Szex, mint ahogy azt a nagykönyvben megírták

Első szeretkezésünk Robbal pont olyan volt, mint a romantikus könyvekben, amiket annyira szerettem és egyben kritizáltam is. Most megkaptam.

Tűkön ültem már, olyan rég óta izzott körülöttünk a levegő. Chat-en már nyíltan kimondtuk, mennyire rá vagyunk kattanva egymásra, mégsem történt meg az első csók, csak hosszú búcsú-ölelések, mikor elváltunk egy-egy találkozó után. Most is már vagy két órája beszélgettünk és még mindig semmi. Meguntam a dolgot: elővettem az előre kitervelt trükköt: kértem még egy ölelést. Tudtam, ha mindez kettesben történik, annak nem lesz vége…

4 órán át tartott a karjaiban.

Végtelen öleléssel kezdődött. Semmi csók, csak szorítottuk egymást. Szorítottuk és szorítottuk.

Amikor már kezdtem türelmetlenné válni, akartam a csókot, próbáltam kicsit eltávolodni és felé fordítani a fejem. Megfogta a kezem, összeért a homlokunk. Véletlenül sem nézett rám, majd újra visszazuhant az ölelésbe.

– Jól van, Lilikém – mondtam magamnak -, akkor most legyél szépen türelmes. Az első lépést már megtetted, most várjunk. Innentől legyen ő a férfi, lássuk meg, mit fog tenni. Hagyd, hogy vezessen! – És én hagytam.

Fotó: StockSnap @ Pixabay

Végtelen volt és mézédes! Hosszan ölelt még, simogatta, masszírozta a hátam, majd szépen lassan rátalált a nyakamra. Leheletfinom puszikat osztott – olyan alig érezhetőeket. Felcsigázott, többet akartam, de vártam.

Elérte a fenekem, azt kezdte el markolászni, én pedig a nyakát és az izgalmas, sűrű, göndör haját simogattam. Még mindig nem csókolt meg és még mindig nem nyomta hozzám a farkát. Egészen addig váratott, míg már én nyomtam magam hozzá! Nem tolakodott, kivárta, míg nem bírok magammal.

Mindeközben nem estem pánikba. Két évvel ezelőtt már rég elszaladtam volna a testemből gazdátlanul hagyva azt. Az erkölcs és a rossz tapasztalatok benyomták volna a „FUTÁS!” gombot és onnantól a gyönyör helyett csak a pánikra tudtam volna koncentrálni. Képtelen lettem volna onnantól elmerülni a csókban, az érintésekben.

Még meg is állapítottam magamban többször:
– Azta! Én tényleg kívánom Robot! Tényleg le akarok feküdni vele! Nem csak azért, mert tetszik és meg akarok felelni annak, amire vágyik, hanem mert én is akarom őt! Akarom, hogy levetkőzzön és magáévá tegyen.

De Rob még mindig nem nyomult: kihasználta, hogy miénk az egész délután. Néhány csók után áttért a mellemre, s olyan hosszan cirógatta, majd csókolgatta a bal cicimet, hogy már komolyan azt hittem, el fogok élvezni ettől, mint Susan Elizabeth Phillips könyveiben a főhősnő az első szeretkezéskor.

Nem élveztem el tőle, de közel jártam hozzá. És nem váltam türelmetlenné!
– Úgyis tudom, hogy nem fogunk itt megállni, – mondtam magamnak – úgyhogy most inkább szépen kiélvezem, hogy ennyi figyelmet kap a cicim! Megérdemli mindkettő! Őket még sosem kényeztették ennyit és ilyen mesterien. Minden pasim másban jó. – Így hát hagytam, hogy simogassa, nyalogassa, simogassa, csókolgassa és még simogassa végeláthatatlanul.

Már repültem, mire a puncimhoz ért.
– Még hogy gyakori a női nemi szervek csonkítása az országában! – gondoltam. – Amilyen odaadással és mesteri szakértelemmel kényeztette a csiklómat, abból kizárt, hogy az ő környezetében elítélnék a női gyönyört.
Úgy simogatott, mintha nyalt volna.

És újabb csoda történt! Ahelyett, hogy sürgettem volna magam, hogy élvezzek el a következőt mondtam magamnak:
– Ne! Még ne! Nyugi. Élvezd ki! Olyan szeretettel csinálja, hát fogadd, amíg csak lehet. Nem kell siettetni a behatolást, ráérünk! – és belesüppedtem, tényleg nem türelmetlenkedtem!

Elélveztem még a behatolás előtt.