Bejegyzés

Aki már rég óta olvas, tudja, hogy nem mindig voltam olyan laza és szabad, mint most. Nem mindig tudtam beleengedni magam sem a szexbe, sem abba, hogy magamat, vagy bárki mást szexinek találjak.

Egy házibuliban voltunk kb. egy éve, s a házigazda elhívta gyerekkori barátját, akivel még sosem találkoztunk. Levente szemtelenül fiatal volt és még szemtelenebbül szexi. Forró nyári éjszaka volt, így “kénytelen volt” ledobni a pólóját. Ott feszített abban a csodálatosan szép szőrős felsőtestben, szép széles vállakkal. Még sosem volt addig olyan, hogy egy férfitest, csupán egy test így beindított volna.

Megnyaltam a szám szélét és elővettem a leghuncutabb mosolyom, miközben erősen csodálkoztam magamon, hisz én ilyet nem szoktam csinálni. Nem szoktam flörtölni, nem szoktam elhinni magamról, hogy bárkit el tudnék csábítani, mint ahogy azt sem, hogy én egy vonzó, szexi nő vagyok. Egy hosszú kapcsolatban voltam akkor, amit bár épp akkor nyitottunk ki poliamorrá, de ezt a barátaim még nem tudták. Kavargott a fejemben a sok gondolat, miszerint én nyugodtan flörtölhetek, csavargathatom a hajam, pisloghatok rá áhitattal, node mit gondolnak a többiek?!?

Maradtam hát a csöndes flörtnél. Talán még sosem voltam ilyen, Törökországot leszámítva még egyszer sem tudtam így megélni és használni a női vonzerőmet. Most valami hasonló történt, mint a török nyaralásokon: ott állt előttem, teljesen ellazulva egy gyönyörű férfi, és én nem rejtettem véka alá a csodálatomat. Pislogtam rá áhitattal, ő pedig ezt marhára élvezte. Engem is megszépített az, ahogy őt csodálom, s ezáltal éreztem, hogy én is tetszem neki. Vibrált a levegő.

Egész este a szakmájáról kérdeztem, amiről lelkesen és hosszan tartott kiselőadást, én pedig – bár a háromnegyedét nem értettem – kérdezgettem tovább. Ő ettől még büszkébb lett magára, hisz nem csak azt érezhette, hogy egy Adonisz, de még érdekes is.

Így ment ez hajnalig. Én billegtem előtte, csavargattam a hajam, s csodáltam, ő pedig vigyorgott, lazán hátradőlt a kerti székben, s a mellkasát simogatta, miközben folytatta a kiselőadását. Őrült erotikusnak láttam. Még most is összefut a nyál a számban.

Imádtam ezt a felszabadult érzést, imádtam, hogy nem feszengtem, nem féltem, nem voltak korlátok, csak élveztem, ami van!

A kép forrása itt.

A múltkori bejegyzés igazából azért született, mert közben több lány is felbukkant, aki tetszik, vonz. Az első gondolatom persze ez volt:
– De jó lenne bevonni őt a poliamor kapcsolati hálónkba, s összehozni őt az egyik pasimmal! – csakhogy aztán szépen lassan rá kellett jönnöm, hogy ez egy kifogás. Bár tényleg örülnék, ha pasinak több boldogság, több nő jutna, őket magamnak is akarom. De még kell a kifogás, mert nehezen engedem meg magamnak, hogy egy nőre vágyjak. Blokkol a tudatom.

Kávézgatunk Anitával. Csacsogunk pasikról, szexről, meg minden másról, s én őt nézem, fürkészem. Észreveszem, hogy egyre gyakrabban érintem meg őt. Indokolatlanul is összeér a testünk. Arról fantáziálok, hogy a haját a füle mögé tűröm, a karját cirógatom, megcsókolom, de csak az ártatlan érintésekig jutok.

Hiszem, hogy még gyors és korai lenne a következő lépés. Talán, ha buliban lennénk becsípve, működhetne, de nem így: fényes nappal a nagy nyilvánosság előtt. Aztán megakadok: de mi lenne, ha egy buliban lennénk? Ugyanaz, mint amit már évek óta bánok: nem mernék kezdeményezni. Mert mégis hogyan? Hogy kell nőt felszedni? Pláne a saját barátnőmet? Zavarba jöttem már a gondolatra is és leblokkoltam, míg nem beugrott a kép, engem hogy szedett fel egy barátnőm: egész egyszerűen elkezdte félreérthetetlen módon simogatni a hátam. Zseniális! Nekem is így kell tennem! Elkezdem hosszabban cirógatni, mint egy baráti érintés, úgy, hogy az még ne legyen túl tolakodó, s legyen lehetősége eldönteni, akarja-e a folytatást, vagy elhúzódik.

Most már csak a lehetőséget kell kivárni…

A kép forrása itt.

Szexuális ajánlatot kaptam valakitől és ráparáztam. Pedig tulajdonképpen még tetszik is, csak nem tartok ott, hogy meg is kívántam volna. Igen, szimpatikus, jó pasi, de egyetlen jó beszélgetésnél nekem még többre van szükségem ahhoz, hogy nedvesedjen a puncim.

Régebbi sztori: Dávid nagyon sok telefonálás után küldött egy képet, amin látszott a válla az atlétájában. Teljesen begerjedtem. Szinte az volt az első alkalom életemben, hogy magamhoz nyúltam. Nem értettem, hogy lehet ez, hisz nem annyira a látvány az, amire gerjedni szoktam. Nekem egy szexi fotó, vagy egy pasi, akit az utcán látok, nem elég ahhoz, hogy felizguljak. Azt hiszem, engem két dolog indít be: az illatok és a hangok. Valószínűleg ez lehetett a titok Dávidnál: társítottam mellé  a hangját, s mellé fel tudtam idézni, milyen volt ölelni, csókolni…

Szegény “tisztességtelen ajánlattevőm” itt még nem tart. Ő már vígan fantáziál rólam, dédelget az álmaiban, míg én csak nézem az üzeneteit és tanácstalankodok: erre most mégis mit válaszoljak? Hazudni nem fogok. Nem, az üzenet maga nem indított be. Puszit sem fogok küldeni semmilyen testrészére addig, míg nem kívánom ezt tényleg. De még nem tudom, milyen az ő közelsége. Legalább, ha már egy csók elcsattant volna…

Tetszik, vonz, s mellé nagyon jó embernek tűnik, de nem vagyok felkészülve arra, hogy a farkáról nézegessek fotókat. És arra sem merek még igent mondani, hogy kiutazzak hozzá szinte ismeretlenként. Ehhez nekem még ismerkedős időre van szükségem.

A kép forrása itt.

Írtam múltkor azokról a pasikról, akiknek mindegy, milyen nő, csak puncija legyen. Válaszként egy nagyon találó visszajelzést katpam:
De hisz te pont ugyanígy viselkedtél a múltkori buliban!
Paff neki. Igaza volt. Újfent bebizonyosodott: az zavar a legjobban másokban, ami a saját hibádra, félelmedre, problémádra világít rá.

Egészen sok pasival smároltam abban a buliban és ez már nem az első alkalom volt. Többféle eset is előfordult:

