Tag Archive for: beszélni_a_szexről

Éjjeli menetek

Laci állandóan kanos. Gyakorlatilag bármikor feláll a farka, még álmában is. Hiába dugtunk elalvás előtt, ő az éjszaka közepén újrakezdené.

Kiskifli-nagykifliben alszunk, szeretem odadugni a pucér popsimat hozzá, de míg ez nekem a biztonságos, otthonos, meghitt, védelmező érzést adja, addig ő felizgul. Elkezdi ütemesen hozzám nyomkodni a farkát, mindezt félálomban, öntudatlanul. Csakhogy én erre felébredek, s felmegy bennem a pumpa…
– Hagyjál már aludni! – morgok magamban.

Vagyis hogy nem is tudom, mi igazából a bajom…
– Idegesít, hogy már megint akarja? – kérdezem magamtól.
– Nem, nem hiszem. Szeretem, hogy vágyik rám.
– Az a baj, hogy felébresztett?
– Az baj, igen, mert kimerült vagyok. Frusztrál, hogy nem tudom kipihenni magam már hónapok óta, s most itt lenne az a pár értékes óra, hogy aludjak, de ő felébreszt az éjszaka közepén. És aztán nem is dug meg! Csak odanyomkodja a farkát párszor, s visszaalszik, pont azután, hogy én teljes harci készültségbe kerültem. Egyszer csak paff, abbahagyja. Aztán, mikor végre visszaaludnék, újra lök négyet-ötöt, megmarkolja a mellem, s alszik tovább. Én pedig teljesen felhúzom magam.
– Tényleg azért, mert nem hagy aludni?
– Nem… Persze… Valószínűleg nem csak ezért.
– Hanem?
– Jó kérdés. Nem szeretek rá haragudni. Megrémiszt, hogy így kevésbé szeretem.
– És még?
– Lehet, hogy félek, hogy megdug. Mert én ilyenkor félkómásan még nem kívánom, alszik a testem, nem vagyok izgalmi állapotban, legalább is a tudatom nincs. S bár mikor belém hatol egyszer-egyszer így ébredés után, sosem szokott probléma lenni belőle, a puncim vígan befogadja, de a lelkemnek megterhelő. Csalódott leszek, hogy nem élvezem annyira, mint máskor, elvesztem a hitem, hogy „újra visszaestem” abba az állapotba, amiben 16 évig megrekedten voltam. Túlságosan beleivódott a tudatomba a 16 évnyi gondolat, hogy „nem élvezem a szexet”, s mikor újra felbukkan egy olyan helyzet, amiben nem tudom átadni magam a gyönyörnek, könnyen elfelejtem azt a fél évnyi jót, ami már az enyém, s hajlamos vagyok még a sok-sok rosszhoz visszanyúlni. Belém van kondicionálva, felül kell írni. Félek attól, hogy megerőszakolva érzem majd magam. Nem azért, mert a férfi erőszakot akarna tenni, hanem mert én nem mondok nemet. Megerőszakoltatom magam.
– Miért hagyod, ha te nem akarod?
– Mert a pasiknak rossz, ha nem elégülhetnek ki. Elmesélte, milyen égető, feszítő érzés tud lenni, ha kanos. Nem akarom, hogy rossz legyen neki. Segíteni akarok.
– De milyen áron? Kinek az életét éled ilyenkor?
– Igen, nem szabadna hagynom magamnak, hogy sérüljek.
– És nem kéne mindig neked megmentened. Engedd ezt el! Simán tud maszturbálni is ilyen helyzetekben, ő is megmondta.

Szegény Laci a sok hasonló kiborulásomba már egészen belezakkant. Inkább már alsónadrágban alszik, hogy ne zavarjon a farka és kevésbé akar hozzám bújni. A jó hír, hogy ez kiderült, s elkezdtünk beszélni a félelmeiről. Szépen átbeszéltük, mi az, ami nekem már túl sok, s mi az, ami mellett még békésen tudok aludni. Megértette, hol a határ.

Javult azóta a helyzet. Legutóbb újra elkezdte álmában markolászni a mellem, izgatni a bimbómat. Én a 4-5. mozdulat után szelíden megfogtam a kezét, majd mindketten visszaaludtunk. Ő nem is tudott erről, én pedig nem húztam fel magam. Ezt is megoldottuk.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Beszéljünk csak róla!

– Szeretnék majd sokat írni az együtt töltött éjszakákról… – mondtam félve, mire ő lelkesen felelt:
– Jó. Várom, hogy olvashassam!
– De félek, hogy megijedsz majd. Sok mindent felkavarodott bennem.
– Nem baj! – simogatta meg megértően a buksimat. – Majd megbeszéljük őket.
– Ó, de jó, hogy ezt mondod! Megnyugtat. Szeretnék őszinte maradni a blogomban.

Nem szeretem, amikor a pasi az én paráim miatt parázik. Ördögi kör. Attól félek, hogy félni fog. Félni, hogy fájni fog nekem (akár fizikailag, akár lelkileg), vagy hogy nem lesz „elég” orgazmusom. Elkezd óvatoskodni, bizonytalanná válik, bénázni kezd, nem tudja elengedni magát, s onnantól lőttek az egésznek. Sőt, a tetejében még lelkiismeret-furdalásom is van, amiért „bántom”, meg amiért magára veszi a dolgot, magát hibáztatja. („Pedig erről igazából ő tehet!” – mondja az okosabbik felem.) Ezért aztán inkább nem is akarok beszélni a problémáimról. Csakhogy akkor meg nem fogja megtudni. Akkor nem tudunk változtatni a dolgokon…

Imádtam, hogy ilyen megértően fordult felém és igen, alig várom, hogy beszéljünk róla. Arról, ahogy együtt voltunk és úgy általában mindenről.

Hirtelen észbe kapok… Hisz én szeretném hallani a problémáit! Szeretem, ha megosztja velem, mi volt nehéz, min izgult, vagy épp mibe zavarodott bele. Persze, nehéz hallani, de szeretem megvigasztalni, megnyugtatni. Szeretnék segíteni neki, kirángatni a nehéz helyzetekből, azt pedig csak úgy tudom, ha mesél. Márpedig ez akkor fordítva is igaz kell, hogy legyen!
– Na látod, Lilikém! – mondja az okosabbik felem. – Még egy ok arra, hogy őszintén kimondd a dolgokat!

A kép forrása itt.

/Szerző:

A lestrapált punci

Fáj a puncim. Dani csak mosolyog rajta:
– Szétbaszták a kis puncikádat. – mondja megértően és csak nyalogatja gondoskodóan. Szeretem a finom, megszokott és egyre édesebb érintéseit. Összeszoktunk már.

Valóban sokat dugták a puncim a hétvégén, de nem ez az oka. Most jutottunk el először az ágyig Gergővel. NÓ, hogy vágytam rá! Alig bírtam magammal, imádtam az érzést. Nem is értettem, miért szervez egy csomó programot ahelyett, hogy fejest ugranánk az ágyba, másrészről viszont örültem, hogy ilyet érzek, hogy ennyire akarom őt, hogy így feltámadt bennem a vágy, úgyhogy boldogan dédelgettem ezt az érzést.

És aztán előjött a régi sztori… Vagy legalább is valami nagyon hasonló. Lekerültek rólunk a ruhák, s észre sem vettem, de egyre jobban bezárkóztam, megijedtem. Izgultam. Vagyis hogy izgultunk mindketten, s ez egészen odáig vezetett, hogy a puncim nem nyílt meg a farka előtt. Bezárkózott. Gergő viszont jött, akart, nyomult, s belém tömte a farkát. Túl hamar.

Éreztem, ahogy szakadok szét, éget, fáj a hüvelybemenet. És nem mertem szólni… Már amikor hozzám ért, tudtam, hogy nem vagyok elég nedves, de nem tudtam szólni, hogy izgasson még, vagy nyálazzon, vagy csináljon valamit. Nem mertem szólni, mert még túl új volt ehhez a kapcsolat. Féltem, hogy megijesztem a problémáimmal, főleg, hogy ő is izgult. És persze meg akartam felelni neki.

Napokkal később mertem csak elkezdeni beszélni róla. Csodálatosan kedves és megértő volt, s mellette aggódó. Nem akartam, hogy aggódjon. Ha a pasi aggódik, attól nekem még ráadásul lelkiismeret-furdalásom is lesz az önostorozás és a kétségbeesés mellé.

