„A szex az érzelmekről szól. A jó szex a szabad érzelmekről, a rossz a blokkolt érzelmekről.” (Deepak Chopra)
Nem tudom hová tenni ezt az idézetet. Elsőre az ugrott be róla, hogy ez hülyeség. Pont akkor érzem azt, hogy jó a szex, mikor teljesen szabad vagyok – talán még az érzelmektől is, de a gondolatoktól mindenképp.
Fülig szerelmes voltam már, mikor először eljutottunk az ágyig Ádámmal. Már rengeteg dolgot tudtunk egymásról és vágytuk egymást nagyon. Mi lett ebből? Aggodalom és bizonyítási vágy. Be akartam bizonyítani, hogy jó velem az ágyban is. Jót akartam adni neki. Azt akartam, hogy olyan isteni legyen nekem is vele az ágyban, mint amennyire a társaságában lenni, beszélgetni. Sikereket akartam, hatalmasat élvezni, elmerülni az érzésekben. De a lámpaláz és az elvárások ezt nem engedték. Elérkeztünk hát az első csalódáshoz, ami megrengette a magamba vetett hitemet: „Ó, akkor mégsem megy nekem a szex. Pedig már azt hittem.” És leírtam magam újra.
Ellenben ott volt András a Balaton-parton. Bár jót beszélgettünk, nem éreztem, hogy vonzódnék hozzá érzelmileg is. Épp, hogy azt éreztem, bár jó ember, imponál is, de ebből sosem lenne kapcsolat. Meglepő volt, hogy ezek ellenére egyszer csak közeledni kezdett egymáshoz a testünk. Mire kettőt pislogtam, a keze már a bugyimban volt ott, a vízparton. Ugyan az éjszaka valamennyire eltakart minket, de azért jártak arra sokan. Nem érdekelt. Belelkesedtem, mert valamiért el tudtam magam engedni mellette. Talán épp azért, mert nem voltak érzelmek. Mert nem számított ő nekem. Nem ő számított, hanem én: a saját vágyam, a saját gyönyöröm. Nem akartam neki megadni semmit, csak mentem vele. Kapni akartam én is, ő is és ez működött együtt. Életem első egy éjszakás kalandja volt, amit élveztem is. Miért? Talán mert szabad voltam az elvárásoktól.
Nem tudom hová tenni ezt az idézetet… Segítetek? Megírjátok, nektek mit mond?
A kép forrása itt.
