Mi az orgazmus?

Ezt most tök komolyan kérdezem: honnan tudom, hogy orgazmusom van?
– Tudni fogod, ha majd az lesz! – mondják egyesek.
– Amikor úgy érzed, alámerülsz egy örvényben! – mondják mások.
– Nézd meg a Wikipedián! – javasolná az exem. (Most meg is néztem.)
– Bizsergő és csiklandó, a forró és erősen lüktető érzés a medencetájon – mondja ez a cikk.

Pasi, aki mindenre tudja a választ, erre nem tudta. Persze neki könnyű: ha magömlése van, orgazmusa van. Na de egy nőnél?
– Szerintem az lehet, amikor utána azt érzed, megkönnyebbülsz. Megérkeztél. Már nincs benned az éhség a szex után. – majd elgondolkodott. – De persze a nők képesek több orgazmust is megélni egymás után, szóval nem tudom.

Bori szerint onnan tudom, hogy ritmusosan elkezd összehúzódni az izomzat a hüvelyemben.
– Hát ilyet még nem éreztem. – vallottam be neki szomorúan. Majd nem sokkal később kiderült, hogy nagyon is ez történik a testemben, csak valamiért nem tudok róla. Pasi is mondta, hogy ezt érezte, meg én is éreztem, mikor magamat ujjaztam, miközben ő a csiklómat nyalta.

Igen, itt van a kutya elásva:

Ha az agy azt mondja, hogy „igen, menj”, akkor kiváltódnak a megfelelő reflexek a gerincagyban, és a lüktető érzések visszahatnak az agyba, ahol tudatosul az öröm és a nyugalom, a feloldódás, ami utána következik. De ha a pszichológiai gátlás hatására a nő nem tudja átadni magát az eseménynek, akkor az orgazmus és az intenzív örömérzés a gátlás miatt nem jön létre megfelelő lokális inger hatására sem. Bizonyos szervi betegségek és anatómiai okok kivételével minden nőnek megvan az az élettani képessége, hogy eljusson az orgazmus állapotába. Viszont sok nőnek különböző okokból nincs meg a pszichológiai képessége ahhoz, hogy az orgazmust és a szexuális kielégülést magtapasztalja. – forrás.

Még most is félve merem csak kimondani, hogy szerintem volt már orgazmusom, pedig valószínűleg tényleg volt már. A bizonytalanságom oka az, hogy egyáltalán nem azt érzem, mint amit a romantikus könyvek, vagy a filmélményeim ígértek: semmilyen eget rengetőt, mindent felemésztő hatalmas extázist nem éltem át. Éreztem megkönnyebbülést, mintha valaminek vége lett volna, megfeszült a testem, beleremegtem, de úgy éreztem, ez még nem az. Ez még nem lehet az, hisz ennél többet ígértek. Mintha csak az előszobáig jutottam volna és nem találtam a következő ajtót, csak tapogatóztam a sötétben.

Azóta kicsit azért mégis fejlődtem. Ehhez kellett az, hogy tényleg elhiggyem, pasi élvezi a nyalást, s nem bánja azt sem, ha nagyon sokáig kell csinálnia. Sikerült megértetnem magammal, hogy nem kell türelmetlenkedni, rohanni, sürgetni magam.
– Te magad mondtad, hogy nem is az állítólagos orgazmus az, amit igazán szeretsz, hanem az odavezető utat. – pirított rám az agyam. – Akkor meg mi a nyavalyának sürgeted, hogy eljuss oda? Miért akarod, hogy vége legyen annak, amit szeretsz? Tessék szépen megnyugodni, ellazulni! Ez nem lóverseny!

Igen, már az élet más területén is megkaptam azt a visszajelzést, hogy sokmindent feladatnak veszek. Teljesítménykényszerem van, amiből sürgősen ki kell gyógyulnom, ha élvezni akarom a szexet. Mert a szex nem attól jó, hogy volt-e orgazmusom, hanem hogy jelen voltam-e a saját életemben, megéltem-e a pillanatot. És ha azon agyalok, hogy épp orgazmusom van-e, vagy nincs, vagy mikor lesz már, akkor úgy nem fog menni.

– Nem kell siettetni semmit! Nyugodtan élvezd csak, húzd el, odázd el azt az orgazmust – ha egyáltalán jön! – szólok most már magamra időről időre, s eszembe jutnak a pasik, akiket büszkeséggel tölt el, ha sokáig bírják, s emiatt mindenféle trükkökhöz folyamodnak, hogy még ne menjenek el.
– Akkor tulajdonképpen ezt én is megtehetem! – jöttem rá. – Akkor ezt nekem is szabad! Megengedhetem magamnak, hogy megpróbáljak még nem elmenni! Ezzel nem leszek önző, nem cseszek ki pasival, akinek így tovább kell dolgoznia. Hisz ő mondta, hogy imád akármeddig nyalni, ujjazni, s ő nem mond olyanokat, amiket nem gondol komolyan. Itt az ideje, hogy higgyek neki!

Fotó: Freestocks.org @ Pexels