Pasik, akiknek mindegy, csak nő legyen

Milliószor találkoztam már a következő szituval: egy szórakozóhelyen táncolunk páran lányok egy körben. Semmi extra, csak táncolunk. Körülöttünk a pasik, mint a keselyűk köröznek. Részegek, nem igazán tudják már felmérni, kikkel is állnak szemben, így a legegyszerűbb megoldást választják: kinézik a hozzájuk térben legközelebb álló lányt prédának, hátulról megközelítik, odatáncolnak hozzá, majd dörgölőzni kezdenek. Nem csak hogy kérdés nélkül, de anélkül is, hogy megnézték volna a csajt elölről.

A csaj ignorálja, nem tesz semmit, el sem utasítja. Pár számig a pasi próbálkozik, majd jó esetben továbblép: konkrétan a következő nőhöz, akihez a legkisebb távolságot kell megtenni. Majd a következőhöz. Így megy ez addig, míg gyakorlatilag visszaér ez első csajhoz, s kezdi elölről a kört, mert már rég nem emlékszik, ki az, akinél eddig próbálkozott.

Velem is számtalanszor megesett már ez azzal a különbséggel, hogy én szoktam az a lány lenni, aki képviseli nem csak a saját, de a barátnői érdekeit is: jelzem, hogy nem akarunk vele dörgölőzni. Olyan is volt, hogy a pasi nagyon nem akart lekopni, így odaléptem hozzá, megfogtam a karját, belenéztem mélyen a szemébe, s a következőt mondtam neki:
– Figyi. Értsd meg, nem tetszel nekünk, sőt, zavarsz. Kérjük, menj el! Hagyj minket békén.
De ez sem használt. Maradt, csurgatta a nyálát, s próbálkozott tovább.

Azt hiszem, ez a jelenség is jócskán hozzájárult ahhoz, hogy nehezen tudjam jó nőnek tartani magam. Mert mit is tapasztaltam?

• Vannak ugyan jócskán, akik közelítenek hozzám, de csak egy vagyok a sok közül, akihez. A nagy számok törvénye alapján válogatnak csak be engem.
• Vagy olyan részegek, hogy fel sem tudják mérni, milyen is vagyok valójában. Addig jutnak, hogy fiatal nő vagyok, s ezzel megelégszenek. „Részegen megdugni jó lesz.”
• Olyan, aki meg eljutna odáig, hogy megszólítson, akiről azt érezném, hogy tényleg én tetszettem meg neki, hogy érdeklem, na olyannal nem találkozom egyáltalán.

Azaz: úgy érzem magam, mint a húspiacon az akciós tarja. „Bár csülköt akartam venni, de ha már le van értékelve, jó lesz ez is.”

Én arról álmodtam, hogy valaki megszólít, megpróbál ismerkedni velem, s nem csak a seggem miatt választ, hanem amiatt is, amit mondok, de ilyen szitut nem tudok felidézni, pedig évekig jártam bulikba. Persze tutira rajtam is múlott, hisz jeleket nem tanultam meg küldeni. Egyáltalán nem fordult elő, hogy én rámosolyogtam volna egy olyan pasira, aki tetszett, nem bátorítottam őket. Annyi látszott belőlem, hogy ellenségesen viselkedek a fenti gyökerekkel, azaz nem akarok pasizni, elérhetetlen vagyok.

Most már egy kicsit másképp vagyok ezzel. Persze a fenti gyökerekből továbbra sem kérek, de már el-elkezdek szemezgetni, dobok egy-két mosolyt, csavargatom a hajam, ha már beszélgetünk, néha hozzáérek. Esetenként még a hangszínemmel is játszom. Kezdem megtanulni a célzott incselkedést. Van sok barátnőm, aki tudatlanul is incselkedik mindenkivel: én ezt tudatosan szeretném megtanulni használni, annak küldeni csak, akinek én akarom.

A kép forrása itt.