Óda a nyaláshoz
„A nyalás maga az élet forrása. Nekem nagyon fontos, olyan mint az oxigén. Az a bizalom, nyitottság, amit egy nő azzal ad, hogy beenged legbelsőbb lényébe maga a csoda. Kellemes, finom és éltető. Én a vádlitól indulok, és csak csókolom, puszilom, nyalogatom, harapdálom a Nő minden kedves porcikáját. És mire odaérkezek a combokon, a fenéken, a combtövön, az alsó hason keresztül a nedves, puha, édes, finom puncihoz, katarzis jön. Éltető csoda, az élvezet csúcsa. Nekem fontos, hogy a fenekét is kényeztessem. Bele inni kedves nedvességébe maga a kielégülés. És aztán kis pihenő után újra, és újra, és újra. Maga az őrület, ha harisnyanadrágon keresztül teszem ugyanezt…”
Zoli
„Az intimitásnak a csúcsa, amikor a számmal kényeztetem a farkát, akár képes elélvezni úgy, akár nem. Fantasztikus dolgokat művelek a nyelvemmel és az ajkaimmal, amíg csak bírja. Volt már, aki azt mondta, embertelenül jó, amit csinálok, sokan csak azt, hogy soha nem volt ilyen jó senkivel az orális szex. Szeretem, ha velem is ilyesmi történik, de nem várok el semmit. Számomra amikor engedem a férfinak, hogy a fejét combjaim közé fúrja, és a nyelvével és az ajkaival pásztázza a szeméremajkaimat és a csiklómat, akkor bekötött szemmel hagyom magam vezetni egy alagútban, vagy még inkább labirintusban, ahol nincs garancia semmire, csak érzem, ahogy erősödik az élvezet, érzem, hogy dereng a fény. Sokszor van, hogy elhalványul, de ilyenkor sem vagyok csalódott, inkább csak felizgat még jobban, és nem várom, de, amikor jön, akkor el tudom fogadni, hogy mindjárt ott vagyok, a kijáratnál, egyre gyorsabban haladok, egyre meredekebben. Tulajdonképpen a fény, ami most már határozottan erősödik, az én vagyok, és végül egy vékony forró fénycsíkká válok, ami a végtelenbe tart….. és üvöltök mély, nagyon mély hangon.”
copyright Névtelen Hang
Fotó Anusha Barwa – Unsplash
„Én évekig a „csak dugástól” nehezen élveztem el. Nem is élveztem minden szexnél. A férjem mindig szerette az orált, de a neveltetésem miatt nekem sokáig bűntudatom volt tőle, meg nem normális dolognak tartottam.
De lassan nálam is kezd ez feloldódni, így a férjem szinte minden együttlétünknél (gyakorlatilag csak tőlem függ, hogy igen vagy nem) kinyal, és vagy én is viszonzom ezt neki, vagy rögtön utána dugunk. És basszus olyan sokszor elélvezem olyankor, hogy a végén már komolyan unom, és szólnom kell a férjemnek, hogy most már élvezzen el ő is.
Szóval nekem nagyon-nagyon felpörgeti az orgazmuskésségemet a nyalás.
Még egy kis adalék: amióta vegán lettem, a férjem szerint azóta finomabb a puncim…”
Egy hölgy.
Ezt a három csodálatos ovlasói levelet kaptam a múltkori bejegyzésemre válaszként. Annyira tetszettek, hogy engedélyt kértem tőlük arra, hogy leközölhessem őket.
A puncim csókolgatásán keresztül kezdődött, hogy megtanultam élvezni a kényeztetést ott lent. Nem ment könnyen, sok idő volt, mire szépen fokozatosan meg tudtam engedni magamnak a gyönyört, és el tudtam fogadni az érzéseket, amik bennem keletkeznek anélkül, hogy elfojtsam, elnyomjam őket.
Emlékszem az első alkalomra, amikor a fiúm a szájába vette a csiklómat. Megijedtem, biztos votlam benne, hogy valami bűnös dolgot csinálunk. Nem akartam, ő kezdeményezte, én pedig nem mertem nemet mondani rá. Hagytam, de közben éles érzések kerítettek hatalmába. Nem harapott, szerintem egyszerűen nem tudtam megbirkózni ezekkel az érzésekkel. Hosszú út vezetett innen a jelenbe, ahol most már egy finom nyalás alatt egészen elengedem magam, és át tudom magam adni a gyönyörnek. Eltűnik a bűntudat, a kötelesség, csak én vagyok és a gyönyör.
Persze ehhez az kell, hogy a partner is igazi punci-rajongó legyen. Mert ha csak a kedvemért teszi, és nem vágyik rá, az megöli az egészet. Bűntudatom lesz és hajszolom magam a gyors orgazmus felé, hogy gyorsan végezhessen. Ami persze nem működik.
