Szabad nem szexelni

Hogy vagyok most? Hetek óta szünetel a szexuális életem és ettől teljesen össze vagyok zavarodva. Vagy nem is ettől. Egyszerűen össze vagyok zavarodva.

Talán egy kicsit megint visszaestem.

A puncim lüktet, farokért kiált, s ezt még én is hallom. Fejlődtem annyit, hogy meghalljam, mit mond. Mégis a tudatom újra egy ijedt kis süni, aki fél a következő alkalomtól, fél, hogy nem fog tudni együtt repülni a puncival. És mindemellé még bezavarnak a betegségek is: Ádámnak a heréi fájnak, Ákosnak meg gyanús, hogy gombás fertőzése van, így nem is nagyon közelítenek.

Ez aztán még jobban összezavar, hisz ez a két pasi engem állandóan kíván, most pedig nincs szex?

Nem szeretem, hogy nem úgy van, ahogy szokott lenni, még akkor is, ha az egyik felem nem is akarja a szexet. Ahelyett, hogy megkönnyebbülten hátradőlnék, s örülnék neki, hogy szabadságot kaptam, s időt, hogy hazaérkezzek, én inkább sürgetném az együttlétet. Feszélyez, hogy nem úgy van, ahogy „lenni kéne„.

Még mindig nehéz megértenem, hogy sehogyan sem KELL lennie. Sehol sincs megírva, hányszor kell szexelnie egy párnak egy héten. Egyszerűen úgy kell lennie, ahogy én szeretném, ahogy nekem és a partneremnek jól esik. Még mindig nehéz beengedni a gondolatot, hogy az is oké, ha most nem kívánjuk a szexet, és hogy szabad nem szexelni.

– Lilikém, szépen nézz a szemedbe, s kérdezd meg magadtól: mit szeretnél igazán! Akarod te most a szexet?
– Igen.
– Akkor örülj neki! Mindig is erre vágytál, hogy vágyj a farokra. És Ádám akarja?
– Mostanában nem…
– Akkor pedig engedd meg neki, hogy ne vágyjon most dugásra és ne baszogasd. Te tudhatod a legjobban, milyen az, amikor valaki épp nem akar ágyba bújni a másikkal. Ne legyél olyan türelmetlen! El fog jönni újra a ti időtök!

A kép forrása itt.