Szabad a szex a buliban?

A buli hevében, alkoholittasan egyetlen szó váltása nélkül kezdtünk smárolni. Emlékszem, már rég óta tetszett a srác, és most végre ő is felfedezett. Csak úgy faltuk egymást egészen addig, míg el nem kezdett a magas ablakokat keretező masszív sötétítő függönyök felé húzni. Egy pillanat alatt világossá vált: ott szeretne engem megdugni, a parkett szélén, a függöny mögött.

Mérhetetlenül felháborodtam. Mégis hogy képzelni, hogy engem itt?

Mára már lehet, hogy izgatna is a gondolat, akkor azonban úgy éreztem, engem nem becsülnek, csak egy tárgyként kezelnek. Szegény csávónak fogalma sem volt róla, hogy én csak a csókolózást imádtam, meg azt, hogy ez a jóképű pasi végre kiszúrt magának. Reménykedtem, hogy majd több is lesz ebből: szerelem, kapcsolat. Pofonvágásként ért a felismerés, hogy ő „csak dugni akar”.

De gondolkodhatnék az ő fejével is. „Megérkezik ez a lány, akit minden buliban látok, mindig ott van a társaság közepében. Igazi bevállalós csaj. Lesmárolom, és ő viszonozza, sőt, nem enged. Faljuk egymást, teljesen felizgat, érzem, hogy ő is kíván. Körbenézek, meglátom a függönyt. Fú, ez izgi, ilyet még nem csináltam. Még akár le is bukhatunk! Fú, hogy kívánom. Biztos benne lesz ő is.”

 Fotó: Pixabay

És akkor hirtelen minden megváltozik…

„Aztán egyszer csak, amikor már kezdtünk volna a lényegre térni, elhúzódott tőlem. Elkomorodott az arca, már nem úgy csókolt. Most mégis mi baja van? Egyszer kíván, egyszer nem? Fene sem érti a nőket. Jobb, ha inkább lelépek, de azért a számát elkérem, hogy ne legyen sértődés.”

Nem ma történt velem ez az eset, de ennyi idő után is épp ilyen tanácstalan tudok lenni akkor, mikor megpróbálom megérteni a másik nemet. Főleg akkor, mikor hirtelen távolságtartóvá válik.

Talán egy örök konfliktus ez a nők és férfiak között. Egy barátom legalább is ezt az elméletet vallja: a férfi előbb szexet akar, aztán, ha ott minden jól megy, akkor szépen lassan kialakul a kötődés. A nő meg azután szeretne csak lefeküdni a pasikkal, ha már kialakult egyfajta mélyebb kapcsolat. Persze ez általánosítás, amit nem szeretek, de sokszor igaz.

Valószínűleg neked is vannak ilyen történeteid. Próbáltad már a másik szemszögéből nézni? Vajon mit gondolhatott, mit érezhetett, ő onnan hogy láthatta? Amikor nagyon kétségbe vagyok esve, mert az a csodálatos ember, akit a páromnak választottam, hirtelen érthetetlenül kiborító viselkedést vett fel, és túljutok a kezdeti sokkon, elkezdek azon gondolkodni, vajon mit érezhet, mit hallhatott, láthatott, mi váltotta ki belőle ezt a viselkedést. Ilyenkor általában legalább három verziót ki szoktam találni, ami mind lehetséges. Például lehet, hogy fáradt, éhes. Lehet, hogy az, amit mondtam, félelmet keltett benne, mert az előző párja sokszor tett olyat, ami neki fájdalmat okozott. Vagy valami gyerekkori nehézséget, traumát hív ez elő benne. Az is lehet, hogy igazából magával elégedetlen ilyenkor. És amikor már ennyi féle verziót felsoroltam, rájövök, hogy valószínűleg egészen addig fogalmam sem lehet arról, mi az igazság, amíg meg nem kérdezem. Ekkorra már képes vagyok annyira eltávolodni az indulatoktól, hogy végre tudok konstruktívan beszélgetni.

A szerdai beszélgetős esten ilyen történeteket is elmesélhetsz a többieknek, ők pedig elmondják a sajátjaikat. Ezek a történetek számomra igazi kincsestárak: új nézőpontokat gyűjthetek, ami segít abban, hogy megértőbb lehessek a szerelmemmel (vagy akár a főnökömmel, rokonaimmal). Nagyon örülnék, ha te is eljönnél velünk beszélgetni egyet. Részletek itt.