Szeretkezz velem!
A hétvégén vált tökéletesen világossá számomra, hogy teljesen megtévesztő jeleket küldök a férfiak felé. „Lehetetlen megérteni a nőket.” – mondják sokan. Hát, az alapján, amit én művelek, nem is csodálom…
Sokszor nem azt mutatjuk, ami van. Én is van, hogy lesütöm a szemem, mikor zavarba jövök. Van, hogy úgy tűnik, észre sem vettem őt, pedig igazából csak rá vágyom, de nem merek rá nézni. És van, hogy úgy teszek, mintha én is akarnám őt, csak hogy ne bántsam meg.
Játszottunk egy játékot Flo önismereti csoportjában a hétvégén. A feladat a következő volt: párban állva az egyikünk folyamatosan azt mondja nekem, hogy „szeretkezz velem”, én pedig tetszés szerint reagálhatok erre. Aztán fordítva. Tanulságosak ezek a „szimulációk”. Az én párom pont úgy közelített hozzám, ahogy sok esetben a partnereim szoktak: ugyanazt a színtiszta szexuális vágyat tolta felém. Teljesen egyértelmű volt, mit akar: dugni. Persze ez most csak egy játék volt, egy előadás, de ettől még bennem ugyanaz kapcsolt be, mint amikor felkészületlenül ér a másik szexuális közeledése. Amikor bennem épp nincs vágy.
Fotó: Viliman Viliman, Unsplash
Megrémültem. Teljesen berezeltem. Láttam magam előtt, ahogy közeledik felém a személy, akit szeretek (láttam magam előtt a szeretett férfit), aki meg akar dugni. Szinte éreztem a merevedését.
A rémülettel párhuzamosan bekapcsolt bennem a teljes tanácstalanság is. Most mégis mit csináljak? Szeretem, jót akarok neki. Ha visszautasítom, nyüszíteni fog. Ha már merevedése van, csak ingerült lesz, ha nem elégítem ki. Csak a vita lesz az egészből. Játsszam el, hogy vágyom rá én is? Azzal mindkettőnket becsapom. Sehogy sem jó.
Megpróbáltam jelezni, hogy ezt most nem szeretném, de közben folyamatosan bizonytalankodtam, tényleg megtehetem-e ez. Hogy ne fájjon neki annyira, megsimogattam az arcát. Hátrébb léptem, de aztán megijedtem, és inkább belefúrtam magam a vállába. Fogadtam az ölelését.
A játék végén a párom is visszajelezte, hogy teljesen érthetetlen volt, mit akarok.
Persze hogy az volt. És mindig ezt csinálom. Megölelem, mert szeretem, ha megölel. De nem akarok szeretkezni. Mutogatom neki a csipkés bugyimat, mert szeretem, ahogy csodál. De nem akarok szeretkezni. Megsimogatom a farkát, mert szeretem érezni a merevedését, de nem akarok szeretkezni. Izgatom a mellbimbóját, mert olyan édesen nyög, de nem akarom, hogy ő hozzám érjen, hogy megsimogassa az én mellbimbóm, vagy a puncimhoz érjen. Én csak adni akarok egy kis kényeztetést. Csakhogy sok férfinál ez nem működik. Nincs olyan, hogy kicsit kényeztetem. Mindent, vagy semmit van: vagy végigcsinálom, vagy inkább el se kezdjem!
Hogyan tudnék egyértelműen kommunikálni úgy, hogy ne fájjon? Hát, ezt nagyon szeretném én is tudni! Pedig talán elég lenne megfigyelni őt, milyen, amikor neki nincs éppen kedve. Mert emlékszem, amikor a párom simán megtette, hogy míg én forró csók vágyával közelítettem, ő egy apró puszit adott csak. Vagy egyszerűen nem hagyott felületet arra, hogy megcsókoljam. Én is nyugodtan mondhatnék nemet bármire. Ha bírnék. De ez még egyelőre iszonyat nehéz. Helyette tehát inkább azzal kezdem, hogy addig nem izgatom, amíg én tényleg nem akarok szexet. Első körben visszafogom magam, és a tévesen küldött jeleket kivonom a forgalomból. Aztán lehet, egy idő után eljutunk odáig is, hogy már azt is tudom neki kommunikálni, hogy „isteni a mellbimbód, és szeretném egy kicsit érezni az ízét, hallani, ahogy felszisszensz, de szexet most nem szeretnék”.
A szex témakörét millió szégyenérzet és megfelelési kényszer szövi át. Nehéz erről beszélni még nekem, a szexbloggernek is. Ezért gyakorlom ennyit, ezért tartom a programjaimat is. És ezért kértem elnézést a páromtól, hogy annyiszor kommunikálok félreérthetően. Igyekszem fejlődni!
