Tag Archive for: erkölcs

Szex és a Trónok harca, avagy amit a szexről tanultam a dothrakiktól

Sok tekintetben nagy hatással van rám a Trónok harca és köztük vannak a szexuális tartalmai is. Évekkel ezelőtt beleivódott a tudatomba az a jelenet, amikor valami dothraki ünnepen gyakorlatilag a tűz körül basztak a „vadak”. Azért írom, hogy basztak, mert abban tényleg semmi finomkodás nem volt.

Próbáltam visszakeresni ezt a jelenetet a Youtube-on, de egyelőre csak  Daenerys és Drogo esküvőjére akadtam rá, ahol a nőket felváltva ragadja magához egy-egy férfi és kutyapózban jól megrakja. Jó, igazából ezt csak eltáncolják, de nekem valahogy tökre az ragadt meg, hogy konkrétan dugnak. Ami tudom, hogy rólam árulkodik… 🙂


0:50-től nézd

Tudom, lenne mi miatt köpködni erre a képre, hisz a nőnek semmi beleszólása nincs a dologba: neki csak egy dolga van: élvezni a vad, mocskos, nyilvános szexet. De bevallom, nekem ez akkor is nagyon bejött több dolog miatt is.

Szeretnék én is ilyen lenni

Szeretnék olyan nő lenni, aki imádja a vad, mocskos szexet, aki esetenként készen áll ilyen kalandokra. Akit meg lehet baszni keményen és közben erős nő tud maradni. Tudom, a film egy fikció, de nekem akkor is tetszik az a fantázia, ahol én egy ilyen dothraki nő vagyok.

Náluk nem szégyen a szex

Bemutatnak egy nagy családi ünnepet, egy esküvőt, ahol a mulatozás része a nyers szexualitás is. Mondhatnánk, úgy, mint az állatvilágban, ahol a bogarak, vagy az oroszlánok szintén nem vonulnak el utódot nemzeni. Talán csak az ember az egyetlen, aki úgy gondolja, ez egy „privát” dolog, ami nem történhet mások előtt.

Privát, vagy szégyellni való?

Számomra roppant inspiráló az, ha egy (fiktív) nép képes megélni a testi vágyat mások vizslató tekintete előtt is. Nem retteg előre, hogy kiderül, ha például nincs merevedése, hanem akár azt is méltósággal viseli. Nem érdekli őket, mit gondolnak mások a teljesítményéről vagy a technikájáról. Nem korlátozza őket a megfelelési kényszer: egyszerűen megélik azt, ami bennük van.

Legalább is a jelenetet elnézve én ezt szeretem hinni. És ezt szeretném megtanulni belőle.

Szeretnék én is úgy szexelni, hogy közben senkinek sem akarok megfelelni. Magamnak sem!

A csábítás, a szex tanulható

Kutatómunkám közben belebotlottam abba a jelenetbe is, amikor Daeneryst tanítja új férjét kényeztetni egy ribanc. És akkor ezt most inkább átfogalmazom. Egy örömlány fealjánlja neki tudását.Egy lány, akit 9 évesen adtak el a kéjházba, ahol 3 évig tanulta, hogyan tegye boldoggá a férfiakat.


A 4. perctől nézd!

Megint csak tudom, bőven van miért haragudni a prostitúció intézményére, de én inkább újra azt nézem, mit tanulhatok a jelenetből. A lány nem úgy néz ki, mint egy szolgáló. Nem, ő (és sok más prostituálit a filmben) úgy kényezteti a férfit, hogy közben nem lesz áldozat. A maga ura marad, sőt, többnyire inkább ő irányítja a férfit, aki mindeközben nem kell, hogy elveszítse férfiasságát. Együtt határozottak, mindketten azok.

A nő nem áldozata a férfi boldogságának!

Vegyünk mondjuk egy pincérnőt. Jelen lehet a munkahelyén úgy is, mint egy áldozat, vágja a pofákat, puffog és haragszik a vendégekre, vagy kihúzhatja magát, érezheti magát szórakoztatónak, csinosnak, vagy akár diszkrétnek (a lényeg, hogy valamiben kiemelkedően jónak) és közben élvezheti a munkáját. Megtalálhatja saját magát és a saját örömét abban, amit csinál, bármi is legyen az. Viszont csak akkor tud jó lenni benne, ha megtalálja ezt az örömöt.

28156202073_ec22b19af6_z.jpg A kép forrása: Andrea Acuña

Ha ez a 9 éves kislány meg tudta találni az örömét a szexben és tud ilyen szenvedéllyel beszélni róla, akkor nekem is sikerülhet! Igen, neki megfelelő oktatója volt ehhez, de ezt az oktatót még én is megtalálhatom (gyanítom, segíthet ebben Kékes Réka is, akivel ma délután jelenik meg az interjúm a Facebookon). Sőt! Ha ő kaphatott ilyen oktatást, az én jövőbeli gyerekeim is kaphatnak megfelelő oktatást a szexről! Nyilván nem prostituáltnak szeretném őket nevelni, hanem egyszerűen olyanoknak, akik megtalálják önmagukat és az örömeiket az ágyban (is).

/Szerző:

Mennyi erotika elfogadott nyilvános helyen?

Mit lehet és mit nem lehet? Már azóta foglalkoztat ez a kérdés, mióta gimiben egyszer ránk szólt az igazgatóhelyettes:
– A magánélet eme megnyilvánulásai nem az iskola folyosójára tartoznak. – Máig visszhangzik a mondata a fülemben, amit azért kaptunk, mert a srác ölében ülve csókolóztunk.

Persze semmiben sem gátolt meg ez a jövőre nézve. Emlékszem egy kanadai pasimra, akivel vadul smároltam Krakkó utcáin: szegénykém, tök zavarban volt.

Engem egyrészt izgat a nyilvánosság, másrészt el nem tudom képzelni, mit kéne ezen szégyellnem, vagy mit árthatok vele. Persze, tudom, aki magányos, annak szarul eshet. Hát, kérem szépen, akkor ennyi erővel a drága autód sem parkolhatod az utcán, mert rosszul eshet annak, akinek nem futja rá. Mindenki boldogsága a saját felelőssége. Nehogy már rám fogja! Eszébe juttatok valamit? És ha a rég halott feleségére hasonlítok, akkor mi csináljak magammal, hogy ne okozzak neki bánatot?

tango-108483_640.jpg Fotó: werner22brigitte @ Pixabay

Aztán ott vannak a „durvább” esetek is, amikor a buliban csókolózva (amit általában még elfogad a köznép, az nem számít erkölcstelennek, oda nem illőnek) elszabadulnak a vágyak és elkezdődik a komoly tapizás. Ez még oké?

És ha még ruhában egymáshoz dörzsöljük a nemi szerveinket? És ha orgazmusom van? És ha a pasinak van orgazmusa? És ha benyúlunk a másik nadrágjába? Hol a határ?

Én valahol leszarom ezeket a korlátokat. Vagy legalább is utálom őket.

Van egy társaságunk, egy baráti kör, ahol máshogy állnak a szexualitáshoz, mint a többség. Nem swinger csapat, egyszerűen csak szeretünk gyönyörködni mások gyönyörében. A kedvenc helyzetem ez volt:
– Gyere, Lili – kezd el rángatni Gréta barátnőm -, a táncparketten egy pár olyan szépen smárol!
Vele tartottam. A helyszínen konstatáltam, hogy már egész kis nézőközönség ülte körbe a párt és gyönyörködik bennük.

Ebben a társaságban az is oké, ha hárman csókolózunk, vagy négyen, vagy még többen. Úgy is oké, ha „elvadul” a csók, és már a szoknyám alá nyúlva simogat „ki tudja ki”. Elfogadott, mert ez egy gyönyörű dolog. Akkor is, ha részesei lehetünk és akkor is, ha csak kívülállóként szemléljük. És igen, tudok abban is gyönyörködni, amikor a pasim és még egy srác egy másik lánnyal romantikázik. Szépek, csodálom őket egy darabig. Tudom, hogy ha ahhoz van kedvem, csatlakozhatok. Ha pedig nem szeretnék, akkor is én leszek a felelős a saját boldogságomért: nézhetem őket, vagy találhatok másik elfoglaltságot. És ha ez nem megy, odamehetek a kedvesemhez és megkérhetem, hogy most inkább velem foglalkozzon, mert pl. elhanyagolva érzem magam.

Szerintem az erotika (ha nem beteges), gyönyörű. Nem kéne titkolni, takargatni, szégyellni. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, „ez privát dolog”, nem az utcára tartozik. Valóban privát, hisz a kettőnk (többünk) dolga, de miért ne élhetném meg ott, ahol rám talál az érzés?

/Szerző:

Szeretkezni, vagy dugni?

Bevallom, szeretkezés helyett dugni szoktam. Esetleg baszni. Kúrni nem, azt nem szeretem.

Félreértés ne essék: szerelmes is vagyok, kötődöm is a páromhoz, tisztelem, szeretem a testét. Nem vagyok aberrált, nincsenek fura perverzióim (bár a sajátja senkinek sem fura). Mégis, a „szeretkezés” kifejezés nekem túl finomkodó.

Én azt a szexet szeretem, amikor nem óvatoskodunk, nem finomkodunk, hanem ösztönből cselekszünk. A farkát markolom, a mellbimbóját szívogatom, nem a lelkét simogatom. Amikor azt kérem, döngessen meg úgy, ahogy csak tud, az nekem nem szeretkezés. Az sem, mikor meglovagolom, vagy hátulról megrak. Az gyönyörszerzés, állatias üzekedés. Faljuk egymás testét.

Vagy csak úgy derült égből belém hatol. Elkapja a hajam, s a farkára nyomja az arcom. – Ezek nekem mind nem a szerelmet, s az egymás iránt érzett tiszteletet, vagy a lelkünk közelségét fejezik ki. Egyszerűen azt mondják: jó veled játszani, élvezem a tested, szeretem, ahogy örömet okozol nekem és imádom nézni, ahogy nyögsz, sikítasz, vergődsz a gyönyörtől.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A „helyénvaló” első szeretkezés

Nehéz volt tinédzserként. Számtalan romantikus történet élt a fejemben, alig vártam, hogy nekem is legyen szerelmem, aki szeret, átölel, akihez tartozhatok. Szex? Az eszembe sem jutott.

Ugyanazt a tinimagazint járattam, mint az osztálytársaim, ugyanazokat mondták nekem is, mint a kortársaimnak: „Ne add oda magad akárkinek!” „Várd ki a megfelelő pillanatot!” Én pedig jó kislányként vártam szorgalmasan. Csakhogy azt sosem mondták meg, mi a megfelelő pillanat.

Emlékszem, az első srác, akivel csókolóztam, teljesen feltüzelt. Egyáltalán nem voltam belé szerelmes, tudtam, de imádtam csókolózni vele. Egyik délután úszás után addig csókolt, míg lekerült rólam a melltartó is. Imádtam, ahogy a mellbimbómat csókolta. Bár nem tudtam, milyen is az, éreztem, hogy benedvesedek, s vágytam a farkára.

Folytatás a Blikkben.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Hosszú az út az aszexualitástól a bujaságig. – De nem lehetetlen!

A főszereplők a filmekben lihegve vetik magukat hanyatt az ágyban a menet után, és alig találnak szavakat arra, mekkorát szeretkeztek. Még soha nem volt ilyen jó nekik, pedig most voltak először együtt!

Gyakorlatilag kizárólag ilyeneket látni a moziban. A gyengébb, rosszabb szexuális élmények maximum erőszakhoz köthetők, vagy valamilyen komédiában semmisítik meg az általában férfi főszereplőt. Ezt leszámítva mindig mindenkinek tökéletesen megy az ágyjelenet!

Ehhez mértem én is magam, és a szexuális életemet is.

Folytatás a she.hu-n.

A kép forrása itt.

/Szerző:

A pasiddal szexelni „kell”

Mindig is nagyon szabálykövető voltam. Párkapcsolatokban és szexualitásban egyaránt. Csakhogy nem nagyon tanítják sehol ezeket, és a szabályokat sem igazán szokás lefektetni, hacsak nem egy nagyon tudatos kapcsolatról van szó. De az én első párkapcsolatom egyáltalán nem ilyen volt.

16 éves voltam, amikor összejöttünk, és nagyon szerettem. Azaz könnyen lehet, hogy nem is őt szerettem annyira, mint amennyire azt a tudatot, hogy tartozom valakihez. 16 évesen már elég nagyok voltunk ahhoz, hogy szexuális életünk legyen – gondolták sokan a sulinkból. Mivel köztudott volt, hogy már fél éve járunk, de még mindig nem feküdtünk le egymással, a kortársaink elkezdték azt szajkózni, hogy a szex mennyire klassz dolog, ki kellene próbálni.

Folytatás a She.hu-n.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Miért nem lehetek meztelen?

Még sosem voltam nudista strandon, mégis megszállt a vágy, hogy ledobáljam a fürdőruhámat a strandon. Persze nem lehet, nem lehetek abban, amiben kényelmesen érzem magam. Miért nem? „Nem, és kész!” – kb. ezt érzem a kultúránk válaszának, merthogy igazán értelmes magyarázat szerintem nincs rá.

Azt mondja múltkor az őr a strandon a monokiniző hölgynek:
– Asszonyom, ezt nem kéne! Itt gyerekek is vannak.

ÉS??? Nem az lenne a jó, ha a gyerekek látnának igazi cicit is, nem csak azt az egy fajtát, amit a média mutat? Nem az lenne a szerencsés ahhoz, hogy normális testképük alakuljon ki? Amúgy meg nem pont két cicin nőttek fel? És nem anyu puncijából bújtak ki? Úgy kezdődött az életük, hogy fizikai kapcsolatba léptek egy másik ember nemi szerveivel – hát akkor miért kell ezt takargatni előlük?

A kép forrása itt.

Büszke lehetek a hajamra, szívesen nézegetjük a másik lábát, OK, ha a fürdőruhában szinte az egész tested látszik, de azt a kis szeletet takargasd, szégyelld, sőt fújolj, ha másét látod nyilvános helyen. Persze titokban, pornó oldalakon, vagy a hálószobában a pároddal dicsérheted, becézheted, csodálhatod, de nyilvánosan fikázni kell.

Titokban lehúztam a bugyim a víz alatt, ahol senki sem látja. Imádtam, hogy nem szorít a gumi, szabadnak éreztem magam. Persze csak titokban, félve a konfliktusoktól. Azt mondják, az anyák bármire képesek, hogy megvédjék a gyereküket. Csak mitől? Egy puncitól? Attól, hogy felszabadult szexuális életük legyen a jövőben? Miért félünk a szextől?

Várom, hogy egyszer eljussak egy nudista strandra, de még gyűjtenem kell az elhatározást.

/Szerző:

Orgiára készülök

Egy aggódó barátnő felvetette a kérdést, vajon mennyire fenntartható / egészséges ennyire gyakran átlépni a saját határaimat. A kérdés jó, s bizony tényleg el kéne gondolkodnom rajta, mi a jó nekem. Mindez azért is nagyon aktuális, mert újfent egy orgia vár, amire ha már igent mondtam, fel kéne készülni lelkileg. Mindemellett pedig el kell gondolkodnom azon, a jelen lelkiállapotom és felkészültségem mellett vajon milyen gyakran vállalhatok be orgiákat, s mindezt pasi felé is kommunikálnom kell.

Elsőként fókuszáljunk a közelgő orgiára, amitől félek.
– Mitől félsz? – kereste, kutatta az agyam az észérveket.
– Nem tudom…
– Na, de mégis?
– Helyes ez? – pislogtam félénken.
– Kinek helyes? Kinek akarsz megfelelni?
– Magamnak kéne… – ismertem be, miközben felötlött, hogy bár az ország jelentős része ezt erkölcstelennek tartaná, úgy gondolom, nincs igazuk és nem tudják, miről maradnak le. Mármint az a szűk réteg, amelyik egyáltalán érzelmileg kész lenne rá…
– Na és számodra ez helyes?
– Hát… A legtöbb csoportos szexet imádtam…
– És most? Ez miért lenne másképp?
– Legutóbb úgy összezavarodtam, mikor G-vel voltunk. Borzasztó nehéz volt egyensúlyozni a két pasi között és ráadásul még érzelmeket is elkezdtem táplálni G irányába, amivel nem tudom, mihez kezdjek.
– De hisz ezt már megbeszéltétek pasival, nem?
– De. Azt mondta, ő csak örül, ha szeretem azokat, akiket ő is nagyon szeret. Még akkor is, ha abból szerelem lesz. És szerinte G párja is így lenne vele. Csak olyan nehéz ezt megengedni magamnak, még ha poliamor is akarok lenni. Mennyire ironikus, hogy én akartam annyira, s most mégis az a fura helyzet áll fenn, hogy magamnak nehezebb megengedni, hogy mást is szeressek, mint a partneremnek…
– Na és azt leszámítva, hogy lelkiismeret-furdalásod volt több dolog miatt is, hogy érezted magad legutóbb?
– Csodálatos volt az érintések kavalkádja! Imádtam, ahogy pasi vezetett, katalizálta az eseményeket! És tisztán emlékszem G első érintéseire is! Ami azért is izgi, mert az ilyen részleteket könnyen elfelejtem. De rá nagyon is emlékszem! Hát még arra, ahogy összerezzent az érintéseimre és hogy mennyire imádtam a farkát és a mellbimbóját kényeztetni!
– És amikor punciskodtál? – pasi mondja ezt, mikor szexre-hívogatóan billegek. Imádom, mikor ezt mondja!
– Ó, igen! Imádtam előttük billegni és fogadni az elismerő bókjaikat, meg a csodálatukat!
– Szóval?
– Nem is tudom… Mi van, ha ez nem én vagyok?
– Mert ki vagy te? – kérdezett vissza az agyam. – Hisz annyi féle tudsz lenni! Tök más nő vagy most és más voltál egy éve. Most egy nagy változás közepén vagy. Így inkább az a kérdés, kivé akarsz válni? Mindig is arra vágytál, hogy tudd élvezni a szexet!
– Ez igaz.
– Örülnöd kéne inkább, hogy ez a korszak végre elérkezett az életedbe, s nem a vélt, buta erkölcsök miatt meghátrálni, hanem azt követni, ami tényleg jó neked!

5459082776_79ff6eec3c_b.jpg

Fotó: Juan Antonio F. Segal @ FlickR

/Szerző:

Első anális élmény egy első randin

Első randin vagyunk. Nem állítanám, hogy könnyen bele szoktam menni a szexbe, még jócskán vannak bennem olyan gátló gondolatok, hogy „jó kislány ilyet nem csinál”. Az első csók is „túl gyorsan” jön. Aztán egyszer csak rádöbbenek: baromság! Miért más mondja meg nekem, mikor mi a jó nekem? Hisz itt vagyok ezzel a jó pasival, s tessék, jól esik, ahogy csókol! Végre, sok év után újra elveszek egy csókban! Végre a jelenben vagyok!

Sokáig csókolózunk az étteremben, egyre hevesebben. A szomszéd asztalnál 40 éves osztálytalálkozó, de nem érdekel. Mosolygok magamban, táncol a belső hang, táncol az agyam, mint a Többszörös orgazmus c. darabban:
– Igen, igen, igen! Ez az, Lilikém! Végre!
Elindulok a mosdóra, egy pár percre kiszakadok az eszményi csókáradatból.
– Aztaaaaaaaaaa! – folytatja az agyam. – Ez aztán nem semmi! Ez a csók… És figyelted magad? Felizgultál!
– Bizony, felizgultál! – szólalt meg a puncim életében először. – Nagyon kívánod őt. Még sosem éreztem ilyet.
És tényleg. Akartam őt, de nem görcsösen. Kacagtam belül a boldogságtól, hogy ilyet tudok érezni. Vigyorogtam kifelé is, már-már, mint aki világít is közben! És megbeszéltem az agyammal, meg a puncimmal, hogy igen, ha a pasi felhív magához, én bizony megyek.

Így lett. Képtelenek voltunk leállni a csókolózással, s ebben a mérhetetlen vágyban kavarogva meg is kérdezte:
– Van kedved feljönni hozzám?
– Igen. – mondtam félve, s az agyam és a puncim tovább ujjongtak. Én is.

Pasiról kiderült, hogy elképesztő étvágya és libidója van. Próbáltam lépést tartani vele, de nehezen ment. Kavarogtak bennem az érzések, a gondolatok…
– Nem fog menni.
– Jó kislány ilyet nem csinál.
– Te jó ég, ő olyan más! Mit kell csinálni egy ilyen pasival?

A nagy próbálkozástól a puncim egyszerre kimerült.
– Jó, akkor aludjunk. – beszéltük meg, s kiskifliben odatoltam a popsimat a farkához. S ő újra felizgult. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy bőszen nyálazza a farkát, s a fenekemhez dörgöli.
– OK – gondoltam – ez normális, hogy egy pasi a fenekemre veri. – S olyan édesen-izgatóan nyögdécselt és morgott hozzá (hú, hogy izgatnak a hangok!), hogy még örültem is neki.

Egyszer csak azonban azon kaptam magam, hogy bedugja a farkát a végbélnyílásomba.
– Hoppá! Ez meg most mi? – kapta fel a fejét az agyam. – Anális szex? Érdekes, azt hittem, ez fájni fog, de nem is fáj.

Közben pasi tovább nyögdécselt kéjesen, amitől mosolyogni kezdett a lelkem. Gyönyörű volt, ahogy élvezte, hogy bennem lehet. Meghatódtam, boldoggá tett, hogy boldoggá tehetem.
– Mmmm… Érzed, ahogy nedvesedsz? – kapcsolódott be a puncim. És tényleg! Megdöbbentett, de izgatott. Nem a popsimban, hanem a hüvelyemben kezdett kibontakozni a gyönyör. Boldog voltam, hogy odaadtam neki a popsim, még ha ilyen váratlanul is történt.

Másnap persze megszólalt bennem a társadalom nyomása.
– De hisz ez undorító!
– Igen, az! – helyeseltek az emberek az utcán.
– Ráadásul az első randin? Egy ismeretlen pasival, akinek még a vezetéknevét sem tudtad?
– Micsoda mocskos ribanc!
– Nem szégyelli magát? Anyukája biztos szörnyet halna, ha megtudná.

Szerencsére azóta sikerült kikapcsolni ezeket a hangokat. Semmi közük hozzá, mit csinálok. Hülye trollok! Foglalkozzanak csak a saját boldogtalanságukkal: nekem bizony ez nagyon is jó volt, minden szempontból. Egy csodálatos férfi csodálatos kéjben részesült általam. Mi ebben a borzasztó? Mi ebben az undorító?

6023011924_fa7d3d2146_z.jpg

Fotó:  torbakhopper @ FlickR

/Szerző: