Tag Archive for: lelkiismeret_furdalás

Amikor megláttam, mekkora a szerszáma, elszomorodtam. Ilyen kicsit még nem láttam. Na nem volt ez mikropénisz, de azért jóval kisebb volt, mint amivel valaha találkoztam.

Miért szomorodtam el? Jó kérdés, hisz akkoriban még semmilyen mérettel nem volt nagy sikerélményem, egyik partneremmel sem tudtam igazán élvezni a behatolást. Inkább arra gyanakszom, hogy annyi szó esik a méretről és annyira idealizálva van a nagy méret (szerintem indokolatlanul), hogy végül belém is beleitta magát a gondolat: kicsi = béna, használhatatlan, gyenge, nem elég.

markus-spiske-457257-unsplash.jpg Fotó: Markus Spiske, Unsplash

Ezzel szemben a tapasztalatom más volt, mint amit a mesék ígértek.

  • • Pont ő volt az a férfi, aki igazán rendben volt a farkával. Szerette, tisztelte, tudta használni. Pont neki nem voltak komplexusai a farka miatt.
  • Sosem okozott fájdalmat a behatolás, bármikor be tudtam fogadni gond nélkül.
  • Csodálatos volt vele az anális szex. (Értett is hozzá, sosem hatolt belém elhamarkodottan.)

Persze nem állítom, hogy a kis farok a titka a könnyű szexnek. Voltak pozíciók, amikben semmit sem éreztem. A lovaglás különösen nem működött, de a misszionárius sem annyira. Ezzel szemben pl. a zárt lábú pozíciókat imádtam.

A kis farok-kompatibilis pozíciókról jó összefoglalást ad ez a videó:

 

Ami viszont igazán zavarba ejtett, az a következő volt: mit mondjak a farkáról? Imádta, ha dicsértem, ha szexi dolgokat mondtam menet közben. Node mit mondjak a méretéről? Ha azt mondom, nagy, hazudok. Viszont azt sosem mertem volna mondani neki, hogy kicsi, mert attól féltem, ennél nagyobb sértés egy férfit nem érhet. Persze utólag tudom, hogy mivel ő rendben volt a méretével, nem bántotta volna ez sem, de én mégis képtelen voltam rá. Pedig úgy szerettem volna „kis kedvesnek” becézni! Mert ez igenis számíthat kedveskedésnek is!

És hogy mi számít kicsinek? A hazai átlag 12-13 cm merevedéskor. A 10 cm kicsinek számíthat, a 7 cm alatti viszont már mikropénisz.

 Mit éreztek más nők, amikor kicsi farokkal találkoztak?

 „A kicsi péniszről nekem az jutott először eszembe, hogy mennyire relatív…

Háttér sztori: A legfantasztikusabb szexuális élményeim egy… hát finoman szólva is óriásfarkú pasassal voltak. Mikor először belém hatolt, az az érzésem volt, hogy na, ez tökéletesen illeszkedik! De ugye csak nem lehet egy egész életet csak a szexre alapozni, így annak a kapcsolatnak 2 év után vége lett. És én akkor azt hittem, hogy egy normális méretű pénisszel nekem már soha-soha nem lesz jó.

Aztán jött egy új szerelem, első ránézésre (főleg az előzőhöz képest) szomorúan apró mérettel. De egyébként minden más síkon passzoltunk, akartam, hogy működjön, adtam neki időt. És csodák csodája: a puncim egy idő után hozzáidomult, körülölelte őt. Akartam érezni, így éreztem is. Sokkal többet kényeztetett más módokon, vele volt pl. először „mellbimbó orgazmusom”. Szóval összességében fantasztikus volt a szex. Valószínűleg, ha túl nagy a különbség, ez már nem működik (Kama Sutra is ír erről, biztosan tudod, hogy 1 kategóriával kisebb vagy nagyobb méretű partnerhez még könnyen adaptálódik az ember). Viszont, vannak ugye kisméretű hölgyek, akikhez remekül illeszkednek a kisméretű férfiak 🙂

Már csak azt sajnálom, hogy erről nem annyira természetes beszélni, mint az egzisztenciáról, a magasságról, vagy a közös hobbikról… hogy hamukáznom kell, ha valaki megkérdezi, miért jártam / szakítottam egy adott pasassal, ha az a méreteinkről (is) szólt. 😀

De köszönöm, hogy épp ezen dolgozol! :*

Üdv: Fruzsina”

carrot-3118858_640.jpg • • • • • 

,,Az én tapasztalatom az, hogy egyáltalán nem zavart a kisebb mérete, mert mellé olyan szenvedélyes volt, hogy észre sem vettem, hogy ez probléma lehet. Bizonyos pózok viszont nem sikerültek, de hát akkor kitaláltunk mást. Szóval ez nem egy végítélet.”  (liliom6)

carrot-3118858_640.jpg • • • • • 

„Hát, bevallom, én egy „Kicsikével” élek már jó régóta. Néha zavar, néha nagyon zavar, de vannak megoldások.

Például egy extra méretű vibrátor, ha már az élő „kiszolgált” illetve egyéb megoldások. Nyalás, ujjazás, de nem mindig elég. Tény, erre mostanában jöttem rá intimkehely használat során, magasan van a méhszájam, így bőven lehetne hosszabb… Eddig is sejtettem, mert mindig az volt a baj, hogy szinte semmilyen pózban nem érte el a párom vesszeje azt a pontot, ahol már nagyon kellemes.

