Tag Archive for: jelenlét

Mitől jó a szex?

Gondolkodom, mitől jó a szex…

Amikor teljesen el tudom engedni magam, oda tudom adni magam. Persze ez függ a partnertől is, de leginkább talán az én lelkiállapotomtól, nyitottságomtól. Mert van az a pasi, akivel tök szerelmesek vagyunk egymásba, mégis pánikba esek, ha előkerül a farka… De ez vajon mitől függ? Jó lenne tudni…

Biztonságban érzem magam. Szeretem, amikor a pasi határozottságot sugároz, s nem félelmet. Nem izgul, hanem tudja, mit akar, sőt még azt kommunikálja a testbeszéde, hogy ezen túl azzal is tökéletesen tisztában van, én mit akarok, nekem mi a jó, én pedig hátradőlhetek, s megnyugodhatok: nem nekem kell kitalálni. Merthogy nekem többnyire fogalmam sincs róla. Rábízhatom az irányítást, mert tudom, hogy jól vezet. És ezt ő is tudja.

Hercegnő vagyok, akit kényeztetnek. Felébresztik bennem a vágyat (mert ez magától ritkán ébred fel, kell a kezdeményezés), hogy aztán be tudjam fogadni a péniszt. Van előjáték, s lehetőleg még a behatolás előtt van orgazmusom. Akkor tudom élvezni a farkát. Anélkül (még) csak nehezen.

Vágyom a másikra, vágyom az érintésére, vágyom, hogy érinthessem. Akarom a testét.

Nem kapcsolnak be a régi rémképek, régi beidegződések. Ez pedig akkor tud megtörténni, ha le van kötve minden figyelmem, azaz egyszerre több inger ér, vagy valami nagyon szokatlan történik. De erről már írtam.

A kép forrása itt.

Nincsenek elvárások. A pasi sem várja el, hogy orgazmusom legyen, s én sem várok el magamtól semmilyen „szint” elérését. Csak ott vagyok, vele vagyok, átadom magam a pillanatnak. Hagyom, hogy annyi történjen meg, aminek akkor meg kell történnie.

Nem ostorozom magam semmi miatt. Nem mondom magamra, hogy nem voltam elég jó, nem voltam eléggé jelen, nem élveztem eléggé, nem voltam elég lelkes, nem voltam elég aktív, nem voltam elég kitartó, nem voltam elég őszinte (magamhoz, vagy hozzá), nem kellett volna bevállalnom valamit. Nincs lelkiismeret furdalásom.

Kommunikálom a saját igényeimet, vágyaimat. Szólok, ha valamit nem úgy szeretnék, vagy nem szeretnék és közben emiatt nincs lelkiismeret furdalásom.

Jól érzem magam közben. Puha fellegeken járok, nagyokat nyögök, a fejemet csapkodom jobbra-balra, elolvadok, még kérek, felkacagok. A testem bizsereg, átadom magam az élvezetnek.

És szerinted mitől jó a szex?

/Szerző:

A trükk, ami megtanított élvezni a nyalást

Árpi (aki ahogy már kifejtettem, a nyalás mestere) mellett tanultam meg élvezni az orális kényeztetést. Mármint mellette tudtam megengedni magamnak először, hogy tényleg elmerüljek az érzésben. Kéjesen morgott közben, dicsérte a puncim és milliószor elmondta, mennyire imádja nyalogatni, míg végül, szépen lassan elhittem neki.

Hónapokkal később mondta el, hogy volt egy trükkje. (Lányok, itt fogjátok be a fületeket!) Hanyatt feküdt, feje alá gyömöszölte a párnát, a mellkasára ültetett úgy, hogy a puncim az arcára kerüljön, s így nyalt. Így élveztem el először igazán életemben – úgy, hogy azt meg is éltem, észre is vettem, nem csak a puncim csinálta az agyamat kihagyva a buliból.

Elárulom, mi volt ennek a lényege: a kizökkentés. Nem hagyta, hogy hanyatt dőljek és belemerüljek a gondolataimba, amik elterelnek a jelenből, hanem valami újat kért. Mindig valami újat, meglepőt kért, ami kellően lekötötte a figyelmem, s nem hagyott teret a parának.

Kérte azt is mellé, hogy húzzam szét neki a puncimat. Jó, igaz, hogy így jobban hozzáfér a csiklómhoz, de több ez ennél. Én fogtam a nagyajkaimat, én is kaptam egy feladatot, nekem is kellett valamit csinálni, miközben „legálisan” érhettem a puncimhoz. Nem éreztem magam bűnösnek. Sőt, rajtakaptam magam, hogy titokban édes nyomáspontokat találtam a vénuszdombomon, amiket észrevétlenül nyomtam. Leheletnyit mozgattam a nagyajkaimat, néha hozzányomtam a szakállához, vagy lejjebb toltam az egész bőrt, hogy a csiklómat még jobban hozzá nyomjam a nyelvéhez. De mindezt csak úgy, hogy ne vegye észre, s közben azt a kifogást használhattam: „hisz én csak széthúzom neki a puncim, ami néha kicsúszik a kezemből”. Kellett a kifogás, hogy megtegyem az első lépést afelé, hogy megengedjem magamnak azt, hogy magamat is kényeztessem.

