Óvszerrel nem megy

Meg kell állni, elővenni a gumit, kicsomagolni. Mindig béna vagyok a feltépésében. Elkezdem felhúzni, totál szerencsétlennek érzem magam, pedig már sokszor csináltam. Egyáltalán nem érzem szexinek, amit csinálok. Kiveszi a kezemből, befejezi a felgörgetést, én pedig még kisebbre zsugorodom, mert ez a mozdulat azt kommunikálja nekem: ügyetlen vagyok, nem jól csináltam.

Mindketten megakadtunk, nehezen zökkenünk vissza. A farka megpuhul, a puncim kiszárad. Elkezdem szopni, de fúj, annyira borzasztó azt a poros ízű gumit szopni! Erőt veszek magamon.

Hiába nyálaztam be, még mindig száraznak érzem, mikor a puncimhoz ér. Most rajtam a sor: minden síkosítást nekem kell biztosítani.

A pasik sokszor mondják, nem megy nekik óvszerrel. (Korábbi írásom itt.) Nem éreznek semmit. Mások örülnek, hogy így tovább bírják.

Én sokáig nem éreztem semmi különbséget a hüvelyemben. Ugyanolyan nehéz volt élvezni a behatolást gumival, mint nélküle. Csukott szemmel meg sem tudtam volna mondani, van-e óvszer a puncimban.

Sokat fejlődtem, egyre tudatosabb a puncim. Egyre több mindent tudok érezni és élvezni. Ezek közé tartozik az óvszer is: elkezdtem érezni a redőit, az anyagát a hüvelyemmel. És elkezdek oda jutni, hogy én se szeressem az óvszert.

Mintha valami bűntudat társulna ahhoz, hogy óvszert húzok a pasira. Mintha ketrecbe zárnám, kényszeríteném. Mintha ráerőszakolnám. Mintha azt mondanám: védenem kell magam tőled, veszélyt jelentesz számomra. Nincs benne szeretet-érzés.

Az óvszer pénzbe kerül és hulladékot teremt. Pazarlás-érzetet kelt.

Szeretem a csupasz farkát érezni magamban. A síkos, meztelen péniszt. Szeretem, hogy bármikor belém dughatja akár csak egy kicsit is, s nem kell előkészülni.

A kép forrása itt.