Tag Archive for: felszabadult szex


– ez volt az a kérdés, amit valahogy sosem tudott feldobni a kapcsolatukban interjúalanyom.

Ő Zsolt, egy ötvenes éveiben járó férfi, aki őszintén mesélt nekem magánéleti válságáról, a szexuális életéről, félrelépésről, és arról, hogyan került emiatt veszélybe a házassága.

Zsoltnak ez volt a legnagyobb tanulsága: 

„Most utólag azt mondom, hogy ha képesek lettünk volna a párommal épelméjűen kommunikálni arról, hogy kinek mi hiányzik a házasságban, és nem csak én néhányszor elmondom, hogy mit szeretnék, hanem tudom az érzéseimet, az érdekemet egy nagyságrenddel jobban képviselni, akkor nem juthattunk volna ide.

Ahogy hallgattam őt, végig az motoszkált bennem, hogy bárcsak előbb jutna el az a tudás a párokhoz, amit a könyvemben is leírtam.
Bárcsak megtanulnának feszengés nélkül, bizalommal beszélni a hálószobai történésekről, például arról, hogy ki mit próbálna ki szívesen vagy éppen mitől viszolyog – ehhez terveztem a szexes kérdéskártyáimat is.

Sok-sok év álmatlan plafon-nézéstől, keserű hallgatástól, vagy pattanásig feszült, bizonytalan tojáshéjon lépkedéstől tudnák magukat emberek megkímélni…

Ahogy Zsolt mesélt a „mellékszereplő vagyok” érzéséről, a gyerekeihez és párjához fűződő viszonyáról, a munkahelyi pozíciójáról, kiderült, hogy ő az a típusú ember, aki hajlamos mindent és mindenki mást előbbre helyezni, mint saját magát. 

A szexben számára egészen mostanáig az volt a legfontosabb, hogy a párja elégüljön ki először, csak azután következhet az ő gyönyöre. 

„De hát milyen szép is az, hogy ennyire fontos számára, hogy a feleségének jó legyen! Én a fél karomat odaadnám, ha a párom nem csak a saját kilövőállomásával lenne elfoglalva, hanem velem is foglalkozna az ágyban…” 

– gondolhatod azt nőként, hogy valójában áldás, ha valaki úgy áll hozzá, mint Zsolt.
De hidd el, megvan ennek a férfi működésnek az árnyoldala is. (Ha még emlékszel, erről írtam itt és itt is.) 

De nem csak férfiak tudnak így hozzáállni a szexhez.
A nők ugyanebbe a csőbe tudják behúzni magukat.


Mert amikor partnerként csak adunk és adunk, csak idő kérdése (gyakran a negyvenes- ötvenes éveinkben be is következik), hogy felébredjen bennünk a kérdés:
„És én?
Rám mikor fognak így figyelni?
Én miért nem kapom meg azt a törődést, amit adok?”
 

Furcsán hangozhat, de a legtöbbször nem is arról van szó, hogy a másik nem akar figyelni ránk. Hanem arról, hogy mi magunk nem tudunk, nem merünk szólni.
Végülis mi magunk nem figyelünk oda saját magunkra.

Rendszeresen megkapom, hogy nekem, szexológusként biztosan minden tökéletesen megy ezen a téren.
Pedig pont azért tudok segíteni, mert nekem is megvannak a magam elakadásai a szex terén, és én is folyamatosan tanulok belőlük. 

És tudod, én is pont azzal küzdöttem a legtöbbet, hogy mindenki mást magam elé helyeztem.

Sőt, még most is előfordul, hogy szex közben egy láthatatlan fék bekapcsol, és nem tudok megszólalni.
Pedig szívesen kimondanám a páromnak: 

„Kérlek, most menj rá jobban a G-pontomra.”
És tudom, hogy örömmel meg is tenné. 

Mégis, olykor én magam vagyok az, aki meggátol abban, hogy a vágyaimból kiindulva kérjek és mozduljak.

Na de visszatérve Zsolthoz.

Az interjú során kiderült, hogy már olyan felvetéseket is nehezére esett bedobnia, hogy például mi lenne, ha átmennének a hálóból a nappaliba szeretkezni.

Beszélgetés közben elővettem a Nyíltan a szexről kérdéskártyáit, és ezeken keresztül elkezdtük közösen feltérképezni az ő saját vágyait és önmagát, hogy egyáltalán lássa, mire is lenne szüksége a szex terén.