Az persze teljesen más (dehogy más!), amikor én a fenekét kényeztetem, míg ő a saját farkát veri. Azt lehet. Másnak könnyen megengedem, hogy magát simogassa, csak magamnak nem.

Most már túlléptem ezen valamennyire. Már merem fokozni a nyalásélményt a saját kezeimmel is és merek (néha) irányítani is. Még nem igazán tudom megmondani, mi esne éppen a legjobban, mire vágyom épp, mert annyira még mindig nem ismerem a testem, de már esetenként tudom kérni, hogy ne hagyja abba.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Szeretem, ha kinyal

Árpi azt kérte, írjak arról, mennyire jól nyal. Viccelődünk, hogy írhatnék neki referencia levelet, hogy nagyobb sikere legyen a csajoknál. Csapjak neki egy kis reklámot.

Hát tény, hogy isteni, amit a nyelvével művel – idővel olyan szépen kiismerte a puncimat, hogy nem bírok betelni vele. Néha elgondolkodom, meddig bírnám a nyalást. Vajon hány orgazmus után esnék össze hulla fáradtan. Eddig kettő után mindig témát váltottunk (kb. fél óra nyalás), de néha elábrándozom, hogy a szülinapomra kérhetnék kétszer ennyit is.

Nem mindig voltam így ezzel. Egyrészt nem is ért minden pasi (csaj) úgy a puncim nyalásához, mint ő (vagy még nem voltunk eleget együtt ahhoz, hogy kiismerhessen és én sem kommunikálok eleget), másrészt nem is tudtam mindig így elengedni magam. És nem is nagyon tudom még más mellett így elengedni magam, csak mellette.

Expasinál is szerettem, ahogy nyalt. Elég ügyes volt, és volt egy trükkje is: valahova a hüvelybemenetem környékére odatette nyalás közben az ujját, nyomást helyezett rá, s én édes mámorban úsztam. Érdekes mód fogalmam sincs, mit csinált pontosan, mert nem voltam olyan tudatában még a testemnek, hogy ezt értelmezni tudjam.

Amikor nyalt, millió gondolat kavargott a fejemben:

  • „Ildinek is írnom kell még egy e-mailt. És Annának meg kellett volna mondanom, hogy nem volt igaza. Basszus, nem kellett volna úgy meghunyászkodnom előtte, a sarkamra kellett volna állni.” „Zsemlét kell venni még.” – stb.
  • „Mikor fogok már elélvezni?!”– s hozzá erőlködtem, erőltettem, sürgettem magam.
  • „Ne hagyd abba, folytasd úgy, ahogy addig csináltad!” – de mondani nem mondtam.
  • „Basszus, már megint nem itt járok gondolatban, miközben ő úgy igyekszik. Milyen szar vagyok, feleslegesen strapálja magát!” – képtelen voltam elhinni, hogy ő ezt tényleg szívesen csinálja, sőt akár még élvezi is, s képtelen voltam megbocsátani magamnak, hogy nem mindig tudok jelen lenni a pillanatban. Nem tudtam időt adni magamnak a fejlődésre. Míg másokkal olyan türelmes tudok lenni, magammal nem.
  • „Már rég dugnunk ” – pedig közben imádtam, élveztem, ahogy kinyalt, de valahogy az a hiedelmem mozgatott, hogy az igazi szex a behatolás, s már azt kéne vágynom, azt kéne akarnom, ott kéne tartanunk. Hisz a nyalás csak előjáték. Így aztán kértem is, hogy most már dugjon meg, pedig igazából nem arra vágytam.

S ezek miatt elélvezni sem tudtam, blokkoltam a saját orgazmusomat. Csak valami egészen pici valamit éreztem, ami miatt talán mélyen még bűntudatom is volt. Mellé pedig haragudtam magamra, amiért nem vagyok képes elélvezni, s emiatt szegény örök sikertelenségre van kárhoztatva.

