztem és tartottam magam. Végre nem terheltem a problémáimmal és félelmeimmel az első randin egy pasit!

Ügyes vagy, Lili, 6 nagy piros pont az ellenőrződbe!

Egy ismerős felajánlotta: szívesen ad nekem egy yoni masszázst.

A yoni szanszkrit eredetű szó, templomot jelent, átvitt értelemben a teljes női nemi szervet jelenti, a vulva összes részén át egészen a belső szervekig.

A nő orgazmusa a masszázs alatt a legkevésbé fontos, mint ahogy a masszőr szexuális vágya is mellékes. A másfél órás, különböző ujjtechnikával, vízzel, olajjal történő simogatás célja a bizalom és az intimitás kialakítása. Ez a yoni masszázs lényege. Az orgazmust pusztán a masszázs mellékhatásaként kell kezelni. (Forrás: Velvet)

Mindez hónapokkal ezelőtt történt és azóta hezitálok.

Az egész elképzelés iszonyat fura: levetkőzni egy idegen előtt és hagyni, hogy a puncimat kényeztesse, masszírozza. Egy olyan idegen, akihez valószínűleg nem vonzódok, nincs köztünk kémia. És nem is akar tőlem semmit…

flower-1884161_640.jpgFotó: andreas160578 @ Pixabay

“Ez nem szex és nem az orgazmusról szól.” – mondják, de én nem tudom elképzelni, hogy nem így van. Hisz a puncimmal dolgozik! Ezáltal olyanná válik ez az egész a fejemben, mint egy fizetett szexuális szolgáltatás. Szabad ezt? Végül is ki tiltja? Miért ne lehetne?

Mindezek ellenére engem borzasztóan vonz az egész. Valahogy hiszek benne, hogy ezeknek a masszázs-alkalmaknak hihetetlen gyógyító ereje lehet, kimasszírozhat belőlem görcsöket, elfojtásokat, elakadásokat. Úgy képzelem, egy ilyen masszőr (legyen férfi, vagy nő), felszabadíthatja végre a puncimat a börtönéből!

Csakhogy van itt még egy kis bökkenő: a férfi, aki felajánlotta, nem egy idegen. Ő egy ismerősöm, akiről történetesen tudom, hogy nagyon nem vonzódok hozzá. A masszázshoz viszont annál inkább. Mégis képtelen vagyok elképzelni, hogy ha tőle kapom, az bármi jóra vezethet.

Közben azt sem értem, miért ajánlotta fel. “Akar tőlem valamit?” – zakatol a fejemben, így megkérdezem inkább. Kiderül, neki ez egyfajta tanulás, megismer még egy női testet. Szeretném elhinni neki, de mégis nehéz. Félek, hogy be akar majd próbálkozni. Mi lesz, ha ott, abban a kiszolgáltatott helyzetben, egy lakásban, kettesben (vagy “Te jó ég, ki lehet még ott és egyáltalán hol találkozunk majd?”) bármi olyat tesz, amit én nem akarok?

Hezitálok, ezért megosztom vele a kétségeimet. (Vagyis egy részüket.) Ő megnyugtat: lehet az, hogy elsőre csak egy hátmasszázst kapok, ami után eldönthetem, szeretnék-e folytatást.

Ebbe végül beleegyezek, mert nagyon akarom azt a masszázst, de félek továbbra is. Hisz már alapból nem tudok mit kezdeni a személyével és zavarban vagyok a közelében, nem hogy egy ilyen intim helyzetben!

Bár gyógyulni szeretnék, félek, a bátorságom csak újabb sérülésekhez vezet.

Hónapok óta mély hiányérzetet érzek. Mintha a szex mélysége hiányozna belőlem. Arra vágytam, hogy egy nagy farok jó mélyen átjárjon úgy, hogy abban a szavam is elakad és megállnak a gondolataim. Leginkább arra vágytam, hogy Jay újra megdugjon úgy, ahogy szokott. Csakhogy ő egy másik kontinensen él…

Ezt a mélységesen mély, tátongó űrt sem Laci farka, sem az orális szex nem tudta betölteni.

Tudom, triviális, de csak ma, a napok óta bizsergő puncimra gondolva ugrott be: mi lenne, ha megdugnám magam a vibrátorommal?

20170705_103510-2.jpg Saját fotó

Ezt a vibrátort több, mint két éve vettem és azóta gyakorlatilag a fiókban várta a sorát. Egyszer-egyszer kipróbáltam, de valahogy sosem lettünk barátok. Amellett, hogy nem is szerettem önkielégíteni, talán azért is volt úgy elhanyagolva a dildó, mert önmagában a vaginális izgatás nem tudott magával ragadni. És az se ment igazán, hogy az ujjaimmal izgassam a csiklómat. Kb. annyira tudtam magam felizgatni, mint a nőgyógyász… Valószínűleg még mindig dolgozik bennem az a beidegződés, hogy

nem szabad a puncimhoz érni.

Ki tudom viszont játszani a tudatalattim azzal, ha nem én érintem magam, hanem

  1. a partnerem
  2. egy eszköz.

Olyan hát nekem az új rúzs alakú csiklóizgatóm, mint egy joghézag. Erre nem alkotott szabályt a tudatalattim, amikor a szexuális blokkjaimat felépítette.

Kicsit ugyan tartottam tőle, hogy rossz lesz, de bátran (vakmerően?) belevágtam. Még sosem csináltam ilyet: egyszerre két játékszerrel kezdtem bele a maszturbálásba. A csiklóizgatótól vártam az “alaphangulatot”: sokszor érzem ugyanis azt, hogy ha a klitoriszomat izgatják, a hüvelyem is éhes lesz. De ha nem izgatják, a hüvely bezárkózik és elkezd a félelmeire koncentrálni. Kell neki a figyelemelterelés.

Anno egy kellemes, barátságos, viszonylag kis méretű dildót vettem (ez egy nagyon hasonló termék, amit még most is lehet kapni). Ma azonban rájöttem: én egy ennél nagyobb, mélyebbre érő, vastagabb eszközt szeretnék most használni… Ha lenne…

Fogtam a síkosítót, bekentem mindkét játékszert, közben pedig csendben örültem magamnak:
– Nocsak, Lilikém, változnak az idők? Most már nem a cuki kicsi dildó, hanem a masszívabb kéne? – incselkedett velem az agyam és én csak mosolyogtam.
– Igen, most már jöhet a nagyobb fasz is, nem csak a kicsi, amit könnyű beengedni.

Jelentem, a két eszköz nagyon jól kooperált. Nem állítanám, hogy a hiányérzetem teljesen megszűnt, de sikerült legalább egy kicsit megbirizgálni a méhszájamat, ahol a hiányérzet lakott. (Azt hiszem, a méhszájam lehetett az a terület, de még nem ismerem eléggé a vaginám). Egy kicsit megnyugodva tettem le az eszközöket az akció után, mint a kislány, akinek ugyan még fáj a térde, de anyukája már megnyugtatta az esés utáni ijedtségből. Igen, sikerült magam megdugni úgy, hogy utána elégedett lehessek.

pexels-photo-269141.jpegFotó: Pixabay @ Pexels

A termékek pillanatnyi értékelése:

  • A dildókra még mindig nem vagyok felkészülve. Tudom, hogy miután bekapcsoltam, mozgott, forgott, meg repesgette a szárnyait a kis drága, de ettől én még alig éreztem valamit. Ezt azonban én nem fognám a termékre: egyszerűen csak még nem tanult meg érezni a hüvelyem annyira, hogy ezt értékelni tudja ezeket a funkciókat. Még mindig vannak a puncimban olyan falak, amiket le kell bontani.
  • A Womanizer eddig mindig bejött nekem. Főleg ez a rúzs alakú utazó verzió: ez valahogy jobban is tetszik és erősebb is, mint amit korábban használtam. Ezzel gyakorlatilag egy perc alatt elélvezek, amit általában kicsit még bánok is, mert jobb lenne, ha tovább tartana… Közben meg örülök, mert tényleg eléri mindig a hatását. Meg aztán utána lehet nyugodtan folytatni a kényeztetést.