  • A pasi, akivel sokan voltak már a társaságból. Elképesztő büszke voltam magamra, hogy szexinek tart, hogy kíván. Imádtam ezt az érzést, imádtam, amit vele teszek. Ugyan én őt nem kívántam, de hagytam magam. Hagytam, hogy csókoljon, hogy vágyjon utánam. Kicsit meg is sajnáltam, kicsit nem is tudtam nemet mondani, de leginkább élveztem, amit kiváltok belőle.
  • Volt, aki csak úgy letámadott. Nem kérdezett, csak lekapott. Kicsit kihasznált. Nem hiszem, hogy bármiféle olyan jelzést adtam volna neki, ami miatt azt gondolhatta volna, hogy tetszik nekem. Egyszerűen bepróbálkozott.
  • Volt, akivel hosszan flörtöltem. Először csak a szócsaták kezdődtek el, amit huncut mosolyok és egy ártatlan tánc követett. Sokára jutottunk el a csókig, ami annál szenvedélyesebb volt. Nem akartam tőle semmi mást, csak smárolni. Csak a bizsergés kellett, a lelke nem.
  • De aki a döntős volt, az az a pasi, aki szépen, lassan haladt. Elérte, hogy biztonságban érezzem magam. Nem tepert le, nem nyomult még akkor sem, amikor kettesbe kerültünk. Pedig biztos voltam, hogy ha egy pasival, akihez kedves vagyok kettesbe kerülök egy szobában, az tutira ott helyben megpróbál megdugni. Ő nem így tett. Először a lelkemet érintette meg és csak utána a testemet. Néhány mély, lassú ölelés, s aztán a csók. Végül nem ő nyomta hozzám a farkát: én dörgölőztem.

… kicsit elvesztem a szép emlékben, de visszatérek. Nem erről akartam beszélni.

Az ilyen esték nem ritkák az életemben és még csak nem is újkeletűek. Már 10 éve is játszottam ilyeneket és elképesztő büszke voltam magamra utána. Őszinte leszek. Ilyenkor nem az történt, hogy valaki nagyon megfogott. Hogy szerelmes lettem volna első látásra. (Akkor tutira izgultam volna és megijedek.) Nem, én a hódításra voltam büszke, a hatásra, amit kiváltottam a többiekben. Örültem, hogy megélhettem, hogy kívánatos vagyok. Billegtem, odaadtam magam, aztán mérhetetlen mód felháborodtam, mikor a másik nem érte be ennyivel és meg akart dugni. Naná, hogy meg akart dugni, hisz én flörtöltem vele.

Bár másképp és másért, de ugyanúgy használom én is a pasikat (sőt, nőket is). Játszok velük azért, hogy szexinek, kívánatosnak érezhessem magam. 

Baj? Lehet, hogy nem…

A kép forrása itt.

Jó nő lettem. Végigsétálok a buliban, az éttermen, a könyvtáron, a buszon és érzem, ahogy rám szegeződnek a tekintetek. Megfürdőzök a jó pasik csodálatában.

Ez nem volt mindig így. Sőt, harminc évig egyszer sem volt így. Mindig a barátnőm volt a jó nő, én meg csak az ő barátnője. Pedig ugyanígy néztem ki akkor, mint most. Ugyanebben a testben voltam, ugyanezeket a ruhákat hordtam, nem fogytam, nem volt plasztikai műtétem. Pont ugyanennyire néztem ki jól, csakhogy nem így viseltem a testem, mint most.

Próbálom megfogni, mi változott rajtam, de még nem vagyok benne teljesen biztos. Valószínűleg leginkább a tekintetem. Máshogy csillog a szemem, mást sugározok. Számos visszajelzést kaptam az elmúlt hónapokban, ami ezt igazolta. Azt mondják, őszintébb lett a mosolyom. Sok félelmet űztem el, ami koptatta a csillogásom:

  • A kapcsolatfüggőséget, hogy a társamtól vártam a boldogságot. Féltem, hogy ha őt elveszítem, nem találok másikat és úgy nem lehetek boldog.
  • Rettegtem attól, hogy mindent újra fel kell építeni egy esetleges szakítás után.
  • Görcsösen akartam gyereket, családot, családi házat. Csakhogy ha valamit görcsösen akarunk, a görcs elijeszti a többieket.
  • Féltem a szextől. Márpedig úgy hogyan lehetnék szexi? Hogyan játszhatnám el azt, hogy élvezném, ha megdugna? Hogy kívánom?
  • Féltem a férfi vágyától. Féltem, hogy meg akar majd dugni. Emiatt nem is néztem a szemükbe, s ha észrevettem, hogy megbámulnak, elkaptam a tekintetem.