Szerencsére ezek nagy részén már túlléptem. De leginkább megtanultam, hogy

  • A nyalás (és a szopás) nem feltétlenül előjáték. Ér az is, ha az orális szex tölti ki az egész aktust.
  • A pasik általában imádnak puncit nyalni. Ha meg mégsincs így az aktuális partnernél, kezelhetem őt felnőttként, aki tudja jelezni, ha már abba akarja hagyni.
  • Én pedig nyugodtan kifejezhetem, ha nem akarom, hogy abbahagyja. Ezzel nem erőszakos, követelőző, kapzsi vagyok, hanem kimutatom, mennyire imádom, amit csinál. Ez felfogható akár bókként is. Hisz az is lehet, hogy nem elfáradt, hanem azt hiszi, én szeretném már, hogy abbahagyja.
  • Megtanultam beleengedni magam az érzésbe és nem sürgetni az orgazmust. Sőt, várni, hogy később jöjjön. S ha jön, akkor megtanultam kérni, hogy folytassa még. Megtanultam elkapni a fejét és a puncimhoz nyomni. Ez egy hónappal ezelőtt sem ment még, pedig azzal nem volt bajom, ha ő a farkára nyomja a fejem és a hajamnál fogva szopat – szeretem, ha irányít, segít, elárulja, mi a legjobb neki.
  • Megtanultam mondani: „Kérlek! Még! Ne hagyd abba!”
  • Bizony, megtanultam elélvezni a nyalásban és megtanultam kérni a folytatást orgazmus után is.

Ó, és az első nyalás után a legédesebb a nyalás. Az orgazmus utáni érzés pedig még felülmúlja az orgazmust. Méghogy a „csúcsra jutottam”! Ez ilyenkor csak egy fennsík, ahonnan jön az újabb emelkedő. De vajon mi van a második fennsík után? Na, ez még nagyon érdekelne!

/Szerző:

Félek, hogy újra megdug

Nemsokára randizunk Ádámmal, és én nem várom. Nem várom, mert parázok, hogy nem fog menni a szex. „Márpedig szexelni fogunk. Szexelni kell. Minden rendes pár szexel. És ő ráadásul kíván engem nagyon, én pedig szeretem és nem akarok neki rosszat azzal, hogy nemet mondok.” – Kavarog a fejemben. Itt az ideje, hogy ránézzek erre a Byron Katie 4 kérdés módszerével, aminek most Ti is szemtanúi lehettek.

A kiinduló gondolat: Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.

Igaz ez?

Nem. Nem tudhatom, hogy az lesz, nincs ez kőbe vésve. Számtalan példa volt már, hogy élveztem a szexet. Vele is volt olyan. És azóta rengeteget beszéltünk róla, olvasta a soraimat. Felismertem, hogy jobban kell kommunikálnom. Már többet tud rólam ő is, szóval nem, egyáltalán nem biztos ez.

Hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot: „Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.”?

Nem várom, hogy találkozzunk, hanem inkább tartok tőle. Amitől aztán lelkiismeret-furdalásom is lesz, hiszen:
– Olyan cuki, ő úgy várja és úgy vágyik rám! Milyen dolog már, hogy én meg nem? Hálátlan dög vagyok!
És hibáztatom magam:
– Múltkor bezzeg mennyire vágytam rá. Teljesen rá voltam gerjedve. Aztán elrontottam. Elszúrtam. És most újra ott vagyok a gödörben. Még ennyire sem vagyok képes!

Összemegyek kicsire. Befeszül a felkarom, görnyedek. Védekező álláspontba kerülök, a puncim bezárul, kiszárad. Szomorú leszek és dühös. Igazságtalanságot érzek.

Ennek hatására gyakorlatilag minden pasitól és úgy általában a szextől tartani kezdek. Már nem kívánom. Ahelyett, hogy felvillanyozna, megijeszt. Védekezni kezdek. Befeszülök.

Nem akarok többet szexelni. Szex nélkül akarok élni. Aztán megijedek, hogy emiatt elveszíthetem Ádámot. Is. Visszaszáguldok a kamaszkoromba, újra előtör az elmúlt 16 év.

Ki lennél enélkül a gondolat nélkül, hogy „Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.”?

Felszabadult kis ribanc. Az a Lili, aki megőrült azért, hogy az ágyában tudja ezt a pasit és alig bírta kivárni, hogy ez megtörténjen. Az a Lili, akinek Ádám megcsókolta a mellbimbóját a liftben és I M Á D T A ! ! ! És egyáltalán nem ijedt meg.

Az a Lili, aki a következő találkozáskor ugyanúgy rohan Ádám karjaiba és majd megőrül a boldogságról. Aki egész úton csókolózni akar, miközben Ádám vezet.

Az a Lili, aki felveszi a legszexibb ruháját a randira.

Az a Lili, aki kívánja Ádám farkát. Azt akarja, hogy töltse ki az egész punciját. Hogy nyalja ki, majd dugja meg jó keményen. Érezni akarja a borostáját…

Pontosan az a Lili, aki a legutóbbi találkozásunkkor voltam. Aki tudok is lenni.

Hol érzem ezt a testemben? Leenged a görcs a felkaromból, leeresztem a vállaimat. Hátradőlök, félrebiccentem a fejem és mosolygok. Szexin harapdálni kezdem a számat és elkezdem cirógatni az alkarom. Közben eszembe jut az első közös önkielégítésünk… Benedvesedek.

