Mindig kuka voltam az ágyban, de nem csak én, hanem az összes pasim ugyanígy. Azt még értem, hogy én miért nem nyögdécseltem, miért nem éreztem a belső késztetést, hisz nem igazán élveztem, ami velem történt, nem tudtam elmerülni a gyönyörben, de pasiknál ez nem így volt. Ők nagyon is élvezték.

Expasinak aztán próbáltam többször is jelezni félősen amire szépen lassan rájöttem: hogy engem izgatnak a hangok! Szeretem hallani, ahogy élvez. Nyögjön, morogjon, kértem, de nem adta be a derekát. Amikor valamit imádtam, igyekeztem kiengedni a hangom, nyögni, lihegni, de nem sikerült meghozni a kedvét a hangoskodáshoz..

Persze beszélni sem tudtunk a szexről… Nem tudtam elmondani, mi a jó nekem: arra fogtam, hogy én sem igazán tudom. De őszintén megvallva ez nem volt teljesen igaz. Ma is azon kaptam magam, hogy vágyom arra, hogy nyalás közben meg is ujjazzon pasi, mégsem merem kimondani. Nehogy azt higgye, nem jó, amit csinál! Hogy nem elég, amit ad. Mindezt annak ellenére nem mondom ki, hogy mindig is szerettem, ha a pasi súg, s megmondja, mit szeretne: most lassabban, most erősebben, most nyálazd meg… Bármi! Hisz örömet akarok okozni neki, jó, ha mondja, mi akkor éppen a legjobb! Akkor ezt magamra miért nem tudom vonatkoztatni? Pláne, ha még kérdezik is!

Miért hiszem azt, hogy olyan jó lennék abban, hogy tudom telepatikusan kommunikálni, mit akarok? Mert teljes erőből ezt teszem…
– Feljebb, feljebb! Szívogasd a csiklómat! – gondolom jó hangosan, de ki már nem hallatszik. Aztán amikor pasi véletlen pont beletrafál, akkor megerősítve érzem magam, s büszkén húzom ki magam: – Az én pasim a legkisebb rezdülésem is megérti! – Csak azt vagyok hajlamos elfelejteni, hogy előtte mennyi ideig nem az történt, ami nekem a legjobb lett volna, s még fel is húztam magam rajta számtalanszor: – Nem igaz, hogy nem képes a csiklómat izgatni!

Mindezek után még lelkiismeret furdalásom is van magammal szemben, hogy nem kommunikáltam, amit akartam. Megfutamodtam.
– Persze, de úgysem tudod, igazából, mi a jó neked! – mondta a lelkiismeretem. – Hagyd csak rá, jobban jársz!

Aztán jött az új pasi, aki már a csókolózás közben szexin morgott. Hát még az ágyban! Emiatt történhetett meg, hogy már az első randin annyira feszegettem a határaimat: imádtam a hangját!

Számomra rengeteget hozzátesznek a szexhez a hangok. A morgás, a hörgés, a nyögés nagyon szexi és segít fókuszálni, a jelenben tartani. Én is jobban el tudok lazulni, bele tudok felejtkezni, ha nyögök, lihegek, nyöszörgök. Jobban átélem. De beszélünk is: tudtam, hogy ez pasit izgatja, hát úgy voltam vele, nyitottan állok a dologhoz, s meglátjuk, rám hogy hat. Feszegettem kicsit a komfortzónám határait, s egyszer csak arra eszméltem, zavar, hogy csöndben van, így én kezdtem beszélni hozzá.

Én vagyok az ő kis etikus ribancocskája (Dossie Easton, Janet W Hardy – The Ethical Slut c. könyve alapján), akit bármikor megkúrhat – szeretjük emlegetni.
– Az én kis ribancocskám vagy?
– Az vagyok, a Te kis ribancod. Csak a Tiéd. – Mondja ezt egy poli szex közben…
– Csak az én kis ribancom vagy, akit most jól megkúrok.
– Igen, kúrj meg bébi, jól kúrj meg!
– Könyörögj…
– Kéreleeeeeeeeek!!!
– Aaahhhh. De szexi. – És elmerül bennem.
Így nyomjuk szinte végig. Imádom ezt a játékot!

Nagyon felszabadító, ahogy menet közben arról beszél, milyen finom a puncim, milyen szexi, ahogy magamat simogatom, vagy ahogy a faszát szopogatom (szeretem a durva szavakat, amiket használ, szeretem, ahogy feszegeti vele a határaimat). Mivel valahogy nem kommunikál a puncim az agyammal, ezért legalább ő elmeséli, mi történik ott lent: milyen nedves vagyok, vagy hogy összehúzódott a hüvelyem fala. Többet tudok meg magamról!

És mindezek hatására eljutottam oda, hogy egyre nyíltabban tudok kérdezni és megosztani. 
– Mit csináltál bébi a punciddal, miközben dugtalak? – kérdezte pasi, én pedig nem magyaráztam túl sokat, hanem felé fordultam, s megmutattam tök tárgyilagosan. Nem voltam szégyellős, nem éreztem magam hülyén.
– Miért kérdezed?
– Olyan más lett tőle a puncid, azért.
– Igen, milyen?
– Jobban rászorult a hüvelyed a faszomra.
– És ez jó, vagy kevésbé jó?
– Így még jó volt, igen, de ha jobban szorítana, már nem lenne az.

Őrület, hová eljutottam ilyen rövid idő alatt! És még van feljebb! Sokkal feljebb! Hamarosan jöhetnek a sikolyok, s egyszer még én is önállóan fogok szexi dolgokat mondani – nem csak azokat ismételve, amiket ő mond, hanem magamtól kitalálva, a saját szavaimat használva. A saját szavaimat, amiket még nem találtam meg.

Fotó: Danrocha @ FlickR