Szex és gyereknevelés
A kamasz fiú nem volt hajlandó odaadni a telefonját, hogy lemásoljam róla a közös képeket. Miért? „Mert nem.”
Bár alig ismerem a fiút, egyből levágtam, mi van a dolog mögött: pornóképek. Reggel is kiszúrtam, hogy állt a farka, majd sokáig bujkált előlünk.
Bár ez nem rólam szól, mégis belevág a blog témájába: szerencsétlen fiú szégyelli, hogy maszturbál. Elbújik, titkolja. Mi meg ugyanúgy titkolózunk: síri csendben csináljuk a szomszéd szobában. Izgulok, hogy ránk nyit, közben meg nem értem, miért lenne az baj. Hülye berögződések. Mit kéne ezen titkolni? Mi ezen a szégyellnivaló? Miért nem lehet vidáman megbeszélni a fiúval, milyen klassz képeket gyűjtött, s megosztani vele a saját kedvenceinket is? Helyette ő szégyenkezik, rejtőzködik, s közben minket is megutál, akik elől „el kell rejtenie” amit csinál. Holott ő csak örömet okoz magának. A tudtára akarom adni, hogy ez a legnagyobb rendben van, hogy örülök neki, sőt még irigylem is, mert én erre nem voltam képes kamaszkoromban. Csak még nem tudom, hogyan tegyem.
De talán nem is kell megmondanom neki. Egyszerűen csak pozitív példát kell mutatni majd a saját gyerekeimnek is. Egyszerűen csak szégyenérzet nélkül kell beszélni a saját szexualitásomról. Örömmel. És nem zavarba jönni a felvilágosításkor, nem méhecskékről beszélni, hanem elmondani, hogy konkrétan mit történik, és a felnőttek ezt bizony imádják, mert nagyon jó érzés.
Fú, jó nehéz lesz majd levetkőzni a keresztény mintákat…
Nem értem a világunkat. Nem értem, mi szégyellnivaló van a szexen. Miért kell titokban csinálni. És azt sem értem, miért kell 18-as karikát tenni a blogomra, mert annak szexuális tartalma van. Pont a 18 alatti kamaszoknak kéne ezt a leginkább olvasniuk, hogy bele se menjenek ezekbe a körökbe, amiket én végigjártam!
A kép forrása itt.
