Egyaránt találkozni olyan férfiakkal és nőkkel is, akik valamiért nem igazán élvezik a puncinyalást (akár ők nyalnak, akár őket kényeztetik).
Ennek a leggyakoribb okai régről beégett gátlások. A nyalás tévhitek témájáról is szól most ez a következő fantasztikus vendégcikk.

A nyalást a legtöbbünk nagyon szereti.

De sokan ódzkodnak tőle, nehézségeik vannak e tekintetben, félelmek, elutasító, de legalábbis hátráltató beidegződések árnyékolják együttlétüknek ezt a csodálatos intim formáját.

 „Azok a lányok, nők félnek a nyalástól, akik nem ismerik/szeretik a testüket, a puncijuk formáját csúnyának, illatát rossz szagnak gondolják, ezért feltárniuk azt a gátlásaikba ütközik, talán korábban e tekintetben durva megjegyzéseket is kaptak.”

Ez a magyarázat már szinte tételként sokszor elhangzik.

De miért nem ismerik/szeretik a testüket?

Nézzük meg a szexuális fejlődés kezdetének néhány, szerintem nem eléggé meg- és kibeszélt kérdését:

A felvilágosító irodalom, szülői beszélgetés – ha van, volt egyáltalán- többnyire a szaporodásról, a két nem szerveinek találkozásáról, esetleg a védekezésről, vagyis a gyerek csinálásról, vagy annak elkerüléséről szól. A szexuális gyönyörről nem. Főleg nem arról, hogy szájjal érinteni és érintve lenni nem mocskos dolog.

A szülők, családtagok beszélnek a higiéniai kérdésekről, a lányok esetében a menstruáció miatt ez azért többnyire elengedhetetlen, de „tisztességes családban” a maszturbálásról nem esik szó, vagy ami még rosszabb, büntetendő beteges cselekedet volt még nemrég.

Tehát a punci nem a gyönyörök fizikai és mentális forrása, hanem valami kellemetlen, rossz szagú nyílás, a WC-papírt ne az irányába húzd és havonta bújj el a „nehéz napokon” a „csúnyáddal” a lyukból kifolyó véres dolgaiddal együtt.

A sietve, titokban lepörgetett maszti a sokakban kialakított szégyenérzet mellett a gyors csiklói élvezést fixálja.

Sok lány, nyilván sok szerencsés kivétel mellett, így érkezik felkészületlenül, belső önbecsülés és önszeretet nélkül első, esetleg többedik testi kapcsolatába.
A fiúk még ennél is felkészületlenebbül érkeznek a felnőtt öröm világába.

Kamasz koromban, ami nagyon régen volt, a környezetemben lévőktől megtudtam, hogy egyrészt dugni mindenki tud, másrészt: Igen nyalni is lehet, sőt, talán jó is, de csak az nyal, aki nem tud dugni!

Nem segíti a szexuálisan érők és a már beérettek helyzetét, hogy a trágár közbeszéd éppen az orális szexszel kapcsolatosan a legdurvább.
Ezért sokan durva, alárendelt helyzetbe hozó, közönséges, akár az adót, vagyis az orális kényeztetést végzőt alázó-büntető helyzetnek gondolják: a serdülők előbb tanulják meg ezeket a kifejezéseket – nőkre, férfiakra vonatkozóan-, mint magát a tapasztalatot megszereznék.

Később, például az életmód tanácsadó magazinokból megtanultuk, hogy előjátékra van szükség.
Ez praktikusan azt jelentette, hogy kézzel és ha engedte(!) a lány, szájjal fel kell izgatni(?), de ez ne tartson sokáig, mert egyrészt a lány elunja(?), másrészt a fiú hamarabb, vagyis idő(?) előtt elélvezhet, ami, mint megtudtuk, igen kínos dolog, maga a kudarc!

Mi a feleségemmel már túl vagyunk a kezdeti félelmeken, húzódozásokon, aggályokon, de ehhez sok idő, megértés és fejlesztés kellett.

Hogy mi foglalkoztatja a párokat a nyalással kapcsolatban?

Általánosítva elmondható, hogy a fiúkat az, hogy megint elkövethetik a korábbi hibáikat, és ez még inkább kapkodást, rossz élményt indukál, a lányok pedig, mint láttuk az okokat, nem tudnak segíteni, nem tudják az adott szituációban elmondani, hogy pontosan mire is vágynak.
A másik, ami foglalkoztathatja a párokat (szerintünk tévesen) az a kölcsönösség, a viszonozás kötelességének érzése, illetve megkövetelése. Egy újabb a nyalás tévhitek közül.
Ezért nem is igazán jó a „nyalást adó” megnevezés. Egyrészt ez nem egy szolgáltatás, amit viszonozni kell, másrészt a nyalás –férfi oldalról – nekem is óriási élmény, a nyalás öröme az egyik legteljesebb momentuma az együttlétnek.

Azelőtt mi is „jó gyerekek” voltunk, és az orál kölcsönösen az előjáték része volt.
Ma már tudjuk, hogy ez nem jó.

Ha nincs vágy, nem szabad a nőt „felnyalni”, ahogy a férfit sem „felszopni”, hogy izgalomba jöjjön.

Nálunk a nyalás önálló, hosszú műsor, és nem a felizgatást szolgálja. Egy formája az együttlétünknek.
És az sem baj, ha „viszonzatlan” marad, és az sem, ha nem végződik orgazmussal, hanem más, mély elégedettséggel. És én is ugyanezt az elégedettséget érzem nyalás közben és után, pedig lehet, hogy hozzám sem értünk. Nem véletlenül írom többes számban, hiszen semmi gond nincs abban, ha nyalás közben a férfi gyönyörködteti a kezével magát.

Egy fejlődési folyamat sohasem érhet véget.

Tudom, hogy a jövőben az eddigiekhez képest is nagyobb türelemre van szükség: mert akármekkora az összhang, nem mindig vágyhatunk ugyanarra.
Ha a nő nem kívánja a nyalást, hanem inkább mondjuk egy mély behatolást, vagy éppen semmit ( 🙂 ), nem szabad erőltetni. Másrészt, egy ideje már tudjuk, ami szintén a nyalás tévhitek egyikét leplezi le, hogy

a szex és ezen belül a nyalás célja nem mindenképpen az orgazmus elérése kell, hogy legyen, főleg nem a gyors elélvezés hajszolása.

Csodálatos dolog csak úgy benne lenni. De ez a gyakorlatban nem olyan egyszerű, és bármelyik irányban könnyű csalódást kelteni és érezni.

(Anonim szerző)

Ha érdekel, miben rejlik a nyalás öröme,
és mitől lesz felejthetetlen főfogás,
akkor a Nyelvlecke online kurzusom neked szól!