A szextúra

Egyszer zalaegerszegi barátokat látogattunk meg azzal a nem titkolt szándékkal, hogy néhány napos orgiát csapjunk. Nem is áltattuk magunkat azzal, hogy várost nézni fogunk, amit a baráti köröm pironkodva fogadott. Szomorú, hogy egy ennyire isteni dolog nem elterjedt és elfogadott. Értetlenül állok előtte, hogy miért nem megy mindenki szextúrára. Létezik ennél hatékonyabb kikapcsolódás, mint a napi 4-5 óra szex csodálatos emberekkel?

Nagyon vártam. Úgy rákészültem lelkileg, hogy még a menzeszem is megjött annyival korábban, hogy a hüvelygomba-kúra is belefért utána. Meggyógyultam, visszatértem a testembe, olyannyira, hogy megérkezésünkkor egyből rá is vetettem magam pasira. Őrülten kívántam már. Őt is. Szex-szel pihentük ki a hosszú utazást és én boldogan konstatáltam, hogy tényleg szeretek szexelni vele. Az agyam még tudta, hogy mennyi csodálatos dolgot éltem már át vele, de a testem valahogy nem emlékezett már. Felülírta az emlékeket a hosszú böjt. Megkönnyebbülten és kielégülten sóhajtottam hát a végén: minden a legnagyobb rendben.

Talán minden puncira igaz, de az enyémre bizonyosan: minél többet kap, annál éhesebb. Minél többen és többször dugtak meg, annál jobban kívántam. Még-még-még akartam. Olyannyira, hogy a túra vége felé másra már nem is nagyon tudtam gondolni, csak pasi farkára, s mikor orgazmus nélkül kényszerültem elaludni, újra teljesen befrusztrálódtam. Álmatlanul forgolódtam, bennem egy hüvelykúp, hogy ne térjen vissza a fertőzés és bosszankodtam:
– Ááááááááá!!! Nekem ez nem volt elég! Még akarok! De basszus, még csak a másik pasihoz sem tudok kimenni egy kis segítségért, mert bennem van az a hülye kúp. Ha legalább önkielégíteni tudnék! – De nem mertem. Még mindig nem tudom megengedni magamnak, hogy élvezzem a saját érintéseimet, s emiatt nem is mertem belevágni a kísérletezésbe: féltem, hogy csak még jobban sérülök. Kibírtam hát reggelig, amikorra pasi is új erőre kapott és a barátjával ketten szépen jól helyretettek.

A kép forrása itt.