Tag Archive for: hangos

Millió statisztikát olvasni arról, hogy a nők hány százaléka színlelt már orgazmust. De vajon miért? Nézzünk be az okok mögé!

Én persze még sosem játszottam meg az orgazmust… Legfőképp azért, mert azt se nagyon tudtam, hogy hogy néz ki az, amikor a csúcsra jutok, annyira nem ismertem még ezt az érzést. Nem tudtam, mit játszok el. Viszont bevallom, már az első orgazmusom előtt is számtalanszor színleltem a gyönyört: úgy hangoskodtam, mint aki élvezi. Pedig nem igazán.. Miért?

1. Hogy felpörgessem saját magam

Milliószor volt, hogy szex közben elvesztettem a fókuszt. Tudtam, hogy a nyögdécselés, hangoskodás viszont  feltüzel. Ezt viszont csak kevés pasi szokta megadni (legalább is nekem kevés ilyen partnerem volt), ezért a saját hangomhoz nyúltam: nyögdécselni kezdtem, mert ettől reméltem, hogy vissza tudom szerezni a fókuszt és fogom tudni élvezni az aktus hátralevő részét.

De ha jobban belegondolok, nem biztos, hogy sikerült ez valaha is… (Igaz, eszerint a cikk szerint bizonyos esetekben működhet ez a technika.)

szinlelt_orgazmus.jpgFotó: C_Scott @ Pixabay

2. Legyünk túl rajta…

Sokszor előfördult, hogy nem különösebben volt kedvem a szexhez, vagy már elfáradtam. A lényeg a lényeg, túl akaram lenni rajta, azt akartam, hogy élvezzen el mihamarabb. Azt pedig már megtanultam, hogy ha azt látja, én mennyire élvezem, az egyfajta doppingszerként hat rá. 

Persze ez néha fordítva sült el: azt is hihette, milyen jó nekem és ezért kitartott, hogy tovább adhasson…

3. Nem akartam, hogy sérüljön az önbizalma

Hosszú éveken át próbáltam elmagyarázni a partnereimnek, hogy ne vegyék magukra, nem miattuk van, ha nem élvezem a szexet, vagy nincs orgazmusom. „Én egyszerűen ilyen defektes vagyok, ami remélem, változni fog. Dolgozom rajta!” – meséltem sokszor könynek között, de a tapasztalatok azt mutatták, nem tudják ezt megérteni. Túl fiatalok voltak és nem is értették, mert nem éltek át ilyesmit. 

Aztán egy idő után már inkább nem is akartam elmondani… Nem érte meg. Mindenkinek jobb volt, ha elhallgattam, mivel csak oda vezetett a dolog, hogy ő magára vette én pedig emiatt még szarabbul éreztem magam, hisz „MIATTAM romlott el az ő kedve is”. Azaz tulajdonképpen magam védtem az ő rossz hangulatától. Épp elég volt a saját frusztrációmmal megküzdeni.

Jobb az őszinteség

Áldottam az eget, amikor végre olyan partnerrel sodort össze a szél, aki tényleg megértette, hogy ez a problémakör már régebb óta velem van, nem ő a béna. És végre el lehetett kezdeni beszélgetni a problémáimról úgy, hogy a nehézségek feltárása után sem érezte magát hibásnak senki.

Most már ott tartok, hogy nem akarok színlelni semmilyen okból sem. Megbeszéltük, hogy ha már szeretném, hogy elélvezzen, mert valamilyen okból nem szeretném folytatni (elfáradtam, kizökkentem, felkavarodtam, vagy bármi), akkor egyszerűen szólok. És én is megértettem, hogy úgy is szeret velem szeretkezni, ha nincs orgazmusom. Attól még ugyanúgy igazi férfinak tudja érezni magát – sőt, éreztethetem ezt vele az ágyon kívül is, például ha kifejezem a tiszteletem, mikor valamit megjavított a lakásban.

És magamat sem akarom már becsapni, mert én magam sem várom már el annyira, hogy orgazmusom legyen. Megértem és elfogadom, ha éppen nem élvezem annyira a szexet. Ilyenkor csak figyelem magam ahelyett, hogy hajszolnám magam előre. Nem játszom el a hangokat a magam „szórakoztatására”, mert azzal igazából csak becsaptam magam. Hasznosabb és jobb, ha inkább megbocsátom magamnak, ha most éppen „csak ennyit érzek, csak ennyire élvezek”.

Van, aki mocskosan, van, ki gyengéden, van, ki némán szereti. Laci például gyakorlatilag csak durva szavakat szeret (és szokott) használni szeretkezés közben. Azaz, hogy kúrás közben, mert vele igazából nem lehet szeretkezni, csak baszni. Ami nem gond. Legtöbbször…

Ez a „hogyan húzzuk fel a pasinkat mocskos beszéddel” útmutató azt mondja, senki sem szereti némán és esküszik rá, hogy minden pasi imádja ezeket a kifejezéseket. Nos, nekem nem ez a tapasztalatom… Bár lehet, azoknál, akik teljesen hangtalanul dugtak és beszélni sem lehetett velük a szexről, az elfojtásaik és félelmeik okozták a csend iránti igényüket… Nem tudhatom. Mindenesetre Laci szerintem egy extrém példa, a kedvencei ugyanis ezek:

„Szereted a faszomat?”

„Kéred a gecimet?”

„Imádod, amikor ilyen mocskos kis ribanc vagyok?”

„Szereted, amikor jól megkúrlak?”

„Igen? Arra vágyik az én kis ribancom, hogy jól megbasszák?”

Én pedig sorra válaszolgatok és ismétlem a számba adott szavakat, mert szeretem őt, és mert szeretem, hogy ez felizgatja. Örömet akarok vele okozni.

feet-2605664_640.jpg Fotó: StockSnap @ Pixabay

Azt hiszem, sosem mertem bevallani magamnak sem, hogy sok esetben igazából nem szeretem ezt a játékot. Szeretem, hogy izgalomba jön tőle, de közben bántják a lelkem ezek az erős szavak. És vannak azok a napok, amikor nem vagyok elég erős hozzájuk.

Ilyenkor azonban nem tudom, mit tegyek. Fogalmam sincs, hogyan állítsam le kíméletesen és változtassam meg a játékot. Simán el tudom képzelni, hogy ha én adnék az ő szájába más szavakat és indítanám el a Lili-féle játékot, akkor rácsatlakozna, csakhogy nekem fogalmam sincs, hogyan kell ezt… Ehhez én még nem vagyok elég határozott.

Talán meg kéne tanulnom irányítani a játékot az ilyen esetekre. Megtalálni a saját szavaimat, saját kifejezéseimet. Mert például a „fasz”, a „geci” és a „kúrás” bántják a fülemet. Itt az ideje, hogy megkeressem, mik az én szavaim ahelyett, hogy csak az övéket használnám én is. Úgyhogy első lépésként gyűjtöttem egy kis inspirációt…

Mit szeret hallani a nő az ágyban?

Ebből a felsorolásból nekem elég sok minden megtetszett, amit azért kicsit ki is egészítettem..

  • 1.) Ha a nevemet mondja.
  • 2.) Ha nyög, felszisszen, morog, dorombol…
  • 3.) Ha dicséri, milyen jó szerető vagyok és még ki is emeli, mit imád különösen.
  • 4.) Most fókuszáljunk rád!
  • 5.) Olyan jó az illatod!
  • 6.) Ez nagyon jó érzés!
  • 7.) Teljesen megőrjítesz!
  • 8.) Imádom a puncidat, olyan gyönyörű!
  • 9.) Szeretlek! (Vagy nagyon tetszel!)
  • 10.) Megőrülök érted!

 És ha ő a számba tudja adni azokat a szavakat, amiket hallani vágyik, akkor én is megtehetem ugyanezt. Első lépésként például megmutathatom neki ezt a listát.

Kipróbáltam, milyen nyitott szemmel szexelni. Kíváncsi voltam, mi történik, mert eddig csak úgy tudtam igazán elmerülni az érzésekben, ha lehunytam a szemeim.

Ő engem kémlelt, én őt. Imádtam nézni az arcát. Érdekes mód bár semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni róla, mégsem bizonytalanodtam el. Bár szinte sosem látszik rajta, tudom, hogy megőrül értem.

Még nem tudom, hogyan tudnám rávenni arra, hogy engedje el magát és hagyja folyni az érzéseit. Nem nyög, nem sikít, nem morog, nem olvad el az arca. Nem engedi el az állatot, túl kontrollált. Bár szeretem és tisztelem benne a tudatosságát, hiányolom az állati ösztönöket.

Nyitott szemmel kémleltem az arcát, ő pedig az enyémet. Élesen figyelt, hogy vagyok, mit élvezek, mikor van orgazmusom. Azt éreztem, annyira figyel rám, hogy magára már nem tud, de nem érdekelt. Örültem, mert elképesztő, amit velem művel. Így legalább tovább bírja hozni azt a mézédes kényeztetést.

A kép forrása itt.

Kiskoromból emlékszem, mennyire rosszul érintett szüleim papírvékony fala. Rendszeresen nehezen aludtam el, úgyhogy hallgathattam anyu nyögdécseléseit, sóhajtozását. Borzasztóan éreztem magam. Bűntudatom volt, amiért meghallom, de leginkább valahogy az volt az érzésem, hogy valami nem jó dolog történik. Szerintem tudtam, hogy szexelnek, s már tudtam, hogy ez alapvetően egy élvezetes dolog, de valahogy mégis az volt az érzésem, hogy anyu ezt nem élvezi, hogy ő egy áldozat ebben a helyzetben, s csak aláveti magát a férfi akaratának.

Bár még nem sokat tudtunk erről beszélni vele, azért az már kiderült, hogy rosszul gondoltam, igenis szeretett apuval szexelni. Mégis ez a rossz érzés azóta sem tudott megszűnni bennem.

Kb. 20 éves lehettem, amikor egy nyaraláson a faház papírvékony falán áthallatszott a barátaink nyögdécselése. Anna kimondottan hangos volt, jól kieresztette a hangját. Egyértelmű volt, hogy ez most nekik nagyon jó, mégis utáltam hallgatni. Valószínűleg azért, mert kihangosította a frusztrációmat: „ez nekem sosem ment”. Tanúja lehettem annak, ahogy teljesen elveszti a fejét a csaj, imádja, a csúcsra jut – birtokában volt annak, amire én annyira vágytam, de sehogy sem tudtam megszerezni.

A változás az elmúlt egy évben következett be – persze az után, hogy a szexuális életem is elkezdett a helyére kerülni, s elkezdtem tényleg élvezni a szexet. Élőben nézhettem végig, ahogy a barátaim szeretkeznek, s hirtelen megdöbbentem, mert azt vettem észre, a szégyen, az irigység, a bűntudat helyét átvette az öröm. Boldogan és megelégedetten gyönyörködtem bennük. Kívül tudtam helyezkedni a történéseken, s érdeklődve figyeltem: „Nahát, ők így csinálják. Mi meg máshogy.  Milyen érdekes.”

Nemrég fesztiválon voltunk, sátoroztunk. Már épp aludtunk volna el, mikor a szomszéd sátorban elkezdett huncutkodni egy pár, én pedig azon kaptam magam, hogy gyönyörködve hallgatom őket. Találgattuk, mi történhet, s közben mosolyogtunk. Komolyan csalódott voltam, mikor hallottam, hogy a csaj elélvezett: sajnáltam, hogy vége a szép hangjátéknak, de aztán szerencsére jött még két kör a végén ütemes csattogással. Kétszeresen boldog voltam. Boldog, mert tetszett, amit hallok és boldog, mert tudtam, mekkora változások mentek végbe bennem, s mekkora köveket engedtem el a szívemről.

A kép forrása itt.

Gondolkodom, mitől jó a szex…

Amikor teljesen el tudom engedni magam, oda tudom adni magam. Persze ez függ a partnertől is, de leginkább talán az én lelkiállapotomtól, nyitottságomtól. Mert van az a pasi, akivel tök szerelmesek vagyunk egymásba, mégis pánikba esek, ha előkerül a farka… De ez vajon mitől függ? Jó lenne tudni…

Biztonságban érzem magam. Szeretem, amikor a pasi határozottságot sugároz, s nem félelmet. Nem izgul, hanem tudja, mit akar, sőt még azt kommunikálja a testbeszéde, hogy ezen túl azzal is tökéletesen tisztában van, én mit akarok, nekem mi a jó, én pedig hátradőlhetek, s megnyugodhatok: nem nekem kell kitalálni. Merthogy nekem többnyire fogalmam sincs róla. Rábízhatom az irányítást, mert tudom, hogy jól vezet. És ezt ő is tudja.

Hercegnő vagyok, akit kényeztetnek. Felébresztik bennem a vágyat (mert ez magától ritkán ébred fel, kell a kezdeményezés), hogy aztán be tudjam fogadni a péniszt. Van előjáték, s lehetőleg még a behatolás előtt van orgazmusom. Akkor tudom élvezni a farkát. Anélkül (még) csak nehezen.

Vágyom a másikra, vágyom az érintésére, vágyom, hogy érinthessem. Akarom a testét.

Nem kapcsolnak be a régi rémképek, régi beidegződések. Ez pedig akkor tud megtörténni, ha le van kötve minden figyelmem, azaz egyszerre több inger ér, vagy valami nagyon szokatlan történik. De erről már írtam.

A kép forrása itt.

Nincsenek elvárások. A pasi sem várja el, hogy orgazmusom legyen, s én sem várok el magamtól semmilyen „szint” elérését. Csak ott vagyok, vele vagyok, átadom magam a pillanatnak. Hagyom, hogy annyi történjen meg, aminek akkor meg kell történnie.

Nem ostorozom magam semmi miatt. Nem mondom magamra, hogy nem voltam elég jó, nem voltam eléggé jelen, nem élveztem eléggé, nem voltam elég lelkes, nem voltam elég aktív, nem voltam elég kitartó, nem voltam elég őszinte (magamhoz, vagy hozzá), nem kellett volna bevállalnom valamit. Nincs lelkiismeret furdalásom.

Kommunikálom a saját igényeimet, vágyaimat. Szólok, ha valamit nem úgy szeretnék, vagy nem szeretnék és közben emiatt nincs lelkiismeret furdalásom.

Jól érzem magam közben. Puha fellegeken járok, nagyokat nyögök, a fejemet csapkodom jobbra-balra, elolvadok, még kérek, felkacagok. A testem bizsereg, átadom magam az élvezetnek.

És szerinted mitől jó a szex?

…a valódi aktus során a nyögések inkább a partner kedvéért történnek… – írja ez a cikk.

Igen, játszottam már meg nyögéseket. Orgazmust még sosem színleltem (főleg, hogy sokáig azt sem tudtam, milyen az, nemhogy eljátsszam…), de az izgalmat tettettem már. Nem azért, mert bárkit is át akartam verni, inkább egyrészt a pasi izgalmát akartam fokozni, másrészt a sajátomat is. Ahogy a cikk is írja, szerintem a szándékolt nyögdécselés nagyon jól használható arra, hogy visszarántsam magam a jelenbe és ne valahol kilométerekre messze járjanak a gondolataim.

Szeretek nyögdécselni, szeretem a hangokat. Nagyon izgatóak. De nem csak kiadni szeretem őket, hanem hallgatni is. Figyelem, férfiak! Nekem is megerősítést adnak a nyögések, hörgések, sóhajok, üvöltések, de még fontosabb, hogy őrült izgatóak! Felkorbácsolnak, s onnantól én is sokkal odaadóbb kiscicává válok.

Bár volt az a szitu, amikor izgatott, hogy „tilosban” szexelünk és minden hangosabb lélegzetvételt el kellett folytani, azért összességében az a kedvencem, amikor nincsenek otthon a szomszédok és jól ki lehet ereszteni a hangunkat. Imádom, amikor a férfi üvölt, én pedig a testem legmélyéről felszakadó nyögéseket hallathatok. Akkor is, ha valódi, és akkor is, ha egy eszköz.

A kép forrása itt.