Annyira kíváncsivá tett, hogy nem tudtam otthagyni a polcon. Egy tojás, amivel a pasi a farkát tudja kényeztetni. El nem tudtam képzelni, hogy lehetséges. Mert mégis hogy férne bele egy tojás-méretű valamibe egy átlagos méretű pénisz?

Volt már olyan szerzeményem, ami kíváncsivá tett, de ettől a meglepetés tojástól teljesen lázba jöttem. De az eredmény felülmúlta képzeletem, és ez nem egy nyálas marketing-szöveg. Tényleg imádtuk.

Tenga Egg Clicker a neve

Belül egy zselés csoda található. Puha, mint az ajkak, de nyúlik, mint egy takonylabda. Úgy rácsusszan a péniszre, mint a nő, aki már ANNÁL is jobban kívánta a pasit. Csodálatosan gyengéd anyag, belül pedig többféle mintázattal kapható.

Én a pöttyöset választottam. A kis huplik benne alapból kb. fél centi átmérőjűek, de nyúlnak.  Szerintem gyakorlatilag bármilyen méretre ráférnek.

Aggódtam, hogy egy egyszer használatos, eldobható játékszerről beszéltünk, de szerencsére nem. Könnyedén elmosható és az eredeti kis tojáshéjában tárolható. Csak az jön rá, hogy egy szexuális játékszer, akinek szintén van ilyen maszturbátora.

Elbűvölve néztem, ahogy Ádám tesztelte. Én magam is kipróbáltam rajta, de nekem mondjuk jobban esik a csupasz bőrét érinteni. Bizonytalan voltam, nem tudtam, mi a jó neki, hogy használjam. Olyan érzés volt, mint mikor új partnerem van és fogalmam sincs, hogy szereti, ha érintem: erősen, gyengén, gyorsan, lassan, érzékeny-e, ha nincs rendesen síkosítva a makkja… Úgy éreztem, mintha vakon tapogatóznék, ezért inkább átadtam neki a stafétát és én máshogy kezdtem kényeztetni őt: hol az ánuszát, hol a mellbimbóját izgattam. Persze tudom, ettől a teszt nem volt teljesen hiteles („dopping” volt), de imádtuk mindketten.

A szeptember 19-i programra szívesen elhozom ezt is (és a többi sextoy-om is), ha erre a témára szavaztok legtöbben. Itt szavazhatsz.

Kaptam egy kütyüt, ami a szívogatás érzést imitálja. Rezegve szeret. Lelkesen barátkozom vele most már hetek óta. Ő, a Womanizer.

Saját fotó.

Miután kipróbáltuk közösen, elkezdtem egymagamban is játszadozni vele.

Egyszerre idegenkedek tőle és vonzódom hozzá.
– Milyen már az, hogy egy géppel szexelek? – vitatkozom saját magammal.
– Hogyhogy milyen? Nem az számít, hogy gyönyört okozz magadnak? Nem ez a cél?
– De, de azért ez mégsem az igazi… Nem érzem normálisnak.
– Most úgy beszélsz, mintha valaha is szeretted volna a „normális” megoldásokat. Mindig is jó voltál abban, hogy megtaláld a saját utad. Ne az szóljon belőled, hogy ez elfogadott-e a társadalom által, hanem, úgy nézz rá, hogy csak azt kérdezed: „Ez most nekem való, vagy sem? Szeretem-e vagy sem?” De akkor tényleg csak erre keresd a választ!
– Ez jó ötlet, de nagyon nehéznek tűnik…
– Egyébként meg még csak azt sem tudjuk, hogy elfogadja-e az ilyen kütyüket a társadalom, hisz nem beszélünk róluk! Az egyetlen eset, amikor nyíltan szóba kerülhetnek, az, amikor poénból veszünk egy ilyet a leánybúcsúra.

Így hát barátkozunk.

Kíváncsi vagyok rá, és valamiért bízom benne, hogy majd csodákat tud művelni velem. Hiszem, hogy segíteni fog rajtam és új kapukat nyit meg.

A Womanizer pedig meg is tette az első lépéseket a felszabadításomra. Valami mélyen gyökerező ellenérzés kapcsán még mindig csak nehezen tudom megérinteni a saját puncim, így ez a kis berregő drága segítségemre lehet az önkielégítésben azzal, hogy kicselezi a tudatom.

„Ez nem én voltam!” – teszem fel a kezeimet ártatlanul pislogva.

Egész jól megy vele a maszturbálás. Nem ütöttem még ki magam eszméletvesztésig, de kis orgazmusokat már találtam úgy, hogy míg ő a csiklómon berregett, én a hüvelybemenetem és/vagy a popsimat izgattam óvatosan. Ez pedig már volt annyira sokféle érzet egyszerre, hogy ne jusson kapacitásom a parázásra. Csak kapkodta a fejét az agyam és elfelejtett megálljt parancsolni.

A képen én vagyok. Bár felhőtlennek tűnik a mosolyom, izgultam, milyen lesz először találkozni az új játékszerrel.