Punciskodó

Van az a közeg, ahol nagyon is jól megy a punciskodás. Ez egy saját szavunk arra, mikor szexi kis ribancként billegek, kelletem magam és igyekszem minél jobban az ujjam köré csavarni a pasikat. Ilyenkor én is szexinek érzem magam és kívánatosnak, tekergetem a hajam, mosolygok, amennyire csak bírok és fürdőzök a tekintetekben.

Robi ilyenkor rendszeresen a fülembe búg, megragad és ilyeneket mond:
– Ó, micsoda falni való kiscica vagy! Úgy bekebeleznélek!
Én pedig bár a legkevésbé sem vonzódom hozzá, boldog vagyok, hogy ezt váltom ki egy ilyen pasiból! Valamiért igazán jó referenciának tartom őt, s az van bennem, hogy ha ő szexinek tart, biztos tényleg az vagyok. Így hát kihúzom magam, s még bátrabban lépek be a társaságba.

Persze, az egy dolog, ha a pasim mondja, hogy szexi vagyok és kívánatos, de ez  még nem elég ahhoz, hogy ezt én is elhiggyem. Ennél több pasi visszajelzése szükséges, hogy legyőzzem a belső hangokat.

Sokat fejlődtem. Már előfordul, hogy nem rémülök meg a Robihoz hasonló reakcióktól, nem riadok meg a férfi vágyától, hanem (esetenként) képes vagyok megfürödni benne, s kedvesen visszautasítani, vagy épp belevetni magam az eseményekbe. Egyre inkább tudok tudatosan jó nő lenni, de még mindig vannak nehezebb pillanatok. És olyan is van, amikor egyszerűen nem akarok szexi lenni.

Újra összefutottunk egy régi kalandjai, Dáviddal. Én épp a legjobb hangulatomban voltam, ragyogtam a boldogságtól. Meg is fordult a fejemben: ez a mosoly valószínűleg még vonzóbbá tesz. Valahol biztos voltam benne, hogy ő most épp megőrül értem, de valamiért én ezt nem akartam. A tagadást választottam, s inkább rá sem néztem, kerültem a tekintetét, mint egy kisgyerek: „ha nem látom, biztos nem is létezik”. Amikor aztán mégis elcsíptem a kiskutya-nézését, zavarba jöttem. Nem tudtam mit kezdeni azzal a csodálattal, amit felfedezni véltem rajta. Összezavarodtam. Nem akartam, hogy csodáljon, kényelmetlenül éreztem magam tőle. De vajon miért? Miben más ő, mint Robi? Talán mert feltételeztem, hogy Robi tudja kezelni a visszautasítást, míg ő nem?

– Bízd csak rá! – mondja az okosabbik felem. – Felnőtt. Csajozik eleget, megtanulhatta már kezelni a visszautasítást. Fogadd el, hogy imád udvarolni, ami független is lehet attól, milyen választ kap. Te csak magadra figyelj! Bármit is érzel, rendben van! Nem kell most is akarnod őt, de ha akarod őt, az is rendben van! Meg is gondolhatod magad, de lehetsz bizonytalan is.

A kép forrása itt.