Csakhogy most sokkal ügyesebb voltam, mint a fél évvel ezelőtti Lili!
– Jaj, úgy sajnálom, hogy neked nem volt orgazmusod… – nézett rám a szomorú kutya tekintetével Gergő.
– Na hagyd ezt abba! – martam le gyorsan. – Nem számít, hányszor volt orgazmusom, ez nem verseny. És ez az én dolgom. Ráadásul igenis nagyon ügyes voltam. Volt egy apró orgazmusom és párszor még majdnem egy második is. Ez hatalmas dolog egy új partnerrel.

Igen, fájt a puncim még napok múlva is. De most nem álltam le ostorozni önmagam, hanem inkább megveregettem a vállamat minden apró sikerért.

Folyamatosan éreztem a fejlődést, amíg együtt voltunk. Újra mélyről indultam, de már sokkal határozottabb léptekkel másztam ki a gödörből. És nem voltam türelmetlen magammal szemben, hanem hagytam időt magamnak. Reményteli voltam.
– Ne izgulj! – mondtam Gergőnek, s igazából magamnak is. – Még sokat leszünk együtt és egyre jobban ki fogjuk ismerni egymás testét. Egyre többet merünk majd elmondani egymásnak, beszélgetünk még sokat a szexről, hisz amúgy is imádunk beszélni róla. Igen, velem fokozottan nehéz, mert önkielégíteni sem szoktam, s így tényleg nem nagyon tudlak irányítani, nehezen mondom meg, mit szeretek, hogyan szeretem, de az már bebizonyosodott, hogy rakétaszerű gyorsasággal fejlődök mostanában, úgyhogy még néhány alkalom, s csak nevetni fogunk a kezdeti bénázáson, ami abból fakadt, hogy még nem ismertük egymást. Jó lesz, tudom, mert ügyesek vagyunk, nyitottak és őszinték. És szeretjük egymást.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Ki vezet az ágyban?

– Ú, de jó volt, ahogy belém hatoltál! Kérlek, tedd be még egyszer a farkad!
Szépen, lassan belém nyomta péniszét, szétfeszítve a hüvelyemet, majd végig-szántva a G-pontomat. Majd újra, meg újra megismételte.
– Most szeretném, ha a bicska-pózban* kúrnál meg! – s ő újra engedelmeskedett. Egymásba fonódtak a lábaink, ő nyomott, én pedig fel-le mozogtam a farkán egészen addig, míg valami még keményebb, durvább játékra nem kezdtem vágyni. Fogtam magam, átfordítottam a lábaimat, s háttal fordultam neki, hogy jó erősen meg tudjon dugni.

Amikor már kezdett vészesen közel kerülni a csúcshoz, elkezdte nyalogatni frissen lecsupaszított puncimat, de nekem ez nem volt elég. Hiányzott belőlem a farka, többet akartam!
– Kérlek, ujjazz meg édes, miközben a puncikámat nyalogatod! – nekikészült, belém dugta az ujját, megnyalt, s én elolvadtam. Így folytatta egészen addig, míg szépen rá nem élveztem az arcára – sőt, még az után is kicsit, míg újabb kívánság nem érkezett tőlem:
– Ú, édes, nagyon megkívántam, hogy behatolj a popsimba!

Újabb nagy lépés volt ez az alkalom a szexuális kivirágzásomban. Mennyiszer kérdezték már tőlem:
– Mire vágysz, Lili? Mit szeretnél, mit csináljak veled? – de én minden alkalommal képtelen voltam válaszolni. Egyszerűen sosem tudtam, mit szeretnék. Nem voltam azon a szinten, hogy képes legyek ezeket akár magam számára is megfogalmazni. Nem ismertem a saját testemet, a saját reakcióimat, a saját szexualitásomat annyira, hogy válaszolni tudjak egy ilyen kérdésre. Így hát tökéletes megoldás volt az, hogy a pasi irányított. Instruált, merre forduljak, pózt választott, kiszolgálta magát rajtam, én pedig igyekeztem alkalmazkodni, vele együtt élvezni.

