Punci-önismeret

Egy barátnőm küldte át ezt a leírást arról, hogyan érdemes puncit nyalni. Bár nem hiszek benne, hogy van rá ilyen univerzális recept, de azért segített abban, hogy közelebb kerüljek önmagam megismeréséhez is. Például rámutatott arra, hogy ha „hirtelen támadnak” a puncimra, vagy száraz a csiklóm, mikor érintik, akkor normális, ha nem alélok el, ha nem érzem olyan mézédesnek az érintéseket, mint máskor.

Segít, hogy ne érezzem magam bénának, ne legyen lelkiismeret-furdalásom sem magammal, sem az engem kényeztetni próbálóval szemben, hogy én most nem élvezek „eléggé”.

Elképesztő, mennyire nem ismerem a saját puncim. Mindig is imádtam mindenféle önismereti módszereket, imádtam foglalkozni magammal, de a testem megismeréséhez még nem kaptam eszköztárat. Egyszerűen, ha megkérdeznek (vagy megkérdezem magam), mit szeretek, sokszor zavarba jövök és nem tudok válaszolni. Mert fogalmam sincs, még időre van szükségem ahhoz, hogy megismerjem magam, a saját reakcióimat. Van mozdulat, amit imádok, de van, amikor ugyanaz nem jön be. Teljesen helyzetfüggő, mikor mi jön be és persze nagyban függ attól, mennyire tudom elengedni magam.

Tudom-tudom, van egy nagyon egyszerű önismereti módszer: a maszturbáció. Haha, csakhogy az még eddig nem igazán működött nálam valami buta tudati blokk miatt, így hát egyelőre marad az, hogy a pasikra bízom magam és hogy beszélgetek velük magamról.

Fotó: valentina volavia @ FlickR