Tag Archive for: nedvesedés

Pár éve volt egy fantasztikus beszélgetésem egy kedves barátommal, Ákossal. 
A közelgő nyári táborom kapcsán jutott ez eszembe, amiket mesélt, hisz sok hasonlóan izgalmas beszélgetésben volt részünk az eddigi elvonulásokon is. 

Azelőtt nem gondoltam, hogy egy férfiban ilyen érzések merülhetnek fel a saját ondójával kapcsolatosan. Az erről készült videót alább újra megnézheted:

Ha jobban belegondolok, nálunk nőknél is hasonló lehet az, ha benedvesedünk, és elázik a bugyink.
A síkosságtól “koszos” fehérnemű visszataszítónak számít.

Okkal merülhet fel a kérdés a nőkben a nedvesedés kapcsán:

👎 Akkor az is undorító, visszataszító, ha felizgulok?

Hogyan jöjjek izgalomba nedvesedés nélkül?
Ez a két dolog (nedvesedni és izgalomba kerülni) együtt jár, és teljesen normális.

💧 Akkor használjak betétet, mintha menstruálnék, vagy mintha vizelettartási problémáim lennének?

Részben “elvárt”, hogy egy nő legyen nedves partnerétől, izguljon rá, ugyanakkor társulnak hozzá ezek a negatív (akár tudatalatti) gondolatok, amik egy nagyon kellemetlen belső ellentmondást szülnek.

Egyszerre kívánatos és kerülendő síkosnak lenni – ennek lehetetlen megfelelni. Mindez pedig nagy-nagy feszültséget szül az összebújás közben is.

Nedvesedés: szégyellni kell?
Fotó: Unsplash

Hogy mi lehet a megoldás?

Azt figyeltem meg, hogy igazából ezeknek az ellentmondásoknak a felismerése már meghozza a megoldást.

Felismernünk azt, hogy egy lehetetlen elvárásnak próbálunk megfelelni, sokszor már elég ahhoz, hogy helyre tegyük a gondolatainkat.

Rájönni arra, hogy felesleges megfelelni valaminek, aminek lehetetlen – már ettől megkönnyebbülünk.

Ezért érdemes beszélgetni másokkal a szexről, mert sok-sok ehhez hasonló hasznos, megkönnyebbülést okozó felismerést hozhat, ami által a párunkkal is felszabadultabbá tudunk válni.
A táboraim után ezért szokott az az érzésünk lenni, mintha a lelkünk és a testünk is könnyebbé vált volna.
Feltöltődve, kisimulva megyünk haza.


És Te milyen terhet cipelsz?

Vágysz arra, hogy végre letehesd és megkönnyebbülj? 🍃


Akkor gyere velünk a Te és a szex önismereti táboromba!

Önismereti tábor Ébredő Szexualitás Blog

Van, hogy nem nedvesedek. És bár a száraz punci nagyon tud fájni behatoláskor, azt gondolom, ez nálam nem egy betegség, vagy testi rendellenesség. Persze sokáig így tekintettem rá, azt hittem, valami baj van velem, és haragudtam a testemre, amiért nem képes egyből izgalmi állapotot produkálni.

Most már egy kicsit másképp tekintek a helyzetre. Igaz, még nem sikerült száz százalékos változást elérnem a témában. Most is van, hogy amikor a puncimhoz ér a párom, azt még tök száraznak érzem. De ennek az oka valószínűleg nem a testi rendellenesség, hanem sokkal inkább az, hogy még nem állt készen a puncim arra, hogy a nagyajkaim közé hatoljon akár egy ujj is. Még nem volt felizgulva, sőt, az is lehet, hogy félt. Na nem azért, mert a páromtól félni kéne! Csak egyszerűen már annyi rossz történt vele az élete során, hogy már alapból félősebb. És sajnos sokszor beleragadok ezekbe a régi történetekbe, sokszor hajlamos vagyok azt hinni tudat alatt, hogy most se lesz jó. Még akkor is, ha már az utóbbi sok alkalom is jó volt, vagy jó lehetett volna, ha nem a múltban élnék még mindig.

De vissza a témára: szegény puncim egyszerűen nem állt készen.

nem_nedvesedek_lubrikacio_hianya_szaraz_punci.jpgFotó: Oscar Keys, Unsplash

Mit lehet ilyenkor tenni? Szólni. Szólni a partneremnek, hogy lassítson, izgasson még egy kicsit kívülről, vagy beszélgessünk, és segítsen eloszlatni a félelmeim. Lehet, hogy ez evidens, de nekem nagyon is nehéz ezt meglépnem. Nehéz kérnem, nehéz irányítanom.

Igyekszem a nedvesedés hiányát jelzésnek venni: most még nem szabad engedni a közeledést. Még időre van szüksége a puncimnak. És igyekszem nem elvárásokat támasztani a puncimmal szemben. De olyan nehéz!

A csökkent lubrikációról, és az erre vonatkozó megoldási javaslatokról is fog mesélni Lacsny Éva október 30-án. Már alig várom, hogy újabb eszköztárral vértezhessem fel magam az orgazmuszavarok ellen!

Készült rólam pár akt fotó, de nem vagyok elégedett, mert nem azt kaptam, amit akartam.

Nem a fotós tehet róla, magammal nem voltam elégedett. Görcsösen, mindenáron egy igazi, szexi, csábító bestia képét akartam mutatni még akkor is, ha igazából nem is az vagyok.

A póz persze ment, azt jól beállítottuk. Mindenféle nehézség nélkül kaptam a lábam közé az átlátszó műanyagszéket. Nem zavart, hogy mindent lát a közönség. Csakhogy ez egy színjáték volt, amivel leginkább magamat akartam becsapni.

Magamat akartam becsapni, de a tekintetem elárult.  A szemeim bizonytalanságot, remegést mutattak.

photo_2017_03_07_16_37_35_kicsi.jpg

Fotó: Bánhalmi Norbert

Ültem és feszítettem. Kitoltam a melleimet amennyire bírtam, de nem volt elég. Még jobban erőltettem, mert úgy gondolom, ha kihúzom magam, kiemelem a cicim, attól vonzóbb leszek. Határozott, magabiztos testtartást erőltettem magamra, csakhogy az arckifejezésem is erőlködést mutatott.

Becsaptam magam, mint amikor a pasim farkát simogatom huncutul reggeli után a konyhában. Úgy teszek, mint aki fel akarja izgatni, mint aki vágyik rá, holott ez egyáltalán nem igaz. De nem is őt akarom becsapni, hanem magam, mert akarom a vágyat. Csakhogy ezt nem lehet akarni.

A fotózáson is ez volt: próbáltam magamra erőltetni a vágyat. Vadul kutattam az emlékezetemben azok után a pillanatok után, amikor fel voltam izgulva, amikor vágytam valamelyik férfira, vagy amikor igazán csábítónak éreztem magam. Csakhogy nem ment. Megvolt az emlék, de nem hatott: nem nedvesedtem, nem kezdtek csillogni a szemeim. Sem a körülmények, sem a hormonjaim, sem a libidóm nem tették lehetővé, hogy felizguljak.

Haragudtam magamra, csalódott voltam. Nem csak azért, mert nem olyan lett a kép, amilyet szerettem volna, hanem mert nem olyan vagyok, amilyen szeretnék lenni. Még mindig nem vagyok ellenállhatatlan dög és lepedőakrobata.

És még mindig képtelen vagyok időt adni magamnak a fejlődésre.

***

Sokat gondolkodtam rajta, hogy ki merjem-e tenni a rólam készült képet. “Hisz mit fognak szólni hozzá?” “Nem illik a testem mutogatni.” “Kurvának fognak tartani…”

Az igazság az, hogy semmi szégyellnivaló nincs a testemen. És csak annyi látszik belőlem rajta, mint egy bikiniben. Mégis más, mint a strandon. De miért? Azért, mert valójában nincs rajtam ruha? Vagy mert szexuális töltetű? (Erről épp most írtam le, hogy mennyire nem volt az.) Azért, mert lesz, aki erre önkielégít?

– Kislányom, nem tudhatod, hova kerül a kép! Vigyázz magadra! – rémüldözik a bennem élő anya. De mégis mi történhet? Bekerülök egy naptárba és bennem fognak gyönyörködni egy műhely falán? És akkor mi van?

Kompromittál? Vajon mivel?

Szeretünk panaszkodni a pasikra, hogy kevés ideig bírják a menetet, 5 percig reszelnek, majd kidőlnek. De mi a helyzet a nőkkel?

Én speciel nem szeretem a hosszú meneteket, mert nem bírom. Jó, persze, velem nem az történik, hogy elsülök, vagy lekonyulok.

Néha azt kívánom, bárcsak le tudna konyulni az én nemi szervem is. Ha lenne egy belülről érkező, de kívülről jól látható jelzés arra, hogy „most nem állsz készen a behatolásra, Lilikém”. Bőven van, hogy nem állok készen, főleg lelki okok miatt: valamin beparáztam, valami elvette a kedvem, kizökkentem, a hormonjaim garázdálkodnak bennem, vagy épp beteg vagyok. Ilyenkor sajnos velem nem az történik, hogy lekonyul a farkam és onnantól megmenekülök a kéretlen szextől, hanem erőltetem.

Nálam a „lekonyulás” megfelelője a szárazság: nem nedves, nem csúszik a puncim.

A cikk folytatása a Blikkben.

Kép: Adam Kontor @ Pexels

Rettegtem, hogy Afrikában folyamatosan szenvedni fogok a hüvelygombától, ehhez képest egész úton elkerültek a tünetei. Még sosem voltam ilyen egészséges és egyben rendszeresen ennyire koszos.

Az első hetekben folyamatosan fertőtlenítettem a WC ülőkét használat előtt: undorító volt, ahogy mindig körbepisilték a deszkát. „Visszacsobbanós WC” volt, a legrosszabb fajta, mégis kutya bajom nem volt. A fehérneműimet csak hideg vízben tudtam mosni, kézzel. És persze nem volt szexuális életem sem az első hetekben… Sem más, sem én nem érintettem a puncimat.

– Persze, szex nélkül könnyű! De majd ha lesz újra partnered, vissza fog térni a betegség, meglátod! – mondta a rossz tapasztalat. Csakhogy aztán jött Jay, s a rózsás helyzet változatlan maradt még annak ellenére is, hogy képes volt órákon át dolgoztatni a puncimat.

Olvastam, hogy a gomba spórák mindig jelen vannak a szervezetben, de akkor okoznak nagyobb galibát, ha például valami felületi sérülés éri a hüvelyt.

Jay farka szinte sosem okozott fájdalmat a mérete ellenére sem, mert mindig akartam őt. Vele már nem kapcsoltak be a félelmeim, a rossz emlékeim: a puncim megfelelően fel tudott készülni a behatolásra, s nem a rettegéssel volt elfoglalva. Mellette pedig Jay nagyon is tisztában van vele, mikor szabad behatolni egy punciba: mikor elég nedves, elég tág.

Azt hiszem, most már nagyon is látszik: leginkább a lelkiállapotommal van összefüggésben a hüvelygomba, s semmi mással.

A kép forrása itt.

Meg kell állni, elővenni a gumit, kicsomagolni. Mindig béna vagyok a feltépésében. Elkezdem felhúzni, totál szerencsétlennek érzem magam, pedig már sokszor csináltam. Egyáltalán nem érzem szexinek, amit csinálok. Kiveszi a kezemből, befejezi a felgörgetést, én pedig még kisebbre zsugorodom, mert ez a mozdulat azt kommunikálja nekem: ügyetlen vagyok, nem jól csináltam.

Mindketten megakadtunk, nehezen zökkenünk vissza. A farka megpuhul, a puncim kiszárad. Elkezdem szopni, de fúj, annyira borzasztó azt a poros ízű gumit szopni! Erőt veszek magamon.

Hiába nyálaztam be, még mindig száraznak érzem, mikor a puncimhoz ér. Most rajtam a sor: minden síkosítást nekem kell biztosítani.

A pasik sokszor mondják, nem megy nekik óvszerrel. (Korábbi írásom itt.) Nem éreznek semmit. Mások örülnek, hogy így tovább bírják.

Én sokáig nem éreztem semmi különbséget a hüvelyemben. Ugyanolyan nehéz volt élvezni a behatolást gumival, mint nélküle. Csukott szemmel meg sem tudtam volna mondani, van-e óvszer a puncimban.

Sokat fejlődtem, egyre tudatosabb a puncim. Egyre több mindent tudok érezni és élvezni. Ezek közé tartozik az óvszer is: elkezdtem érezni a redőit, az anyagát a hüvelyemmel. És elkezdek oda jutni, hogy én se szeressem az óvszert.

Mintha valami bűntudat társulna ahhoz, hogy óvszert húzok a pasira. Mintha ketrecbe zárnám, kényszeríteném. Mintha ráerőszakolnám. Mintha azt mondanám: védenem kell magam tőled, veszélyt jelentesz számomra. Nincs benne szeretet-érzés.

Az óvszer pénzbe kerül és hulladékot teremt. Pazarlás-érzetet kelt.

Szeretem a csupasz farkát érezni magamban. A síkos, meztelen péniszt. Szeretem, hogy bármikor belém dughatja akár csak egy kicsit is, s nem kell előkészülni.

A kép forrása itt.

Lehet, mégis meg van az afrikai pasi, aki kell… Vívódom, nem tudom eldönteni, valóban vágyom-e Eric-re, mert eddig egyetlen fekete pasi sem fogott meg.

Megint úgy viselkedem, mint már párszor korábban. Csak annyit veszek észre magamon, hogy vágyom a társaságára, hogy alig várom, hogy másnap lássam,  s ha valamiért csúszik, vagy változik a program, nagyon türelmetlen leszek.

Akkor vettem észre magam, mikor egy barátom a mosolyomat látva ezt mondta:
– Nocsak! Valaki itt szerelmes!
– Á, nem hiszem! Ő csak a barátom! – mondtam, de aztán este elgondolkodtam rajta, hogy is viselkedem… És onnantól elindult az agyam.

Elkezdtem tudatosan figyelni. Elkezdtem izgulni azon, hogy megérinthetem-e csak úgy. Elkezdtem nézni őt, vele álmodni, s örülni, amikor hosszan összeér valamelyik testrészünk.

Áramütést nem éreztem, csak izgalmat. Nem szexuális izgalmat, inkább mint egy vizsga előtt. Fontos lett nekem.

Igyekszem inkább nem ráfeszülni a témára, hanem helyette arra a nézőpontra helyezkedni, hogy kíváncsian figyelem, mi sülhet ki belőle. Egyelőre nem érzem tragédiának, ha nem lesz köztünk csók, szex, csak szoros barátság, ugyanakkor pedig nagyon kíváncsi vagyok, mi lenne, ha lenne. Szeretném megtudni, tényleg vágyom-e rá, vagy csak akarok vágyni rá.

Nem akarom többé átélni azt, hogy valakire akarok vágyni, hogy rábeszélem magam, mert úgy nem megy. Nem akarok kudarcokat. Meg akarom tanulni értelmezni a testem jeleit.

– Oké, Lili! Ha így van, fókuszáj! Mit tapasztalsz most magadon? – kérdezi az okosabbik felem.
– Ez jó játék! Lássuk csak. Ki-be nyitogatom a lábam. Bizsereg a puncim, nedvesedek, ami bugyi nélkül amúgy is könnyebben előfordul.
– És még? Amikor rá gondolsz?
– Azt nem tudom. Elábrándozok, hosszan elkalandozok. A mellkasomban érzem a feszültséget, mintha nehezen kapnék levegőt.
– És a puncid?
– Az továbbra is izgatott.

Érdekes. Nem szoktam felizgulni írás közben. Vagy lehet, eddig csak nem vettem észre?

A kép forrása itt.

Teljesen misztikusak számomra azok a történetek, melyben a csajok egyéjszakás kalandokat gyűjtenek. Még mindig annyira távolinak érzem magamtól, hogy igazán élvezni tudjam a szexet egy idegennel, hogy nehezemre esik elhinni, hogy megy ez másoknak. Nem morális problémám van vele, egyszerűen csak nem értem, nem tudom elképzelni.

Általában nem vágyom egyéjszakás kalandra. Nem kívánom. Ennek ellenére mégis meg szokott történni. Ilyenkor a pasi addig nyomul, míg sarokba nem szorít. Végül inkább győz a megfelelési kényszer és elmegyek vele annak ellenére, hogy a testem nem kívánja.

De olyan is van, hogy a testem nagyon is kívánja, csak valahol a vágy blokkolódik a testemben. Ha bárki leellenőrzi, kiderül, hogy a puncim ugyan nedves, de a testem érzéketlen. Nem érzem izgatónak az érintéseket. Mindeközben pedig üvölt a sziréna a fejemben:
– Segítség! Itt szex lesz! Mindenki fedezékbe, vész közeledik! Rácsokat, redőnyöket lehúzni! – és bezárkózom.

Milliószor előfordult ez még olyan helyzetekben is, mikor tetszett a pasi. Nagyon is odavoltam érte, mégis beparáztam. Kihátráltam a már forró helyzetből, s ezzel sokszor mindent elrontottam. Másnap pedig vonyítva nyalogattam a sebeimet és haragudtam saját magamra, amiért ilyen béna voltam.

Egyszerűen nem tudtam átadni magam a kalandnak. Leblokkoltam.

Csodálattal hallgatom a barátnők beszámolóit jól sikerült egyéjszakás kalandokról. Szeretnék én is olyan lenni, mint ők! Szeretném én is nagyon vágyni a szexet, nagyon vágyni egy idegent és vadul letépni a ruháit. Szeretnék vágyni erre, de még nem megy…

Vajon mi a titkuk?

A kép forrása itt.

Nemsokára randizunk Ádámmal, és én nem várom. Nem várom, mert parázok, hogy nem fog menni a szex. “Márpedig szexelni fogunk. Szexelni kell. Minden rendes pár szexel. És ő ráadásul kíván engem nagyon, én pedig szeretem és nem akarok neki rosszat azzal, hogy nemet mondok.” – Kavarog a fejemben. Itt az ideje, hogy ránézzek erre a Byron Katie 4 kérdés módszerével, aminek most Ti is szemtanúi lehettek.

A kiinduló gondolat: Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.

Igaz ez?

Nem. Nem tudhatom, hogy az lesz, nincs ez kőbe vésve. Számtalan példa volt már, hogy élveztem a szexet. Vele is volt olyan. És azóta rengeteget beszéltünk róla, olvasta a soraimat. Felismertem, hogy jobban kell kommunikálnom. Már többet tud rólam ő is, szóval nem, egyáltalán nem biztos ez.

Hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot: “Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.”?

Nem várom, hogy találkozzunk, hanem inkább tartok tőle. Amitől aztán lelkiismeret-furdalásom is lesz, hiszen:
– Olyan cuki, ő úgy várja és úgy vágyik rám! Milyen dolog már, hogy én meg nem? Hálátlan dög vagyok!
És hibáztatom magam:
– Múltkor bezzeg mennyire vágytam rá. Teljesen rá voltam gerjedve. Aztán elrontottam. Elszúrtam. És most újra ott vagyok a gödörben. Még ennyire sem vagyok képes!

Összemegyek kicsire. Befeszül a felkarom, görnyedek. Védekező álláspontba kerülök, a puncim bezárul, kiszárad. Szomorú leszek és dühös. Igazságtalanságot érzek.

Ennek hatására gyakorlatilag minden pasitól és úgy általában a szextől tartani kezdek. Már nem kívánom. Ahelyett, hogy felvillanyozna, megijeszt. Védekezni kezdek. Befeszülök.

Nem akarok többet szexelni. Szex nélkül akarok élni. Aztán megijedek, hogy emiatt elveszíthetem Ádámot. Is. Visszaszáguldok a kamaszkoromba, újra előtör az elmúlt 16 év.

Ki lennél enélkül a gondolat nélkül, hogy “Úgysem fog menni a szex. Nem fogom élvezni.”?

Felszabadult kis ribanc. Az a Lili, aki megőrült azért, hogy az ágyában tudja ezt a pasit és alig bírta kivárni, hogy ez megtörténjen. Az a Lili, akinek Ádám megcsókolta a mellbimbóját a liftben és I M Á D T A ! ! ! És egyáltalán nem ijedt meg.

Az a Lili, aki a következő találkozáskor ugyanúgy rohan Ádám karjaiba és majd megőrül a boldogságról. Aki egész úton csókolózni akar, miközben Ádám vezet.

Az a Lili, aki felveszi a legszexibb ruháját a randira.

Az a Lili, aki kívánja Ádám farkát. Azt akarja, hogy töltse ki az egész punciját. Hogy nyalja ki, majd dugja meg jó keményen. Érezni akarja a borostáját…

Pontosan az a Lili, aki a legutóbbi találkozásunkkor voltam. Aki tudok is lenni.

Hol érzem ezt a testemben? Leenged a görcs a felkaromból, leeresztem a vállaimat. Hátradőlök, félrebiccentem a fejem és mosolygok. Szexin harapdálni kezdem a számat és elkezdem cirógatni az alkarom. Közben eszembe jut az első közös önkielégítésünk… Benedvesedek.

A gondolat megfordítása:

  1. Menni fog a szex. Élvezni fogom.
    Bizonyítékok erre:
    – Mert csodálatos ember és szeretem. Vigyázni fog rám és mondhatok neki nemet, vagy bármit.
    – Mert el fogom most már mondani, mit szeretnék és mit nem. Irányítani fogok.
    – Mert nagyon kívánatos pasi csodálatos farokkal.
    – Mert oda fogok figyelni magamra.
    – Mert pasi is felkészített arra, hogy ne vegyem elő a régi mechanizmusokat.
    – Mert megengedem magamnak, hogy annyira élvezzem, amennyire éppen tudom. Mert nem lesznek elvárásaim magammal szemben. Az sem lesz elvárás, hogy szexnek lennie kell. Ha lesz, és kívánom, csinálom. Ennyi.
    – Mert az élvezet nem egyenlő az orgazmussal. Ha jól esik a teste közelsége, már az is élvezet.
    – Mert nincs olyan, hogy “megy” a szex. A szex az van. Történik. Tudom mozgatni a kezem és be tudom fogadni a farkát, tehát megy. Le tudom szopni és ő ki tud nyalni, tehát megy.
  2. Neki nem fog menni a szex és nem fogja élvezni.
    Jó-jó, ő is izgult, de ezen nem szabad aggódnom, úgyhogy ez a megfordítás nem játszik.
  3. A gondolataimnak nem megy a szex. A gondolataim nem élvezik.
    Ez igaz. Bizonyítékok erre:
    – Akkor nem tudok jelen lenni, ha elkalandozok, máshol jár a fejem.
    – Vagy, ha azon parázok, hogy “nem fog menni”.
    – Vagy amikor gondolatban (és nem valójában) a múltban járok.
    – Vagy amikor előre eltervezem, elképzelem, hogy szárazan nyúl a puncimhoz és fájni fog.
    Márpedig én nem az vagyok, amik a gondolataim. Folyton változó nő vagyok. Fejlődök. És mindig más történik velem. Van, hogy jobban élvezem, van, hogy nem kívánom. És ez teljesen rendben van.
    Ha elképzelem és sokat gondolok rá, akkor a gondolat valósággá válik. De nem kell erre fókuszálnom. Sőt, ha akarom, fókuszálhatok az ellenkezőjére: “Ú, mennyire jó vagyok már az ágyban! Imádom, mikor kinyalnak, vagy nyuszi pózban jól megdugnak.” és persze “Ő volt az egyik első, akire gondolva el tudtam engedni a gátlásaimat és elélveztem  önkielégítés közben már kétszer is!”.

A kép forrása itt.

A Bliss c. film inspirálta e bejegyzéssorozatomat, melynek második részét olvashatjátok most. (Első rész itt.)

Vigyázat, spoylerek sorozata következik! Érdemes előbb megnézni a filmet!

Maria gondja nem az, hogy a teste képtelen a szexre. A fejében van egy blokk, ami miatt nem tud megnyílni a párja előtt. Szeret a férjével szexelni, szereti megadni a pasinak a gyönyört, az orgazmust, alapvetően élvezi is, hogy magában tudhatja Joseph farkát, de a saját extázisa elmarad. Valamiért nem tudja átengedni magát neki. Van egy blokk benne, amit nem ért.

A terapeutája sejti, hogy egy szexuális trauma, abúzus állhat a dolog hátterében, de Mariának nincsenek ilyen emlékei.

Joseph a tantrikus terapeuta segítségével szépen lassan, okosan, tudatosan felépített folyamatban eljuttatja Mariát az első orgazmusig. Maria sokkot kap, mert az extázis közben előtör belőle a tudatalattijában mélyen eltemetett kép: az apja gyerekkorában éveken keresztül folytatott vele szexuális kapcsolatot. És élvezte. És bűntudata volt emiatt, aminek következtében az egész pakkot blokkolta magában. A történetet a tudatalattija legmélyére nyomta, s képtelenné tette magát a szex élvezetére.

Számtalan olyan pontra emlékszem gyerek- és kamaszkoromból, amikor élveztem a szexuális közeledést, de a bűntudatom annál erősebb volt. Éreztem, hogy valami „csúnya dolgot” művelek épp, márpedig én mindig jó kislány akartam lenni, így vagy nem csináltam többet azt a dolgot, vagy elintéztem, hogy ne okozzon gyönyört, s így elintéztem, hogy jó maradhassak. Megfeleljek a vélt elvárásoknak.

  • Kötelet másztam kislányként. Összeszorítottam a combocskám, s elöntött a gyönyör. Megijedtem. Valahol mélyen tudtam, hogy ez csúnya dolog. Onnantól nem igazán ment többet a kötélmászás.
  • Szerelmeset játszunk a barátnőmmel. Ez már csak ködösen rémlik, valószínűleg elfolytottam. Volt benne kis maszturbálás, talán egymás combjához dörzsöltük a puncinkat, nem emlékszem. Talán még csókolóztunk is… Talán vele volt az első csókom… Tudtam, hogy ilyet nem szabad. Tudtam, hogy rosszak voltunk. Pedig senkinek sem ártottunk…
  • Szerettem szerelmeset játszani apuval. Néztük a filmet, s ilyenkor hozzá bújtam a fotelja karfáján fekve. Már nem tudom, meddig mentem el, valószínűleg csak a nyakát puszilgattam, de az is lehet, hogy több. Én csináltam. Úgy emlékszem, ő kedves volt és elfogadó. Nem lökött el, nem szidott le, nem is élt vissza a helyzettel. Úgy emlékszem.
  • 16 évesen az első pasi, aki belenyúlt a bugyimba. Tudtam, hogy ez csúnya dolog. Hogy ezt nem szabad ilyen hamar. A puncim nedves volt, de a lelkem megkeményedett. Magamat hibáztattam, hogy belekeveredtem ebbe a helyzetbe. Csalódást okoztam a pasinak is és mélyen belül valószínűleg anyámnak is. (Lásd Nancy Friday Nők a csúcson c. könyvében.)
  • Első orális élmény. Tisztán emlékszem, elengedtek a szüleim, hogy vele töltsem az éjszakát. Apu feltételezte, hogy szex lesz, s megkérdezte, milyen védekezést szoktak használni manapság a fiatalok. Zavarba jöttem, mentegetőztem, hogy mi még nem fogunk lefeküdni egymással. … Éjjel azon kaptam magam, hogy a szerelmem a puncim nyalogatja. Nem is tudtam, hogy ilyen van, nem tudtam, hogy a lányokat kinyalják. De azt tudtam, hogy a puncimmal pisilek, ami koszos. Pisilés után kezet kell mosni. Ő pedig most azt a testrészemet nyalogatja. Undorító. A testem élvezte, de az orgazmus közelében ezt elblokkoltam. Helyette az éles édes fájdalom maradt meg éveken át. Éveken át egy pontig élveztem, aztán, mint amit elvágtak, leblokkoltam magamban az egész élvezetet. Egy ponton kikapcsolta az agyam a testem.

Igen, nagyon valószínű, hogy ez mind összefügg azzal, hogy kislány koromban megnyalta a puncim az a férfi, akit én nagyon szerettem. A barátom volt. Mindig mondják, hogy ez nagy trauma. Most kezdem csak megérteni a filmnek köszönhetően, mi mindenre lehetett ez hatással az életemben. És alig várom, hogy én is elkezdjek egy hasonló szexuális gyógyítóval együtt dolgozni, s kigubancolni ezeket a szálakat.  Megérteni, mi mivel függ össze és megbocsátani. Méghozzá leginkább magamnak.

A kép forrása itt.