Majd a pasi megmondja, mit akarok

Felbukkant egy pasi, aki tökre tetszett már kamaszkoromban, de annyira elérhetetlennek tűnt, hogy még rajongani sem jutott eszembe érte. Idén a sors úgy hozta, hogy újra az utamba fújta őt a szél, csakhogy már felnőtt fejjel. Most már egy nő volt, akivel találkozott, aki mer nő lenni, mer csábítani, van bátorsága beszélgetni a szexről, sőt, már előfordul, hogy élvezi is.

Tél volt, mikor találkoztunk, s úgy fest, azóta sem tud kiverni a fejéből, újra felvette velem a kapcsolatot.

Megrémültem az üzenetétől, amiben egyértelművé tette, hogy el akar csábítani. A szexről ír, nálam pedig újra bekapcsoltak a fékek. Amikor legutóbb látott, épp a csúcson talált meg: szabad voltam és élveztem a szexet, sőt, tele voltam csoportszex élményekkel, amiről csillogó szemmel meséltem. Most más Lili vagyok: újra tele bizonytalansággal, félelmekkel, újabb gombás fertőzéssel, ami még inkább kikezdi a libidómat. Kapaszkodok a rossz emlékekbe és a sikertelenségbe, nem tudok előre tekinteni.

Örülök, hogy írt, mert így észbe kaptam, hogy mi is az, amit csinálok. Bepörgettem magam újra, s félretettem azt a sok munkát, amit a saját szexterápiámba fektettem. Hirtelen megfelejtkeztem mindenről, amit tanultam. Egy pár hétre kikerült a fókuszomból a blog és a szex, s újra kicsúszott a lábam alól a talaj.

Azt érzem, újra szükségem van arra, hogy írjak ide sokat, valamint, hogy hátradőljek, s újra bízzam rá magam a házi szexterapeutámra (pasim). Úgy fest, ő még mindig jobban tudja, mire van szüksége a testemnek, mint én, hisz ő objektív megfigyelője tud lenni a puncim reakcióinak. Ő látja, érzi mit tesz a puncim, míg én nem.

Én legalább is tutira nem tudom, mit akarok. Fogalmam sincs róla.

A kép forrása itt.