Aztán épp a napokban eszembe jutott, hogy bár már egyre felszabadultabban tudunk beszélgetni a szexről, azért ott még mindig nem tartunk, hogy irányítsam, visszajelezzek. Például ha azt szeretném, hogy máshogy ujjazzon meg, nem mondom. Még mindig él bennem a régi módszer: erősen drukkolok, hogy kitalálja a gondolataimat.
– Na, Lilikém, ez így nem pálya! – koppintottam rá a saját fejemre. – Ügyes lány vagy, most már sokat fejlődtél, itt az ideje, hogy abbahagyd a hibáztatását, ha valamit nem úgy csinál, ahogy arra Te vágysz, s segíts neki, tanítsd meg rá, mi a jó a testednek! Az is lehetséges, hogy még nem vagy biztos benne – ezt is kommunikálhatod nyugodtan. Mondd, hogy szeretnéd most azt kipróbálni, hogy… , s ha ez nem működik, akkor kérd másra. Vagy kérd arra, hogy most ő irányítson, mert Te elbizonytalanodtál. Itt az ideje, hogy elkezdj kísérletezni a testeddel, elkezd irányítani a történteket, hogy megismerhesd a vágyaid!
– Igen. Igazad van. A nyuszi-pózt már olyan ügyesen tudom kérni. Készen állok a következő szintre. – gondoltam, s meg is léptem azt. Felszabadultan instruáltam most én őt.

Őrület, mennyit lehet együtt fejlődni…

A kép forrása itt.

* Sikerült méltó nevet találnunk az új-kedvenc, eltanult pozíciónknak.

/Szerző:

Melyik a kedvenc szex-pozíciód?

Gyakorlatilag a blogom kapcsán kezdtem el szexről beszélgetni a barátnőkkel, de azt is csak mérsékelten. Míg a pasiktól azt hallom, náluk bizony létezik az a rituálé, mikor újra átélik a szexuális aktust azáltal, hogy részletekbe menően elmesélik cimborájuknak, addig én ilyet még barátnőkkel (de férfiakkal sem) nem tapasztaltam. Pedig mit nem adnék érte, ha meghallgathatnék egy ilyen előadást! Biztosra veszem, hogy rengeteget fejlődnék általa.

Imádnám, ha barátnőktől hallhatnék a kedvenc pozíciójukról, hogy aztán mi is kipróbálhassuk.

Eddig két helyről kaptam tippeket:

  • Egy barátnőm huncutul utalgatott rá, hogy a szék egy igazán jó bútor… De azt már a fantáziámra bízta, mit kezdjek vele. Egy tippem azért van, amit már próbáltunk is: a partnerem a kanapén ült, engem pedig háttal az ölébe ültetett (mintha egy székre ülnék el), s úgy mozgatott fel-le a farkán. Piszok fárasztó volt, nincs nekem ehhez hozzáedzve a combom, de úgy bírtam, ha előre dőltem kicsit, plusz ő is segített megtartani a súlyom. Hozzáteszem, nagyon is élveztem a küzdelmet.
  • Egy másik lánytól pedig egészen sokat tanultam. Ő mesélni nem mesélt: egész egyszerűen láttam, ahogy szexel. Az egyik póz a mai napig nem fér a fejembe: guggolásban lovagolta meg a pasit (mint aki vágtázik). Érthetetlen, hogy bírta combizommal. A másik viszont nagy kedvencem lett, sajnos azonban nem találtam hozzá illusztrációt, így igyekszem leírni:
    A férfi az oldalán fekszi, felém fordul. Egyik lábát behajlítja, talpa a másik térde magasságában nyugszik. Én a hátamon fekszem az ő testére merőlegesen, az egyik lábam átvezetem a két lába között, a másik a hasán fekszik, s így hatol belém. Így én is nagyon jól tudok mozogni rajta, plusz a combja a csiklómat is izgatja.
    Ez hasonlít rá, csak képzeld el oldalt fektetve. Szerinted milyen nevet kéne adnunk neki?

És ha már itt tartunk, megosztom egy kedvencem én is.
A nyuszipóz:
A sarkamon ülök, a testem előrekuporodik, az ágyra borul, karjaim előre kinyújtva. Gubbasztok, mint egy kis nyuszi, a férfi pedig mögém térdel és jó keményen megdönget. Imádom, amikor az egész testem megremeg az erejétől. Izgató, ahogy ütemesen és keményen hozzákoppan a teste a farkcsontomhoz.

Amíg össze nem szedjük magunkat a csajokkal, marad az Internet inspirációnak. Ma például ezen akadt meg a szemem. Jól hangzik!

A kép forrása itt.

/Szerző:

Újra ébredezik a puncim

Ahogy gondoltam, tényleg segít, ha mások is megosztják velem az ő szexuális élményeiket. Tényleg fontos, hogy beszélgessünk a szexről.

– Az teljesen normális, ha nem mindig kívánod ugyanúgy  a szexet. – nyugtatott meg Kitti.
– Tudom, sokan mondták már ezt, de olyan nehéz elhinni. – szegtem le a szemem, de közben éreztem, ez most segített. Kitti valamiért hitelesnek tűnt. Talán azért, mert amúgy egy vadmacskának látom.
– Pedig igaz. Tudod, ez a nagy különbség a pasik és a csajok között, s ezért olyan nehéz együtt. A pasi mindig akarja, a nő meg sokszor hosszú ideig, akár évekig is nagyon jól megvan szex nélkül.

Hárman voltunk. Hárman, akik szoktunk együtt szexelni, de most nem lehetett.
– Megbeszéltem magammal, hogy nem fogok felizgulni. – mondta Krisz.
– Ó, igen? – pislogtam rá huncutul.
– Igen, mert tudom, hogy ebből most nem lehet szex. Kitti menstruál, te meg kúrálod magad.
– Jaj, te kis szegény. Nagyon rossz így, ugye? – incselkedtem vele tovább. Megharaptam a nyakát. – És sikerült?
– Nem.

Tényleg nem szexeltünk. Jó volt megtapasztalni, hogy tudok nemet mondani. Ráadásul volt erősítés is, Kitti is nemet mondott velem. Ez most nem az az alkalom volt, amikor orgiát csapunk, viszont előjátéknak viszont szuper. Bár megint átfutott az aggodalom a fejemen: „ítt már tényleg nagy gáz van, ha még Kriszt sem kívánom úgy”, de aztán szépen lassan éreztem, hogy kezd visszatérni a puncimba az élet. Bár még csak kicsit, de kezd bizseregni. És az a hármas csók?! Mmmm…

Este boldogan tapasztaltam, hogy bár már két órája elköszöntem tőlük, a puncim tiszta nedves és tág volt, ahogy felhelyeztem a hüvelykúpot. Bizakodóan és mosolyogva aludtam el.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Megéri sokakkal szexelni

Réka férjével szexelve töltöttem egy hétvégét. Ők nyitott kapcsolatban élnek, én poliamor vagyok, tehát minden legálisan, a közvetetten érintett felek tudta mellett történt. Másnap forró csókkal fogadtam pasit, mire ő:
– Most úgy csókolsz, mint Réka!

Izgalmas, mennyit lehet tanulni egy ilyen szexuálisan nyitott kapcsolatban magamról és a másikról is. Például van mihez viszonyítani, fel tudom ismerni, hogy én azt szeretem, ha erősebb inger (nyomás, csípés) éri a mellbimbómat. Megtapasztalhatok új fajta érintéseket, mozdulatokat, pozíciókat amin keresztül önmagamat és a partnereimet is jobban megismerhetem, ötleteket gyűjthetek.

Pasi mellett sok szempontból könnyű, mert nagyon jó kezdeményező és katalizátor. Simán kezdeményez beszélgetést a szexről a fejlődés jegyében. Ha viszont más partnerrel vagyok, aki számára ez nem annyira komfortos, ott a lehetőség, hogy most én indítsak beszélgetést.

Jó érzés azt is megtapasztalni, hogy nem csak pasi mellett tudok ellazulni, élvezni a szexet. Megerősítést kapok, hogy nem rajta múlik, hanem rajtam – nem belőle, hanem belőlem fakad az, hogy végre el tudom engedni magamat és a félelmeimet és a jelenben tudok együtt lenni a másikkal.

Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Úgy érzem, jó úton járok, s izgatottan várom, milyen magasságokig fog ez kifutni! Hiszek benne, hogy még az is eljön, hogy egyszer egy közös orgazmust élek meg a partneremmel, vagy önmagam juttatom mennyei gyönyörökhöz.

14194563069_854154cfcf_b.jpg

Fotó: heather buckley @ FlickR

/Szerző:

Mellbimbó húzogató

Szeretem, amikor egy kicsit durván bánnak velem az ágyban. Sokszor eszembe jut ilyenkor A szürke ötven árnyalata, ami bár egy gyenge ponyva, de szerintem akkor is nagyon fontos könyv: beszél olyanokról, amikről nem beszélünk. Nekem például sokat segített abban, amikor először elfenekeltek, vagy elkezdték csapkodni a csiklómat: nem éreztem azt, hogy itt most valami undorító, bűnös dolog történik. Helyette ellazultam, s adtam egy esélyt a dolognak:
– Hopp, ilyen még nem volt, Lilikém! Lássuk csak, szereted-e! Próba szerencse.

Jelentem, szeretem. Nem tudom pontosan, mi történik a csiklócsapkodás közben, de azt vettem észre magamon, hogy elsősorban nem azt élvezem, amikor csattan, hanem ami utána következik. Arra gyanakszom, hogy ilyenkor összegyűlik ott a vér, s ettől csak még jobban élvezek. Mert az tény, hogy még jobban élvezek.

Elkezdtem azt is nagyon élvezni, ahogy a mellbimbómat húzogatják egész erősen. Legutóbb viszont kicsit túllőttünk a célon: éreztem én, hogy fáj, de nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó, hogy fáj, vagy fáj-fáj. Nem parancsoltam megálljt, mert teljesen elsodortak az érzések, csak aztán utána vettem észre, hogy teljesen tropára ment a jobb mellbimbóm. Jót mosolyogtam rajta, hogy ezt is megtanultam.  Kicsit féloldalas lettem és még másnap is fájt a zuhanyzás is. Este aztán bekentük Neogranormonnal, s láss csodát, reggelre kutya bajom sem volt!

Persze ez még nem az a nagyon durva szex, inkább csak finom paskolgatás. Játék, amit mindketten imádunk. Fel is merült bennem a kérdés, hogy vajon pasi is imádná-e ugyanezeket: csak adni szereti, vagy kapni is? Az ő példáját követve kérdeztem rá:
– Hogy szereted, ha izgatom a mellbimbódat? Ha finoman nyalogatom, ha így csipkedem – mutattam meg -, vagy ha harapdálom?

Tőle tanultam a kérdezést. Szeretem, ahogy tud beszélni a szexről.

/Szerző:

Az orgazmuskényszerről

– Nekem nincs akkora farkam. – mondta pasi a haverjának.
– Lehet, viszont sok örömet okozol vele. – válaszolt a srác.
– Magamnak igen. A többi pedig a csajok dolga.

Imádom, ahogy pasi gondolkodik az orgazmusról és imádom, hogy végre egyre több olyan ember jelenik meg a szexuális életemben, aki nem parázza túl, hogy én mennyire élveztem a dolgot.

Nehéz ezt nem félreérthetően megfogalmazni.

Nem az van, hogy ignoráns, önző farkakkal (és puncikkal) találkozom! Szó sincs róla. Imádnak gyönyört adni, kényeztetni, de ezt anélkül teszik, hogy „értékeljék bárki teljesítményét”.

Hányszor átéltem már:
– Milyen volt, bébi?
– Jóóóó… – hebegtem elhalóan, miközben utáltam, hogy nem ugrottam meg azt a szintet, amit szerettem volna. (Értsd: nem volt akkora orgazmusom, nem éreztem „eléggé” az érintéseket, nem gerjedtem be „eléggé”, nem habzsoltam az élvezeteket.)
Közben a fickó bealudt. Mikor újra magához tért, elnézést kért:
– Sajnálom, hogy nem volt olyan eget rengető ez az alkalom!

A legutóbbi ilyennél kiakadtam. Kiakadtam, de közben örültem is a felismerésnek: nem akarok beszélni róla! Ez a faja értékelés nem építő! Nem kell mindig őszintének lenni, nem kell belekeverni a pasit a kusza gondolataimba. Nem akarok még egy olyan első szexet, ami után bőgve ismerem be, hogy én nem vagyok rendben, én nem tudom úgy élvezni a szexet. Ez az én magánügyem, amit nem kell és nem is egészséges megosztani a másikkal: főleg, ha az illetőnek nincs rendben az önbizalma. Hirtelen ráébredtem, hogy imádom, hogy pasi nem szokta megkérdezni, hogy éreztem magam!
– Az a Te dolgod, Bébi, hogy érzed magad. – mondja, miközben természetesen nagyon odafigyel rám, s minden tőle telhetőt megtesz.

Nagy felszabadulás vele lenni. Azt mondja, eltartott egy ideig, de megtanulta, hogy akkor a legjobb a szex, ha a saját érzéseire figyel, nem a nőére és ez nagyon félreérthetően hangzik, de igaza van. Számtalanszor nekem szegezte Bori a kérdést:
– Kinek az életét éled ilyenkor? – s ez tökéletesen igaz volt a szexuális életemre. Ahelyett, hogy átéltem volna a saját gyönyörömet, s hagytam volna, hogy ebben osztozzon velem a partnerem is, én azon igyekeztem, hogy ne okozzak csalódást. Én szerettem volna boldoggá tenni a másikat, holott mindenki csakis saját magát tudja boldoggá tenni. A boldogság egy tudatállapot, amit csak én magam tudok megadni magamnak.

Boldog vagyok, hogy megadattak nekem végre olyan partnerek, akik birtokában vannak ennek a bölcsességnek. Akik rendben vannak magukkal annyira, hogy nem az én orgazmusom mértéke alapján értékelik magukat, hanem engedik, hogy annyira legyek jelen a helyzetben, amennyire éppen tudok, s nem éreztetik velem érezem mellettük, hogy én most

  • béna voltam,
  • nem értékeltem eléggé az igyekezetüket,
  • nem adtam eleget magamnak,
  • nem voltam képes valamire,
  • fájdalmat okoztam nekik azzal, hogy azt érzik mellettem, nem elég jók az ágyban, pedig nem miattuk, hanem a gondolataim miatt nem volt jó,
  • romboltam az önbizalmukat.

Szexinek tudom érezni magam mellettük úgy is, ha épp nem élvezek és tudom úgy szeretni az együttlétet, hogy nem élveztem el, nem éltem meg olyan gyönyöröket, amiket előre kitűztem magamnak. Lelkiismeret-furdalás nélkül tudok velük lenni.

girl-1031309_640.jpg

Fotó: Unsplash @ Pixabay

/Szerző:

Karácsonyi csipke

Kivirágzásom első karácsonyán muszáj volt kitennem magamért: kifestettem szexi vörösre a körmeimet, feldíszítettem a lakást, majd az új szerzeményeimben, azaz egy csipkés body-ban aranyszínű masnival, csipkés harisnyában és magassarkúban csilingeltem pasinak, hogy jöhet, mert megjött az angyalka. Volt sikere.

Pasi is kitett magáért: fogta a derekamról a szalagot, valamint azt, ami az ajándékát díszítette (bevallom, nem is ajándékkötözőnek szántam), s az egyik kezemet a vállamhoz, a másikat a combomhoz kötözte szépen, masnival, s úgy kényeztetett. Mennyei volt, főleg annyi betegség miatti nélkülözés után.

A kis szexi ünnepség után ellátogattam a szüleimhez, akiknél nem fértem a bőrömbe. Folyamatosan el akartam dicsekedni vele, mennyire kitettem magamért és pasit ez hogy elbűvölte, de nem bírtam másról beszélni, csak a körömlakkomról. Utálom, hogy nem mertem bevállalni, hogy elmeséljem az ünneplőruhámat is!
– De mit gondolnak majd pasiról, akit még csak egyszer láttak? – paráztam.
– Hogyhogy mit?!? – ripakodott rám az agyam. – Hát hogy milyen klassz, hogy rendben van a szexuális életetek! Hogy ebből lesz a boldog kapcsolat és a kis unokák! Mégis mi a francért ne örülnének?!? – És mennyire igaza van.

Előbb-utóbb odáig is eljutok, hogy szexről beszélgessek a szüleimmel… Az lesz még az igazi felszabadultság.

boldogkaracsonyt.jpg

Fotó: Ram Freeman

A fotó nem továbbfelhasználható. Minden jog fenntartva.

/Szerző: