Bejegyzés

Vannak olyan tipikus helyzetek, amikor általában szeretkezni kezdünk: tipikus napszakok, helyszínek, napok. Ez talán a legtöbb kapcsolatra jellemző, nekem legalább is a legtöbbre az volt. Volt, akivel hétvégenként. Volt, akivel reggeli után. És volt, akivel nagy beszélgetéseket követően.

Spontán jöttek létre ezek a szokások. Valahogy mindig úgy alakult, hogy bizonyos helyzetekből az ágyban (vagy a füvön) kötöttünk ki. Egy idő után ezek rutinná váltak, és én már akkor is kezdeményeztem, amikor igazából egyikünk sem kívánta a szexet. Mert addigra megszoktam, hogy ilyen helyzetekben szex van, és feltételeztem, hogy ő ezt akarja. Az ő szükségletét pedig „ki kell elégíteni”.

Csak két dologról nem győződtem meg: hogy ő tényleg akar-e szexelni, és hogy én is akarok-e. Ahelyett, hogy megnéztem volna, mi hogy vagyunk, én csak csináltam a rutint…

Egy idő után aztán feltűnt, hogy tiszta hülyeség, amit csinálok, úgyhogy elhatároztam, csak akkor fogok kezdeményezni ilyen helyzetekben, amikor tényleg vágyom a másikra. Aha, jól eldöntöttem, csakhogy ez egyáltalán nem volt ilyen könnyű, ugyanis akkor még abba a hiedelmembe voltam beragadva, hogy neki ilyenkor szüksége van a szexre. És mivel én ezt nem adtam meg neki, őrült lelkiismeret-furdalásom volt. Amikor pedig ez a kín már viselhetetlenné vált, újra kezdeményeztem. Őt könnyű volt felizgatni, csak engem nem, így a végén mindketten szenvedtünk.

nathan-mcbride-462758-unsplash.jpgFotó Nathan McBride, Unsplash

Tudtam, hogy ki kell lépnem ebből az őrületből, mert semmi jóra sem vezet. Ezért különlegesen nagy erőfeszítést vettem magamon, és még akkor is, amikor egy romantikus kiránduláson, egy kihalt domboldalban hevertünk a fűben, akkor sem léptem tovább. Visszatartottam minden hazudott szenvedélyes csókot és érintést, amit ilyenkor elő szoktam húzni, ugyanis most végre tisztán éreztem, hogy igazából nem akarok szeretkezni. Most nem vágyom rá.

Lehet, hogy őrülten hangzik, de hihetetlen erőfeszítésembe került, hogy ne kezdjem el őt izgatni. Annyira megszoktam, hogy „ez a dolgom”, hogy tényleg kegyetlennek éreztem magam, amikor ezt nem tettem meg. Kínosan ügyeltem arra, hogy nehogy felizgassam, és ezáltal kellemetlenné váljon a helyzet. Várni akartam arra a pillanatra, amikor megkívánom őt.

Egy nap kínlódás után, amikor még mindig amiatt haragudtam magamra, hogy nem kívánom őt, szorongva bevallottam neki, hogy ez a vágytalanság számomra nagyon nehéz. Szinte nem is értette, miért mondom ezt, hisz ő köszöni, nagyon is jól megvolt szex nélkül.

Azaz, csakhogy érthetővé tegyem magam számára is: miközben én azon szorongtam, hogy bántom, neki semmi baja sem volt. Egy nem létező problémán aggódtam.

A megkönnyebbülés pedig kitalálhatjátok, mit eredményezett… Végre mentesítettem magam a saját elvárásaim alól, és hopp, máris el tudtam magam annyira engedni, hogy újra vágyjak rá, hogy újra be tudjam fogadni őt.

Éreztem, hogy már nem úgy kívánjuk egymást, mint eleinte. Már ritkábban szeretkeztünk, már nem volt jelen az a mindent elsöprő vágy, ami nem is engedte, hogy másra fókuszáljunk mellette.

Eleinte folyton csak faltuk egymást. Mindig kívántuk egymást, akár háromszor is egymásnak estünk egy nap. Imádtam ezt az állapotot, amikor viszont elmúlt, kétségbe estem: lehet, hogy már nem is szeretem igazán? Lehet, hogy ez a kapcsolatunk végét jelenti?

Valamiért él bennem az a téves hiedelem, hogy nekem mindig, a nap minden percében vágynom kell a páromra. Akkor vagyok jó társ, jó szerető. Persze tudom, hogy ez marhaság, de az eszemmel tudni ezt még nem elég…

vagy_kihult_kapcsolat.jpgFotó: Jonas WeckschmiedUnsplash

Tudom, hogy a kapcsolatok folyamatosan változnak. Jó esetben egyre mélyülnek, a hőfok pedig valamennyire visszaesik. Ez így normális. Mégis megijedek, amikor ezt tapasztalom. Most azonban úgy döntöttem, nem tépelődök magamban tovább emiatt és nem rettegek tovább attól, hogy ez azt jelenti, már nem szeretem őt eléggé. Nyeltem egy nagyot, és az egész aggodalmamat elmondtam a páromnak. Az én édes, bölcs szerelmem pedig azt mondta, ez teljesen rendben van így.

Beszélgettünk a vágyról és a szerelemről, és arra jutottam az ő gondolatai nyomán, hogy mikor összejöttünk, én borzasztó éhes voltam. Éhes a szeretetre, az intimitásra és a szenvedélyre. Ki voltam éhezve. Csakhogy ez az éhség néhány hónap múlva csillapodott. Miért? Azért mert rengeteg szeretetet, intimitást és szenvedélyt kaptam. Ami tök jó! Azaz: a kevesebb vágy ebben az esetben jelenthet jót is. Jelentheti azt is, hogy elég jó a kapcsolatunk, elég stabil benne az intimitás ahhoz, hogy már ne legyek folyamatosan éhes. Jelentheti azt is, hogy nemhogy nem hidegültünk el egymástól, hanem éppen hogy elég közel vagyunk egymáshoz.

A nyalás csodálatos dolog, de nem tud felizgatni. Mármint olyankor nem, amikor amúgy nem kívánom a szexet.

Több partneremmel is előfordult már, hogy amikor azt tapasztaltuk, hogy nem állok még készen a behatolásra, akkor elkezdett nyalogatni, hogy felizgasson. Csakhogy hiába nyal akármennyit, hiába lesz akár két orgazmusom is egymás után ettől, amikor befejezi, megcsókol, és közeledik, hogy most akkor végre következzen a jól kiérdemelt behatolás, amiért úgy megdolgozott (ezt nem ő mondja, hanem én gondolom), akkor én képes vagyok újra pillanatok alatt bezárkózni. Ha már eleve bennem volt a félelem a behatolástól, vagy nem volt meg köztünk a megfelelő bizalom, hiába élveztem előtte kettőt, ugyanúgy nem fogok készen állni a behatolásra.

nyalas_elojatek_oralis_szex.jpgFotó: MAX LIBERTINE, Unsplash

Persze van, amikor az orális kényeztetés kiváló módszer arra, hogy felizgassanak egy hölgyet. A vilgáért sem akarnám azt mondani, hogy ez egy általános jelenség! Inkább arra szeretnék kilukadni, hogy ha már bennem van egy félsz, ami miatt nem tudok megnyílni, akkor ott a tüneti kezelés (=nyalás) nem segít. A probléma gyökerével kell foglalkozni.

A másik fontos tanulság: ki kell vernem végre a fejemből azt a képzelt (?) elvárást, hogy ha kinyal, akkor majd engednem kell a behatolást. Ezt így konkrétan még egyetlen partnerem nem mondta ki, de az én fejemben ettől még létezik ez az elvárás, és rendszeresen eszerint cselekszem. Pedig mennyi más alternatíva van, ha nem állok készen: simogathatom őt kézzel, kielégíthetem szájjal, megkérhetem, hogy csinálja magának, és én például addig a mellbimbóival játszom, csókolgatom a testét… Vagy kérhetek még egy kis pihenőt az orális kényeztetés után, és adhatok magamnak időt, hogy a félelemmel szembenézzek, és megpróbáljam elengedni azt. És persze az is lehet, hogy egyáltalán nem viszonzom, bár ezt bizonyos partnerek esetében nehezen tudom elképzelni. Van az a férfi, akinek belefér, hogy csak adjon, de olyan is van, akinek nagyon nem.

Folyamatosan változik a véleményem a síkosítókról. Eleinte csalásnak éreztem. Nem akartam egy ilyen mesterséges dolgot behozni az együttlétbe. Bár tudom, az óvszer is mesterséges, de ez más. Azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó, ha nem vagyok elég nedves. Ha pedig síkosítót használnék, az azt jelentené, nem sikerült eléggé benedvesednem. Pedig hát egyrészt a nedvesedés mértéke lehet alkati kérdés is, a ciklustól is függ. Meg attól is, mennyire izgultam fel.

Emlékszem az első élményre. Már nem is tudom, hogy én, vagy a partnerem ruházott-e be egy tubusra. Rég volt. Olyan ritkán használtuk, hogy egy idő után, amikor újra elővettem, elkezdett baromira csípni. Akkor tudtam meg, hogy ezek elég hamar lejárnak felbontás után. Nagyon megijedtem, de szerencsére nem lett tőle semmi bajom.

Később az anális szex kapcsán került elő újra, és rájöttem, mennyit segít ez akkor, amikor nem elég befogadó a puncim. Lelkesen kezdtem el használni, mert így megúsztam a fájdalmat, amit sokszor éreztem akkor, mikor nem állt készen a puncim. – És itt ki is mondtam a kulcsszót: nem álltam készen. Eljött hát az új szakasz, amikor úgy véltem, ha nem áll készen a puncim, nem is szabad szeretkezni. Nem is szabad hozzáérni. Azaz eleve rossz, hogy a saját átverésemre használom a síkosítót.

Amikor elkezdtem rendszeresen maszturbálni, inkább újra elővettem a síkosítót. Hamar rájöttem (újra), hogy mennyire imádom azt a selymes érzést, amit ad a puncimon. Ebben a folyamatban jött az újabb felismerés: lehet, hogy az én sérült szexualitásomnak igenis jót tesz, ha egy kicsit becsapom a puncim. Mert amíg félek a szextől, nem fogok úgy felizgulni, és akkor fájni fog a behatolás, kellemetlen lesz a csikló érintése. Így viszont egyből kellemes érzést kapok, és csökken a szorongás. Szépen gyűlni kezdtek a jó élmények, egyre stabilabban jutottam el az orgazmusig maszturbációval.

Később a partneremmel is újra előkerült, és tényleg jobb volt így. A síkosítóval máris hamar be tudtam őt fogadni. Hogy ezzel jót tettem-e vagy sem, arról lehet, hogy szakembert kéne megkérdezni inkább, de én most újra amellett vagyok, hogy jobb, ha megkönnyítem a helyzetünket.

És hogy melyik síkosító jött be? Volt szerencsém tesztelni néhányat. Jöjjön hát

a Nagy Síkosító Teszt

 sikosito_teszt_durex_just_glide_easy_anal_lick_it_epres.jpg Saját fotó

Az abszolút kedvencem az “easyANAL“. Nagyon kellemes, selymes érzést ad a puncimban is. A “Just Glide” antiszeptikus síkosító szintén elég síkos, ő lenne a második helyezett. Van egy enyhe kézfertőtlenítő-illata, de ez csak akkor tűnt fel, amikor közelről szagoltam. A “Lick-it” epres ízű síkosító már kevésbé selymes, csúszós, és én ezeket a mesterséges illatokat sem szeretem. Az íze is műeper, engem ezek máskor is taszítanak, de ha óvszerben szereted az ízesítettet, ez is bejöhet. A Durex bizsergető verziója engem nem varázsolt el, de tény, hogy tényleg bizserget, melegít, kissé égető érzést nyújt. Legutóbb már inkább azt éreztem, hogy csíp, de lehet, hogy ez már amiatt volt, hogy túl rég bontottam ki. A pjur COOL hűsítő hatását én nem tapasztaltam, ez olyan semleges közepes volt nekem. Ja, és azt nem értem, hogy jutott eszébe valakinek csavarós kupakot tenni egy síkosítóra. Aktus közben sokkal jobb, ha egy kézzel nyitható és könnyen zárható a tubus!

Olvasói vélemény egy hölgytől: “Nekem nedvesedési problémáim nincsenek, de marha jó játék.  Főleg az ehető. A pasik is imádják, a síkosítós simogatást, hiszen ők sem nedvesednek kapásól. Cici között is szeretik, utána ehetik ők is.  Szóval, szerintem nem csak análnál hasznos.” 

A hétvégén vált tökéletesen világossá számomra, hogy teljesen megtévesztő jeleket küldök a férfiak felé. “Lehetetlen megérteni a nőket.” – mondják sokan. Hát, az alapján, amit én művelek, nem is csodálom…

Sokszor nem azt mutatjuk, ami van. Én is van, hogy lesütöm a szemem, mikor zavarba jövök. Van, hogy úgy tűnik, észre sem vettem őt, pedig igazából csak rá vágyom, de nem merek rá nézni. És van, hogy úgy teszek, mintha én is akarnám őt, csak hogy ne bántsam meg.

Játszottunk egy játékot Flo önismereti csoportjában a hétvégén. A feladat a következő volt: párban állva az egyikünk folyamatosan azt mondja nekem, hogy “szeretkezz velem”, én pedig tetszés szerint reagálhatok erre. Aztán fordítva. Tanulságosak ezek a “szimulációk”. Az én párom pont úgy közelített hozzám, ahogy sok esetben a partnereim szoktak: ugyanazt a színtiszta szexuális vágyat tolta felém. Teljesen egyértelmű volt, mit akar: dugni. Persze ez most csak egy játék volt, egy előadás, de ettől még bennem ugyanaz kapcsolt be, mint amikor felkészületlenül ér a másik szexuális közeledése. Amikor bennem épp nincs vágy.

dugni_akarok.jpg Fotó: Viliman VilimanUnsplash

Megrémültem. Teljesen berezeltem. Láttam magam előtt, ahogy közeledik felém a személy, akit szeretek (láttam magam előtt a szeretett férfit), aki meg akar dugni. Szinte éreztem a merevedését.