A gondolat megfordítása:

  1. Menni fog a szex. Élvezni fogom.
    Bizonyítékok erre:
    – Mert csodálatos ember és szeretem. Vigyázni fog rám és mondhatok neki nemet, vagy bármit.
    – Mert el fogom most már mondani, mit szeretnék és mit nem. Irányítani fogok.
    – Mert nagyon kívánatos pasi csodálatos farokkal.
    – Mert oda fogok figyelni magamra.
    – Mert pasi is felkészített arra, hogy ne vegyem elő a régi mechanizmusokat.
    – Mert megengedem magamnak, hogy annyira élvezzem, amennyire éppen tudom. Mert nem lesznek elvárásaim magammal szemben. Az sem lesz elvárás, hogy szexnek lennie kell. Ha lesz, és kívánom, csinálom. Ennyi.
    – Mert az élvezet nem egyenlő az orgazmussal. Ha jól esik a teste közelsége, már az is élvezet.
    – Mert nincs olyan, hogy „megy” a szex. A szex az van. Történik. Tudom mozgatni a kezem és be tudom fogadni a farkát, tehát megy. Le tudom szopni és ő ki tud nyalni, tehát megy.
  2. Neki nem fog menni a szex és nem fogja élvezni.
    Jó-jó, ő is izgult, de ezen nem szabad aggódnom, úgyhogy ez a megfordítás nem játszik.
  3. A gondolataimnak nem megy a szex. A gondolataim nem élvezik.
    Ez igaz. Bizonyítékok erre:
    – Akkor nem tudok jelen lenni, ha elkalandozok, máshol jár a fejem.
    – Vagy, ha azon parázok, hogy „nem fog menni”.
    – Vagy amikor gondolatban (és nem valójában) a múltban járok.
    – Vagy amikor előre eltervezem, elképzelem, hogy szárazan nyúl a puncimhoz és fájni fog.
    Márpedig én nem az vagyok, amik a gondolataim. Folyton változó nő vagyok. Fejlődök. És mindig más történik velem. Van, hogy jobban élvezem, van, hogy nem kívánom. És ez teljesen rendben van.
    Ha elképzelem és sokat gondolok rá, akkor a gondolat valósággá válik. De nem kell erre fókuszálnom. Sőt, ha akarom, fókuszálhatok az ellenkezőjére: „Ú, mennyire jó vagyok már az ágyban! Imádom, mikor kinyalnak, vagy nyuszi pózban jól megdugnak.” és persze „Ő volt az egyik első, akire gondolva el tudtam engedni a gátlásaimat és elélveztem  önkielégítés közben már kétszer is!”.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Ez nem szex, csak masszázs

– Árpi, mielőtt elkezdünk szexelni, tudnod kell, hogy nagyon zűrös napom volt, össze-vissza kavarognak a gondolatok a fejemben, úgyhogy segítened kell! Csinálj valamit, hogy visszaránts a jelenbe, kérlek!
– Mi lenne, ha egész egyszerűen csak megdugnálak, te meg arra gondolsz, amire akarsz? – kérdezett vissza vigyorogva.
– Neeem! Én is élvezni akarom, én is veled akarok lenni, úgyhogy csinálj valamit. – és bosszúból még jól megharapdáltam és megcsikiztem.

Használt. Meghozta az ihletét. Merthogy történetesen Árpi egy igazi művész az ágyban.

– Akkor nem fogunk szexelni. – jelentette ki, miközben már ujjazgatott. Majd hozzátette: – Én csak itt masszírozgatlak…
– Ó, igen, masszírozz még! Isteni, ahogy masszírozol. – nyögdécseletem, ahogy szereti.
– De tényleg! Ez nem szex! – dorgált le, s tovább húzogatta ujját a G-pontomon. – Masszázs közben pedig arra gondol az ember, amire csak akar!

Mikor kezdtem elalélni, hangosan nyögdécselni, újra, meg újra hozzátette:
– Lili, te szerintem most szexelsz. Pedig megmondtam, hogy ez nem szex!

Zseniális volt. Tényleg sikerült elengednem magam. Végig csak azt pörgettem magamban, hogy „ez nem szex”.
– Ez nem szex, – majd az agyam folytatta a gondolatmenetet: – azaz nincs mitől megijedni. A masszázsban az ember nem támaszt magával szemben elvárásokat. Nem gond, ha elkalandozok, ha másra gondolok, a lényeg, hogy a testem vegyen ki belőle annyit, amennyit éppen szeretne. És nem kell eljutni semeddig! Nem cél az orgazmus.

Hosszan, kitartóan ujjazott, én pedig végig jelen voltam. Tudtam, hogy ennél sokkal jobban is lehet ezt élvezni, de ilyenkor figyelmeztettem magam:
– Lili, te még most tanulod ezt a típusú orgazmust. Még csak most ébredezik a testednek ez a része. Teljesen rendben van az, ahol most tartasz és ahová most el tudsz jutni! Még sokat fogsz fejlődni, tudod!

Most sem volt orgazmusom az ujjazástól. De bűntudatom is csak kevés volt. Szépen apránként oldódtak fel a blokkok.

Sokat hallok mostanában jóni masszázsról és annak a terápiás hatásairól. Kezd összeállni a fejemben a kép. Ha úgy állok hozzá, hogy az nem szex, akkor nem is lesznek elvárásaim, hogy nekem „hogyan kell szerepelnem”. És úgy mindjárt máshogy leszek jelen.

A végén Árpi még kinyalt, eljuttatva az orgazmusig, majd a hasamra fordított:
– Lili, szerintem márpedig Te szexeltél. Pedig megmondtam neked, hogy ez nem szex. – Büntetésképp pedig jól elfenekelt, majd megdugott.

A fotó forrása itt.

/Szerző:

Közös fantáziáink pasival

Kicsit zaklatottan vágtam bele az akcióba pasival, éreztem, lélekben nem igazán vagyok jelen, amikor rájöttem: van itt egy jó kis módszerem, amit érdemes lenne leporolni: elképzelhetem, ahogy másik pasi farkát szopogatom, miközben pasi a puncimat nyalja. Egészen elfelejtettem már, milyen jól is működött ez: segít visszazökkenni a jelenbe, odakötni a gondolataimat a szexhez.

Épp hogy kezdtem beleélni magam, mikor pasi megszólalt:
– Jó, vagy rossz kislány vagy? Mert csak a rossz kislányok érdemlik meg a nyalást.
– Rooooosssz! – feleltem elnyújtva.
– Akkor jó! És mint rossz kislány, hány faszra vágysz?
– Úúúú… Kettőre! – vallottam be. (Ezt meg honnan neszelte meg?)
– És kié az a kettő?
– A tiéd és G-é… – hebegtem.
– Helyes. – biztatott és ezzel kezdetét vette a közös fantáziálás.

– És mit szeretnél azzal a két fasszal? – itt zavarba jöttem. – Az egyikünk dugjon meg, a másikunk nyaljon? – segített.
– Nem. Inkább azt szeretném, hogy Te nyalj, míg G farkát szopom.
– Jól van. És mesélj róla, hogyan szopnád? – fú. Na itt még jobban leblokkoltam. Mégis hogyan? Hogy lehet ezt szavakba önteni? De aztán csak sikerült…
– Hát… először körbenyalnám a makkját. Óvatosan megszopogatnám. Aztán végignyalnám a farkát és a golyóit.
– És te húznád magadra, vagy ő dugná bele a faszát a szádba?
– Ő…

Aztán egyre jobban belejöttem. Felbukkant G barátnője is, aki huncutul mosolygott, dicsért és biztatott:
– Ó, nézzétek, milyen szépen élvezi! – mondta a srácoknak, ahogy szokta a valóságban is. – Úgy, kiscica, nyald szépen G farkát! Ó, igen! – és tovább szopogatta a mellbimbómat.

Majd előkerültek további barátnőim is, akik már pasit kényeztették, ő pedig hangosan belenyögdécselt a puncimba. A lányok együtt nyalták a farkát és ujjazták pasi popsiját.

Csodálatos volt, teljesen elvesztem. Talán ennyire mélyen még sosem jártam.

Hiányoznak az igazi orgiák.

/Szerző:

Akkor jön az orgazmus, mikor nem akarom

Sikerült, ami eddig talán soha!

Dugunk. Pasi bennem – elég gyorsan a lényegre tért. Ez nem is gond, szokott működni különösebb előjáték nélkül is, de én most nem tudtam igazán ráhangolódni – talán azért, mert egy nagyobb vita után a lelkem még egy kicsit hüppögött. Már nem volt gond, nem volt fájdalom, de még nyalogattam a sebeimet, s emiatt nem tudtam annyira elengedni magam, mint máskor.
– Máskor-máskor. – Cöcög az agyam. Már megint mércét állítasz magad elé feleslegesen, már megint az orgazmusért szexelsz, nem az élvezetért.
– Tudom-tudom – szakítottam félbe. – Épp erre akarok kilyukadni! Várj türelemmel!

Végeztünk, pasi elélvezett, ott pihegett mellettem, s én azt éreztem, ennél többre van szükségem. Jót tenne egy jó kis szex-meditáció, egy kis agy-kikapcsolás, elveszni az érzékek forgatagában, s attól a lelkem is gyógyulna. Így hát következett, ami ilyenkor lenni szokott:
– Kinyalsz?
– Persze, örömmel. Szeretem a finom kis puncikádat!

Kényelmesen elhelyezkedtem az arcán, becsuktam a szemem, elengedtem magam. Csakhogy megszólaltak a fejemben a hangok:
– Basszus, tegnap nem fejeztem be azt a kimutatást!
– Fel kéne hívnom apámat.
– Mit is főzhetnék abból a sütőtökből?
– Vajon R barátnője, aki Portugáliában van, hogy viszonyulna hozzá, ha lefeküdnék a pasijával?
– Hohó! Állj! – kaptam észbe hirtelen. – Már Portugáliában jársz! De ki lesz jelen itt a nyalásban? Nem azért kérted, hogy nyaljon ki, hogy Te átéld, amit csinálsz? Koncentrálj! Vagyis ne koncentrálj! Csak figyeld, érezd, mit csinál!

Újra eltelt egy kis idő.
– Á, ez nem megy. Nem tudok jelen lenni. Végül is simán megmondhatnám, hogy most mégsem megy. – morfondíroztam. – Kizárt, hogy én most eljussak az orgazmusig.
– Figyelsz? – kapta fel a fejét az agyam. – Most van az, amikor az orgazmusban méred a szexet!
– Basszus, tényleg! – Esett le hirtelen.
Elkaptam a saját vállam, megráztam magam, jól a szemembe néztem, s ezt mondtam:
– OK, Lilikém! Figyelj ide! Nem az orgazmus a lényeg. Csak élvezd, amit csinál. Próbálkozz!

És akkor hirtelen bevillant N és az ő csodálatos farka, s képzeletben elkezdtem szopni, miközben pasi nyalt.

– Mmmm… Ez finom. – Éreztem, ahogy szopogatom, szívogatom…
– Lili! Ez hatalmas! – ujjongott az agyam. – Hisz Te szeretsz szopni!!!! Felizgat, ha egy farok a szádban van! Ilyen még nem volt! Atyavilág, de boldog vagyok!
– Fú, tényleg. – pirultam el, s szoptam tovább boldogan, a világ pedig elkezdett olvadni körülöttem.
– Hoppá! Sikerült! Még ez is! – tátotta el a száját az agyam, s még büszkébben mosolygott. – Még sosem sikerült így visszarántanod a messze kalandozó gondolataidat a jelenbe! És még ez a fantázia is! Baromi büszke vagyok rád, hogy meg tudtad engedni magadnak, hogy más pasira is gondolj, s ezzel le tudtad kötni annyira a tudatod, hogy máris tudod élvezni a nyalást.
– Mmmm… Igen… Ahhh… – tekeregtem, nyújtózkodtam, mint egy macska, s beleolvadtam pasi karjaiba.

A megkönnyebbüléstől és a sikerélménytől mámorosan felkacagtam, majd odafordultam pasihoz:
– Nem fogod elhinni, mi történt éppen…

/Szerző:

Önmagam egy szexi kis ribanc tükrében, avagy kihez érdemes magamat hasonlítani

D egy szexi kis ribanc a szó legpozitívabb értelmében. (Lásd a „The Ethical Slut” c. könyvben.) Gyönyörű az arca, a haja, a mellei, a popsija, mindene, és imádja a szexet. Úgy imádja a szexet, ahogy én is szeretném. Ő is egyfajta példakép lett, akit csodálatos volt nézni, látni (és persze érinteni is), de ugyanakkor nehéz is, mert hatalmasnak éreztem a kontrasztot kettőnk között.

Tudom, hogy ez nem verseny. Mi emberek mégis nehezen tudjuk nem összehasonlítani magunkat másokkal. Szerencsére abba a hibába legalább nem estem bele, hogy a testünket vessem össze: egy pillanatig sem éreztem kevésbé szépnek, vagy kívánatosnak magam. Nem paráztam, hogy pici a mellem, nem elég feszes a popsim, vagy lapos a hasam, míg az ő alakja tökéletes: ez nem érdekelt. Az viszont igen, hogy míg egyszerre nyaltak minket (és imádom, ha nyalnak), ő folyamatosan nyöszörgött, el tudott merülni, veszni az élvezetek tengerében, én viszont teljesen éber maradtam és nem működtem.

Akartam élvezni, görcsösen kapaszkodtam, de nem ment.
– Na tessék, már az sem megy, hogy kinyaljanak! – sóhajtottam kiábrándultan. – Itt a pasi, akire annyira vágytam, ráadásul ő is őrülten kíván engem, annyira igyekszik, hogy még a szája is teljesen belezsibbadt, én meg nem tudok jelen lenni.

Nagy eredmény, hogy nem kezdtem el utálni magam, vagy legalább is nem nagyon. Megállapítottam, hogy nem tudok ellazulni és kész. Végig velük voltam, részese maradtam a játéknak, s bár a kéj nagyon sokszor elmaradt, vagy messze nem volt olyan intenzív, ahogy én azt meg szerettem volna élni, nem estem kétségbe.

– Igen, Lilikém, ez most nem nehezen megy. MOST. De majd máskor fog. Ez nem kudarc, egyszerűen valami hiányzik neked most, amit valamikor talán felfedezünk, mi lehet. Még sok minden dolgozik benned, amiket idő megemészteni. Igen, ügyes vagy, adj magadnak időt erre!

Az egész társaság nagyon tapasztalt volt, ráadásul közös múltjuk is elég sűrű. Ők nem szeptemberben kezdték, már sok mindent megtanultak magukkal kapcsolatban, amiket Te még nem csak most fogsz. Teljesen jogos, hogy Te nehezen engeded el magad egy ilyen helyzetben! Először is beteg voltál, amit még kicsit érzel magadon. Ott van veled ez a szexi kis ribanc, aki mellett a legtöbb nő varangynak érezné magát. (Te mégis Istennő tudtál maradni.) Ott a pasi is, aki felkavart, s aki miatt lámpalázas voltál, s ott van pasid, akivel kapcsolatban pedig féltél, hogy nem fogsz tudni elég figyelmet adni neki, s féltetted a szerelmeteket.

Mindezen nehezítő tényezők ellenére Te csodálatosan teljesítettél, ha már ragaszkodsz hozzá, hogy a teljesítményt nézzük. Te is mondtad már másoknak, hogy ne egyből a megugorhatatlanra törekedjenek, hanem a saját szintjükhöz képest elérhető következő lépcsőfokot keressék: hát most engedd meg magadnak Te is, hogy teljesíthető célokat tűzz ki magadnak, ha már mindenáron értékelni akarod a teljesítményedet. És hát akkor már veregessük is meg a vállad azokért, amikben fejlődést látunk! Nézzük csak végig!

  • Régen egy ilyen helyzetben tutira elbőgted volna magad a csalódottságtól. Most ugyanúgy igyekeztél, mint akkor, de nem estél kétségbe. Elfogadtad, hogy most nem ment annyira jól, mint máskor. Ráadásul maratoni időtávon tartottad magadban a lelket!
  • Nem hajszoltad az orgazmust. Szerencsére a többiek is voltak annyira érettek, hogy ők sem hajtottak valami felé, amire pillanatnyilag nem voltál képes. Nem faggattak, nem értékeltek, nem tettek semmit szóvá.
  • Te sem pakoltál magadra túl nagy felelősséget: a saját életedet élted és nem kizárólag mások boldogságával foglalkoztál.
  • Igen, megértetted, hogy pillanatnyilag nem vagy erre képes, de ettől még jó ott lenni. Orgazmus nélkül is lehet jó a szex. Ügyesen megfogtad azokat a pillanatokat, amiket nagyon élveztél, s amikor a te gyönyöröd távol maradt, akkor is tudtál gyönyörködni mások élvezetében.
  • Nem érezted rosszul magad. Ezek a csodálatos emberek nyilván nem bántottak volna egyébként sem, de még Te sem bántottad magad. Ez nagy haladás! Sem Te, sem a gondolataid nem gyötörtek.
  • Volt az a pillanat, amikor belenéztél a tükörbe és gyönyörűnek láttad magad!
  • Tudtál gyönyörködni egy másik kis ribancban.
  • Átlépted a határaidat és olyan kéjben részesítettél egy másik nőt, amitől féltél, hogy nem vagy rá képes!
  • Gyönyörűen tartottad Te is az egyensúlyt a szereplők között, figyeltél mindenkire, akire figyelned kellett, s ez nem gátolt abban, hogy „jelen legyél”.
  • Tudtál örülni minden szereplőnek. Amellett, hogy másik pasi borzasztóan izgatott és vágytál rá, mikor pasi is belépett a helyzetbe, őszintén tudtál neki is örülni, de nem zökkentett ki. Képes voltál kétfelé figyelni. (Sőt, sokszor három felé!)
  • Türelmetlen kis ribanc voltál! Meg tudtad élni, hogy vágysz egy pasira, élvezted ezt az érzést és érezted, ahogy nedvesedik a puncid. Bár úgy tűnhetett, ki is gúnyoltak emiatt, Te nem vetted magadra, holott még nagyon új volt ez a helyzet neked, ami érthető módon bizonytalanságot okozott neked.
  • Tudtad fogadni pasi és D biztatását, mikor azt mondták, nyugodtan élvezd a helyzetet, élvezd másikpasi farkát.
  • Még mindig sok olyan helyzet volt, amikor másikpasival titokban érintettétek meg egymást, s mikor más is belépett a térbe, szétrebbentetek, de ez már kevésbé volt miattad, mint miatta. Egyre jobban meg tudtad engedni magadnak, hogy vele is legyél, ami nagy felszabadulás!
  • Számtalan helyzetben voltál sokkal lazább, mint korábban!
  • Tök szerelmes tudtál maradni pasiba, nem zavarodtál össze. Ez nagy lépés a poliamoria terén!

Fotó: Artem Labunsky, Unsplash

/Szerző:

Vissza a jelenbe

Kezd az az érzésem lenni, hogy ez nem éri meg. Két napja tudom, hogy újra találkozhatok G-vel, s két napja ezzel dolgozom álmomban. Elgondolkodtam, vajon megéri-e ennyi energiát beletenni valamibe. Bárcsak tudnék beszélni pasival most, hogy segítsen megfejteni az álmaimat!

Álmomban nem volt szex, egyszerűen csak készülődtem a találkozásra. Legutóbb például egy csipkés hátú pólót álltam neki megvarrni újra, meg újra. Félálomban forgolódtam, az agyam dübörgött ezerrel, újra, meg újra elterveztem a szabásmintát, majd megbeszéltem magammal, hogy ez így tökéletesen fog működni, megnyugodhatok és alhatok tovább, mert nagyon fáradt vagyok. Ehhez képest újra, meg újra megtalált a probléma, amire újra, meg újra ugyanazt a választ adtam, s már magamat idegesítettem. Olyannyira, hogy álmomban már arra gondoltam, felkelek és lerajzolom azt a rohadt pólót, s akkor talán megnyugszom, s alhatok békében. Sajnos nem keltem fel.

Egyébként sem a póló, sem a csipke nem létezik a valóságban, amit akkor annyira meg akartam javítani.

Izgulok, aminek semmi értelme, mert egyszerűen rossz nem történhet. Két számomra nagyon kedves, törődő férfival leszek és egy nővel, akit bár még nem ismerek, de már most nagyon szeretek. Tudom, hogy bármikor mondhatok nemet és azt is tudom, hogy egyáltalán nem lesz erre szükség, mert jó lesz velük. Egyszerűen el kéne engednem ezt az egészet, nem gondolni rá, csak egyszerűen megérkezni, jelen lenni, s amikor eljön az ideje, akkor együtt lenni. El kellene lazulnom, vissza kéne rántanom magam a jelenbe.
– De jó, hogy észrevetted! – mosolyodott el az agyam. – Újra ugyanazt csinálod, amit szoktál. Hol a jövőbe repíted elő magad és még meg sem történt dolgok miatt izgatod magad, hol a múltban megtörtént nehézségekbe kapaszkodsz bele és repíted előre őket a jövőbe is. Pedig tudod, hogy semmi sem garantálja, hogy ugyanaz fog megtörténni!
– Igaz. – ismertem be.
– És a legjobb az egészben, hogy már képes vagy rá! Szeptemberben szépen megveregetted a saját vállad, mikor ráébredtél, hogy végre abbahagytad a folyamatos forgatókönyv-gyártást, már nem agyalsz azon, milyen lesz majd, ha gyereked lesz, meg hogy fog kinézni az esküvőd, hanem egyszerűen megélted és élvezted azt, ami a jelenben történt veled. Így boldog tudtál lenni! Gyere vissza most is a jelenbe! Mi van most? Otthon vagy, egyedül a nyugis lakásban, amire annyira vágytál. Rendezgeted a holmijaidat, mosol, olvasgatsz, blogbejegyzést írsz. Szereted ezeket csinálni, hát örülj neki! Este pedig örülj majd annak, hogy jó emberek vesznek körül! Ne agyalj, hogy mi lesz majd, hogy fogtok-e még találkozni, hogy ki mit fog érezni, ki kit fog keresni, vagy hiányolni, hogy mikor kell másnap felkelni és hogy mit fognak szólni a szüleid, ha egyszer megtudják! Ezek mind nem számítanak, hisz nem is tudhatod, hogy meg fognak-e történni. Csak élvezd, ami van!

Azon parázok, hogy túlhajszolom magam. Azt mondogatom, lassítanom kéne, időt kéne adnom magamnak, hogy integráljam a sok változást és újra megismerjem magam. De igazából ez nem is az én gondolatom, hanem mások izgulnak emiatt: olyanok, akiket megrémiszt az életem. Akik nem merik meglépni ezeket a lépéseket, s miközben kifogásokat keresnek maguknak, miért nem tudják megélni a boldogságot, engem kezdenek el félteni. Nem hajlandók, nem tudják észrevenni, hogy pont ez a nagy fokú felszabadulás, ez az „erkölcstelenség” az, ami boldoggá tesz, amitől szebben csillog a szemem négy hónapja. Még hogy lassítanom kéne? Lassítottam, s ezzel el is kezdett kicsúszni a talaj a lábam alól. Elkezdtem bánatosabb lenni, hirtelen lett időm gondolatban újabb időutazásokat indítani, eltávolodni a jelentől. Kell ez nekem? Nem. Inkább fejest ugrok az életbe, minthogy nem létező dolgok miatt gyötörjem magam.

5014199063_f7b01934a7_b.jpg

Fotó: José Javier @ FlickR

/Szerző: