Bármivel lehet játszani az ágyban
Olyan lelkesen beszélgettek a játékokról, mint a gyerekek! Csillogott a szemük és izgatottan vigyorogtak. Látszott, hogy imádnak játszani az ágyban. – emlékeztem vissza a múltkori eseményem résztvevőire, ahol a szexuális játékszerekről beszélgettünk.
Bármi lehet játékszer az ágyban. Egy jégkocka, egy ruhacsipesz, de még a WC-papír is.
– mondta az egyik hölgy résztvevő huncut mosollyal.
Számomra is van az a helyzet, amikor imádok játszani. Persze spontán. Csiklandozom a másikat és közben birkózunk: ez a kedvencem. Meg persze a harapdálás. Addig vadulok, míg végre lefognak. Akkor vagyok a legboldogabb. Most már sejtem, hogy a szexjátékszerekkel is valami hasonlót élhetnénk át.
Van egy csomó játékom, amiről csillogó szemekkel tudok beszélni. Nagyon vonzanak, szeretem őket, pedig alig használtam őket. Sőt, van, amit ki sem próbáltam még, pedig nagyon is tetszenek. Valahogy olyan nehéz elkezdeni…
A kis gyűjteményem egy része…
Elsőként bevetni játékszereket kicsit olyan, mint az óvszerhasználat. Megakasztja a folyamatot. Benne vagyunk egy áramlásban, és akkor meg kell állni, megkérdezni a másikat, hogy „van kedved kipróbálni a párvibrátort?”, majd felkelni, elővenni, és aztán bénázni az ismeretlen eszköz használatával. Tudom, hogy idővel ez nem ilyen lesz, de az első nehéz. Mint az első szeretkezés, amikor még nem igazán tudod, hova dugd és hogyan…
Ma rájöttem, hogy az ágyban kéne tartani ezeket a játékokat, hogy csak úgy elő tudjuk húzni, ha szeretnénk.
Komolyan nem tudom elképzelni a szitut… Már eleve iszonyat mód kell koncentrálnom, hogy megtartsam a gyönyört, ne zökkenjek ki az együtlétből, ne ragadjanak magával a régi berögződések és a rossz emlékek. Azt már valahogy megtanultam, hogy az óvszer felhúzásánál ne menjen el a kedvem az egésztől. Addig én felkötöm a hajam, nézem őt, és igyekszem a mosolygásra koncentrálni. De közben rettegek, hogy teljesen elveszi a hangulatomat a kütyü próbálgatása és felhelyezése, valamint a félelmem attól, hogy fogom-e tudni élvezni. Amivel az a baj, hogy egy roszabb élmény nálam előhúz egy tucat régi rossz emléket is, és így már nem csupán egy kellemetlen helyzet lesz belőle, hanem egy trauma-halom. És az is a baj, hogy itt is megvannak a magammal szembeni elvárásaim: élveznem kell a játékot. Mert az a sztori nem is létezik a fejemben, hogy esetleg a kütyü szar. Nem, csakis én lehetek a béna…
De van egy ötletem, mit fogok tenni. Először is többször is kipróbálom a használatukat, elgyakorlom, hogy kell bekapcsolni. Aztán legközelebb, amikor az előjátéknál járunk, én felhelyezem magamnak a vibráló tojást, majd elkezdem a párom simogatni, nyalogatni. Akkor legalább az ő gyönyörén lesz a fókusz, és talán megszűnik a magammal szemben támasztott elvárás, hogy élvezzem, mert nem magamra fogok figyelni.
Ráadásul így nem is kell arra várnom, hogy ő kezdeményezzen. Merthogy igazából én akarom ezt az egészet. Ő köszöni szépen, inkább nem vinné be a technológiát az ágyba, nem vonzza a dolog. Csupán a kedvemért tenne próbát ezekkel, ami engem külön elbizonytalanít. Félek, hogy ráerőszakolok valamit…
– Ne marháskodj, Lili! – mondja az okosabbik felem. – Hisz te is annyi mindent megteszel érte! Ha annyira viszolyogna a dologtól, tudod, hogy nem ajánlotta volna fel, hogy kipróbálja veled!
– Igaz… – ismerem el, és közben igyekszem felidézni, amikor reggel nagy nevetések közepette próbálgattuk az új paskolót és ostort.
