Büntetés a hálószobában – egy kis játék
Van egy kis korbács a háztartásunkban. Pontosabban egy korbács Tominál, egy pálca pedig nálam. Persze nem olyan luxuskivitelben, mint a Szürke ötven árnyalatában, de amire nekünk kell, arra tökéletesen megteszi ez is.
Hogy mire használjuk? Tulajdonképpen az ágyban szinte még nem is került elő. Ez nálam az előjáték része inkább. Birkózunk, csiklandozzuk egymást, verekszünk, és amikor már végleg elvetem a sulykot, Tomi előveszi a korbácsot, vagy a paskolót, és azzal büntet meg.
Persze tudom, hogy általában nem így szokták ezeket alkalmazni. A BDSM konferencián még oktatáson is részt vettem, mire kell figyelni a korbácsolásnál – igaz, ők inkább egy komolyabb darabra gondoltak (kb. 1m hosszúak voltak, amiket ott láttam). A miénk elég rövid, nem hiszem, hogy komoly sérülést lehetne vele okozni, főleg, hogy leginkább még ruhán keresztül kapom a büntetésem. De ha jól tudom, alapszabály, hogy vesére pl. nem ütünk. (Erről majd tervezek egy konkrét videót.) A paskoló már komolyabb ügy, ott van, hogy becsúszik, hogy a nyele talál el, ami már elég kemény, de nyomot még egyszer sem hagyott. Pedig én elég könnyen lilulok.
Miért jó ez? Mert én komolyan felizgulok a kis házi bunyótól. Imádok küzdeni a férfival, és imádom, amikor legyőz. Imádom érezni az erejét és felizgat, ahogy lefog, és én nem tudok kiszabadulni.
Közben játékosan kifejezi csalódottságát is, hogy milyen rosszcsont vagyok. Imádom ezt is, bár leginkább akkor, ha teljesen hülye szavakat használ, azaz látszik, hogy egyáltalán nem komoly az egész. Ezek olyannyira nem hagynak lelki nyomot, hogy konkrétan fel sem tudom idézni, miket szokott mondani.
A cirógató tollakat is eddig még csak paskoláshoz használtuk. 🙂 (Saját fotók)
Imádom ezeket a játékokat. Felizgat, átmozgat és levezeti a stresszt. De nem könnyű, vigyázni is kell vele. Fizikai sérülésnek még csak a közelében sem voltunk, viszont volt, hogy túlzásba vittük egymás cukkolását, és vita lett a vége. Figyelni kell az egyensúlyra, mert míg engem ez izgat, Tomi inkább úgy éli meg, hogy „küzd ellenem”, és ez nem kelt benne pozitív érzéseket. Sokat beszélgettünk már erről, és sokat fejlődtünk abban, hogy mindketten ép lélekkel sétáljunk ki a játékból, nem úgy, mint a film első részében. (Apropó, most volt a premier, hamarosan arról is írok majd, milyen volt a Szabadság ötven árnyalata.)
