Tag Archive for: szexuális_frusztráció

Kopogtatás a hátsó bejáraton

Azt sejtem, a legtöbben tartanak a popsiba történő behatolástól, és ez nem is csoda.

A felnőtt filmeken nevelkedve nagyon-nagyon sok rossz mintát kaphatunk, hisz ezek a jelenetek azt sugallják, hogy ugyanúgy be lehet hatolni oda is, mint a puniba. 
Pedig hát amúgy oda sem lehet csak úgy durr bele, behatolni…

Lehetett volna jó is az első alkalom…

Az én első popsiszex élményem is tragikus volt, mint sokaké, ugyanis sem a srácnak, sem nekem nem volt fogalmunk arról, hogyan érdemes ennek nekilátni.
Ő kívánta, én nem bántam, így hát megpróbálta betenni… Jaj. Visszaemlékezni is rossz.
Évekkel később tudtam meg, hogy ez lehet jó is. És azt is, hogy sokkal több lehetőség van a popsiszex terén, mint a puszta ki-be járkálás.
Sőt, behatolás nélkül is lehet fantasztikus!
Úgy sejtem, Végh Ildikó is erre fog jutni a következő előadásában: hogy az ánusz környéke kívülről izgatva igazi kincsesbánya.

popsiszex popsi szex Végh Ildikó előadás Ébredő Szexualitás
Fotó: Jess Bailey, Unsplash

Türelemmel, szeretettel közelítve az hátsó bejárathoz

Amikor először kezdték el jól simogatni az ánuszom, jó alaposan besíkosítva, nagyon meglepődtem!
Sosem gondoltam, hogy ez lehet ilyen jó is!

Ha itt is megteremtjük a fokozatosságot, és türelemmel, szeretettel simogatjuk, vagy masszírozzuk ezt a területet, teljesen új gyönyörérzetek költözhetnek a szexuális életünkbe. 


Nálam például, ha punciizgatás közben a popsimhoz is kerül egy ujj, csak úgy finoman nyomást helyezve a nyílásra, az egész medencém sokkal jobban megnyílik. Egyszerűen nyitottabbá válok a gyönyörre. Úgyhogy már ezért is megéri hátulra is figyelni.

A popsi kényeztetése tanulható

Úgy gondolom, ha valaki nem áll neki a saját popsiján kísérletezni, nehéz lesz önállóan rájönnie azokra a trükkökre, amikkel felébreszthető ez a hátsó „gyönyörközpont”. De ha szoktad kényeztetni magad így is, akkor pláne érdemes lesz meghallgatnod Ildikó (teljesen diszkrét, anonim nézhető) online előadását, mert mindig zseniális új nézőpontokat és gyakorlatokat tanít!

Szívből ajánlom, hogy csatlakozz Te is ehhez az izgalmas felfedezőúthoz!

Anális szex kezdőknek útmutató hogyan csináljuk Végh Ildikó
Mutasd az előadás részleteit!

/Szerző:

Hétköznapi viták – ez is lehet az oka annak, hogy gyakran elmarad a szex

A saját bőrömön is tapasztaltam, hogy a hétköznapi viták, egyszerű konyhai konfliktusok is hatással lehetnek a nemi életünkre: és gyakran elmarad a szex.
A sok apró tüske egyre inkább eltávolít minket egymástól, és így egyre nehezebb lesz megkívánni őt, akire neheztelek.

Szerencsére ezek feloldása lehetséges!

Ebben segít az ingyenes De jó, hogy elmondtad e-mail sorozatom is, melynek segítségével fejleszthetitek a kettőtök közötti kommunikációt.

Kérem az ingyenes sorozatot!

Sőt, még egy videót is készítettünk nektek Varga Szilvia Edittel, aki az empatikus kommunikáció módszerét ajánlja ahhoz, hogy könnyebben mehessenek köztetek a beszélgetések.

hogyan beszélj a vágyaidról, ha elmarad a szex
Megnézem a YouTube-on!


Mindezek mellé szeretettel ajánlom nektek a videó kapcsán Szilvia írását is:

„A félreértések megelőzésében, kezelésében és a szexben egyaránt kulcsfontosságú, hogy ki tudd mondani azt, amire igazán vágysz.
Különösen akkor jó, ha tudsz erről, ha éppen azért nem kívánjátok egymást a pároddal, mert sokat veszekedtek.

Ha ilyenkor megfejtenétek és kimondanátok, mi a valódi oka annak, hogy nincs közöttetek szex, és hogy mi miatt vitáztok, akkor megoldódhatna mindkét probléma: kibékülnétek és összebújnátok.

De mégis hogyan csináld?

Erre ad megoldást az empatikus vagy más néven erőszakmentes kommunikáció.
Ha a módszert használva tudsz beszélgetni, akkor képes leszel nyíltan, őszintén kifejezni az érzéseidet és igényeidet a kapcsolat bármely területén, a háztartási teendőktől kezdve, a szabadidő eltöltésén át egészen a szexualitásig. Ráadásul azt fogod tapasztalni, hogy

ha te megnyílsz, akkor a párod is könnyebben fog beszélni az érzéséről és szükségleteiről,
tehát kölcsönösen könnyebb lesz egymásra hangolódnotok a hétköznapokban és az ágyban is.

Az empatikus kommunikáció egyelőre nem része a hivatalos tantervnek az iskolákban, így nem meglepő, ha nem hallottál még róla, vagy épp nem tudsz így kommunikálni.
Így az sem meglepő, ha esetleg eddig nem voltatok teljesen egy hullámhosszon a pároddal és nem működött tökéletesen a szex sem köztetek. Hiába látjuk filmeken, sugallják ezt a Facebookon, Instagramon látott, követett hírességek, nem jön mindenkinek, mindenkivel automatikusan és könnyedén az egymásra hangolódás.
Nem te vagy a hibás, ha neked sem megy könnyen. De tehetsz, tehettek érte a pároddal, hogy így legyen.

kölcsönös egymásra figyelés, és nem marad el a szex
Fotó: Victoria Roman, Unsplash

Mit tehetsz, hogy mindketten nyíltabban tudjatok kommunikálni egymással?

✋        Ne magadból indulj ki!

Ami számodra logikus, ami neked tetszik vagy épp bántó és kellemetlen, az egyáltalán nem biztos, hogy a másiknak is ugyanazt jelenti. Ne keverd össze a véleményed a tényekkel! Ha vitáztok, indulj ki abból, amit láttál, hallottál!

🙏        Fogadd el az érzéseidet és tegyél így a másik érzéseivel is!

Az érzéseink egyediek. Lehet, hogy egy hosszú szeretkezés után te megelégedettséget, örömet, kiegyensúlyozottságot érzel, míg a párod kimerültséget vagy akár feszültséget, mert ő csak egy gyors szexre vágyott. De hozhatnánk más példát is: míg te csalódott és dühös leszel, ha valakivel vitád volt a munkahelyen, addig a párod lehet, hogy értetlenül hallgatja, miért veszed ezt a szívedre, mert ő nem szokott rágódni a munkahelyi gondok miatt otthon. Mindkettőtök érzése más és mindkettő elfogadható, a jó és a rossz egyaránt.

❤️        Fejtsd meg a szükségleteidet!

Mire vágysz igazán, akár a párodtól függetlenül?
Ne rajta legyen a fókusz, ne azt mondd, ő mit tehetne érted, hanem csak fogalmazd meg 1-1 szóval, mit szeretnél? Pl. több szeretetre, gyengédségre, meghallgatásra, távolságra, időre van szükséged?

💬        Mondd el, mit kérsz a párodtól!

Amennyire csak tudod, annyira konkrétan fogalmazd meg a kérésedet az érzéseid és szükségleteid alapján. Ekkor van a legnagyobb esélyed arra, hogy azt, és úgy teszi majd, amit tényleg szeretnél.

Mitől lesz ez a fajta kommunikáció kölcsönös és együttműködő?

Kérdezhetnéd, hiszen eddig csak rólad volt szó.
Egy fontos lépés még kimaradt: legyél nyitott arra, hogy ő is elmondja az érzéseit és szükségleteit, ha kell, segíts neki és kérdezz rá! Majd ezután hozzatok egy olyan döntést közösen, hogy mit tesztek együtt, akár a szexben, akár a kapcsolatotok, vagy az élet bármely más területén.”

Ha kíváncsi vagy bővebben a témára, akkor nézd meg a következő videóm, amelyben Varga Szilvia Edit mediátorral beszélgettem arról, hogyan hatnak a konfliktusok, a ki nem mondott szükségletek a szexualitásunkra, ami miatt sokszor elmarad a szex, és hogyan segíthetünk ezen az erőszakmentes, empatikus kommunikációval.

Szilvi mediátorként és önismereti coach-ként dolgozik, itt olvashatsz több információt róla: https://csaladiproblemak.hu/

Az erőszakmentes kommunikációt személyesen és online tanfolyamain is megtanulhatod tőle.

/Szerző:

Vulkánkitörés

Elélvezett, és ezzel vége lett a szeretkezésnek. Ahogy szokott lenni, a férfinál volt a végszó. Vigyorogva elalélt, boldogan feküdt alattam, úszott az orgazmus mámorában, én pedig bár örültem az örömének, azt éreztem, mentem felrobbanok.

Nem ritka ez az eset. Gyakorlatilag a legtöbb szeretkezés végén úgy érzem magam, mint egy kitörés előtt álló vulkán. Érzem, hogy gyűlik bennem a feszültség, de nem értem, mi az, mi az oka, miért történik bennem ez. Küzdök a könnyeimmel, hogy ne rontsam el a partnerem orgazmus-élményét, úgyhogy rázárom a fedőt a kitörés előtt álló vulkánra, és amíg ő alszik, én szépen lenyelem a könnyeim. Mindezt egyedül, titokban.

Tulajdonképpen azóta velem van ez a kitörés-közeli állapot, amióta van szexuális életem. A legtöbb aktus után én legszívesebben bőgtem volna. Eleinte azt hittem, a csalódottság miatt keletkezik bennem feszültség, amiért ez az együttlét sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Hosszú évekig leginkább magammal voltam elégedetlen, amiért nem voltam képes úgy élvezni a szexet, ahogy „kellett volna”. Aztán később azt gondoltam, amiatt történik, mert úgy élvez el a partnerem, hogy közben én épp egy csúcspont felé tartottam, amit így nem tudtam elérni. Aztán egy gyermeki attitűdöt fedeztem fel magamban: mint amikor a kicsinek azt mondják, le kell feküdni, és ő kétségbe esik, mert azt hiszi, ilyen nap már nem lesz több. Én is azt éreztem, hogy amikor végre sikerült belejönnöm, végre élvezem a szexet, akkor hopp, egyszer csak elvágják, és én ez nem tudom elviselni.

vulkan_szex_erzelmek_frusztracio.jpgFotó: Iswanto Arif, Unsplash

Mostanra egy új elmélettel gazdagodtam. Azt kezdtem el érezni, hogy igazából az aktuális partneremnek semmi köze a bennem levő feszültséghez.

Már nem akarom többé elzárni a feltörekvő láva útját. Nem akarom tovább elrejteni a tényleges érzelmeimet sem előtte, sem magam előtt. Úgy döntöttem, előre tisztázom a partneremmel, hogy lehet, hogy sírni fogok, és ha ez az érzés jön, szeretném átadni magam neki, szembenézni vele, hogy végre megtudjam, mi ennek az oka.

Szeretkeztünk. Ő elélvezett, én pedig hagytam, hogy eleredjenek a könnyeim, hosszan kapkodtam a levegőt, ő pedig édesen a szemembe nézve ismételgette: „Drága kis szerelmem”. Nem tudom, mi ez az egész, nem tudom, mi fog előbújni a tudatalattimból, de örülök, hogy végre teret tudok engedni ezeknek az érzéseknek, és hálás vagyok, hogy a szerelmem mindeközben velem van. Mert egyedül sokkal nehezebb megküzdeni a démonokkal.

Egyedül nehezebb. Ezért is szervezek önismereti tábort, ahol egymást támogathatjuk abban, hogy szembenézzünk a nehézségeinkkel. Már nincs sok hely! Részletek itt.

Két fontos dolgot tanultam meg az elmúlt időszakban: hogy sokkal nagyobb teret kell engednem a saját érzéseimnek (még a „negatívaknak” is), és hogy nyugodtan kérhetek segítséget, ha valami nehéz. Most ezt gyakorolgatom.

/Szerző:

Kinek esik rosszabbul a „nem”?

– Milyen volt az éjszaka Lacival? – kérdezte Ádám üzenetben.
– Jó volt. És nagyon örülök, mert azon a ponton, ahol nemet kellett mondanom, nemet tudtam mondani.
– Ez jó, de szegény Laci. – felelte Ádám és én teljesen kikeltem magamból.

– De azt hittem, szexelni hívod. – írta pár sorral később, amikorra már amúgy is teljesen felpaprikáztam magam. Ez volt igazán olaj a tűzre!

Mi az, hogy szegény Laci?!? Arra volt szükségem, hogy nemet mondjak. Egyrészt minden jogom megvan megálljt parancsolni, másrészt pedig, ha nekem arra volt szükségem, hogy „megálljt parancsoljak”, akkor nem lehet, hogy épp én vagyok a „szegény”?

pexels-photo-147430.jpeg Fotó: Tim Gouw @ Pexels

Kiakadtam, mert azt éreztem, hogy anélkül, hogy bármi fogalma is lenne arról, mi történt igazából, egyből Laci védelmére kelt.

Persze, „szegény Laci„. Biztos neki is nehéz volt, ezt nem vitatom el tőle, de nézzük meg az én oldalam:

Éppen lelkesen dugott, amikor egy mozdulat rosszul sült el, és megütött valamit a hüvelyemben. Fájt. De nem akartam még abbahagyni a szexelést (főleg Laci miatt), ezért megkértem, váltsunk pózt, hogy én irányíthassak.

Már ez hihetetlen előrelépés volt, hogy mertem jelezni, hogy fájdalmat okozott, és konstruktív megoldással álltam elő. Ünnepeltem magam, hogy végre eljutottam idáig és merek kommunikálni!

Ráültem, elkezdtem lovagolni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy a puncim kedve elment az egésztől. Én pedig (ügyes Lili!), mivel megfogadtam, hogy figyelni fogok a puncim igényeire (lásd a múltkori bejegyzésem), kedvesen elmagyaráztam Lacinak, hogy ez most nem fog menni és folytattam kézzel.

Csakhogy Laci nem bírt leállni, kérlelt, hagy simogassa a puncim közben.
– Ne haragudj, de nem. A puncim most nem kér érintést. – mondtam neki, de ő tovább kérlelt. Kérlelt és kérlelt, nyomult, nem fogadott el nemet, amitől én egyre jobban befeszültem. A végére annyira kiakadtam attól, hogy nem fogadja el a döntésem, hogy leültem mellé, és közöltem:
– Most akkor már totál elvetted a kedvem mindentől, úgyhogy fejezd be magadnak, ha akarod. – ő pedig békésen kiverte a farkát. Úgy tűnt, ez neki nem esett rosszul, nem fájt, nem okozott frusztrációt. Én viszont megharagudtam rá.

Mellette pedig örültem, hogy ilyen ügyesen képviseltem végre az érdekeim, és nem csináltam végig csak azért, mert a „másiknak már megígértem”. (Amikor igazából soha semmit nem is ígértem meg. Sosem volt kimondva, hogy „addig dughatsz, míg el nem élvezel”.)

Napokig tartott, mire valamennyire sikerült megbocsátanom Ádámnak. (Igen, a megbocsátással nehézségeim vannak.) Végül az segített, hogy megpróbáltam elképzelni, mi lehet az oka annak, hogy rendszeresen Laci védelmére kel. A megoldást persze nem tudhatom, de segített empatikusnak lenni és megnyugodni az, hogy elképzeltem a különböző lehetőségeket: például azt, hogy (érthető módon) utálja azt, ha beleéli magát abba, hogy lesz szex és a csaj visszalép. Lehetséges, az üzenetem felidézett benne egy ilyen régi frusztráló élményt, ami egyből szolidáris érzelmeket indított meg benne Lacival szemben.

Valószínűleg mindkét srácnak elképesztő nehéz átérezni azt, amikor igenis nemre van szükségem. Mint ahogy én sem tudom, milyen érzés az álló farok, úgy nem tudhatják ők sem, milyen, amikor a punci bezárkózik.

Témába vág Kékes Rékával készített videóbeszélgetésem:

 És igen! Elkészült a YouTube csatornám, ne felejts el feliratkozni rá, hogy értesítést kapj a következő videókról!

Persze, ha már itt tartunk, elgondolkodhatnék azon is, én mi a francnak húztam fel magam Ádám reakcióján ennyire. Nálam milyen gombot nyomott meg? Akár kedvesen meg is magyarázhattam volna neki, hogy „ne aggód, nem esett bántódása Lacinak”.

/Szerző:

Éjjeli menetek

Laci állandóan kanos. Gyakorlatilag bármikor feláll a farka, még álmában is. Hiába dugtunk elalvás előtt, ő az éjszaka közepén újrakezdené.

Kiskifli-nagykifliben alszunk, szeretem odadugni a pucér popsimat hozzá, de míg ez nekem a biztonságos, otthonos, meghitt, védelmező érzést adja, addig ő felizgul. Elkezdi ütemesen hozzám nyomkodni a farkát, mindezt félálomban, öntudatlanul. Csakhogy én erre felébredek, s felmegy bennem a pumpa…
– Hagyjál már aludni! – morgok magamban.

Vagyis hogy nem is tudom, mi igazából a bajom…
– Idegesít, hogy már megint akarja? – kérdezem magamtól.
– Nem, nem hiszem. Szeretem, hogy vágyik rám.
– Az a baj, hogy felébresztett?
– Az baj, igen, mert kimerült vagyok. Frusztrál, hogy nem tudom kipihenni magam már hónapok óta, s most itt lenne az a pár értékes óra, hogy aludjak, de ő felébreszt az éjszaka közepén. És aztán nem is dug meg! Csak odanyomkodja a farkát párszor, s visszaalszik, pont azután, hogy én teljes harci készültségbe kerültem. Egyszer csak paff, abbahagyja. Aztán, mikor végre visszaaludnék, újra lök négyet-ötöt, megmarkolja a mellem, s alszik tovább. Én pedig teljesen felhúzom magam.
– Tényleg azért, mert nem hagy aludni?
– Nem… Persze… Valószínűleg nem csak ezért.
– Hanem?
– Jó kérdés. Nem szeretek rá haragudni. Megrémiszt, hogy így kevésbé szeretem.
– És még?
– Lehet, hogy félek, hogy megdug. Mert én ilyenkor félkómásan még nem kívánom, alszik a testem, nem vagyok izgalmi állapotban, legalább is a tudatom nincs. S bár mikor belém hatol egyszer-egyszer így ébredés után, sosem szokott probléma lenni belőle, a puncim vígan befogadja, de a lelkemnek megterhelő. Csalódott leszek, hogy nem élvezem annyira, mint máskor, elvesztem a hitem, hogy „újra visszaestem” abba az állapotba, amiben 16 évig megrekedten voltam. Túlságosan beleivódott a tudatomba a 16 évnyi gondolat, hogy „nem élvezem a szexet”, s mikor újra felbukkan egy olyan helyzet, amiben nem tudom átadni magam a gyönyörnek, könnyen elfelejtem azt a fél évnyi jót, ami már az enyém, s hajlamos vagyok még a sok-sok rosszhoz visszanyúlni. Belém van kondicionálva, felül kell írni. Félek attól, hogy megerőszakolva érzem majd magam. Nem azért, mert a férfi erőszakot akarna tenni, hanem mert én nem mondok nemet. Megerőszakoltatom magam.
– Miért hagyod, ha te nem akarod?
– Mert a pasiknak rossz, ha nem elégülhetnek ki. Elmesélte, milyen égető, feszítő érzés tud lenni, ha kanos. Nem akarom, hogy rossz legyen neki. Segíteni akarok.
– De milyen áron? Kinek az életét éled ilyenkor?
– Igen, nem szabadna hagynom magamnak, hogy sérüljek.
– És nem kéne mindig neked megmentened. Engedd ezt el! Simán tud maszturbálni is ilyen helyzetekben, ő is megmondta.

Szegény Laci a sok hasonló kiborulásomba már egészen belezakkant. Inkább már alsónadrágban alszik, hogy ne zavarjon a farka és kevésbé akar hozzám bújni. A jó hír, hogy ez kiderült, s elkezdtünk beszélni a félelmeiről. Szépen átbeszéltük, mi az, ami nekem már túl sok, s mi az, ami mellett még békésen tudok aludni. Megértette, hol a határ.

Javult azóta a helyzet. Legutóbb újra elkezdte álmában markolászni a mellem, izgatni a bimbómat. Én a 4-5. mozdulat után szelíden megfogtam a kezét, majd mindketten visszaaludtunk. Ő nem is tudott erről, én pedig nem húztam fel magam. Ezt is megoldottuk.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A kép, ami felizgatott

Küldtek nekem egy fotót egy pasiról és én elvesztettem tőle a fejem. Ilyen még nem volt. Sosem értettem, hogy lehet az, hogy valakit beindít egy szexi pasiról (vagy nőről) készült fotó. Egyáltalán azt sem értettem, mitől szexi valaki. Az már megvolt, hogy ha érzem valakinek az illatát, a kisugárzását, az fel tud izgatni, de hogy egy fotó egy távoli személyről? Erre még nem volt példa.

Te emlékszel az ilyen első alkalomra, amikor egy kép miatt bizseregni kezdett az altested? Valószínűleg a többség tizen-párévesen esett át ezen először – Lilike harminc felett. Sebaj, a lényeg, hogy jött, s most boldogság van. Bár arra még nem tudtam rájönni, most mi legyen… Egész nap azt sem tudtam, hova legyek, úrrá lett rajtam a szexuális frusztráció. Akarom azt a pasit! Elképzeltem, ahogy megdug, elképzeltem, ahogy csak a vállán fekszem és azt is, ahogy a testem kényezteti.

Azt hiszem, közeleg az a pillanat, mikor harminc után, életemben először fogok örömmel és felszabadultan magamhoz nyúlni… Még kicsit gyűjtöm hozzá a bátorságot, de már érzem, hogy itt van a küszöbön. Érzem az egész nap bizsergő puncimban és a mellbimbóimon is. Atyavilág, de meg kéne engem dugni! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok érezni!

A kép forrása itt.

/Szerző:

A szextúra

Egyszer zalaegerszegi barátokat látogattunk meg azzal a nem titkolt szándékkal, hogy néhány napos orgiát csapjunk. Nem is áltattuk magunkat azzal, hogy várost nézni fogunk, amit a baráti köröm pironkodva fogadott. Szomorú, hogy egy ennyire isteni dolog nem elterjedt és elfogadott. Értetlenül állok előtte, hogy miért nem megy mindenki szextúrára. Létezik ennél hatékonyabb kikapcsolódás, mint a napi 4-5 óra szex csodálatos emberekkel?

Nagyon vártam. Úgy rákészültem lelkileg, hogy még a menzeszem is megjött annyival korábban, hogy a hüvelygomba-kúra is belefért utána. Meggyógyultam, visszatértem a testembe, olyannyira, hogy megérkezésünkkor egyből rá is vetettem magam pasira. Őrülten kívántam már. Őt is. Szex-szel pihentük ki a hosszú utazást és én boldogan konstatáltam, hogy tényleg szeretek szexelni vele. Az agyam még tudta, hogy mennyi csodálatos dolgot éltem már át vele, de a testem valahogy nem emlékezett már. Felülírta az emlékeket a hosszú böjt. Megkönnyebbülten és kielégülten sóhajtottam hát a végén: minden a legnagyobb rendben.

Talán minden puncira igaz, de az enyémre bizonyosan: minél többet kap, annál éhesebb. Minél többen és többször dugtak meg, annál jobban kívántam. Még-még-még akartam. Olyannyira, hogy a túra vége felé másra már nem is nagyon tudtam gondolni, csak pasi farkára, s mikor orgazmus nélkül kényszerültem elaludni, újra teljesen befrusztrálódtam. Álmatlanul forgolódtam, bennem egy hüvelykúp, hogy ne térjen vissza a fertőzés és bosszankodtam:
– Ááááááááá!!! Nekem ez nem volt elég! Még akarok! De basszus, még csak a másik pasihoz sem tudok kimenni egy kis segítségért, mert bennem van az a hülye kúp. Ha legalább önkielégíteni tudnék! – De nem mertem. Még mindig nem tudom megengedni magamnak, hogy élvezzem a saját érintéseimet, s emiatt nem is mertem belevágni a kísérletezésbe: féltem, hogy csak még jobban sérülök. Kibírtam hát reggelig, amikorra pasi is új erőre kapott és a barátjával ketten szépen jól helyretettek.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Hiányzik a szex

Hiányzik az energia, amit a szextől kapok. Bánatosan, lemerült elemmel indulok el reggelente – hiányzik belőlem az erő, a lendület. Pedig aludtam is eleget, jó helyre is tartok, mégsem visz a lábam.

Tépkedem a bőrt a kezemen. Elkezdek mániákusan rendet rakni idegen helyen. Jelzik, hogy ez a szexuális frusztráció jele.

Találkozom pasival. Feszült vagyok, ingerült. Minden idegesít: utálom, hogy nem kapcsolja le a villanyt, hogy rossz helyre teszi vissza a szappant. Keresem benne a hibákat – benne és magamban is. Semmi sem jó, mert aggódom, izgulok magamért. Félelemmel tölt el, hogy érzem, most nem kívánom, nem tudok elveszni a csókjában, nem vágyom a farkára. Félek, hogy ez a kapcsolat elmúlását jelenti. Rettegek, hogy elveszítem azt a jót, amit vele élek meg. Azt a Lilit, akivé mellette váltam.

Aztán jön Kitti és megnyugszom kicsit. A gomba is múlik, érzem, kezdek visszatérni önmagamhoz. Most kell elcsípni ezt, tovább dolgozni, ébresztgetni a vágyat magamban, de csak szépen, apránként, türelemmel. Időt kell adnom magamnak, nem sürgetni magam.

Hamarosan vége a kúrának, egészségesnek leszek nyilvánítva. Dolgozom rajta, hogy ne csak testileg legyen így, de lelkileg is. Erősítem magam. Mosolyt látok a saját arcomon, érzem, sikerülni fog. Sikerülni, mert erős, klassz csaj vagyok és mert nagyon jó emberek vesznek körül, nagyon jó emberek szeretnek.

Nincs miért aggódni. Minden rendben lesz, Lili!

A kép forrása itt.

/Szerző:

A cirógatás, amitől visszaállt a lelki békém

Kiderült, hogy újra szexuális frusztráció gyötört. Írás közben már sejtettem, hogy igazából nekem nem oké nekem, hogy csak pasi kapja a kényeztetést, míg én vakarózok a hüvelygomba miatt. Ugyan szegény közelített, simogatott, csókolt volna, de én nem tudtam azt elfogadni. Valami nem stimmelt nálam. Egyfolytában csak arra tudtam gondolni, hogy most nem lehet „Igazi Szex”. Nem lehet nyalás, nem lehet dugni.
– De hát könyörgöm, attól még csókolózni lehet! Cirógatni lehet! – fogta a fejét az agyam.

Mindig ilyen voltam. Már a csóktól pánikba estem, hogy akkor itt most szex lesz. Bekapcsolt egy automatizmus a fejemben, ami egészen addig nem kapcsolt ki, amíg a pasi el nem jutott a csúcsra. Onnantól viszont aztán lelkesen simogattam a drágát és vágytam a további érintésekre. Onnantól, hogy „biztonságban voltam”, már nagyon vágytam a másikra.

