„Szex” nélküli házasság

Vajon létezik házasság szex nélkül? És kevés szexszel? Vagy behatolás nélkül? Már nem az első ilyen történet talált meg engem és mélységesen meghatott, mert az derült ki belőle, hogy azzal együtt, hogy a nőnek komoly problémái vannak a szexszel, a férfi kitart mellette és nagyon-nagyon szeretne neki segíteni. Nem éreztem őket sem tolakodónak, sem önzőnek, inkább aggódónak.

Én mindig a másik oldalon voltam: az a nő, aki bár imádja a párját, a szexet nem kívánja. És hogy aggódtam! Féltem, hogy emiatt el fogom veszíteni, hogy nem tudok rendes társa lenni. Azon aggódtam, hogy nem normális a kapcsolatunk és ezért rendre belekényszerítettem saját magam az aktusokba, hátha majd így megszeretem őket. Hátha ettől belejövök, menet közben megjön majd hozzájuk a kedvem.

Nem hiszem, hogy ez túl jó taktika volt… Csak gyűjtöttem tovább a negatív tapasztalatokat, amik egyre inkább bevésődtek, míg a tudatom teljesen megszokta őket. És még most is, amikor már igenis tudom élvezni a szexet, tudom kívánni a párom, egy-egy rosszabb élmény után elbizonytalanodok. 10 csodálatos együttlétet követően is elég csak egyetlen olyan alkalom, amikor például hasfájás miatt nem tudom annyira élvezni a szeretkezést, és máris hajlamos vagyok azt hinni, újra elvesztettem a szex élvezetének képességét. Pedig nem, csak a sok-sok csalódás miatt az agyam hajlamos az újabb csalódást valószínűsíteni.

Fotó: Inna Lesyk @ Pexels

Nagyon meghatódtam az alábbi olvasói levélen. Egyrészt, mert nagyon együtt érzek velük, másrészt, mert megérintett a férfi törődése, segítő szándéka. Sok-sok olyan társam volt, aki nem tudott mit kezdeni az én szexuális problémáimmal. Nagyon megrémültek és sokszor hitték, ők tehetnek róla. És ez teljesen érthető, sosem hibáztattam azért őket, amiért nem születtek szexterapeutának. Biztosra veszem, hogy nagyon szerettek volna segíteni, de elképzelésük sem volt róla, mit lehet ezzel kezdeni. És persze átérezni sem tudták a helyzetem, hisz sosem voltak még hasonló állapotban.

Az alábbi levél íróját Ricsinek neveztem el. Azt ajánlottam neki, megkérdezlek Titeket, tudtok-e nekik bármilyen tippet adni, terápiát javasolni. Az is sokat segíthet nekik, ha megosztjátok vele személyes történeteteket. Én is ezt teszem az előadásaimban.

„Kedves Lili!

Ma látogattam el először a blog oldaladra, bevallom eddig nem hallottam róla. Egy mai cikk az NLcafe-n segített rátalálni. Olvasgatom a bejegyzéseidet és gondoltam írok Neked hátha találkoztál már hozzánk hasonló emberekkel.

Feleségemmel 27 évesek vagyunk, már lassan három éve együtt vagyunk. Igen, gyors házasság volt. 🙂

A megismerkedésünk elején nem jutottunk tovább az orális szexnél és nem volt behatolás. Én arra gondoltam talán még az akkori férfi az életében van, akivel szexkapcsolatot folytatott, és ezért nem enged engem magába. Mint később kiderült megismerkedésünk után már csak én voltam neki más nem, szóval nem tudtam, hogy miért is nem történik meg a behatolás, de még az ujjazás sem. Igazán az elején nem zavart, mert olyan intenzíven éltük meg ezeket az együttléteket, hogy nem hiányzott az, hogy a puncijában legyek.

Az a baj, hogy a megismerkedésünk óta még mindig nem történt ez meg. Pár hónappal a találkozásunk után bevallotta, hogy Ő még szűz, és nem volt benne senki. Elmentünk nőgyógyászhoz, aki pszichológust ajánlott nekünk. Már járunk szexuálpszichológushoz is jó ideje, de nincs eredmény. Fél a behatolástól, nem engedi még azt sem, hogy az ujjamat belé dugjam. A pszichológussal együtt kizártuk a vaginizmust és az aszexualitást is. Egyedül érezzük magunkat a problémánkkal, nem ismerünk senkit, aki hasonlóval küzdene, senki nem mer ilyenekről beszélni.

Te hallottál már hasonló gondokkal küzdő emberről?
 
Válaszodat előre is nagyon köszönöm!

Ricsi”

A bejegyzés megosztásával is segíthetsz Ricsiéknek, hisz így nagyobb eséllyel jut el hozzájuk a megfelelő segítség, és találhatnak megoldásra a velük hasonló helyzetben levő párok is!