Nagyon izgalmas volt hallani a kibontakozását fokról fokra, miközben sorra jött rá a saját elnyomott vágyaira.
Amint kapott egy kis kapaszkodót a kezébe, a saját vágyainak felfedezése beláthatatlan vakfoltból megkönnyebbülést hozó hangosan gondolkodássá vált.
Elindult a felszabadulás irányába, ahol a teljesítés helyett neki is joga van kérni és jól érezni magát.

Ez az interjú – és még két másik beszélgetés – április közepén fog megjelenni egy vadonatúj, letölthető csomagban.

Ezek a szexről szóló beszélgetések hús-vér, földi halandó emberekkel 

  • mintát adhatnak neked arra, mi mindenen érdemes elgondolkodnod, hogy jobban megérthesd magad és a saját vágyaidat; 
  • hatalmas biztonságot adhat a felismerés, hogy nem vagy egyedül a szexuális nehézségekkel;
  • és megmutathatja az utat, hogyan kerüld el azokat a kapcsolati kríziseket, amiken Zsolték éppen most mennek keresztül. 

Elkerülhető, hogy a problémák megoldását egy új kapcsolatba / viszonyba fejesugrás jelentse.

Lehetséges a partnereddel nyíltan és bizalmat építően beszélgetni a közös szexuális életetekről.  

Nagyon várom már, hogy megmutathassam neked ezeket az interjúkat!

Egy hölgy így mesélt ennek az útnak a kezdetéről:

„Mióta megérkezett a csomag, minden este húzok egyet az önfelfedezős kártyákból, és azon a kérdésen mélázva alszom el. Valami könnyedség kezd átjárni, hogy minden nap foglalkozom a témával, még ha nehezen is tudok válaszolni a kérdésekre. Köszönöm, Lili!”

Ha pedig a pároddal közösen húztok egy-egy kártyát, megérezhetitek, milyen finoman és érzéki módon hozhat közelebb titeket egymáshoz az őszinte beszélgetés.

A végére egy kis önismereti kérdés:

Neked mi az a kérés a hálószobában, amit a legnehezebb kimondanod? 

Ha van kedved, írd meg nekem az info@ebredoszexualitas.hu címre, én pedig ígérem, a legnagyobb diszkrécióval olvasom el.

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.

Ha most rögtön szeretnél lépéseket tenni, hogy szavakkal teremts mélyebb intimitást a kapcsolatotokban, a Nyíltan a szexről című könyv és hozzá tartozó páros és önismereti kéréskártyákat itt tudod beszerezni hozzá:


Az előző bejegyezésben egy olyan szemléletváltásról beszéltem, ami segíthet sérelem és rossz szájíz helyett kíváncsiságot ébreszteni a partneredben az új dolgok iránt.

Ezúttal egy kliensem történetét hoztam el neked.

“Emőke” két kamasz gyerek édesanyja, akik hamarosan röppályára állnak.
Haverok, buli, ez érdekli őket most, így Emőkének és a férjének már van több idejük jut egymásra, és nem csak a nagybevásárlást megcsinálni vagy a tárolóban küffedő ezer éves lomokat kiszanálni. 

Emőke úgy gondolta, a felszabadult idejüket befektetésként kezeli.
De nem pénzügyi értelemben, hanem párkapcsolatilag.

“Olyan jó érzés, hogy végre nem csak futólag találkozunk Csabival a nap különböző pontjain – vagy akár csak telefonon, mert annyi a dolog. Hiányzott, hogy egymáshoz érjünk az elköszönéskori puszikon túl is. Volt, hogy őszintén elgondolkodtam, vajon tudok-e még szexelni, vagy már elfelejtettem, hogy kell. :D”

Szeretem Emőke humorát.
Szerintem pont ez a tulajdonsága segítette át a hosszabb szexmentes időszakokon is.
Meg persze, szeretik egymást a férjével – elmondása szerint.

No, de milyen befektetésre adta a fejét Emőke?

Benevezett az egyik nagyobb lélegzetvételű online kurzusomra, ami kifejezetten nőknek szól.

Tele volt lelkesedéssel:

“Olyan jó érzés, hogy végre nem csak futólag találkozunk Csabival a nap különböző pontjain – vagy akár csak telefonon, mert annyi a dolog. Hiányzott, hogy egymáshoz érjünk az elköszönéskori puszikon túl is. Volt, hogy őszintén elgondolkodtam, vajon tudok-e még szexelni, vagy már elfelejtettem, hogy kell. :D”

„Ez lesz az én kis projektem.” emlékszem, ezt mondta ragyogó arccal.

Aztán teltek a napok… a hetek… és az online coaching alkalom közeledtével realizálta, hogy eltelt 3 hónap, és még egyetlen fejezetet sem nyitott meg a tananyagból.

Nem azért, mert ne érdekelte volna.

Nem is azért, mert nem volt ideje rá.

Emőke ezt a kurzust kifejezetten azért vette, hogy majd jól elvarázsolja a férjét azáltal, hogy felvirágoztatja a benne élő gyönyörteli nőt.

Csak azzal az egy dologgal nem számolt, hogy a sorrend fordítva van:
1. felvirágoztatja saját szexuális lényét,
2. a férje jobbra meg balra elalél majd a gyönyörűségtől, amíg ő nőiességében tündökölve rántást keverget a tűzhely mellett. 

Kihagyta a számításból, hogy bizony saját magán lesz a fókusz.
Nem a férjén, nem a párkapcsolatán.

Meg is kérdeztem tőle az online coachingon:

A párod  öröméért végigcsinálnád? 
– Igen.

A  kapcsolatod mélyítéséért végigcsinálnád? 
– Naná.

Hogy jobban érezd magad a bőrödben és a szexben, azért végigcsinálnád? 
– …Eeeh… hát…az valahogy önzőnek, bűnösnek hangzik.

Ott a pont.


Persze csak akkor, ha önszabotáló bajnokságot tartunk, és akkor gyűlik a pont, ha minél fifikásabban gáncsolod ki magad.

Emőke küzdött a szégyenérzetével, fojtott hangon eresztette ki az “önző” és “bűnös” szavakat. Érezte, ahogy kapar a torka.
Úgy tűnt, valahol mélyen nem engedi meg magának, hogy önmagáért tegyen bármit.

Vannak nők, akik háttérbe szorítják magukat, hogy jók legyenek.
Hogy szeressék őket.

Vagy békén hagyják, ne bántsák őket. 

Ez azonban csak a TÚLÉLÉSHEZ ELÉG.
A megúszáshoz.
A lapos kúszáshoz. 

Az a helyzet, hogy a szex – és az intimitás mindenféle formája – akkor tud igazán felszabadító lenni, ha magadnak is osztasz lapot.

Akkor lehet igazán adni és kapni is.

És igen gyakran – a férfi klienseim bevallása szerint szinte mindig – a legnagyobb ajándék az, ha a partner látja: te igazán élvezed, amiben vagy  – akkor is, ha te érintesz, és akkor is, ha téged kényeztetnek.

Nőknél és férfiaknál is tetten érhető a gátlás abban, hogy “önmagunk felé is hajoljon a kezünk”, mint a szenteknek.
Mégis, a nőknél különösen mélyen gyökerezik. 

Ennek miértjéről a következő bejegyzésben írok még.

Szóval, amíg ez be van rántva, mint a nagymama 52 éves Trabant kombijának kéziféke, addig könnyen lehet, hogy megveszelvalamit, ami segíthetne, mégsem kezdesz bele… mert belül hiányzik az engedély a saját örömödre. 

Állj meg most egy pillanatra kérlek, és kérdezd meg magadtól:

„Mi lenne, ha most nem másnak, hanem magamnak akarnék valami jót?”
“Mit tehetnék magamért, ami nekem okozna örömöt, gyönyört?”

Figyeld meg, mi történik benned akkor, amikor ezekre a kérdésekre gondolsz.

Érzel szorítást a gyomrodban, a torkodban?
Vagy valami nyomást a mellkasodban?
Tiltakozik-e egy hang a fejedben, “ezt nem szabad, ez bűnös”?

Hallgasd meg, mit mond a tested, és beszélgessetek végre.
Lehet, hogy idén először… de biztosan nem utoljára!

Ha a most olvasottak megérintettek,
akkor már nem ott vagy, ahol egy perce voltál.


Ha megszületett benned a gondolat, hogy
„a francba is, lehet, hogy nálam is van itt valami”,
akkor hadd mondjak csak annyit:
ha már nem tudod feltartóztatni ezt az érzést, akkor elindulsz egy felszabadultabb szexualitás felé: