A maszturbálást élvezem, a szexet nem (olvasói levél)

„Szia! Nekem az lenne a problémám, hogy jobban szeretek maszturbálni pornóra, mint hogy szexeljek. A szex egyáltalán nem hiányzik az életemből, sőt nyűgnek és macerának érzem. Viszont maszturbálás nélkül nem bírnám ki, mert nekem az hiányzik.

Maszturbálásnál át merem adni magam, el tudok lazulni, sokkal jobb, és erősebb az orgazmusom, mint a szexnél. Szexnél szinte soha nem volt orgazmusom, és sokszor untatott az egész. Csókolózásig élveztem, de utána már alig vártam, hogy vége legyen.

Kb. 11-12 evesen kezdtem el folyamatosan, napi szinten többször pornóra maszturbálni. Mi lehet velem a baj, hogy a szexet nem élvezem, de a maszturbálást igen? Hogy tudnék változtatni? Most 24 éves vagyok.

Emellett amikor szexeltem, féltem, milyen fejet vágok, milyen a hangom, és nem is éreztem azt, hogy fel lennék izgulva, mint mondjuk a pornónál.”

 „Brigi”

Fotó: Mak Mozza, Unsplash

Több ponton is rezonáltam Brigi levelével, ezért megkértem, hogy egy bejegyzés formájában válaszolhassak neki.

Nemrég voltam Könyves Gusztáv és Salamon Krisztina szexuálterapeuták női intimitás workshopján, ahol rávilágítottak, hogy a női orgazmus tanulandó. Persze vannak olyan szerencsések, akiknek ez könnyen megy, de a többség leginkább 28-29 kora környékén éli át első „igazi” orgazmusát. Mármint azt, amit tényleg áttörésnek él meg. Tehát az, amit Brigi ír, valahol teljesen normális, hisz a maszturbálást sokat gyakorolta, már jól megy neki, biztos terep, ráadásul ott csak saját magával kell számolnia, nem kell máshoz alkalmazkodnia.

A partnerrel átélt szex ennél jóval bonyolultabb. Ott már nem magunkat izgatjuk, hanem a partnertől várjuk ugyanezt: aki vagy ismeri a testünket, vagy nem. De mindenképp segíthetünk neki, hogy elmagyarázzuk, mi a jó nekünk. Ez persze egy tanulási folyamat, ami a szerencsésebbeknél könnyen megy, de van, akiknek nagyon is nehéz. Én az utóbbiak táborába tartoztam a legtöbb partneremmel.

>> Hogyan mondjam el, mit szeretnék az ágyban?

Nekem mondjuk az önkielégítés, a saját magamhoz való kapcsolódás még nehezebb, mint a partnerrel átélt szex. Irigylem is Brigit emiatt, hogy nála legalább nem rakódott rá akkora adag bűntudat önmaga kényeztetésére.

 

Sokan állítják, hogy partnerrel jobb lehet a szex, mint saját magukkal. A szerencsésebbeknek ez kapásból megy, Brigi és az én esetemben nem: ezt is tanulni kell. Nem csak a partnerrel való szeretkezést, hanem azzal a bizonyos partnerrel való szeretkezést is. Meg kell tanulnunk az ő testének működését, és meg kell tanítani őt a mi testünk működésére. Lehet, hogy ez hamar megy, de az is lehet, hogy irtózatosan nagy feladat. Ha például az a helyzet áll fenn, mint nálam, hogy szinte egyáltalán nem ismertem a saját testem, akkor ez lesz az első feladat, és csak utána tudom megtanítani rá a párom. És akkor még ott volt az a feladat is, hogy tanuljak meg jól kommunikálni az ágyban.

A pornóra sok szakember többek között épp azért mondja, hogy veszélyes, amit Brigi is említ. Egyre intenzívebb ingereket fogadunk be a filmeken keresztül, ami kitolja az ingerküszöböt. Sok pornó-függő számolt be arról, hogy egy idő után már egyre kevésbé tudott megkívánni egy valós személyt, és egyre extrémebb szexre vágyott. Ráadásul egyre gyorsabban el is élvezett, ami férfiak esetében jelenthet komoly problémát. Így azt tanácsolom Briginek, kezdjen el pornó nélkül, befelé figyelve önkielégíteni.

Brigi mellett minden kedves olvasómnak ajánlom, hogy jöjjön el a december 5-i eseményemre, ahol élőben kérdezheti meg a szexuálterapeutát az ehhez hasonló problémáiról. (Vagy beküldheti előre levélben.)
Részletek itt. >>