Dagad a mellem a büszkeségtől: tegnap este 3.0-s szinten nyomtuk a szexet a pasim szerint. Mindezt 2 hónap alatt értem el! 2 hónapja még úgy definiáltam magam, mint valaki, aki épp, hogy elveszítette a szüzességét. Ugyan már 16 éve volt szexuális életem, de gyakorlatilag ugyanabban a pozícióban. Nemhogy nem próbáltam mást, de arról sem volt fogalmam, hogy mit szeretek, mi a jó nekem. Egyfajtából amúgy sem lehet válogatni.
Egész nap azon rágódtam, hogy leírjam-e, mivel érdemeltem ki a 3.0-s szintet. Dolgoztam a bátorságon, feszegettem a határaimat, főként, hogy egyre több ismerősömnek adtam ki a blog címét.
– Lilikém, ne hülyéskedj. Hisz arról akarod tanítani az embereket, hogy merjék felvállalni a szexuális életüket, vágyaikat, szokásaikat. Arról álmodsz, hogy a szex ne legyen tabu, hanem épp olyan nyíltan és büszkén tudjanak róla beszélni az emberek, mint arról, hol nyaraltak, vagy mennyit ittak a szombati buliban! – mondta a lelkiismeretem. – Mutass jó példát! Gyerünk! Mondd el nekik!
Pasim persze megvonta a vállát: naná, hogy megírhatom. Nincs szégyellnivalója. Úgyhogy mosolyogva kihúzom magam, s elmondom, hogy kinyaltam a pasim seggét és még élveztem is! A végére, ahogy a nyelvemre verte a farkát (a kedvence!), miközben a végbélnyílását masszíroztam, egy egész érdekes jóga pozícióba vágta magát. Én pedig mosolyogtam magamon, hogy ez valami olyasmi volt, mintha egy puncit nyaltam volna ki. Tudom, nem olyan, de mégiscsak kinyaltam.
Igen. Várom már, hogy megtörténjen, hogy egyszer kinyaljak egy puncit.
Fotó: Beverly & Pack @ FlickR
