Hüvelygomba nélkül
Rettegtem, hogy Afrikában folyamatosan szenvedni fogok a hüvelygombától, ehhez képest egész úton elkerültek a tünetei. Még sosem voltam ilyen egészséges és egyben rendszeresen ennyire koszos.
Az első hetekben folyamatosan fertőtlenítettem a WC ülőkét használat előtt: undorító volt, ahogy mindig körbepisilték a deszkát. „Visszacsobbanós WC” volt, a legrosszabb fajta, mégis kutya bajom nem volt. A fehérneműimet csak hideg vízben tudtam mosni, kézzel. És persze nem volt szexuális életem sem az első hetekben… Sem más, sem én nem érintettem a puncimat.
– Persze, szex nélkül könnyű! De majd ha lesz újra partnered, vissza fog térni a betegség, meglátod! – mondta a rossz tapasztalat. Csakhogy aztán jött Jay, s a rózsás helyzet változatlan maradt még annak ellenére is, hogy képes volt órákon át dolgoztatni a puncimat.
Olvastam, hogy a gomba spórák mindig jelen vannak a szervezetben, de akkor okoznak nagyobb galibát, ha például valami felületi sérülés éri a hüvelyt.
Jay farka szinte sosem okozott fájdalmat a mérete ellenére sem, mert mindig akartam őt. Vele már nem kapcsoltak be a félelmeim, a rossz emlékeim: a puncim megfelelően fel tudott készülni a behatolásra, s nem a rettegéssel volt elfoglalva. Mellette pedig Jay nagyon is tisztában van vele, mikor szabad behatolni egy punciba: mikor elég nedves, elég tág.
Azt hiszem, most már nagyon is látszik: leginkább a lelkiállapotommal van összefüggésben a hüvelygomba, s semmi mással.
A kép forrása itt.