Rengeteg nő (és még férfi is) vádolja magát azzal, hogy „túl lassan izgulok fel”.
Sőt, sok esetben ez a hibáztatást a párjuk felől is megtapasztalják.

„Nem kívánsz már? Miért?” – kérdik csalódottan. 

Mintha lenne egy általános elvárás, hogy csettintésre meg kellene kívánnunk a másikat, ha ő „azt” akarja. 
Ez a témája az alábbi videómnak:

Tulajdonképpen létezik is ez az elvárás: a filmekből azt tanuljuk, hogy a jó kapcsolatokban csettintésre feléled a gerjedelem a felekben, és már tépik is le egymásról a ruhát.
Pedig, ha a realitások talaján maradunk

egyáltalán nem elvárható, hogy a két fél egyszerre legyen szexre hangolódva.

„Baj az, ha lassan izgulok fel?”

Ha amúgy is közösen éli egy pár a hétköznapjaikat, már megszokták egymás közelségét, nem csoda, ha ehhez a közelséghez az is hozzátartozik:
ha ránéznek a partnerükre, nem feltétlenül a szex, hanem lehet, hogy valami közös feladat jut eszükbe.
Például hogy meg kellene beszélni, mi lesz a hétvégi családi menetrend. És ez teljesen normális így.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a hosszú távú kapcsolatok szexmentességre vannak ítélve. Inkább azt, hogy

azokat a technikákat, amik a hosszú távon is fennmaradó szenvedélyhez szükségesek, nem tanuljuk sehol.

Csak annyit látunk, hogy a vágynak csettintésre kell érkeznie, és ha nálunk ez nem így van, akkor „az gáz”.

Pánikra semmi ok, nem „selejtes” a kapcsolatod, ha nem gerjedsz be te vagy a partnered kölcsönösen, egymás látványától nap mint nap. Egyáltalán nem.
Ahhoz, hogy hosszú távon is működjön a kapcsolat, érdemes megtanulni azt, hogyan éleszd fel a tüzet a másikban (vagy magadban), amikor már közösek a hétköznapjaitok.

Ehhez nyújt segítséget ez az ingyenes online előadásom, amit minden párnak (és leendő párnak) ajánlok, akik nem szeretnék, hogy eltávolodjanak, elhidegüljenek egymástól (vagy szeretnék ezt a már beindult folyamatot visszafordítani).