Ki vezet az ágyban?

– Ú, de jó volt, ahogy belém hatoltál! Kérlek, tedd be még egyszer a farkad!
Szépen, lassan belém nyomta péniszét, szétfeszítve a hüvelyemet, majd végig-szántva a G-pontomat. Majd újra, meg újra megismételte.
– Most szeretném, ha a bicska-pózban* kúrnál meg! – s ő újra engedelmeskedett. Egymásba fonódtak a lábaink, ő nyomott, én pedig fel-le mozogtam a farkán egészen addig, míg valami még keményebb, durvább játékra nem kezdtem vágyni. Fogtam magam, átfordítottam a lábaimat, s háttal fordultam neki, hogy jó erősen meg tudjon dugni.

Amikor már kezdett vészesen közel kerülni a csúcshoz, elkezdte nyalogatni frissen lecsupaszított puncimat, de nekem ez nem volt elég. Hiányzott belőlem a farka, többet akartam!
– Kérlek, ujjazz meg édes, miközben a puncikámat nyalogatod! – nekikészült, belém dugta az ujját, megnyalt, s én elolvadtam. Így folytatta egészen addig, míg szépen rá nem élveztem az arcára – sőt, még az után is kicsit, míg újabb kívánság nem érkezett tőlem:
– Ú, édes, nagyon megkívántam, hogy behatolj a popsimba!

Újabb nagy lépés volt ez az alkalom a szexuális kivirágzásomban. Mennyiszer kérdezték már tőlem:
– Mire vágysz, Lili? Mit szeretnél, mit csináljak veled? – de én minden alkalommal képtelen voltam válaszolni. Egyszerűen sosem tudtam, mit szeretnék. Nem voltam azon a szinten, hogy képes legyek ezeket akár magam számára is megfogalmazni. Nem ismertem a saját testemet, a saját reakcióimat, a saját szexualitásomat annyira, hogy válaszolni tudjak egy ilyen kérdésre. Így hát tökéletes megoldás volt az, hogy a pasi irányított. Instruált, merre forduljak, pózt választott, kiszolgálta magát rajtam, én pedig igyekeztem alkalmazkodni, vele együtt élvezni.

Aztán épp a napokban eszembe jutott, hogy bár már egyre felszabadultabban tudunk beszélgetni a szexről, azért ott még mindig nem tartunk, hogy irányítsam, visszajelezzek. Például ha azt szeretném, hogy máshogy ujjazzon meg, nem mondom. Még mindig él bennem a régi módszer: erősen drukkolok, hogy kitalálja a gondolataimat.
– Na, Lilikém, ez így nem pálya! – koppintottam rá a saját fejemre. – Ügyes lány vagy, most már sokat fejlődtél, itt az ideje, hogy abbahagyd a hibáztatását, ha valamit nem úgy csinál, ahogy arra Te vágysz, s segíts neki, tanítsd meg rá, mi a jó a testednek! Az is lehetséges, hogy még nem vagy biztos benne – ezt is kommunikálhatod nyugodtan. Mondd, hogy szeretnéd most azt kipróbálni, hogy… , s ha ez nem működik, akkor kérd másra. Vagy kérd arra, hogy most ő irányítson, mert Te elbizonytalanodtál. Itt az ideje, hogy elkezdj kísérletezni a testeddel, elkezd irányítani a történteket, hogy megismerhesd a vágyaid!
– Igen. Igazad van. A nyuszi-pózt már olyan ügyesen tudom kérni. Készen állok a következő szintre. – gondoltam, s meg is léptem azt. Felszabadultan instruáltam most én őt.

Őrület, mennyit lehet együtt fejlődni…

A kép forrása itt.

* Sikerült méltó nevet találnunk az új-kedvenc, eltanult pozíciónknak.