A rémülettel párhuzamosan bekapcsolt bennem a teljes tanácstalanság is. Most mégis mit csináljak? Szeretem, jót akarok neki. Ha visszautasítom, nyüszíteni fog. Ha már merevedése van, csak ingerült lesz, ha nem elégítem ki. Csak a vita lesz az egészből. Játsszam el, hogy vágyom rá én is? Azzal mindkettőnket becsapom. Sehogy sem jó.

Megpróbáltam jelezni, hogy ezt most nem szeretném, de közben folyamatosan bizonytalankodtam, tényleg megtehetem-e ez. Hogy ne fájjon neki annyira, megsimogattam az arcát. Hátrébb léptem, de aztán megijedtem, és inkább belefúrtam magam a vállába. Fogadtam az ölelését.

A játék végén a párom is visszajelezte, hogy teljesen érthetetlen volt, mit akarok.

Persze hogy az volt. És mindig ezt csinálom. Megölelem, mert szeretem, ha megölel. De nem akarok szeretkezni. Mutogatom neki a csipkés bugyimat, mert szeretem, ahogy csodál. De nem akarok szeretkezni. Megsimogatom a farkát, mert szeretem érezni a merevedését, de nem akarok szeretkezni. Izgatom a mellbimbóját, mert olyan édesen nyög, de nem akarom, hogy ő hozzám érjen, hogy megsimogassa az én mellbimbóm, vagy a puncimhoz érjen. Én csak adni akarok egy kis kényeztetést. Csakhogy sok férfinál ez nem működik. Nincs olyan, hogy kicsit kényeztetem. Mindent, vagy semmit van: vagy végigcsinálom, vagy inkább el se kezdjem!

Hogyan tudnék egyértelműen kommunikálni úgy, hogy ne fájjon? Hát, ezt nagyon szeretném én is tudni! Pedig talán elég lenne megfigyelni őt, milyen, amikor neki nincs éppen kedve. Mert emlékszem, amikor a párom simán megtette, hogy míg én forró csók vágyával közelítettem, ő egy apró puszit adott csak. Vagy egyszerűen nem hagyott felületet arra, hogy megcsókoljam. Én is nyugodtan mondhatnék nemet bármire. Ha bírnék. De ez még egyelőre iszonyat nehéz. Helyette tehát inkább azzal kezdem, hogy addig nem izgatom, amíg én tényleg nem akarok szexet. Első körben visszafogom magam, és a tévesen küldött jeleket kivonom a forgalomból. Aztán lehet, egy idő után eljutunk odáig is, hogy már azt is tudom neki kommunikálni, hogy “isteni a mellbimbód, és szeretném egy kicsit érezni az ízét, hallani, ahogy felszisszensz, de szexet most nem szeretnék”.

A szex témakörét millió szégyenérzet és megfelelési kényszer szövi át. Nehéz erről beszélni még nekem, a szexbloggernek is. Ezért gyakorlom ennyit, ezért tartom a programjaimat is. És ezért kértem elnézést a páromtól, hogy annyiszor kommunikálok félreérthetően. Igyekszem fejlődni!

A szexben mindent szabad – írtam le múltkor Bori Anitával való beszélgetésem alapján. Szabad bármit érezni és bármire vágyni. De tényleg így van ez?

Vajon meddig szabad nem vágyni a szexre?

Vannak időszakok, amikor bezárkózom és eluralkodnak rajtam a félelmeim. Olyankor egyáltalán nem kívánom a szexet. De ez nem olyan békés, „kösz, most nem kérek” állapot, hanem egy feszült, elvárásokkal teli időszak, ugyanis ennyi év önmunka alatt sem sikerült még kiirtanom magamból az elvárást, hogy egy párkapcsolatban nekem bizony szexelnem kell.

kapcsolat_szex_nelkul.jpgFotó: Alexandra Gorn (Unsplash)

Peti megpróbált megnyugtatni, miután újra belementem egy olyan aktusba, amire a puncim nem állt készen:  “Innentől szerintem legyen az, hogy csak akkor szexelünk, amikor tényleg kívánod.” Neki nem olyan fontos, ő köszöni, hetekig is jól megvan orgazmus nélkül. De sajnos nem nyugodtam meg, mert ettől én még rossz partnernek, rosszul működő nőnek, selejtesnek érzem magam.

És valahogy az is nehezen hihető nekem, hogy neki ez nem olyan fontos. Valahogy nem ezt érzem rajta. Elmondása szerint neki addig oké, hogy nem lesz szex, amíg már meztelenül nem csókolózunk az ágyban. Onnantól már nagyon nehéz számára a visszautasítás, és az, hogy nem elégülhet ki.

A tanulság számomra az volt, hogy jól gondoljam végig, hogy el akarom-e kezdeni a szeretkezést, vagy sem. Mert ha már egyszer rábólintok, nincs visszaút. Vagy van, de az szar lesz. Persze kielégíthetem olyankor máshogy is, de attól még szar lesz.

 

Csak hát olyan nehéz sokáig váratni! Végtelennek tűnik számomra az idő. Ezekben az időszakokban nehezen tudom elhinni, hogy lesz ez máshogy. Attól félek, hogy ha egy pillanatra meg is kívánom a szexet, egyből bekapcsol a fejemben a kisördög:

– Hohó, itt ez a szikra, amiből akár láng is lehet! Gyorsan kapjuk el, csiholjunk belőle hatalmas tüzet! És itt kéne azt mondanom annak a hülye kisördögnek, hogy:
– Nem! Nem kell tüzet rakni! Majd meglátjuk, hogy a szikrából lesz-e lángocska, vagy nagy tűz. Nem kell erőltetni. Nem kell saját magmra erőltetni a szexet.

Tudom, hogy milliószor megírtam már ezt, de talán fontos tudni a velem hasonló cipőben járóknak, hogy ez nem változik olyan könnyen, igenis évek kőkemény munkája szükséges hozzá.

Figyeljek a puncimra, és csak akkor engedjem a férfi közeledését, ha már készen állok rá. Mennyi ilyen tanácsot kapok! De mégis hogyan?

Most épp nagyon elegem van abból, hogy ez ilyen nehéz. Minden bátorságomra szükség van ahhoz, hogy jelezzem a másik felé, hogy most ne. Mert tudom, hogy ha már felizgult, és ebben az állapotban kap egy nemet, abból csak balhé lesz. Gyakorlatilag az összes pasimmal így volt ez.

Ha nemet mondok valamikor (egy adott pillanatban, nem örökre szólóan) a szexre, az nekem mindig nagyon kegyetlennek tűnik, mert azzal vonok párhuzamot, hogy ezzel a partneremre is nemet mondok. Nem is csoda, hisz ezt így is szokták lereagálni: teljesen magukra veszik.

mit_akar_a_punci.jpeg Fotó: Pixabay @ Pexels

Teljes kétségbeesésben, könnyek között tépelődtem, mégis mit kéne csinálnom. A legnagyobb félelmemmel szembesülök, amikor beismerem, most nem állok készen. Borzasztó nehéz ezt már magamnak is beismerni! Miért? Mert ezzel úgy érzem, frigidnek címkézem fel magam. Márpedig a társadalom két elvárást támaszt a nők felé: csak a párját kívánja, őt viszont mindig. Az a nő, aki például a filmekben nemet mond az aktusra, igazi negatív hős. Mégis hogy tudnám felvállalni ezt a szerepet?

Elkezdek hát színlelni. No, nem azért, hogy a párom átverjem. Azért, hogy hátha így bele tudom lovallni magam a helyzetbe. Hátha, ha úgy teszek, akkor majd rám ragad a hangulat és megkívánom az szexet.

Csakhogy ez a taktika egyáltalán nem működik. Nem tudom átverni magam, sosem tudtam. A pasit viszont igen. Elhiszi, hogy szex lesz, belelovalja magát. Én érzem, hogy még nem lesz jó a behatolás, de képtelen vagyok bevallani, csak reménykedek, hogy hátha majd mindjárt megnyílik a puncim. De mégis hogy tudna megnyílni, amikor hagyom, hogy olyat tegyenek vele, ami neki épp akkor nem jó? (Mégis hogy tudna valaki relaxálni, miközben erőszakoskodnak vele?)

És akkor két végkimenetel marad: vagy végig csinálom a testem akarata ellenére, és fájdalmat okozok magamnak (testi, de annál nagyobb lelki fájdalmat), vagy leállítom, és fájdalmat okozok mindkettőnknek. Mert amikor leállítják, a legeslegmegértőbb férfi is elveszíti a türelmét. Nem várható el, hogy álló farokkal asszisztálja végig, hogy én elkezdek bőgni és megértésre vágyom? Ehhez már igazi megvilágosult partner szükségeltetik.

Mit kéne tennem? Persze, nem kéne idáig eljutni. Összeraktam én ezt már zokogás közben is: el sem kellett volna kezdeni az előjátékot. De hát olyan cuki volt, ahogy simogatott, csókolgatott, és már olyan rég találkoztunk! Hiányzott, szerettem volna vele lenni. Ráadásul emlékszem még, előző este hogy kívántam, hogy bennem legyen! „Hogy lehetek ilyen béna, hogy ez most nem megy?” – gondoltam, és reménykedtem tovább, hátha majd mindjárt visszatér a kedvem.

Ez alkalommal kicsit másképp volt. Éreztem, hogy most egy előrelépés történt, annak ellenére is, hogy hatalmas konfliktusban találtuk magunkat újra. Tudtam, hogy most megtettem egy lépcsőfokot a fejlődés útján: észrevettem magamon, hogy most nem kívánom. Beengedtem az érzéseket, a félelmet és a kétségbeesettséget, majd elkezdtem vizsgálgatni ezeket, elkezdtem szembenézni velük. Egy új működés volt ez, annyira új, hogy közben már nem tudtam cselekedni. (Mint amikor vezetni tanul valaki, az elején már az is túl bonyolult, hogy menet közben a rádiót is kezelje.) Csak figyeltem magam, miközben a partnerem haladt előre az együttlétben. Nem vette észre, hogy nem tartok vele, mert hamis jeleket adtam.

Tudom, hogy nem így kellett volna, de most az egyszer nem fogok haragudni emiatt magamra. Inkább hüppögve meglapogatom a vállam, mert ügyes voltam, hogy megtettem az első óvatos lépést, és levontam sok-sok tanulságot. Mély levegőt veszek, összeszedem újra minden bátorságom, odamegyek hozzá, és megteszek mindent, hogy higgadtan el tudjuk engedni ezt a vihart.

Köszönöm Endes Györgyinek a tanítást, ami lehetővé tette ezeknek a tanulságoknak a levonását. Ezt pedig ti is megnézhetitek ebben a videóban:

 

Györgyi Otthon a jónimban c. előadását meghallgathatjátok az Érintés Fesztiválon. Én tutira ott leszek!

 Megszerettem a szexet – előadásom az Érintés Fesztiválon
2018.04.07. Részletek és jegyek itt.
20%-os kedvezmény minden jegyre a POLILILI kuponkóddal!

Meddig tartson a szex? Van, hogy túl rövid az aktus és van, hogy úgy tűnik, sosem lesz vége. Nehéz megtalálni azt az egyensúlyi állapotot, ami mindkettőnknek pont jó. Nekem általában túl hosszú.

Nagyon-nagyon sokszor volt már, hogy a végét kívántam. Már elég volt, elfáradtam, elvesztettem a fókuszt. Egyszer csak elillant a vágy és lement a libidóm a béka segge alá. Már terhes a szex, nem akarom, hogy a puncimhoz érjen bármi is. Egyre kevésbé vagyok nedves, elkezd kellemetlenné válni a behatolás. De nem szólok semmit, mert nem akarom, hogy a másik hoppon maradjon. Nem akarom, hogy ne élvezzen el, nem akarom cserben hagyni. 

mikor_elvezzek_el_korai_magomles_szex_hossza.jpg Fotó: Annca @ Pixabay

Hosszú perceken keresztül reménykedek, hogy hátha mindjárt elélvez. Folyamatosan abban bízom, hogy a következő mozdulattal ejakulál. A valóságban azonban egyre távolabb kerülünk tőle, merthogy akárhogy nyögdécselek tovább, megérzi, hogy már nem úgy élvezem és ettől neki is fokozatosan elmegy a kedve

Ilyenkor gyakorlatilag önmagam kínzom. Önerőszak. Én kényszerítem a szexet saját magamra, pedig nyugodtan mondhatnék nemet.

Ez lett a harmadik házi feladatom a terápián: amikor már azt érzem, nem szeretnék tovább szeretkezni, kérjem meg a párom, hogy hagyjuk abba. Persze ezt beszéljem meg vele előre, hogy ne érje meglepetésként. Álljunk meg, és ha úgy érzem, egy fél óra múlva szívesen folytatnám, akkor legyen, de csak akkor, ha tényleg szeretném. Azaz: ha nem kívánom, ne szexeljek.

kinga link, vagy videó

Nehéz ez. Tudom, hogy sosem tudtam megtenni. Az egyetlen trükköm eddig ez volt: ha már azt kívánom, élvezzen el, akkor valami ilyesmit mondok neki:

Úgy vágyom rá, hogy lássam, ahogy elélvezel!

Ennyit mertem, mert féltem, hogy ha egy az egyben azt mondom:

Drágám, elfáradtam, kérlek, gyorsan élvezz el, mert már szar.

az semmi jóra nem vezet. Kizökken, és ugyanott leszünk, amitől féltem: hogy úgy lesz vége a szexnek, hogy mindkettőnknek rossz érzése lesz. Szexet rossz szájízzel befejezni pedig extra nehéz: valahogy ebben az állapotban a nehéz szituk sokkal mélyebbre mennek.

Jó kislány vagyok, így a házi feladat fontos nekem. Ezért odaálltam Ádám elé, és mondtam neki, hogy ez a feladat: abba kell hagynom a szexet, amikor már nem élvezem. Naná, hogy jól fogadta, tudtam, hogy meg fogja érteni, sőt, már a házi előtt is milliószor elmondta, hogy mondhatok nemet, bármikor. 

Sokat adott ebben a beszélgetésben az, hogy találtunk egy közös megoldást. Megegyeztünk, hogy ha azt mondom, szeretném, ha már elélvezne, az azt jelenti, hogy már érzem, hogy fáradok, úgyhogy tök jó lenne, ha belehúzna, mert hamarosan ki kell, hogy szálljak. Így megadom az esélyt arra, hogy ne a csúcs előtt maradjon hoppon, de ha meg azt érzi, még nagyon messze van, akkor ne maradjak benne egy örökkévalóságig.

És képzeljétek, működik! Mosolyog közben, nem zökken ki, nincs sértődés, nincs frusztráció és végre egyértelmű, mit akarok mondani valójában. Olyan boldog vagyok! 

Köszönet terapeutámnak, Csörgits Kingának az inspirációért! Legújabb videóm vele, ami ugyan nem a témába vág, de hasznos:

 

Újra elkövettem azt a hibát, hogy lefeküdtem a szerelmemmel, amikor nem is kívántam a szexet. Hiába hozta már tudomásomra több partnerem is, hogy nyugodtan mondhatok nemet és hiába kötöttem én is a saját lelkemre, hogy figyeljek oda arra, amit a puncim kér, mégis képtelen vagyok megtenni. Nem tudok nemet mondani a partneremnek, akit szeretek.

Van egy hiedelem, ami jó mélyen belém égett, és egyelőre nem tudom kigyomlálni: 

Ki kell elégítenem a partnerem.

Létezik kapcsolat szex nélkül?

Hány filmet láttunk, amiben kiegyensúlyozott szinglik szerepelnek? Vagy ahol boldog párkapcsolatot mutatnak be szex nélkül? Minden csapból az folyik, hogy a párkapcsolat akkor jó, ha kielégítő szexuális életet élnek a felek. Ha van benne egy nagy adag vágy. De mi van, ha a felek esetében a kielégítő gyakoriság a “kéthavonta”? 

Ne értsetek félre, nem szex mentes kapcsolatot szeretnék! De nem csoda, hogy nem tudtam soha megengedni magamnak, hogy nemet mondjak a páromnak, ha közben mindenhonnan azt hallom, hogy ha nincs szex, az “abnormális”, vagy az “az eltávolodás jele”. Persze ilyenkor fárszt kapok, és gyorsan kezdeményezek egy kis hancúrozást, még akkor is, ha azt egyáltalán nem kívántam. Amitől csak rosszabb lesz minden…

szerelem_szex_nelkul.jpg Fotó: StockSnap @ Pixabay

Kigúnyoljuk, lenézzük azokat a nőket (vagy férfiakat), akik “fejfájásra hivatkoznak”. Fel sem merül, hogy tényleg fáj a fejük. Persze az is lehet, hogy nem akarnak szexelni, de szerintem az is szívük joga. Nem az lenne a jobb megoldás, ha inkább egy ilyen jelenetet kommunikálna az adott hollywoodi csoda?
– Most ne, fáj a fejem. – mondja a hölgy, majd hátat fordít a párjának és lekapcsolja az olvasólámpát. Mire a férj kedvesen átöleli a nőt és megértően megkérdi:
– Bánt valami, drágám? Tudok segíteni valamit? Nincs semmi baj, hogy nem akarsz most szexelni, de ha szükséged van arra, hogy beszélgessünk, én itt vagyok.

Hol vannak azok az üzenetek, amiben elfogadják, ha valakinek épp nincs kedve kufircolni? Vagy ahol valaki boldog cölibátusban?

Belahalok, ha nem elégülök ki

16 éves voltam, mikor az első komoly párkapcsolatom kezdődött. Kamasz fiú volt, aki folyton szexelni akart. Én pedig egyáltalán nem akartam. Mindig azt kommunikálta, hogy ő komoly kínokat él át, amikor kielégítetlen marad. Én pedig szerettem őt, ezért megadtam neki, amire “szüksége volt”. Mert szerettem. Inkább kínoztam magam, pedig tudtam, a nem kívánt szex mélyen belül szétszed. De nem találtam más megoldást, felelősnek éreztem magam a kielégüléséért.

Valószínűleg még egyetlen férfi sem halt bele a kielégületlenségbe. És tudom, ha én nem elégítem ki, ő is nyugodtan megteheti magának. Ráhagyhatnám, hogy kiverje… 

 az_en_felelossegem_az_orgazmusa.jpg Fotó: Anemone123 @ Pixabay

Két évig játszottam vele ezt a játékot és utána hiába mondta több partnerem is, hogy nyugodtan leállíthatom, ha szeretném, nem tudtam megtenni. És most, közel 20 év elteltével jött a felismerés: még mindig ugyanezt csinálom. Elhiszem, hogy az én felelősségem az orgazmusa.

– Lilikém, ez butaság! – mondja az okosabbik felem. – De te is tudod… Hisz ha te magad azzal nyugtatgatod őt, hogy ne izgassa magát, ha te nem tudsz elélvezni, és oké az, ha orgazmus nélkül maradsz, akkor pont ugyanígy igaz lehet ez fordítva. Hidd már el! Csak addig kell szeretkezni, amíg szeretnél! Ha már nem akarod, nem kötelességed végig csinálni!
– De olyan nehéz! Mindig reménykedek, hogy még két lökést kell kibírnom, és el fog élvezni… Nem akarom kizökkenteni. Ki kell találnom valami kíméletes mondatot arra, hogy tudtára adjam, most már szeretném, ha abbahagynánk…
– Szerintem beszéljetek erről még Lacival. Ki fogtok tudni találni valami jó megoldást!

 

Már hónapok óta alig szexeltünk Ákossal. Szinte a falat kapartam. Én, aki millió féle szexuális problémával küzdöttem és tökéletesen jól meglettem volna évekig szex nélkül. Ha lehetett volna kapcsolat szex nélkül, én régen azt választottam volna. De ez a régen úgy fest, elmúlt, mert mikor ide jutottunk Ákossal, teljesen frusztrált lettem.

Miért? Mert az a férfi, aki a kapcsolatunk elején ÁLLANDÓAN szexelni akart, most hozzám se ért. Ölelni ölelt, voltak nagy beszélgetéseink is, de a vágy mintha teljesen kialudt volna belőle.

Csak ezekre a dologra tudtam gondolni:

Én tehetek róla. Már nem vagyok elég kívánatos. És már nem szeret. Innen már tutira csak lefelé van út, ez már a kapcsolat végét jelenti.

És bepánikoltam. Elkezdtem magamat okolni, csakhogy az egom tiltakozott. Azzal védte hát magát, hogy inkább Ákost kezdte el hibáztatni. Ezzel pedig kezdetét vette a folyamatos hibakeresés: elkezdtem minden apró marhaságért haragudni Ákosra. “Nem akasztotta vissza a törölközőt!” “Csámcsog!” “Bedugva hagyta a telefontöltőt!” – és hasonló, teljesen lényegtelen dolgok miatt.

Aztán szépen lassan elkezdtük felgönyölíteni az okokat, mi miatt tarthattunk ott, ahol tartottuk.

nem_kivan_a_partnerem_nincs_szex.jpeg Fotó: Pexels

10 ok, amiért a párod nem akar szexelni – Amiről te nem tehetsz

A szakértők többek között ezeket a lehetséges okokat sorolták fel:

1. Fáradt.

2. Stresszes a munkája miatt.

3. Egyszerűen most épp nem kívánja a szexet.

4. Fáj a feje.

5. Épp most maszturbált.

6. Nem szereti a reggeli / délutáni / esti szexet.

7. Családi problémákkal küzd.

8. Beteg.

9. A hormonjai nem indultak be. Például alacsony a tesztoszteron-szintje.

10. Elégedetlen a testével.

És amiért nálunk nem volt szex…

Sokat beszélgettünk arról Ákossal, mi lehetett az oka annak, hogy kihűlt az ágyunk. Én azt gyanítom, nem sikerült minden okot felgöngyölítenünk, de eddig ezeket a pontokat derítettük fel:

1. Több minőségi együtt töltött időre volt szükségünk, amiben újra közel kerülhettünk egymáshoz, hogy nőjön a bizalom és a meghittség köztünk.

2. Totál kimerült és kialvatlan volt.

3. Sok volt köztünk a párkapcsolati nehézség és a sok problémamegoldás nem volt jó hatással a libidónkra. Gyakorlatilag ha egymásra néztünk, a problémát láttuk már csak.

4. Féltünk a szexuális úton terjedő betegségektől és a szexről nagyon hamar eszünkbe jutottak ezek.

5. Más napszakban kívánjuk a szexet. Amikor ő akarta volna, akkor nem mert piszkálni. Amikor meg én kívántam, ő már fáradt volt.

6. Nagyon szar állapotban voltam lelkileg. Sokat morogtam, sírtam. És így egyáltalán nem voltam kívánatos.

7. És őszintén szólva igazából én sem kívántam a szexet. Csak akartam, hogy rendben legyen a kapcsolatunk és azt hittem, annak a szex a mérőszáma. Emiatt pedig erőltettem, holott egyikünk sem kívánta.

Egy következő bejegyzésben majd arról mesélek, milyen megoldási módokat találtunk erre, illetve szeptember 19-i programomon is erről a témáról fogunk beszélgetni ennél jóval mélyebben.