Nem minden ugyan a nagy méret, más szempontok is vannak egy pasinál, de néha nagyon-nagyon hiányzik egy méretesebb szerszám. Sajnos, ahhoz eddig nem volt (élőhöz) hozzáférésem. Néha vannak kétségeim mégis, hogy jól választottam-e, vagy jó ötlet volt-e megalkudni ezzel a mérettel, ha másra lenne igényem. Kb. 17 éve vagyunk együtt, 11 éve házasok, de néha nagyon kiakadok. Az utóbbi időben már ott tartok, inkább megoldom másképp…Türelmetlen vagyok, és egyszerűen nem esik jól.

Első partneremnek, meg azelőtt, a többi udvarlómnak is nagyobb volt, mégsem jött össze igazán velük a dolog. Volt, aki kerek perec megmondta, nem akar első befutó lenni, mert szerinte lesérülnék. Nem tudom, mi lett volna, mert sosem jutottam vele odáig, de néha már azt mondom, inkább ő lett volna az ideális, csak akkor még nem tudtuk. Nem csak ezért, másért is, néha hihetetlen nosztalgiát érzek azok után az idők után.

Császárral szültem, 38 évesen, így még elég feszes vagyok alul, de valahogy a hossz az, ami nagyon hiányzik. Valaki azt mondja, kis bohóc is tud nagy cirkuszt csinálni, de az is biztos, hogy mi nők sem vagyunk egyformák. Valakinek lehet, sokkal jobb egy kisebb, mert rövid a hüvelye. Más pendrive passzol hozzá. Egyelőre kitartok, de néha nagyon jólesne, ha összejönne egy igazi MrBig-el. 🙂  Nem akarom megcsalni a páromat, eddig nem tettem, de tartok néha tőle, egyszer betelik a pohár. Vagy, ha alkalmam lesz rá, akkor kipróbálok egy olyan igazi, méretes falloszt…” (MrsBig .) )

carrot-3118858_640.jpg • • • • • 

Készülök majd egy összeállítást készíteni a nagy farokról is. Ha van ilyen történeted, írd meg e-mailben! A tárgy legyen „Óriás”. Örömteli és csalódott, előremutató, vagy kétségbeesett történeteket is küldhettek, amikből néhányat csokorba szedve készítenék egy cikket. Kérlek, vedd figyelembe, hogy minden írás nem tud majd bekerülni. Ne feledd el megírni, milyen néven szeretnél szerepelni az írásoddal (lehet álnév természetesen)!

Kék répás fotó: matthiasboeckl @Pixabay


Érdekel, mekkora a péniszed a többiekhez képest? Derítsd ki! Nézd meg a kutatásom eredményeit!

Péniszméretek kutatás

És én élveztem. Csörgits Kinga egy nem mindennapi szexuálterapeuta. Amiket eddig írtam róla, közel sem takartak mindent. Az első alkalommal ugyanis, miután beszélgettünk egy nagyot, kimondta: azt gyanítja, hogy nekem segítene, ha némi BDSM elemet is vinnénk a terápiába.

„A BDSM gyűjtőszó az angol Bondage & discipline (B&D), Domination & submission (D&S), Sadism and masochism (S&M) szavakból képzett rövidítés, magyarul ‘kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus’ fogalmakat jelöli. Korábban egyszerűen a szado-mazochizmus (SM) volt az elterjedtebb kifejezése.” – Wikipedia

Felcsillant a szemem, amikor ezt mondta. Akkortájt kezdtem el ugyanis sejteni, hogy vonz engem ez a világ. Nem hiszem, hogy az extremitások szintjén, de valami alap-fokon igen. Hisz nagyon tudom élvezni a harapás okozta fájdalmat és a korbácsolást is.

„A BDSM lehet szexuális fűszer, titkos vágy, de lehet lelki beállítottság vagy életforma is. A legtöbb ember már megtapasztalhatta – ha tudtán kívül is – a BDSM egy izgalmas részét, amikor bekötötte a partnere szemét, megkötözte a kezét vagy megvette az első bilincset az otthoni kelléktárba.” – eroticFétis

Kinga meztelenül fektetett fel a masszázs-asztalra, ahová már kikészítette a csukló- és bokabilincseket.

Ez lehetne ijesztő is, de a helyzet az, hogy Kinga személyisége és magabiztossága rám olyan megnyugtató hatással volt, hogy szinte semennyire sem izgultam. Bíztam benne az első pillanattól és tökéletes biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy itt most minden értem történik, azért, hogy az én szexuális elakadásaim feloldódjanak. És azt is tudtam, hogy bármikor mondhatok nemet, bármikor megállíthatom a folyamatot. Ő pedig nem elégedett meg azzal, hogy rám bízza, majd szólok, ha valami nem oké (mert abban mi nők sokszor nem vagyunk túl jók), hanem inkább folyamatosan kérdezgetett is: „Most hogy vagy?” „Ez milyen érzés?” „Kényelmes neked, ha így kötözlek ki? Tudsz úgy ellazultan feküdni kb. 20 percen keresztül?”

bilincs_bdsm_terapia.jpgFotó: KlausHausmann @Pixabay

Kikötözött egy lánccal, miközben a bilincsek puha bélése fogta a kezem és a lábam. Meglepően kényelmes volt. A lábamat pedig gondosan betakargatta egy pihe-puha pink pléddel, mert nagyon fázós vagyok. És így kezdett masszírozni egy üveg-dildóval. De erről majd legközelebb.

