Sextoy – bűn használni?
Meghozta a postás a legújabb játékszerem, a Womanizer csiklóizgatót. Vegyes érzelmek kerülgetnek…
Akarom én ezt? Félek tőle. Nem azért, mert bármi erkölcsi ellenérzésem lenne vele: egyszerűen félek, hogy nem fog menni vele a játék. Ha a saját kezeim kényeztetésének olyan nehezen adom át magam, mi lesz egy géppel?
Szeretném szeretni. Őszintén szeretném. A vibrátorom is anno azért vettem, hogy jó legyen nekem. Én akartam magamnak, nem volt benne megfelelési kényszer. Egyfajta taneszköznek szántam, de hosszú ideig az agyam nem engedett: nem volt hajlandó átadni a testem a gyönyörnek. Azóta pedig nem próbáltam.
Most itt a lehetőség, és én inkább félek, mint izgatott vagyok. Úgy érzem magam, mint akit egy kísérletnek vetnek alá.
– Legalább Árpival kéne kipróbálni – gondolom magamban. – De mi van, ha nem lesz kedve? Mi van, ha fel sem ajánlja, hogy játsszunk vele? Én akkor is ki akarom próbálni ma este. Akkor álljak neki egyedül? És ha egyedül, akkor csináljam titokban? Vagy kérjem meg, hogy ne jöjjön be? Vagy csak egyszerűen ne mondjak semmit? Esetleg hívjam, hogy nézze?
Teljesen össze vagyok zavarodva, mi a helyes és mi nem.
Azt értem én, hogy semmi rossz nincs az ilyen játékszerekben. Nincs vele erkölcsi probléma. Azt is tudom, hogy számtalan barátom áradozott már a kedvenc szex-kütyüjéről. Teljes szívemmel elhiszem nekik, hogy ez jó dolog. Csak attól félek, én nem vagyok még rá kész.
Tutira van még bennem mélyen elásva egy nagy adag bűntudat azzal kapcsolatban, hogy a maszturbálással, vagy egy ilyen játékszerrel kvázi megcsalom a pasimat. Pedig poliamorként ennek semmi értelme: nem is tudom megcsalni őt, hisz nyitott a kapcsolatunk. Talán olyan ez, mintha egyszerre minden férfit megcsalnék, ami szintén marhaság. Ha ezzel felébresztem a libidómat, azzal csak még jobb lesz a partnereimnek.
Megvártam Árpit a doboz kibontásával.
– Akkor kipróbáljuk este együtt, Cica? – kérdezi és én félig megkönnyebbülök. Igen, vele akarom kipróbálni, mert az mindig jó, ha fogja a kezem és együtt ugrunk fejest. Szeretem, mikor kezdeményez, mert segít. És ezzel egyúttal áldását is adta a gépre. Már csak anyámnak kéne azt mondania: „ügyes vagy kislányom, csak így tovább”!
Bekapcsoltam és elkezdett berregni. Izgi. Bár még nem vagyok kibékülve a gépi rezgetéssel (a vibrátort is inkább kikapcsolva szeretem használni), de mégis, mikor beledugom az ujjam, akaratlanul elkezd bizseregni a puncim. Aztán Árpi kíváncsian közelebb lép és nevetve belenyomja a farkát. Milyen egyszerű ez neki…
Milyen jó lenne, ha legalább annyira nem agyalnék ezen, mint pl. azon, hogy megmossam-e a fogam, mikor itthon van a lakótársam. Teljesen normális fogkefét dugni a számba. Nem kell izgulni, hogy rám nyitnak, rajtakapnak. Nem kell engedélyt kérni. Gyerekként még meg is dicsérnek érte, felnőttként már normális. Szeretnék így lenni a sextoy-okkal is.
