Szabad nem szexelni
Amikor elgondolkodtam azon a 40 napos szexböjtön, az ugrott be, hogy ezt nem tehetem meg a férfiakkal az életemben. Bekapcsoltak a vélt elvárások, elindult a program a fejemben, hogy a pasinak szex kell. Úgy éreztem, elárulom azzal, ha megvonom tőle a szexet.
Persze ilyen nincs, hogy megvonom. Egyrészt tud csinálni magának, másrészt meg egy nyitott kapcsolatban találhat szexet nyugodtan. Harmadrészt meg azt csinálok a testemmel, amit akarok, s ami nekem jó.
A helyzet az, hogy igazából nagyon is jól tudtam, hogy szabadságban élek, hogy meg fogják nekem engedni, hogy ezzel kísérletezzek, ha ez esik jól, csak én nem engedtem meg magamnak. Pont hogy én fékeztem be újra magamat, nem pedig a férfiak. S amikor erre rájöttem, inkább összeszedtem a bátorságom, s elmondtam nekik, min gondolkodom. Az eredmény pedig az volt, amire számítottam: elmondták, hogy teljes vállszélességben támogatnak benne, ha ezt szeretném.
Lehet, hogy igazából erre volt szükségem: megtapasztalni, hogy nem kell szexelni. Hogy ez egy lehetőség, nem pedig kötelesség. Nagy ereje volt, hogy ki is mondták: támogatnak akár ebben is.
Ironikus, hogy én magam vagyok a legnagyobb akadálya annak, hogy önmagam lehessek. Én vagyok a saját szabadságomnak az egyetlen korlátja.
A kép forrása itt.