Egy ponton (miután áldásomat adtam rá), a szemem is bekötötte. Arra jutottunk ugyanis, hogy egyértelműen van bennem egy nagy adag bűntudat és szégyenérzet, aminek az oka még nem világos, viszont megkeseríti a szexulis életem. Tettünk hát egy kísérletet: mi lenne, ha ezt a bűntudatot megpróbálnánk kisütni büntetéssel? Később remélhetőleg majd az okokra is fény derül, de addig is kezeljük a tüneteket.

Elővette hát a korbácsot és óvatosan csapott egyet a meztelen combomra. 
Ez milyen érzés? – kérdezte, én pedig csak vigyorogtam.
– Izgi. Tetszik.
– Rendben. Akkor most egyre erősebbeket fogok csapni, te pedig jelezd, hol van a határod. – és minden ütés után rákérdezett, menjen-e tovább.
Amikor megtaláltuk a határom, én mondhattam meg, hány ilyen csapást kérek büntetésként. És amikor megtörtént a masszázs közben az, amiért nagyon szoktam haragudni magamra: elkalandoztak a gondolataim teljesen más tájakra, akkor egyből meg is kaptam az 5 korbácsütést.

Lehet, hogy durván hangzik, de az egész közben mosolyogtam és teljesen izgatott lettem. Olyan volt, mint egy játék, mintha ajándékot kapnék. A csípés nyoma édesen bizsergett és a puncim teljesen felpezsdült az ütésektől, holott nem is ő kapta őket. 5 csapásra elszálltak a félelmeim, elrepültek a fekete felhők a fejemből és boldog izgatottsággal vártam a folytatást.

– Ez persze most egy terápiás eszköz. – magyarázta el Kinga. Nem azt jelenti, hogy innentől mindig ezt kell használnom, vagy hogy csak így fogok tudni szeretkezni. De most tettünk egy kísérletet, ezt a kísérletezést pedig folytathatom otthon, ha szeretném. És könnyen lehet, hogy egyszer csak eljön a pont, amikor már nem lesz erre szükségem, nem fogom kívánni. De amíg segít, vagy jól esik, addig játszhatunk ezzel otthon is.

Hatalmas mosollyal távoztam a szeánsz után és azon morfondíroztam, hogyan fogom ezt elmesélni úgy, hogy ne kapjanak frászt tőle az olvasók.

Fogalmam sem volt róla, hogy szeretem a játék-fenyítést a szexben. Esküszöm, nem is sejtettem, hogy ez izgat, amíg meg nem érkezett a paskolóm. Megsuhintottam a kezemben és bizsergés futott végig a hátamon.

Később kiderült, az egy dolog, hogy szívesen cukkolom vele Lacit, de az egész igazából arra megy ki, hogy elvegye tőlem a pálcát, és engem kapjon el vele

Megvilágosodás-szerű volt beszélgetni a szexuálterapeutámmal, Csörgits Kingával. Ő világított rá, hogy valójában nekem valószínűleg büntetésre van szükségem. Terápiás korbácsolásra. Viccesen hangzik, de nekem nagyon is igaznak tűnik. Azzal magyarázta, hogy jól látszik, hogy mélyen belém ivódott egy nagy adag bűntudat és szégyenérzet. Egy jó kis fenekelés pedig valószínűleg ki tudja sütni ezt a bűntudatot egy időre. A rossz kislány elnyeri a büntetését és tiszta lappal kezdhet újra rosszalkodni, azaz elkezdheti élvezni a szexet.

Azt a kettes számú házi feladatot kaptam a terápián (az egyes számút itt mesélem el), hogy kezdjünk el Lacival kísérletezni a büntetéssel. Nézzük meg, mi működik és milyen helyzetekben segít.

szadomazo_szex_paskolo1.jpgAz ágyon fekve szelfizgetek a paskolómmal… 😀 

Persze ez nem olyan egyszerű. Nem is arról van szó, hogy kapni nehéz az ütéseket (mármint huncut paskolásról, nem durva verésről beszélek)! Csillogó szemekkel, ujjongva, rajongással tekintek fel Lacira, amikor ráteszi a kezét a paskolóra, vagy a kis korbácsra. Izgatott leszek, mintha szülinapom lenne. Emellett pedig érzem rajta a férfi erejét és határozottságát, ami ultra szexi. Neki viszont azért ez nehéz. Bár marha jól játssza a domot, közben azért felébrednek benne olyan minták, amiket épp elkerülni szeretne. Úgy látszik, a sors neki is osztott egy feladatot, hogy szembenézzéen ezzel.

Most kezdődik a kísérletezés. Megnézzük, hogy milyen büntetés jön be és milyen okkal. Ha játékkal (harapdálással, csikizéssel, csipkedéssel) kiprovokálom, az tutira bejön. De vajon hogy tudjuk kiütni ezzel a szexben érzett bűntudatot? Például azt, amikor a tudatom elkezd csapongani és a holnapi bevásárló listára kezd fókuszálni, nehogy bele tudjak merülni a gyönyörbe. Vagy mikor tudom, hogy most épp orgazmusom lenne, a testem produkálja is annak jeleit, csak épp az élvezetet blokkolja a tudatom… Ezeket vajon mikor és milyen szöveggel kell „kiverni belőlem”?

 

Holnap megyek a BDSM konferenciára, hogy többet megtudjak erről a szadomazo, domináns-alárendelt viszonyról. Izgulok.

Egyébként cél, hogy idővel szépen kigubancoljuk, mi okozza ezt a szégyenérzetet, mert úgy fest, ez még az abúzus előttről származik. Amíg viszont nem sikerül feltárni a mély okokat, igyekszünk kiismerni a mostani működésem és kitapasztalni, mi az, amivel irányítani lehet azt.

szadomazo_szex_paskolo2.jpg

Újra elkövettem azt a hibát, hogy lefeküdtem a szerelmemmel, amikor nem is kívántam a szexet. Hiába hozta már tudomásomra több partnerem is, hogy nyugodtan mondhatok nemet és hiába kötöttem én is a saját lelkemre, hogy figyeljek oda arra, amit a puncim kér, mégis képtelen vagyok megtenni. Nem tudok nemet mondani a partneremnek, akit szeretek.

Van egy hiedelem, ami jó mélyen belém égett, és egyelőre nem tudom kigyomlálni: 

Ki kell elégítenem a partnerem.

Létezik kapcsolat szex nélkül?

Hány filmet láttunk, amiben kiegyensúlyozott szinglik szerepelnek? Vagy ahol boldog párkapcsolatot mutatnak be szex nélkül? Minden csapból az folyik, hogy a párkapcsolat akkor jó, ha kielégítő szexuális életet élnek a felek. Ha van benne egy nagy adag vágy. De mi van, ha a felek esetében a kielégítő gyakoriság a „kéthavonta”? 

Ne értsetek félre, nem szex mentes kapcsolatot szeretnék! De nem csoda, hogy nem tudtam soha megengedni magamnak, hogy nemet mondjak a páromnak, ha közben mindenhonnan azt hallom, hogy ha nincs szex, az „abnormális”, vagy az „az eltávolodás jele”. Persze ilyenkor fárszt kapok, és gyorsan kezdeményezek egy kis hancúrozást, még akkor is, ha azt egyáltalán nem kívántam. Amitől csak rosszabb lesz minden…

szerelem_szex_nelkul.jpg Fotó: StockSnap @ Pixabay

Kigúnyoljuk, lenézzük azokat a nőket (vagy férfiakat), akik „fejfájásra hivatkoznak”. Fel sem merül, hogy tényleg fáj a fejük. Persze az is lehet, hogy nem akarnak szexelni, de szerintem az is szívük joga. Nem az lenne a jobb megoldás, ha inkább egy ilyen jelenetet kommunikálna az adott hollywoodi csoda?
– Most ne, fáj a fejem. – mondja a hölgy, majd hátat fordít a párjának és lekapcsolja az olvasólámpát. Mire a férj kedvesen átöleli a nőt és megértően megkérdi:
– Bánt valami, drágám? Tudok segíteni valamit? Nincs semmi baj, hogy nem akarsz most szexelni, de ha szükséged van arra, hogy beszélgessünk, én itt vagyok.

Hol vannak azok az üzenetek, amiben elfogadják, ha valakinek épp nincs kedve kufircolni? Vagy ahol valaki boldog cölibátusban?

Belahalok, ha nem elégülök ki

16 éves voltam, mikor az első komoly párkapcsolatom kezdődött. Kamasz fiú volt, aki folyton szexelni akart. Én pedig egyáltalán nem akartam. Mindig azt kommunikálta, hogy ő komoly kínokat él át, amikor kielégítetlen marad. Én pedig szerettem őt, ezért megadtam neki, amire „szüksége volt”. Mert szerettem. Inkább kínoztam magam, pedig tudtam, a nem kívánt szex mélyen belül szétszed. De nem találtam más megoldást, felelősnek éreztem magam a kielégüléséért.

Valószínűleg még egyetlen férfi sem halt bele a kielégületlenségbe. És tudom, ha én nem elégítem ki, ő is nyugodtan megteheti magának. Ráhagyhatnám, hogy kiverje… 

 az_en_felelossegem_az_orgazmusa.jpg Fotó: Anemone123 @ Pixabay

Két évig játszottam vele ezt a játékot és utána hiába mondta több partnerem is, hogy nyugodtan leállíthatom, ha szeretném, nem tudtam megtenni. És most, közel 20 év elteltével jött a felismerés: még mindig ugyanezt csinálom. Elhiszem, hogy az én felelősségem az orgazmusa.

– Lilikém, ez butaság! – mondja az okosabbik felem. – De te is tudod… Hisz ha te magad azzal nyugtatgatod őt, hogy ne izgassa magát, ha te nem tudsz elélvezni, és oké az, ha orgazmus nélkül maradsz, akkor pont ugyanígy igaz lehet ez fordítva. Hidd már el! Csak addig kell szeretkezni, amíg szeretnél! Ha már nem akarod, nem kötelességed végig csinálni!
– De olyan nehéz! Mindig reménykedek, hogy még két lökést kell kibírnom, és el fog élvezni… Nem akarom kizökkenteni. Ki kell találnom valami kíméletes mondatot arra, hogy tudtára adjam, most már szeretném, ha abbahagynánk…
– Szerintem beszéljetek erről még Lacival. Ki fogtok tudni találni valami jó megoldást!

 

Évekig tartott, míg megtanultam élvezni a szexet. Sőt, még most is dolgozom rajta. És minél többeknek beszélek erről, annál inkább kiderül: problémáimmal nem vagyok egyedül. Rengeteg nőtársam hallgat arról, hogy valami nincs rendben. (De hallgatnak a férfiak is…) Szégyellik, bűntudatuk van, a meg nem értettségtől tartanak, vagy azt hiszik, ezzel csakis ők küzdenek. Elég csak azt említeni, hogy a nők 30%-a nehezen jut el az orgazmusig, 80%-uk számára pedig egyszerűen nem elég a behatolás ahhoz, hogy a csúcsra jussanak. (Forrás.) Azaz: ha nehezen megy, nem vagy abnormális.

Mi az oka mindennek? Saját önfelfedezésem során számtalan kiváltó tényezőt fedeztem fel. Gátlásaim egyik fő okozója, hogy mindig is jó kislány szerettem volna lenni.

jo_kislany_nem_elvezi_a_szexet.jpg Fotó: StockSnap @ Pixabay 

Szégyen, félelem, bűntudat

Pici voltam, talán nagycsoportos, amikor először próbáltam a kötélmászást és csodák-csodájára sikerült is feljutnom a csúcsra: duplán. A kis combocskáimat összeszorítva kellemes, de nagyon ijesztő bizsergést éreztem a combjaim között. Halványak már az emlékeim, de úgy tűnt, nagyon is tudom, miért történik velem mindez. Egyből előjött a bűntudatom: ezt nem szabadna éreznem, ez csúnya dolog, ilyet csak a rossz gyerekek csinálnak.

Mintha ott, akkor eltemettem volna ezt az érzést jó mélyen a homokozóban…

Valahonnan tudtam, hogy ez „csúnya dolog”, bár nincs emlékem arról, hogy valaki rám szólt. Talán csak közvetve jutott el hozzám az információ: lehet, hallottam, ahogy rászólnak másra, vagy elcsíptem egy-egy megvető, ijedt, vagy épp ki tudja milyen pillantást. A lényeg, hogy a felnőttek világa ezt a hiedelmet rakta a vállamra, amit évtizedekig cipeltem.

Nem kell jókislánynak lenni

Még most is nehéz megértenem, hogy egyáltalán nem kell jókislánynak lennem. Mert igen, a rossz kislányokat is szeretik, sőt, esetenként sokkal több figyelmet kapnak. De tovább megyek: a férfiak a rossz kislányokat szeretik. Azaz, ha felnőttként jó kislány szeretnék lenni, rossznak kell lennem. Értsd: huncutnak, pajkosnak, szexéhesnek, kéjesnek, bujának, vadnak.

Én is ilyennek szeretném látni magam és ezen is dolgozom.

Mi segített a változásban? Többek között a férfiak visszajelzése, akik csodáltak, mikor kéjesen nyögdécselek. Gyönyörűnek, kívánatosnak neveztek azok, akik fontosak voltak számomra és így szépen lassan elkezdtem elhinni, hogy ezt szabad.

Persze ez nem minden, hosszan tudok mesélni a történetemről: a problémáim okairól és azokról, amik segítettek a változásban. Ha kíváncsi vagy a részletekre, gyere el előadásomra október 18-án. Szeretettel várlak és köszönöm, ha ajánlod azoknak a nőknek, vagy párjaiknak, akiket inspirálhat, ha egy hasonló cipőben járó nő történetét hallja!

megszerettem_2017_10_18.jpg

Egyre több szexuális játékszert halmozok fel. Imádom ezeket a kis kütyüket, vagy eszközöket, mégis többnyire a fiókban árválkodnak. Miért? Mert nem merem felvetni, hogy használjuk őket. Nem merek teret engedni a vágyaimnak. Pedig lehetne…

Egy párkapcsolatban élő férfitól olvastam a következőt: (forrás: Em&Lo)

„Nem tudom, hogy érez a legtöbb férfi, de én mindig nagy örömmel fogadtam, mikor a partnerem a bizalmába fogadott és megosztotta velem, mit szeret a hálószobában, legyen az egy játékszer, egy ötlet, vagy a saját ujjai. Szeretem, mikor a saját kezét használja olyan pozíciókban, ahol én nehezen érném őt el. És szeretem, mikor élvezettel mutogatja magát és fogadja az én „kukkolásom”. Az is jó, mikor nem elég számára az én kényeztetésem. Azt hiszem, sokak számára ez fenyegetőnek hathat. De izgató is.

Ezek a tettek mind azt jelentik, hogy eléggé otthonosan, magabiztosan érzi magát mellettem ahhoz, hogy megmutassa nekem, mit szeret. És ez mindig nagyobb boldogságot fog okozni nekem, mint ha azt érezném, nem meri ezeket megosztani, kimutatni. Sokkal jobb úgy, ha eléggé biztonságban érzi magát ahhoz, hogy megossza velem a kedvenc játékszerét!”

Az én szegény játékszereim csak porosodnak, és elkezdtem haragudni saját magamra emiatt. Miért nem vagyok képes kezdeményezőbb lenni? Miért nem húzom ki magam és mutatom meg határozottan, mit és hogyan szeretek, ahogy Laci is szokta? Lazán megmarkolja a copfom és magára húz, én pedig vele ellentétben még azt sem merem megosztani, milyen pozícióban szeretném folytatni.

szexualis_jatekszerek_fiokban.jpg Várnak a sorukra… (Saját fotó)

Pedig lehet, hogy emiatt nem kéne csakis saját magamat okolnom… El kéne fogadnom, hogy én egy olyan nő vagyok, aki sok nehézséget élt át és emiatt nehezebben nyílik meg ilyen szituációkban. Emiatt pedig fokozott bátorításra van szükségem. Ahhoz, hogy be merjem hozni a játékszereket az ágyba, kell a partner lelkesedése, bátorítása is. Igenis ki kell mondania, hogy ez őt nem zavarja, hogy igenis szívesen játszik azzal, amit én szeretnék, mert fontos az én vágyam, az én fantáziám is. 

Bence szuper édes volt, mikor elkezdett bíztatni, hogy nyugodtan érintsem meg magam. Ugyanerre a jóváhagyásra van szükségem a játékokkal kapcsolatban is. Mert addig, amíg csak sóhajt egyet és gyanakodva szemlélődik, nekem is csak egy görcs lesz a gyomromban és megmaradok abban a hiedelmemben, hogy ezt ő a saját teljesítményével szembeni kritikának veszi, és különben is egy plusz teher, extra stressz a kísérletezés az új eszközzel. 

Én csak egy kis extra fűszerre, változatosságra, izgalomra vágyom. Jó, őszinte leszek, ez nem minden. Mert arra is vágyom, hogy az extra izgatás által jobban élvezzem a szexet és könnyebben eljussak az orgazmushoz.

Szeretném meghallgatni, ti hogy vagytok ezekkel a dilemmákkal. Ezért is választottam következő beszégletésem témájának a szexuális játékszereket. Remélem, eljössz! Részletek és regisztráció itt.

 szexualis_jatekszerek_okt25.jpg

Amióta mindenféle cuki játékszereket szereztem, elkezdtem valóban önkielégíteni. Mit értek az alatt, hogy valóban? Azt, hogy míg korábban azért csináltam, hogy megtanuljam élvezni a szexet és megismerjem a testem, most inkább azért kezdek el játszani magammal, mert szeretem csinálni.

Ez a felismerés rádöbbentett valamire! Naná, hogy addig nem tudtam élvezni a maszturbálást, ha igazából nem is arra törekedtem, hogy örömet okozzak magamnak! Teljesen más tudatállapotban voltam, más volt a szándékom.

Ez pedig elgondolkodtatott: vajon mit éreznek a nők a maszturbálással kapcsolatban?

Naná, hogy csak olyan anyagokat találtam, ahol azok a nők nyilatkoznak, akik imádnak masztizni! Arról még lehet hallani, hogy bizonyos nők szégyent éreznek saját maguk kényeztetése miatt, de olyanokról igazából még nem is hallottam, akik hozzám hasonlóan ezt is csak tanulják. Pedig gyanítom, hogy nem vagyok egyedül… Mindenesetre a „mit éreznek a nők maszturbálás után” kérdésre az alábbi idézeteket találtam itt.

„A néhány alkalommal, amikor kipróbáltam, bűntudatom volt, mintha valami rosszat tettem volna. Ez kb. 5-10 percig tartott, utána pedig megmaradt az, hogy csodálatosan éreztem magam és alig várom, hogy újra csináljam.”

Bűntudat, ezt értem. Nálam ez valószínűleg olyan mélyen lakozott, hogy emiatt neki sem láttam. Még a vágyat is blokkolta.

girls-984154_640.jpg Fotó: Free-Photo @ Pixabay

„Egy euforikus érzésbe kerülök és azt kívánom, bárcsak örökké tartana, de sajnos nem.”

Ha már bűntudat… Az ilyen mondatok miatt éreztem én mindig szerencsétlennek, bénának és selejtesnek, mert én nem vagyok képes erre az érzésre… Miért nem tanítja senki a maszturbálásról sem, hogy oké, ha eleinte nem megy?

„Abban a pillanatban mintha az összes stressz köddé vált volna! Főleg, ha akkor látok neki, amikor éjszakánként valami nagyon aggaszt. Segít lenyugtatni.”

Ilyen cél is lebegett sokszor a szemem előtt, amikor önkielégíteni kezdtem. Gyerünk, majd most levezetem a stresszt. De eközben is egyfajta ellenségként tekintettem magamra, akinek meg kell oldani a hülye problémáját. Hiányzott az önszeretet, az, hogy azért tegyem, hogy nekem jó legyen és nem azért, hogy kevésbé legyek szar.

sheep-1476781_640.jpg Fotó: DigiPD @ Pixabay

„Elengedést és megnyugvást is szoktam érezni. És ez a megnyugvás néha keveredik egy furcsa magány-érzettel is. Nyugodt és magányos vagyok utána.”

Ezt pedig egy nagyon szép, őszinte gondolatnak találtam. Végre nem csak a habos-babos, szivárványos sztorik, amikben esetleg egy kis bűntudat felmerül, de semmi több. Megkönnyebbültem tőle, azt éreztem, igenis jogos, hogy valami nehezet, valami rosszat hozzon elő belőlem a masztizás.

A többi idézetet angol nyelven itt éred el.

Négy negatív mantrát, azaz négy olyan gondolatot említ Haas Gyuri legutóbbi videó interjúnkban, ami garantáltan a boldogságunk és a felhőtlen szexuális életünk útjába állhat:

Nem vagyok fontos,
nem vagyok elég jó,
nem vagyok szerethető,
én vagyok a hibás.

Utóbbit úgy is nevezte Gyuri, „a bűntudat gomb”, amire én hevesen bólogattam. Igen, a négy mondat közül ez, amit a legjobban ismerek.

„Az, hogy nem volt felhőtlen a szex, hogy nem élveztem el, hogy nem nedvesedtem, mind az én hibám!” – büntettem magam hosszú évekig teljesen igazságtalanul.

black-and-white-person-woman-girl.jpg Fotó: Unsplash @ Pexels

Eljött az idő, hogy bocsánatot kérjek magamtól!

Nem, nem az én hibám, hogy nem voltam felkészülve a szexre 16 évesen. Nem tehetek róla, hogy nem értő kezekkel nyúltak hozzám. Nem az történt, hogy az én bénaságom miatt nem kapcsolt be bennem a vágy, amikor közeledett felém az adott udvarló, nem én voltam a selejtes, hanem egyszerűen nem volt meg a kémia köztünk. Ő pedig igenis túl mohó volt, nem figyelt oda rám, nem vette észre, hogy én még nem tartok ott.

Nem én vagyok a hibás, hogy nehezen ment a szex. A média, a kultúránk millió olyan képpel, téves eszmével bombázott évekig, ami miatt nem csoda, hogy ott tartottam, ahol. Én tényleg mindent elkövettem, kerestem a lehetőségeket a fejlődésre. Nem tehetek róla, hogy harminc múltam, mire megtaláltam a megfelelő módszereket!

Nem tehetek arról sem, ha épp nem kívánom a szexet. Ez teljesen normális és jogomban is áll nemet mondani.

Ha nincs orgazmusom, azért sem szabad magamat hibáztatni. Vagy az izgatás nem megfelelő, vagy a testem nem áll rá készen. Tudom, hogy lehetséges fejleszteni az orgazmus-készségemet, de az is teljesen rendben van, ahol most tartok.

Persze, van olyan, hogy tévedtem, hogy valamit másképp kellett volna csinálnom, de itt az ideje, hogy leálljak azzal, hogy csak és kizárólag magamat tegyem felelőssé mindenért. Igenis ér haragudni és másokat is hibáztatni!

– Lili, elnézést kérek, nagyon türelmetlen voltam veled. – mondom magamnak a tükör előtt. – Tudom, hogy mindent megtettél, ami adott pillanatban tőled telt. Te csak jót akartál. Szeretlek és ígérem, ezentúl jobban oda fogok figyelni rád. – Azaz magamra.

A videót, ahol még sok izgalmas tanítást ad Haas Gyuri, ide kattintva éred el:

haas.jpg

További videó interjúkkal érkezem a Facebook oldalamon minden csütörtökön.

Sokat kaptam édesanyámtól, csakhogy ő is ember és ő sem tudott mindent tökéletesen csinálni. D. Tóth Kriszta saját lányának írt listáját olvasva 6 pont nagyon megszólított engem is. Azt képzelem, az ő lányának könnyebb lesz a szexuális élete ezekkel a tanításokkal a hátizsákjában. Kívánom neki, hogy így legyen! Én pedig most jól a fejembe vésem őket, hogy én is továbbadhassam majd az én leendő gyermekeimnek – persze ennél jobban kifejtve, ahogy gondolom ő is megteszi szóban.

Tudom, Kriszta ezeket a bölcsességeket nem (csak) a szexualitásra értette, de én most arra fogom átformálni őket, mert nekem itt van a legtöbb elakadásom.

1.) Ne hasonlítgasd magad másokhoz! Tényleg. Semmi értelme.

A Cosmopolitan szex tippjei és az egész, általánosításra hajlamos világ azt tanítja, hogy vannak a „normális” szexuális életet élő emberek, meg vannak az „abnormálisak”. Ha kevesebbet szexelek, mint az átlag, vagy ha nem szeretem azt, amit a többség igen (pl. inkább orális szexet kívánok behatolás helyett), akkor „nem vagyok normális”. Pedig mennyivel szabadabb lennék, ha megengedném magamnak, hogy egyéniség legyek!

A 2. pont is gyakorlatilag ugyanez, de azért fontos máshogy is megfogalmazni.

2.) Igen, furcsa vagy. De épp csak annyira, mint bárki más is furcsa. Mindenki más. Élvezd a másságodat! Légy büszke az egyéniségedre!

Furcsa vagyok, mert néha hagyom megnőni a szőrt a lábamon. És nem szeretem, ha a fülemet nyalogatják, pedig az egy elég „divatos” erogén zóna. Azt viszont szeretem, ha a végbélnyílásom izgatják, pedig az „olyan mocskos”. Fura? Sokszor más vagyok, mint a többiek, de ez nemcsak hogy nem baj, hanem elkerülhetetlen, ugyanis mindannyian mások vagyunk. Mennyivel jobb, ha inkább megtanulok büszke lenni a különlegességemre!

fashion-person-hands-woman_1.jpg Fotó: Splitshare @ Pexels

3.) Nem kell boldoggá tenned senkit – nem ez a feladatod. Magadat tedd boldoggá, és boldog lesz melletted a választottad.

Nem kell azért szexelni, mert a pasimat ez boldoggá tenné! És nem kell megpróbálni kitalálni, mit akar. Felnőttek vagyunk, saját magunkért felelősek. Rám is igaz ugyanez: nem várhatom el, hogy a másik tegyen boldoggá engem. Mondjam meg, mit szeretnék! Ha pedig ezt ő hosszú távon nem tudja, vagy nem akarja megadni, és ez a valami nagyon fontos nekem, az én felelősségem, hogy megkeressem, hol kaphatom ezt meg. És az is teljesen oké, ha valamit ő nem tud, nem szeretne megadni nekem. Joga van hozzá.

4.) A tested a tiéd. Te döntesz a sorsáról, és a döntésedet mindenkinek kötelessége elfogadni. Legyen az a társad, a gyereked vagy éppen az anyád.

Igen, olyan fazont választok a fanszőrzetemre, amilyet én szeretnék és erről csak nekem szabad dönteni. Mint ahogy arról is, hogy épp kit, vagy mit engedek be a puncimba.

5.) Ne félj nemet mondani! Ismerd meg a határaidat, és tiszteld őket. Légy tisztában azzal, hogy a nemet mondás képessége nagy érték. Puszta félelemből ne vállalj semmit. Nem igaz, hogy ha valamire, amit nem érzel magadénak, nemet mondasz, „legközelebb majd nem hívnak”. Vagy ha igen, akkor nem is  vagy odavaló.

„Ha nem adom meg neki, amit kér, félek, hogy elhagy.” – de jó lenne örökre megszabadulni ettől a gondolattól!

És attól még, hogy általában szeretem, ha „úgy” izgatja a csiklómat, lehet, hogy ez ma nem esik jól. Ezt pedig nyugodtan jelezhetem – sőt, jeleznem kell! Ha nem figyelek a saját testemre és nem húzom meg a határaimat ennek megfelelően, azzal sokat árthatok magamnak és ez nem tréfa-dolog!

6.) A szabadság: benned van. Ne nyomd el magadban. És ne hagyd, hogy elvegyék tőled.

Mikor teszem mégis ezt? Például amikor nem kezdem el magamat cirógatni szex közben, pedig arra lenne igényem.

***

Tegnap nagy áttörést éltem át újra a hálószobában. Mertem kérni Ádámot, hogy izgassa a fenekem. Bár már sokszor csináltunk ilyet, kérni sosem kértem, hanem mindig csak akkor történt meg, amikor ő magától kedvet kapott hozzá. Végre elkezdtem felelősséget vállalni a saját vágyaimért!

– Szép volt, Lilikém! – veregettem meg a saját vállam.

Az idézetek D. Tóth Krisztától származnak. Forrás itt, a WMN-en.

– Táncolj úgy, ahogy jól esik! – kérte trénerünk, Maya a Heart & Sexuality Magyarország workshopján.

– Ez könnyű! – gondoltam. Időtlen idők óta tudok már úgy táncolni, hogy ne érdekeljen, mit gondolnak mások. Csak le kell hunynom a szemem, és teljesen elengedem magam. Simán csinálok magamból bolondot, rázom a popsim, mint egy majom, görbítem a hátam, ugrálok fél lábon.

Aztán ma rájöttem: mégis csak van tabu a táncomban: az, hogy nem érek a saját testemhez. Nem simogatom magam, mert „az már nyilvános szex” lenne. Még az is, ha csak az arcom megcirógatnám…

pexels-photo-270856_1.jpegFotó: Pixabay  @ Pexels

De itt, egy ilyen biztonságos közegben, ahol tere van annak, hogy kipróbáljam magam, feszegessem a határaim, mégis miért nem merek hozzányúlni magamhoz? Nem maszturbálásra gondolok, csak egy sima érintésre. Nem merem megérinteni a vénusz dombom, megmarkolni a mellem.

– Nem illik! – visszhangzik a fejemben.

– De itt most meg szabad érintened magad! – nagyon sokszor el kellett ismételnem magamnak, mire sikerült megtennem. Először megcsíptem mindkét mellbimbómat. Érezni akartam őket. Aztán gyorsan körbenéztem, kerestem a bíráló szempárokat. Persze senki sem figyelt, senkit sem érdekelt, mit csinálok. Ha nem korlátoztam volna magam, szabad lettem volna.

Gyorsan találtam egy köztes megoldást: úgy táncoltam, hogy közben szorosan összezártam a combjaim. Hagytam, hogy felizguljak, benedvesedjek. Ez ment, mert ezt nem látta senki. Az én titkom volt. De az, hogy rátegyem a kezem a vénuszomra, az brutál nehéz volt.

Miért?

– Mert nem illik. – ezt nevelte belém a kultúrám, a környezetem. A puncim, a mellem, az tabu. Sőt, én még azt is tabunak érzem, hogy akár a karomat megcirógassam!

Érdekes mód más simogathat, sőt, akár nyilvánosan is fogdoshatja a fenekem, de az a tévhitem, hogy az már nem oké, ha én érintem magam. Félek, hogy megítélnek, rám szólnak.

Meg kell tanulnom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy meg fognak ítélni. Ez csak az én félelmem, nem a valóság. Hisz például ha én látnám egy nőtársam magát büszkén cirógatni, leesne az állam a csodálattól és példaképként tekintenék rá. Nyugodtan kihúzhatom hát magam és lehetek én ez a példakép.

Ez a bejegyzést a  Női gyökereink megtalálása nevet viselő workshop első napján készítettem. További beszámolóim, melyben egyre jobban felfedezem a puncim, hamarosan következnek.