Hány partnerem legyen, mi a normális? Az a jó, ha kalandozok, vagy ha egy férfi mellett cövekelek le? Talán mi magunk sem tudjuk rá a választ, mert elvakít minket az, hogy másokhoz hasonlítsuk magunkat és meg akarjunk felelni a többieknek.
Emlékszem, milyen kínos tud lenni a felelsz, vagy mersz játék. Szinte kivétel nélkül előkerülnek ilyenkor a szexszel kapcsolatos kérdések. Kétféle kimenetelét láttam eddig ezeknek a helyzeteknek: vagy lapítanak a résztvevők, és igyekszenek elhallgatni a valóságot, vagy elkezdenek egymás fölé licitálni. De a többség vagy azért szorong, mert túl extrémnek gondolja magát, vagy azért, mert nem elég izgalmas a szexuális múltja.
Így van ez a partnerek számával kapcsolatban is. Ha több partnerünk van, bizonyos közegben mélyen titkoljuk, máshol meg büszkén dicsekszünk vele. Márpedig a legtöbbünk életében előfordult már, hogy vagy nekünk, vagy partnerünknek volt még egy valaki az életében, párhuzamosan. Ezt kár tagadni, ez a valóság.
A kérdés csak az, hogy ezt hogyan tesszük. Mit kezdünk azzal, ha felbukkan a harmadik? Van, aki könnyen le tud mondani az új csábítóról, van, aki inkább borítja az eredeti kapcsolatát, van, aki titokban viszonyt kezd, és van, aki a párja beleegyezésével kezd még egy kapcsolatot.
Fotó: Caleb George, Unsplash
Mindegyik helyzet nehéz. Az is, ha téged csalnak meg, de az is, ha te vagy a megcsaló. Vagy a meg nem csaló. Nehéz a poliamoria és nehéz a monogámia is. Minden nehéz. A kérdés az, hogy aktuálisan neked és a partnere(i)dnek melyik a legmegfelelőbb felállás az adott pillanatban.
Sokan azt mondják, léteznek monogám, meg poliamor identitású emberek. Van ilyen alapbeállítottság. Ha ez igaz, akkor én poli vagyok még mindig, annak ellenére, hogy épp monogám kapcsolatban érzem jól magam. Az eddigi tapasztalataim alapján abban hiszek, hogy időről időre változik, mire van szükségünk. Simán lehet, hogy egyik időszakban monogám kapcsolatban esik jól lenni, máskor meg poliamorban. Néha egyedül jó, néha laza kapcsolatban, néha meg nagyon szorosban. Folyamatosan változunk, és ez így van rendben.
Bevallom, iszonyú lelkiismeret-furdalásom volt, mikor először megkívántam újra a monogámiát. Miért? Mert én vagyok POLIlili, aki annyit mesél a poliamoriáról és a nyitott kapcsolatokról. Hosszú időbe telt, mire megbékéltem azzal, hogy most igenis arra van szükségem, hogy egyszerűsödjön az életem, és egy kapcsolatom legyen. Azért is, mert poliként hatalmas riglispilt csináltam az életemből (jöttek-mentek az emberek), ami egy darabig jó volt, nagyon is jó, de aztán elfáradtam. Meg azért is, mert jött valaki, aki mindent kitöltött, és mellette másra nem volt már nyitottságom.
Mégis csak győzedelmeskedett a monogámia? Dehogy. Csak most így a jobb. Most ebben tudok jól lenni. Aztán ki tudja, lehet, hogy pár hónap múlva jön még egy szép szemű herceg, vagy egy hercegnő, vagy épp a párom bolondul bele valakibe… Ki tudja.
Őszintén szólva szerintem az örök hűségnek gyakran nevezett szexuális kizárólagosság egy illúzió. Szinte semelyik kapcsolatban sem sikerült ezt még megvalósítani. Vagy sikerült, de őrült lemondások árán. Ezért aztán szerintem jobb nyitva hagyni a kérdést, és még ha nem is aktuális a poliamoria, tájékozódni róla. Mert nem lehet tudni. És ha jön egy harmadik, lehet, hogy ez lesz az a forma, amiben a legkevesebbet sérülhettek. Lehet, hogy ez menti majd meg a házasságot. De az is lehet, hogy nem. Ezt mindenki csak magának tudja eldönteni, de csakis azután, ha ismeri a lehetőségeket.
Ezért is szervezek előadást ápr. 13-ára ebben a témában, ahova nyugodtan eljöhetsz akkor is, ha szkeptikus vagy, vagy tök más állásponton vagy, mint én. Lehet majd kérdezni, véleményezni, szerintem izgi lesz! Részletek és regisztráció itt.
Fotó: Victor Freitas @ 
Fotó: Pixabay @ 