Mára megtanultam megcsodálni a pasikat, flörtöt kezdeményezni és fogadni, állni a tekintetüket, oda-odapillantani, megfürödni az élményben. Megtanultam elfogadni, hogy tetszem és megtanultam kifejezni a tetszésem. Nem esem zavarba és nem érdekel, ha zavarba ejtem a másikat. Ha nem nyitott, hát nem nyitott, azzal még nem ártok neki, ha megcsodálom.

A kép forrása itt.

Két szám között hátradőltem és szélesen elmosolyodtam a koncertteremben. Elkalandoztak a gondolataim egészen addig az estéig, amit milliószor újrajátszottam a fejemben.

***

Még Régi Lilivel történt:

Végre viszontláthattam a férfit, aki után hosszú hónapokig vágyakoztam. Sok idő eltelt, nem tudtunk egymásról semmit, kinek mi van az életében, de ez nem is számított. Ott folytattuk, ahol a történet félbeszakadt a nyaralás végén.

– Velem szeretnél aludni, vagy a lányokkal? – szegezte nekem a kérdést minden előjáték nélkül egy eldugott zugban. Zavarba jöttem. Bár millió romantikus elképzelésem volt vele kapcsolatban, a szex egyáltalán nem tartozott ezek közé. Odáig jutottam általában az álmodozásban, hogy titokban beleharap csupasz vállamba az autó hátsóülésén. Titokban, hisz megcsalásról beszélünk, mivel az akkori párommal monogám kapcsolatban éltünk. S titokban, mert úgy izgatóbb.
Nem ment nekem ilyen gyorsan… És hát mit gondolnak majd a lányok, akik semmibe sem voltak beavatva? Hogy magyarázom ezt ki?
– Bár nagyon szeretnék Veled lenni, de most inkább a lányokkal aludnék. – feleltem.
– Rendben. – értette meg.

Egy örökkévalóság volt kivárni, hogy mindenki aludni térjen, s kettesben maradjunk. Félrevont a szobájába “beszélgetni”. Legalább is az én fejemben ez volt a mentség.

Mikor becsukta az ajtót, ő egyből megcsókolt,  bennem pedig egyből felvillant a pánik gomb:
– ITT SZEX LESZ!!!! RIADÓ!
És behúztam minden kéziféket.
Az agyam riadót fújt és elzárt minden idegpályát, amivel az intim testrészeimhez kapcsolódott. Innentől nem érzünk semmit.

Ott voltam kettesben álmaim pasijával és nem ment a szex. Csókolt, simogatott, amit én nem viszonoztam, csak fogadtam. Ő elővette a farkát, azt a hatalmasat, amitől mások elaléltak volna a gyönyörűségtől, s én elnézést kértem. Nem kívántam, nem vágytam, hogy megérintsem, simogassam, számba vegyem. Odáig meg el sem jutottam gondolatban, hogy ez a pénisz a puncimba kerüljön.
– Na, azt már biztos nem!

Aztán észbe kaptam:
– Te jó ég, Lili! Mi van veled? Tényleg, mégis mit akarsz? Ha már attól a pasitól is pánikba esel, aki hosszú idő után először tudott igazán felizgatni, akkor itt sürgősen tenni kell valamit! – és megpróbáltam átkapcsolni a gondolataimat, elhessegetni a pánikot és szembe nézni a farkával. Talán először néztem meg egy faszt úgy igazán. Szépen lassan közelítettem, cirógattam, nézegettem. A hasán nyugtatva fejem barátkoztam a péniszével. Adtam magamnak egy esélyt, megmásztam egy lépcsőfokot, ott megpihentem, majd megengedtem magamnak, hogy most csak eddig jussak.
– Ne haragudj, de most nekem ennyi ment. – mondtam és belül végre nem utáltam magam, hanem mosolyogtam. Hisz ez egy nagy lépés volt.

Szerencsére a pasi megértő volt, s bár még néhányszor próbálkozott, a végén azt kommunikálta, nincs baj. Viccelődtünk, beszélgettünk még egy nagyot, s úgy tudtam távozni, hogy tényleg nem hibáztattam magam, viszont született bennem egy még mélyebb elhatározás: én bizony végére járok ennek a szexuális görcsnek! Feloldom. Fel tudom oldani.

Talán ez volt az a bizonyos fordulópont, aminek köszönhetően elkezdett ébredezni a szexualitásom. Ez volt az igazi pofon, ami helyrerakott.

Amikor itthon elmeséltem a barátnőmnek, ő döbbenten nézett rám.
– De hisz Te dugni mentél!
– Dehogy mentem dugni.
– Hát akkor mégis miért mentél?
– Ööö… nem is tudom… – s ráébredtem: – valószínűleg inkább arra vágytam, hogy titokban az asztal alatt összeérjen a kezünk. – “Biztonságban”, a többiek társaságában, ahol nem juthat el odáig a történet, hogy szex lesz, vallottam be magamnak. Ezért tudott izgalmas lenni, hogy titokban történtek a dolgok.
– Hát te tök hülye vagy.

***

Borival később többször is elővettük ezt a jelenetet, amikor a szextől, a fasztól, a férfi vágyától való félelmemmel dolgoztunk és én mindannyiszor pánikba estem. Kénytelenek voltunk egy másik képhez nyúlni, mert ebben nem tudtam máshogy reagálni. Újra, meg újra úrrá lett rajtam a pánik.

***

Ehhez képest most PoliLiliként, huncut kis punciskodó cicaként tértem vissza ugyanabba a szobába képzeletben. Már ki tudtam húzni magam, tudtam határozott nő lenni, aki nagyon is tudja, mit akar: csábítani. Meg akartam tapasztalni, milyen hatalmam van fölötte, érezni akartam, ahogy kíván: mert én is kívántam őt. Huncutkodva felnéztem rá, csavargattam a hajam, átkaroltam a nyakát, ahogy csókolt, s végigsimítottam a nadrágján…

***

Véget ért a szám a koncerten és én elmosolyodtam. Elöntött a boldogság nem csak az izgató fantázia miatt, de azért is, mert fellélegeztem: ráébredtem, hogy egy újabb szörnynek intettem búcsút. A szörny, ami a férfi vágyában testesült meg.

Milliószor találkoztam már a következő szituval: egy szórakozóhelyen táncolunk páran lányok egy körben. Semmi extra, csak táncolunk. Körülöttünk a pasik, mint a keselyűk köröznek. Részegek, nem igazán tudják már felmérni, kikkel is állnak szemben, így a legegyszerűbb megoldást választják: kinézik a hozzájuk térben legközelebb álló lányt prédának, hátulról megközelítik, odatáncolnak hozzá, majd dörgölőzni kezdenek. Nem csak hogy kérdés nélkül, de anélkül is, hogy megnézték volna a csajt elölről.

A csaj ignorálja, nem tesz semmit, el sem utasítja. Pár számig a pasi próbálkozik, majd jó esetben továbblép: konkrétan a következő nőhöz, akihez a legkisebb távolságot kell megtenni. Majd a következőhöz. Így megy ez addig, míg gyakorlatilag visszaér ez első csajhoz, s kezdi elölről a kört, mert már rég nem emlékszik, ki az, akinél eddig próbálkozott.

Velem is számtalanszor megesett már ez azzal a különbséggel, hogy én szoktam az a lány lenni, aki képviseli nem csak a saját, de a barátnői érdekeit is: jelzem, hogy nem akarunk vele dörgölőzni. Olyan is volt, hogy a pasi nagyon nem akart lekopni, így odaléptem hozzá, megfogtam a karját, belenéztem mélyen a szemébe, s a következőt mondtam neki:
– Figyi. Értsd meg, nem tetszel nekünk, sőt, zavarsz. Kérjük, menj el! Hagyj minket békén.
De ez sem használt. Maradt, csurgatta a nyálát, s próbálkozott tovább.

Azt hiszem, ez a jelenség is jócskán hozzájárult ahhoz, hogy nehezen tudjam jó nőnek tartani magam. Mert mit is tapasztaltam?

  • Vannak ugyan jócskán, akik közelítenek hozzám, de csak egy vagyok a sok közül, akihez. A nagy számok törvénye alapján válogatnak csak be engem.
  • Vagy olyan részegek, hogy fel sem tudják mérni, milyen is vagyok valójában. Addig jutnak, hogy fiatal nő vagyok, s ezzel megelégszenek. “Részegen megdugni jó lesz.”
  • Olyan, aki meg eljutna odáig, hogy megszólítson, akiről azt érezném, hogy tényleg én tetszettem meg neki, hogy érdeklem, na olyannal nem találkozom egyáltalán.

Azaz: úgy érzem magam, mint a húspiacon az akciós tarja. “Bár csülköt akartam venni, de ha már le van értékelve, jó lesz ez is.”

Én arról álmodtam, hogy valaki megszólít, megpróbál ismerkedni velem, s nem csak a seggem miatt választ, hanem amiatt is, amit mondok, de ilyen szitut nem tudok felidézni, pedig évekig jártam bulikba. Persze tutira rajtam is múlott, hisz jeleket nem tanultam meg küldeni. Egyáltalán nem fordult elő, hogy én rámosolyogtam volna egy olyan pasira, aki tetszett, nem bátorítottam őket. Annyi látszott belőlem, hogy ellenségesen viselkedek a fenti gyökerekkel, azaz nem akarok pasizni, elérhetetlen vagyok.

Most már egy kicsit másképp vagyok ezzel. Persze a fenti gyökerekből továbbra sem kérek, de már el-elkezdek szemezgetni, dobok egy-két mosolyt, csavargatom a hajam, ha már beszélgetünk, néha hozzáérek. Esetenként még a hangszínemmel is játszom. Kezdem megtanulni a célzott incselkedést. Van sok barátnőm, aki tudatlanul is incselkedik mindenkivel: én ezt tudatosan szeretném megtanulni használni, annak küldeni csak, akinek én akarom.

A kép forrása itt.

Táncóra után jött a visszajelzés:
– Lili, köszönöm, hogy elhoztál ide! Még sosem éreztem magam ennyire nőnek!

Elábrándoztam. Tökéletesen emlékszem, mióta érzem magam nőnek. Törökország hozta ezt nekem.

Egész kamaszkoromat végigkísérte, hogy a jó nőkkel barátkoztam. De úgy, hogy a barátnőm volt a jó nő, fejlett cicikkel, én meg a szürke kisegér mellette. Lehet, én is lehettem volna más, lehet, nem voltam én kevésbé szép, de a viselkedésem ezt mondta: én csak az árnyéka vagyok a másik lánynak.

Aztán valahogy megmaradtam ebben. Sosem éreztem különösebben jó nőnek magam. Tisztán emlékszem egy bulira egyetem alatt, mikor a jó pasi, akit kinéztem magamnak, odajött hozzám. Teljesen ledöbbentem!
– Hozzám?!?! Az a pasi, aki még ráadásul tetszett is nekem? Ilyen még sosem volt!
Lenyűgöztem a srácot. Hosszan smároltunk a parketten, majd hazataxizott a szüleimhez, s szépen hazament. Másnap hívott, hogy találkozzunk.
– Őszinte leszek, nem sokra emlékszem a tegnap estéből, de a csókod képtelen vagyok kiverni a fejemből. Nagyon izgató volt!
Jó kis önbizalom-tuning volt ez nekem.

Más hasonló, vagy ennél kisebb apróságot sem tudok felidézni.

Már a harmincas éveim felé jártam, mikor eljutottam Törökországba. Leszálltunk a repülővel, s megdöbbentem: itt minden pasi gyönyörű! Még az ötvenes utcaseprőnek is lenyűgöző sármja volt.

Hárman voltunk egzotikus, világos bőrű, kék szemű lányok. Vihorásztunk, mosolyogtunk, a pasik pedig törték magunkat értük. Tudtam, hogy barátnőm a jobb nő, de itt most nem számított: hirtelen tudtam én is jó nő lenni mellette, akit ugyanúgy megbámultak, csodáltak.

Izgalmas vibrálás vett minket körül. Mi minden pasit megbámultunk, amit ők természetesen kiszúrtak, hízelgett nekik, s szélesen visszamosolyogtak. Mi pedig álltuk a mosolyt, kacérkodtunk. Imádtam ezt az új érzést, az új önmagam.

Imádtam Törökországot, mert Törökország is imádott engem. Magabiztos, csodanő lehettem abban az országban.

Aztán szépen lassan rájöttem, hogy ha ott meg tudom ezt csinálni, akkor itthon is lehetséges. Amikor lelibegtem egy szórakozóhely lépcsőjén ugyanabban a miniszoknyában, amit már 5 éve hordtam, rájöttem: nem a külsőmön, nem is az öltözködésemen, hanem a nyitottságomon, a hangulatomon, az önbizalmomon, a magamhoz való hozzáállásomon múlik, mennyire vagyok jó nő. Jó, persze vannak határok, tudom én, de velem sosem voltak nagy problémák. Sosem voltam se kövér, se pattanásos. Se ilyen, se olyan. De amikor elkezdtem kihúzni magam, felemelni a fejem, szemébe nézni a világnak, hirtelen minden megváltozott. Igazából csak ki kellett nyitnom a szemem, s máris megláttam, hogy megnéznek a pasik az utcán.

Azóta direkt játszom ezzel: mikor belépek egy hazai török étterembe, rámosolygok a török srácokra és a szemükbe nézek pár pillanatra. Mindig működik – próbáljátok ki, lányok! Nem számít, hogy tetszik-e a pasi, úgysem valószínű, hogy lesznek következményei, csak annyi, hogy kapsz egy hatalmas, önbizalmat adó mosolyt, amit minden nőnek szívesen osztanak, aki nyitott rá.

A kép forrása itt.

Újra van egy pasi az életemben, aki úgy vonz, mint a mágnes. És nem a pasimról beszélek. Folyton hozzá kell érnem, gyakorlatilag rámászok, nyomulok. Iszom a szavait, állandóan mellette akarok ülni, folyamatosan vihogok a környezetében. És imádom ezt csinálni, csak közben lelkiismeret-furdalásom van, hisz nem a pasimmal élem meg ugyanezt. Pedig “vele kéne”. “Ő kéne, hogy a legizgalmasabb legyen számomra.” – gondolom, s közben újra azon kapom magam, hogy utálom magam, pedig akár tök boldog is lehetnék. Hisz gondoljuk csak végig, mi történik valójában! Van egy csodálatos pasim, aki izgató minden tekintetben (szexuálisan, intellektuálisan…). Bár még nem vagyunk olyan rég együtt, s mindig tud meglepetést okozni, valamilyen szinten mégis megszoktam, hogy ő van nekem, ami miatt már nem tudja mindig azt az izgalmat kelteni belőlem, amit egy új hódítás. Olyannyira csodálatos partner, hogy nem csak enged pasizni, de még szállítja is nekem a jobbnál jobb férfiakat, akikkel aztán kölcsönös vonzalom alakul ki. Pasi is ezt akarta, a barátja is és én is. Hol itt a hiba? Mindenki megkapta, ami neki jár.

OK. Szóval ez nem gáz, ha vonz más is. Ezért is akarjuk mind a poliamoriát. Sőt, továbbmegyek, tulajdonképpen az sem gáz, ha egyszer-egyszer, vagy akár folyamatosan valaki más jobban vonz, mint pasi. Szívem joga. Akkor és ahhoz vonzódom, akihez jól esik. Totál baromság az, ahogy azt is magamra akarom erőltetni, hogy ki tetsszen. Vagy ki tetsszen jobban. Nem az a lényeg, hogy nekem jól essen, amit csinálok?

Igen, bárki tetszhet. Nem kell ahhoz senkinek a belegyezése, hisz ez még cselekvést nem von maga után. Nézhetem, csodálhatom, mosolyoghatok rá, kereshetem a társaságát. Sőt, akár kezdeményezhetek is – ha valakinek baja van ezzel (neki, az én partneremnek, az ő partnerének…), az majd jelzi.

Miért van az, hogy a pasiktól elfogadhatónak tartom, ha kezdeményeznek, próbálkoznak, nyomulnak, de a magam részéről sokszor beparázok?
– Mi van, ha nem fog örülni neki? Ha nem esik jól neki a közeledésem? – aggódok.
– Hát, csak figyelj a jelzésekre, Lili! – mondja a józan eszem. – Próbáld ki, s kémleld a reakcióit. Egy érintésbe, mosolyba még senki sem halt bele. A legrosszabb esetben hízeleg neki, hogy tetszik valakinek, s ettől erősödik az önbizalma. Olyan nagy baj lenne ez?

Kicsit elbizonytalanodtam, hogy jobban közeledek ehhez a pasihoz, mint ő hozzám.
– Jó ez így? Oké ez? – aggódtam tovább. Majd rádöbbentem: – Igen, jó! Hisz nekem jól esik, s látszólag neki is. Nem érzem, hogy sérülnék, hogy viszonyzatlan lenne a vonzalmam. Egyszerűen kimutatom a szeretetem, éreztetem vele, hogy mennyire kívánatos pasi, s ez mindkettőnknek jó.
– Na látod! – kapta fel a fejét az agyam. – Milyen jó vagy, hogy még a csírájában elcsípted az önostorozást! – dicsért meg büszkén. – Benned volt a reflex, hogy keresd a hibákat a cselekedeteidben, de szépen leráztad. Gratulálok!

Ahogy gondoltam, tényleg segít, ha mások is megosztják velem az ő szexuális élményeiket. Tényleg fontos, hogy beszélgessünk a szexről.

Az teljesen normális, ha nem mindig kívánod ugyanúgy  a szexet. – nyugtatott meg Kitti.
– Tudom, sokan mondták már ezt, de olyan nehéz elhinni. – szegtem le a szemem, de közben éreztem, ez most segített. Kitti valamiért hitelesnek tűnt. Talán azért, mert amúgy egy vadmacskának látom.
– Pedig igaz. Tudod, ez a nagy különbség a pasik és a csajok között, s ezért olyan nehéz együtt. A pasi mindig akarja, a nő meg sokszor hosszú ideig, akár évekig is nagyon jól megvan szex nélkül.

Hárman voltunk. Hárman, akik szoktunk együtt szexelni, de most nem lehetett.
– Megbeszéltem magammal, hogy nem fogok felizgulni. – mondta Krisz.
– Ó, igen? – pislogtam rá huncutul.
– Igen, mert tudom, hogy ebből most nem lehet szex. Kitti menstruál, te meg kúrálod magad.
– Jaj, te kis szegény. Nagyon rossz így, ugye? – incselkedtem vele tovább. Megharaptam a nyakát. – És sikerült?
– Nem.

Tényleg nem szexeltünk. Jó volt megtapasztalni, hogy tudok nemet mondani. Ráadásul volt erősítés is, Kitti is nemet mondott velem. Ez most nem az az alkalom volt, amikor orgiát csapunk, viszont előjátéknak viszont szuper. Bár megint átfutott az aggodalom a fejemen: “ítt már tényleg nagy gáz van, ha még Kriszt sem kívánom úgy”, de aztán szépen lassan éreztem, hogy kezd visszatérni a puncimba az élet. Bár még csak kicsit, de kezd bizseregni. És az a hármas csók?! Mmmm…

Este boldogan tapasztaltam, hogy bár már két órája elköszöntem tőlük, a puncim tiszta nedves és tág volt, ahogy felhelyeztem a hüvelykúpot. Bizakodóan és mosolyogva aludtam el.

A kép forrása itt.