Most sem történt másképp. Pasit a csúcsra simogattam (őt sem lehet leszopni, hisz kapott kicsit a fertőzésemből), majd azt éreztem, most én jövök. Én is kérek gyengédséget! Szóvá is tettem: kértem, cirógassa, puszilgassa a hátam. Közben fortyogott bennem a szexuális frusztráció, mikor egyszer-egyszer abbahagyta:
– Nem igazság! Mindig olyan gyorsan ráun! Nem igaz, hogy nem képes tovább csinálni, amikor tudja, hogy annyira imádom! Szemétláda!

Haragudtam rá, ahogy haragudtam rá gyakorlatilag az egész héten. Pedig szegényke semmi rosszat nem csinált. Mégis azt éreztem, teljesen más szemmel néztem rá, mint korábban. Mintha igazából nem is szeretném, pedig tudtam, hogy ez nem igaz, hogy ez csak egy becsapós helyzet. Az igazi probléma az volt, hogy megborult a lelki békém, ami aztán szerencsére az újabb kérésemmel sikerült kicsit helyreállítani: hosszasan csókolgatta, húzogatta, cirógatta a mellbimbóim, majd vad csókolózásba kezdtünk, amiben szintén mertem végre irányítani: megragadtam a tarkóját, s magamhoz láncoltam, ahogy ő szokott engem.

Jelentem, az akció sikeres volt: sikerült újra elvesznem az érintéseiben és a csókjában. Újra szerelmes tudok lenni, elszállt a harag.

/Szerző:

Meztelenül a lakásban

Sosem voltam még nudista strandon, de mostanra komolyan elkezdett érdekelni. Az ötösben töltött hétvégén nemcsak, hogy együtt, illetve egymás előtt szexelgettünk, de a nap hátralevő részében se nagyon öltöztünk fel. Két dugás között barátaink pucéran szorgoskodtak a konyhában. Abban a konyhában, ahol előtte az asztalon kúrtak.

Nézegettem őket, s nem tudtam felfogni, miért nem így élünk máskor is. Mi szégyellnivalónk van a testünkön? Miért kell ezt annyira takargatni? Pláne a szexuális életünket!

Sokszor eszembe jut a reakcióm arra, ahogy régen a kutyáink nyalták-falták egymást. Két kan kutya. Gyerekként nem fért a fejembe a történet: mindkettő kan, s ráadásul ott nyomják mindenki szeme láttára. Mostanra úgy gondolom, nagyon is igazuk van. Miért ne tehetnék azt mindenki szeme láttára, amit élveznek? Mi különbség aközött, hogy kedvenc fagyimat fogyasztom mások előtt és aközött, hogy kedvenc faszomat élvezem? Mindkettő válthat ki irigységet a közönségben. Mégis miért rosszabb egyik a másiknál?

meztelenül a lakásban

Fotó: Marvin Meyer, Unsplash

Pasi szerint a szexuális frusztráció miatt: a többség nem tudná elviselni sokáig, ha nézné, ahogy más szexel, miközben ő kimarad. Én mondjuk ezt nehezen tudom elképzelni, de elhiszem, hogy ez másoknak borzasztó is lehet. Állítása szerint a dugás komolyabb ügy, mint mondjuk valakinek a jólétét irigyelni. Engem elgondolkodtat viszont, hogy vajon amiatt érzünk így, mert nem vagyunk hozzászokva, hogy mások szexualitásával találkozzunk, vagy tényleg ennyire komoly ez az ügy? Ráadásul a mások jólétét irgyelők miatt több háború indult már, mint a punci miatt. Akkor most tiltsuk be, hogy valaki drága autóját mutogassa az utcán?

Mindenesetre elképesztő felszabadító volt pucéran mászkálni egymás előtt a lakásban. Nekem sokkal könnyebb úgy elfogadni a saját testem, hogy látok másokat is – s ezek a mások nem az agyon photoshoppolt modellek, hanem hús-vér emberek. Pláne, ha még dugni is látok valódi embereket, nem csak színészeket: rengeteget lehet ebből tanulni – amellett, hogy gyönyörű látni, ahogy mások szeretik egymást és gyönyört élnek át együtt.

/Szerző: