Mennyi erotika elfogadott nyilvános helyen?

Mit lehet és mit nem lehet? Már azóta foglalkoztat ez a kérdés, mióta gimiben egyszer ránk szólt az igazgatóhelyettes:
– A magánélet eme megnyilvánulásai nem az iskola folyosójára tartoznak. – Máig visszhangzik a mondata a fülemben, amit azért kaptunk, mert a srác ölében ülve csókolóztunk.

Persze semmiben sem gátolt meg ez a jövőre nézve. Emlékszem egy kanadai pasimra, akivel vadul smároltam Krakkó utcáin: szegénykém, tök zavarban volt.

Engem egyrészt izgat a nyilvánosság, másrészt el nem tudom képzelni, mit kéne ezen szégyellnem, vagy mit árthatok vele. Persze, tudom, aki magányos, annak szarul eshet. Hát, kérem szépen, akkor ennyi erővel a drága autód sem parkolhatod az utcán, mert rosszul eshet annak, akinek nem futja rá. Mindenki boldogsága a saját felelőssége. Nehogy már rám fogja! Eszébe juttatok valamit? És ha a rég halott feleségére hasonlítok, akkor mi csináljak magammal, hogy ne okozzak neki bánatot?

 Fotó: werner22brigitte @ Pixabay

Aztán ott vannak a „durvább” esetek is, amikor a buliban csókolózva (amit általában még elfogad a köznép, az nem számít erkölcstelennek, oda nem illőnek) elszabadulnak a vágyak és elkezdődik a komoly tapizás. Ez még oké?

És ha még ruhában egymáshoz dörzsöljük a nemi szerveinket? És ha orgazmusom van? És ha a pasinak van orgazmusa? És ha benyúlunk a másik nadrágjába? Hol a határ?

Én valahol leszarom ezeket a korlátokat. Vagy legalább is utálom őket.

Van egy társaságunk, egy baráti kör, ahol máshogy állnak a szexualitáshoz, mint a többség. Nem swinger csapat, egyszerűen csak szeretünk gyönyörködni mások gyönyörében. A kedvenc helyzetem ez volt:
– Gyere, Lili – kezd el rángatni Gréta barátnőm -, a táncparketten egy pár olyan szépen smárol!
Vele tartottam. A helyszínen konstatáltam, hogy már egész kis nézőközönség ülte körbe a párt és gyönyörködik bennük.

Ebben a társaságban az is oké, ha hárman csókolózunk, vagy négyen, vagy még többen. Úgy is oké, ha „elvadul” a csók, és már a szoknyám alá nyúlva simogat „ki tudja ki”. Elfogadott, mert ez egy gyönyörű dolog. Akkor is, ha részesei lehetünk és akkor is, ha csak kívülállóként szemléljük. És igen, tudok abban is gyönyörködni, amikor a pasim és még egy srác egy másik lánnyal romantikázik. Szépek, csodálom őket egy darabig. Tudom, hogy ha ahhoz van kedvem, csatlakozhatok. Ha pedig nem szeretnék, akkor is én leszek a felelős a saját boldogságomért: nézhetem őket, vagy találhatok másik elfoglaltságot. És ha ez nem megy, odamehetek a kedvesemhez és megkérhetem, hogy most inkább velem foglalkozzon, mert pl. elhanyagolva érzem magam.

Szerintem az erotika (ha nem beteges), gyönyörű. Nem kéne titkolni, takargatni, szégyellni. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, „ez privát dolog”, nem az utcára tartozik. Valóban privát, hisz a kettőnk (többünk) dolga, de miért ne élhetném meg ott, ahol rám talál az érzés?