Tag Archive for: kikényszerített_szex

Unalmas a párkapcsolat – vagy az életed üres?

Sok állapítják meg azt az idő múlásával: unalmas a párkapcsolat, múlik a szenvedély és az intimitás mértéke is csökken.

Egyre laposabbá válik nem csak a kapcsolatuk, de általában véve az életük is.
Végül aztán nem is kevesen annyira belefásulnak, beleunnak ebbe, hogy szakítás / válás lesz a vége. De sajnos sok esetben ez a drasztikus lépés sem hozza meg a változást: tovább viszik a mintát az új kapcsolatba is.

Erről beszélgettünk Varga Szilvia Edittel áprilisban a támogatói közösségemben.
Különösen örültem ennek az alkalomnak, hisz pár hónapja volt egy nagy felismerésem arról: hiába bújtunk ágyba sokszor az előző kapcsolataimban, abban nem volt igazán intimitás, hisz nem voltam képes igazán önmagamat adni.

Nem tárulkoztam ki igazán előttük, hanem igyekeztem egy, a szexről alkotott képnek, és az ő igényeiknek megfelelni.
Nem arról szólt a szex, hogy mi esne jól, hanem hogy hogyan is felelhetnék meg. 
Ezen sajnos nem könnyű változtatni. Egy egész évet áldoztam ennek a témának a Találd meg a gyönyöröd programom kapcsán, és úgy érzem: jól haladok.

Azért lesz unalmas a párkapcsolat, mert kevés idő jut az intimitásra

Ez a másik nehézség, amiről Szilvi is beszélt az interjúban. Sok kapcsolatban kevés idő jut arra, hogy beszélgessünk, meghallgassuk egymást, hogy összebújjunk, hogy közös kis rituáléink legyenek (például esti puszi, közös reggeli).
Sokan szinte az összes intimitás iránti szükségletüket a szexben akarják megélni, ami óriási nyomást tesz ezekre az együttlétekre. Így már lesz „tétje” a szexnek: ha nem tudom gyorsan és hatékonyan kielégíteni az intimitás iránti szükségletem, akkor emiatt „éhes” és magányos maradok.

A hétköznapokban az intim pillanatok megteremtése, az apró kedvességek, beszélgetések nagy terhet vehetnek le a szexuális életünkről.

És ha kisebb a nyomás, talán ágyba bújni is könnyedebb és gyakoribb lesz, hisz így már kevésbé terhelik elvárások a szeretkezést.

A körülbelül 40 perces beszélgetés teljes felvétele még most is elérhető azok számára, akik a 11 eurós támogatói szintet választják a Patreonon.

Ezzel az ízelítővel szerettem volna megköszönni a múlt havi támogatásotokat!
Május ötödikén megérkezett a Patreontól az első fizetésem, és borzasztóan örültem már ennek az összegnek is!
Amiatt is repes a szívem, hogy egy másik zoomos beszélgetésen, a közösség tagjai nagyon bátran felvállalták a problémáikat egymás előtt, és sok-sok útravalót kaphattak Szilvitől. Megható beszélgetés volt!

Minden hónapban több meglepetéssel is készülök a közösség számára.
Ezekről az extra tartalmakról egy kis ízelítőt ide kattintva kaphatsz.

Ha érdekel ez az online program is, várunk szeretettel ebben a belső körben!

Támogatói közösség Ébredő Szexualitás Blog Patreon
Érdekel a közösség!
/Szerző:

Szex játszmák nélkül – Hogyan lehetséges, hogy ne legyenek játszmák a szexben?

Hogyan hatnak a hétköznapi párkapcsolati konfliktusok a szexuális életünkre, és mihez kezdhetünk ezekkel a helyzetekkel? Mit tehetünk, hogy megszűnjenek a játszmák a szexben?

Erről szól Varga Szilvia Edit párkapcsolati mediátor vendégcikke.
Fogadjátok szeretettel. ❤️

„Miért veszélyesek a játszmák?

Azokat szoktuk játszmának nevezni, amik igazi „régi lemez” típusú, visszatérő, megoldatlan, évekig hurcolt konfliktusok.
Azon túlmenően, hogy megkeserítik a hétköznapokat, még a szexuális életünket is elronthatják, és megjelenhetnek a játszmák a szexben. Igen ritka az úgynevezett békülős szex, és ha van is, csak a düh, a feszültség levezetésére jó, megoldást azonban nem nyújt az igazi problémákra. Érdemes levetni a játszmákban felvett álarcokat és megtalálni az igazi, hosszan tartó, boldog párkapcsolat titkait.

Sternberg háromszög elmélete szerint
3 tényező egyensúlyban tartása a kulcs:

1. szenvedély
2. elköteleződés
3. intimitás

Egyensúly a párkapcsolatban, együttműködés
Fotó: Kristina Litvjak, Unsplash


MIT JELENT A SZENVEDÉLY?

A szenvedély megnyilvánulhat legfőképp a szexualitásban, de akár a közös életcélokban, hobbikban is. Robert J. Vallerand kanadai pszichológus szerint kétféle szenvedély létezik: a harmonikus és a megszállott szenvedély.

A harmonikus szenvedély esetén szabad választásunkból, akaratunkból végzünk egy adott   tevékenységet és segít, hogy megőrizzük lelki egészségünket.
A megszállott szenvedély felett viszont nincs hatalmunk, nem tudjuk kézben tartani. Az az ideális, mikor egyszerre tudunk szeretettel és szenvedéllyel is fordulni egymás felé.

MIT JELENT AZ ELKÖTELEZŐDÉS?

Az elköteleződést tulajdonképp a „jóban, rosszban, egészségben, betegségben” történő kitartást jelenti a párunk oldalán, függetlenül attól, hogy házasok vagyunk-e.

MIT JELENT AZ INTIMITÁS?

Az intimitás sokkal több, mint a szexualitás, hiszen jelenti az érzések nyílt, őszinte kifejezését egymás iránt, a kölcsönös tiszteletet, megértést, a másik értékelését, boldogulásának elősegítését is.

Szakmai szemmel vizsgálva számos összetevője van:

  • együtt megélt örömök
  • kölcsönös tisztelet egymás felé
  • kölcsönös megértés
  • önmagam őszinte, nyílt megosztása (melyre tudom, hogy őszinte elfogadás a válasz a partnertől)
  • meghitt kommunikáció
  • a partner értékelése
  • a párom boldogulásának előmozdítása, támogatása

Az egészséges párkapcsolatot, és azon belül leginkább az intimitást veszélyeztetik a régóta fennálló, ismétlődő játszmák, melyek akármilyen veszélyesek is, sokszor részét képezik a kapcsolatainknak.
Akkor erősödnek, bukkannak a felszínre, mikor kevés köztünk az intimitás. A hétköznapokban persze lehet, hogy kevés időnk jut egymásra, sokszor a napi rituálék (reggeli, esti puszi), a napi feladatok kivitelezése (munka, gyerekek, háztartás, ügyintézés), a felszínes kapcsolattartás veszi el az időnk nagy részét. Ezzel addig nincs is baj, míg jut idő intimitásra, akár csak napi 10-20 percben, és havonta többször hosszabban. De amint ezek az alkalmak ritkulnak, vagy akár eltűnnek, jönnek a játszmák. Miért? Mert az ember társas lény, szüksége van kapcsolódásra, visszajelzésre másokkal, másoktól.

Ha nincs mód pozitív kapcsolódásra, akkor kikényszerítjük a negatívat – vitát, játszmát -, mert a semminél, a közönynél még az is jobb.” ”

Hogy mi lehet a kiút, és hogyan ismerhetjük fel, hogy vannak ilyen konfliktusaink – egyáltalán mik az igazi játszmák, és milyenek lehetnek a játszmák a szexben – erről beszélgetünk a második közös videónkon Szilvivel:

Játszmák a szexben Ébredő Szexualitás Blog videó
Megnézem a YouTube-on!

Szeretnél őszintén kommunikálni a párkapcsolatodban a szex terén is?

Akkor Neked szól a De jó, hogy elmondtad ingyenes párkapcsolati kihívásom!

Kíváncsivá tettél, benevezek!
beszélgess őszintén a pároddal
/Szerző:

Mennyi ideig hagyható szex nélkül a férfi?

A szexben mindent szabad – írtam le múltkor Bori Anitával való beszélgetésem alapján. Szabad bármit érezni és bármire vágyni. De tényleg így van ez?

Vajon meddig szabad nem vágyni a szexre?

Vannak időszakok, amikor bezárkózom és eluralkodnak rajtam a félelmeim. Olyankor egyáltalán nem kívánom a szexet. De ez nem olyan békés, „kösz, most nem kérek” állapot, hanem egy feszült, elvárásokkal teli időszak, ugyanis ennyi év önmunka alatt sem sikerült még kiirtanom magamból az elvárást, hogy egy párkapcsolatban nekem bizony szexelnem kell.

kapcsolat_szex_nelkul.jpgFotó: Alexandra Gorn (Unsplash)

Peti megpróbált megnyugtatni, miután újra belementem egy olyan aktusba, amire a puncim nem állt készen:  „Innentől szerintem legyen az, hogy csak akkor szexelünk, amikor tényleg kívánod.” Neki nem olyan fontos, ő köszöni, hetekig is jól megvan orgazmus nélkül. De sajnos nem nyugodtam meg, mert ettől én még rossz partnernek, rosszul működő nőnek, selejtesnek érzem magam.

És valahogy az is nehezen hihető nekem, hogy neki ez nem olyan fontos. Valahogy nem ezt érzem rajta. Elmondása szerint neki addig oké, hogy nem lesz szex, amíg már meztelenül nem csókolózunk az ágyban. Onnantól már nagyon nehéz számára a visszautasítás, és az, hogy nem elégülhet ki.

A tanulság számomra az volt, hogy jól gondoljam végig, hogy el akarom-e kezdeni a szeretkezést, vagy sem. Mert ha már egyszer rábólintok, nincs visszaút. Vagy van, de az szar lesz. Persze kielégíthetem olyankor máshogy is, de attól még szar lesz.

 

Csak hát olyan nehéz sokáig váratni! Végtelennek tűnik számomra az idő. Ezekben az időszakokban nehezen tudom elhinni, hogy lesz ez máshogy. Attól félek, hogy ha egy pillanatra meg is kívánom a szexet, egyből bekapcsol a fejemben a kisördög:

– Hohó, itt ez a szikra, amiből akár láng is lehet! Gyorsan kapjuk el, csiholjunk belőle hatalmas tüzet! És itt kéne azt mondanom annak a hülye kisördögnek, hogy:
– Nem! Nem kell tüzet rakni! Majd meglátjuk, hogy a szikrából lesz-e lángocska, vagy nagy tűz. Nem kell erőltetni. Nem kell saját magmra erőltetni a szexet.

Tudom, hogy milliószor megírtam már ezt, de talán fontos tudni a velem hasonló cipőben járóknak, hogy ez nem változik olyan könnyen, igenis évek kőkemény munkája szükséges hozzá.

/Szerző:

Szex egy hormontúltengéses kamasszal

Akkor kezdett el jóra fordulni a szexuális életem, amikor végre elkezdtem megbocsátani a bénaságunkat tinikori exemnek és saját magamnak. Ez volt az első lépés. Addig a kettőnk kapcsolatára kentem az összes problémámat, onnan eredeztettem mindent.

Haragudtam rá és haragudtam saját magamra akkor már sok-sok éve. Rá azért, mert folyton nyomult, „erőltette a szexet”, hisztizett, ha nem elégülhetett ki. Magamra meg talán még jobban nehezteltem, amiért mindezt hagytam. 

2014. május 22. Kezembe kerültek a jegyzeteim erről a napról. Hoppál Borinál voltam „terápián” (én legalább is terápiának hívom, lehet, tévesen). És úgy fest, az akkori beszélgetésünk akkora hatással volt rám, hogy amikor átolvastam a 3,5 éves sorokat, egy betűje sem lepett meg. Minden akkori tanulság elevenen él bennem a mai napig. 

tini_szex.jpeg Fotó: Trinity Kubassek @ Pexels

Ezen a napon, 12 év harag után képzeletben magamhoz öleltem kamaszkori önmagamat és hosszasan simogattam a haját. Megbocsátottam az akkori Lilinek. Rájöttem, hogy sosem akartam rosszat magamnak. Mindig a lehető legjobban akartam cselekedni, a tőlem telhető legjobban igyekeztem megváltoztatni a hozzáállásom a szexhez. Mindig azért mentem bele a következő aktusba, mert azt hittem, abban bíztam, hogy ettől majd jobb lesz. Ha sokat próbálkozom, előbb utóbb sikerül megtanulni élvezni a szexet. Minden egyes alkalomnál reménykedtem, hogy „majd most”. Én tényleg jót akartam magamnak (is).

Nem tudhattam kamaszként, hogy ezzel nem hogy nem segítek magamon, de ráadásul olyan mintát égetek bele a tudatomba („én nem tudom élvezni a szexet” „nekem ez nem fog sikerülni”), amit aztán több, mint 10 évig tart kitörölni. Nem tudhattam, nem tudhatta egyikünk sem, hogy ezzel milyen következményeket szülünk.

Ricsi pedig, a kamaszkori párom szintén nem tudhatta. Ő egy hormontúltengéses kamasz volt, aki folyton szexelni akart. Érthető módon, hisz ezt diktálta a teste. Imádta, élvezte a szexet, az ő bőrébe bújva pedig tényleg marha nehéz elképzelni, hogy valakinek ez a csodálatos tevékenység nem tetszik. Szegényem, biztos értetlenül nézte a könnyeim. 18 éves volt, mégis honnan tudhatta volna, hogy kell kezelni egy ilyen helyzetet?!?

Boldog vagyok, mert ahogy visszatekintek, már tényleg azt látom, hogy őszintén megbocsátottam a kamasz Lilinek és Ricsinek. Édesek voltak, szerették egymást, szerették a kapcsolatukat és igyekeztek azt a tőlük telhető legjobban csinálni. Persze, hogy hibáztak, de igyekeztek. Erősek voltak és bátrak, sosem adták fel a küzdelmet ezzel a hülye helyzettel kapcsolatban. 

Boldog vagyok, hogy végre már nem ostorozom magam az akkori hülyeségemért és nem neheztelek rá sem a „hisztijeiért”, a „türelmetlenségéért”, az „erőszakosságáért.

 

/Szerző:

Mikor jó elélvezni? Nehéz az időzítés

Meddig tartson a szex? Van, hogy túl rövid az aktus és van, hogy úgy tűnik, sosem lesz vége. Nehéz megtalálni azt az egyensúlyi állapotot, ami mindkettőnknek pont jó. Nekem általában túl hosszú.

Nagyon-nagyon sokszor volt már, hogy a végét kívántam. Már elég volt, elfáradtam, elvesztettem a fókuszt. Egyszer csak elillant a vágy és lement a libidóm a béka segge alá. Már terhes a szex, nem akarom, hogy a puncimhoz érjen bármi is. Egyre kevésbé vagyok nedves, elkezd kellemetlenné válni a behatolás. De nem szólok semmit, mert nem akarom, hogy a másik hoppon maradjon. Nem akarom, hogy ne élvezzen el, nem akarom cserben hagyni. 

mikor_elvezzek_el_korai_magomles_szex_hossza.jpg Fotó: Annca @ Pixabay

Hosszú perceken keresztül reménykedek, hogy hátha mindjárt elélvez. Folyamatosan abban bízom, hogy a következő mozdulattal ejakulál. A valóságban azonban egyre távolabb kerülünk tőle, merthogy akárhogy nyögdécselek tovább, megérzi, hogy már nem úgy élvezem és ettől neki is fokozatosan elmegy a kedve. 

Ilyenkor gyakorlatilag önmagam kínzom. Önerőszak. Én kényszerítem a szexet saját magamra, pedig nyugodtan mondhatnék nemet.

Ez lett a harmadik házi feladatom a terápián: amikor már azt érzem, nem szeretnék tovább szeretkezni, kérjem meg a párom, hogy hagyjuk abba. Persze ezt beszéljem meg vele előre, hogy ne érje meglepetésként. Álljunk meg, és ha úgy érzem, egy fél óra múlva szívesen folytatnám, akkor legyen, de csak akkor, ha tényleg szeretném. Azaz: ha nem kívánom, ne szexeljek.

kinga link, vagy videó

Nehéz ez. Tudom, hogy sosem tudtam megtenni. Az egyetlen trükköm eddig ez volt: ha már azt kívánom, élvezzen el, akkor valami ilyesmit mondok neki:

Úgy vágyom rá, hogy lássam, ahogy elélvezel!

Ennyit mertem, mert féltem, hogy ha egy az egyben azt mondom:

Drágám, elfáradtam, kérlek, gyorsan élvezz el, mert már szar.

az semmi jóra nem vezet. Kizökken, és ugyanott leszünk, amitől féltem: hogy úgy lesz vége a szexnek, hogy mindkettőnknek rossz érzése lesz. Szexet rossz szájízzel befejezni pedig extra nehéz: valahogy ebben az állapotban a nehéz szituk sokkal mélyebbre mennek.

Jó kislány vagyok, így a házi feladat fontos nekem. Ezért odaálltam Ádám elé, és mondtam neki, hogy ez a feladat: abba kell hagynom a szexet, amikor már nem élvezem. Naná, hogy jól fogadta, tudtam, hogy meg fogja érteni, sőt, már a házi előtt is milliószor elmondta, hogy mondhatok nemet, bármikor. 

Sokat adott ebben a beszélgetésben az, hogy találtunk egy közös megoldást. Megegyeztünk, hogy ha azt mondom, szeretném, ha már elélvezne, az azt jelenti, hogy már érzem, hogy fáradok, úgyhogy tök jó lenne, ha belehúzna, mert hamarosan ki kell, hogy szálljak. Így megadom az esélyt arra, hogy ne a csúcs előtt maradjon hoppon, de ha meg azt érzi, még nagyon messze van, akkor ne maradjak benne egy örökkévalóságig.

És képzeljétek, működik! Mosolyog közben, nem zökken ki, nincs sértődés, nincs frusztráció és végre egyértelmű, mit akarok mondani valójában. Olyan boldog vagyok! 

Köszönet terapeutámnak, Csörgits Kingának az inspirációért! Legújabb videóm vele, ami ugyan nem a témába vág, de hasznos:

 

/Szerző:

Létezik szerelem szex nélkül?

Újra elkövettem azt a hibát, hogy lefeküdtem a szerelmemmel, amikor nem is kívántam a szexet. Hiába hozta már tudomásomra több partnerem is, hogy nyugodtan mondhatok nemet és hiába kötöttem én is a saját lelkemre, hogy figyeljek oda arra, amit a puncim kér, mégis képtelen vagyok megtenni. Nem tudok nemet mondani a partneremnek, akit szeretek.

Van egy hiedelem, ami jó mélyen belém égett, és egyelőre nem tudom kigyomlálni: 

Ki kell elégítenem a partnerem.

Létezik kapcsolat szex nélkül?

Hány filmet láttunk, amiben kiegyensúlyozott szinglik szerepelnek? Vagy ahol boldog párkapcsolatot mutatnak be szex nélkül? Minden csapból az folyik, hogy a párkapcsolat akkor jó, ha kielégítő szexuális életet élnek a felek. Ha van benne egy nagy adag vágy. De mi van, ha a felek esetében a kielégítő gyakoriság a „kéthavonta”? 

Ne értsetek félre, nem szex mentes kapcsolatot szeretnék! De nem csoda, hogy nem tudtam soha megengedni magamnak, hogy nemet mondjak a páromnak, ha közben mindenhonnan azt hallom, hogy ha nincs szex, az „abnormális”, vagy az „az eltávolodás jele”. Persze ilyenkor fárszt kapok, és gyorsan kezdeményezek egy kis hancúrozást, még akkor is, ha azt egyáltalán nem kívántam. Amitől csak rosszabb lesz minden…

szerelem_szex_nelkul.jpg Fotó: StockSnap @ Pixabay

Kigúnyoljuk, lenézzük azokat a nőket (vagy férfiakat), akik „fejfájásra hivatkoznak”. Fel sem merül, hogy tényleg fáj a fejük. Persze az is lehet, hogy nem akarnak szexelni, de szerintem az is szívük joga. Nem az lenne a jobb megoldás, ha inkább egy ilyen jelenetet kommunikálna az adott hollywoodi csoda?
– Most ne, fáj a fejem. – mondja a hölgy, majd hátat fordít a párjának és lekapcsolja az olvasólámpát. Mire a férj kedvesen átöleli a nőt és megértően megkérdi:
– Bánt valami, drágám? Tudok segíteni valamit? Nincs semmi baj, hogy nem akarsz most szexelni, de ha szükséged van arra, hogy beszélgessünk, én itt vagyok.

Hol vannak azok az üzenetek, amiben elfogadják, ha valakinek épp nincs kedve kufircolni? Vagy ahol valaki boldog cölibátusban?

Belahalok, ha nem elégülök ki

16 éves voltam, mikor az első komoly párkapcsolatom kezdődött. Kamasz fiú volt, aki folyton szexelni akart. Én pedig egyáltalán nem akartam. Mindig azt kommunikálta, hogy ő komoly kínokat él át, amikor kielégítetlen marad. Én pedig szerettem őt, ezért megadtam neki, amire „szüksége volt”. Mert szerettem. Inkább kínoztam magam, pedig tudtam, a nem kívánt szex mélyen belül szétszed. De nem találtam más megoldást, felelősnek éreztem magam a kielégüléséért.

Valószínűleg még egyetlen férfi sem halt bele a kielégületlenségbe. És tudom, ha én nem elégítem ki, ő is nyugodtan megteheti magának. Ráhagyhatnám, hogy kiverje… 

 az_en_felelossegem_az_orgazmusa.jpg Fotó: Anemone123 @ Pixabay

Két évig játszottam vele ezt a játékot és utána hiába mondta több partnerem is, hogy nyugodtan leállíthatom, ha szeretném, nem tudtam megtenni. És most, közel 20 év elteltével jött a felismerés: még mindig ugyanezt csinálom. Elhiszem, hogy az én felelősségem az orgazmusa.

– Lilikém, ez butaság! – mondja az okosabbik felem. – De te is tudod… Hisz ha te magad azzal nyugtatgatod őt, hogy ne izgassa magát, ha te nem tudsz elélvezni, és oké az, ha orgazmus nélkül maradsz, akkor pont ugyanígy igaz lehet ez fordítva. Hidd már el! Csak addig kell szeretkezni, amíg szeretnél! Ha már nem akarod, nem kötelességed végig csinálni!
– De olyan nehéz! Mindig reménykedek, hogy még két lökést kell kibírnom, és el fog élvezni… Nem akarom kizökkenteni. Ki kell találnom valami kíméletes mondatot arra, hogy tudtára adjam, most már szeretném, ha abbahagynánk…
– Szerintem beszéljetek erről még Lacival. Ki fogtok tudni találni valami jó megoldást!

 

/Szerző:

„Szex” nélküli házasság

Vajon létezik házasság szex nélkül? És kevés szexszel? Vagy behatolás nélkül? Már nem az első ilyen történet talált meg engem és mélységesen meghatott, mert az derült ki belőle, hogy azzal együtt, hogy a nőnek komoly problémái vannak a szexszel, a férfi kitart mellette és nagyon-nagyon szeretne neki segíteni. Nem éreztem őket sem tolakodónak, sem önzőnek, inkább aggódónak.

Én mindig a másik oldalon voltam: az a nő, aki bár imádja a párját, a szexet nem kívánja. És hogy aggódtam! Féltem, hogy emiatt el fogom veszíteni, hogy nem tudok rendes társa lenni. Azon aggódtam, hogy nem normális a kapcsolatunk és ezért rendre belekényszerítettem saját magam az aktusokba, hátha majd így megszeretem őket. Hátha ettől belejövök, menet közben megjön majd hozzájuk a kedvem.

Nem hiszem, hogy ez túl jó taktika volt… Csak gyűjtöttem tovább a negatív tapasztalatokat, amik egyre inkább bevésődtek, míg a tudatom teljesen megszokta őket. És még most is, amikor már igenis tudom élvezni a szexet, tudom kívánni a párom, egy-egy rosszabb élmény után elbizonytalanodok. 10 csodálatos együttlétet követően is elég csak egyetlen olyan alkalom, amikor például hasfájás miatt nem tudom annyira élvezni a szeretkezést, és máris hajlamos vagyok azt hinni, újra elvesztettem a szex élvezetének képességét. Pedig nem, csak a sok-sok csalódás miatt az agyam hajlamos az újabb csalódást valószínűsíteni.

hazassag_szex_nelkul.jpegFotó: Inna Lesyk @ Pexels

Nagyon meghatódtam az alábbi olvasói levélen. Egyrészt, mert nagyon együtt érzek velük, másrészt, mert megérintett a férfi törődése, segítő szándéka. Sok-sok olyan társam volt, aki nem tudott mit kezdeni az én szexuális problémáimmal. Nagyon megrémültek és sokszor hitték, ők tehetnek róla. És ez teljesen érthető, sosem hibáztattam azért őket, amiért nem születtek szexterapeutának. Biztosra veszem, hogy nagyon szerettek volna segíteni, de elképzelésük sem volt róla, mit lehet ezzel kezdeni. És persze átérezni sem tudták a helyzetem, hisz sosem voltak még hasonló állapotban.

Az alábbi levél íróját Ricsinek neveztem el. Azt ajánlottam neki, megkérdezlek Titeket, tudtok-e nekik bármilyen tippet adni, terápiát javasolni. Az is sokat segíthet nekik, ha megosztjátok vele személyes történeteteket. Én is ezt teszem az előadásaimban.

„Kedves Lili!

Ma látogattam el először a blog oldaladra, bevallom eddig nem hallottam róla. Egy mai cikk az NLcafe-n segített rátalálni. Olvasgatom a bejegyzéseidet és gondoltam írok Neked hátha találkoztál már hozzánk hasonló emberekkel.

Feleségemmel 27 évesek vagyunk, már lassan három éve együtt vagyunk. Igen, gyors házasság volt. 🙂

A megismerkedésünk elején nem jutottunk tovább az orális szexnél és nem volt behatolás. Én arra gondoltam talán még az akkori férfi az életében van, akivel szexkapcsolatot folytatott, és ezért nem enged engem magába. Mint később kiderült megismerkedésünk után már csak én voltam neki más nem, szóval nem tudtam, hogy miért is nem történik meg a behatolás, de még az ujjazás sem. Igazán az elején nem zavart, mert olyan intenzíven éltük meg ezeket az együttléteket, hogy nem hiányzott az, hogy a puncijában legyek.

Az a baj, hogy a megismerkedésünk óta még mindig nem történt ez meg. Pár hónappal a találkozásunk után bevallotta, hogy Ő még szűz, és nem volt benne senki. Elmentünk nőgyógyászhoz, aki pszichológust ajánlott nekünk. Már járunk szexuálpszichológushoz is jó ideje, de nincs eredmény. Fél a behatolástól, nem engedi még azt sem, hogy az ujjamat belé dugjam. A pszichológussal együtt kizártuk a vaginizmust és az aszexualitást is. Egyedül érezzük magunkat a problémánkkal, nem ismerünk senkit, aki hasonlóval küzdene, senki nem mer ilyenekről beszélni.

Te hallottál már hasonló gondokkal küzdő emberről?
 
Válaszodat előre is nagyon köszönöm!

Ricsi”

A bejegyzés megosztásával is segíthetsz Ricsiéknek, hisz így nagyobb eséllyel jut el hozzájuk a megfelelő segítség, és találhatnak megoldásra a velük hasonló helyzetben levő párok is!

/Szerző:

6 dolog, amit jó lett volna megtanulni az anyámtól

Sokat kaptam édesanyámtól, csakhogy ő is ember és ő sem tudott mindent tökéletesen csinálni. D. Tóth Kriszta saját lányának írt listáját olvasva 6 pont nagyon megszólított engem is. Azt képzelem, az ő lányának könnyebb lesz a szexuális élete ezekkel a tanításokkal a hátizsákjában. Kívánom neki, hogy így legyen! Én pedig most jól a fejembe vésem őket, hogy én is továbbadhassam majd az én leendő gyermekeimnek – persze ennél jobban kifejtve, ahogy gondolom ő is megteszi szóban.

Tudom, Kriszta ezeket a bölcsességeket nem (csak) a szexualitásra értette, de én most arra fogom átformálni őket, mert nekem itt van a legtöbb elakadásom.

1.) Ne hasonlítgasd magad másokhoz! Tényleg. Semmi értelme.

A Cosmopolitan szex tippjei és az egész, általánosításra hajlamos világ azt tanítja, hogy vannak a „normális” szexuális életet élő emberek, meg vannak az „abnormálisak”. Ha kevesebbet szexelek, mint az átlag, vagy ha nem szeretem azt, amit a többség igen (pl. inkább orális szexet kívánok behatolás helyett), akkor „nem vagyok normális”. Pedig mennyivel szabadabb lennék, ha megengedném magamnak, hogy egyéniség legyek!

A 2. pont is gyakorlatilag ugyanez, de azért fontos máshogy is megfogalmazni.

2.) Igen, furcsa vagy. De épp csak annyira, mint bárki más is furcsa. Mindenki más. Élvezd a másságodat! Légy büszke az egyéniségedre!

Furcsa vagyok, mert néha hagyom megnőni a szőrt a lábamon. És nem szeretem, ha a fülemet nyalogatják, pedig az egy elég „divatos” erogén zóna. Azt viszont szeretem, ha a végbélnyílásom izgatják, pedig az „olyan mocskos”. Fura? Sokszor más vagyok, mint a többiek, de ez nemcsak hogy nem baj, hanem elkerülhetetlen, ugyanis mindannyian mások vagyunk. Mennyivel jobb, ha inkább megtanulok büszke lenni a különlegességemre!

fashion-person-hands-woman_1.jpg Fotó: Splitshare @ Pexels

3.) Nem kell boldoggá tenned senkit – nem ez a feladatod. Magadat tedd boldoggá, és boldog lesz melletted a választottad.

Nem kell azért szexelni, mert a pasimat ez boldoggá tenné! És nem kell megpróbálni kitalálni, mit akar. Felnőttek vagyunk, saját magunkért felelősek. Rám is igaz ugyanez: nem várhatom el, hogy a másik tegyen boldoggá engem. Mondjam meg, mit szeretnék! Ha pedig ezt ő hosszú távon nem tudja, vagy nem akarja megadni, és ez a valami nagyon fontos nekem, az én felelősségem, hogy megkeressem, hol kaphatom ezt meg. És az is teljesen oké, ha valamit ő nem tud, nem szeretne megadni nekem. Joga van hozzá.

4.) A tested a tiéd. Te döntesz a sorsáról, és a döntésedet mindenkinek kötelessége elfogadni. Legyen az a társad, a gyereked vagy éppen az anyád.

Igen, olyan fazont választok a fanszőrzetemre, amilyet én szeretnék és erről csak nekem szabad dönteni. Mint ahogy arról is, hogy épp kit, vagy mit engedek be a puncimba.

5.) Ne félj nemet mondani! Ismerd meg a határaidat, és tiszteld őket. Légy tisztában azzal, hogy a nemet mondás képessége nagy érték. Puszta félelemből ne vállalj semmit. Nem igaz, hogy ha valamire, amit nem érzel magadénak, nemet mondasz, „legközelebb majd nem hívnak”. Vagy ha igen, akkor nem is  vagy odavaló.

„Ha nem adom meg neki, amit kér, félek, hogy elhagy.” – de jó lenne örökre megszabadulni ettől a gondolattól!

És attól még, hogy általában szeretem, ha „úgy” izgatja a csiklómat, lehet, hogy ez ma nem esik jól. Ezt pedig nyugodtan jelezhetem – sőt, jeleznem kell! Ha nem figyelek a saját testemre és nem húzom meg a határaimat ennek megfelelően, azzal sokat árthatok magamnak és ez nem tréfa-dolog!

6.) A szabadság: benned van. Ne nyomd el magadban. És ne hagyd, hogy elvegyék tőled.

Mikor teszem mégis ezt? Például amikor nem kezdem el magamat cirógatni szex közben, pedig arra lenne igényem.

***

Tegnap nagy áttörést éltem át újra a hálószobában. Mertem kérni Ádámot, hogy izgassa a fenekem. Bár már sokszor csináltunk ilyet, kérni sosem kértem, hanem mindig csak akkor történt meg, amikor ő magától kedvet kapott hozzá. Végre elkezdtem felelősséget vállalni a saját vágyaimért!

– Szép volt, Lilikém! – veregettem meg a saját vállam.

Az idézetek D. Tóth Krisztától származnak. Forrás itt, a WMN-en.

/Szerző:

Orgazmusszakadék férfiak és nők között, avagy ki milyen könnyen élvez el

A férfiak számára sokkal rövidebb idő szükséges ahhoz, hogy a csúcsra jussanak, mint a nőknek – állítja Lisa Stern (Planned Parenthood, Gynfizz.com). A Planned Parenthood statisztikái szerint a nőknek legalább 20 perc izgatásra van szükségük ahhoz, hogy elélvezzenek.

Ahogy olvastam, végigpörgettem a fejemben a szexuális történetem, és egyre jobban bólogattam Stern állítására. Alig emlékszem olyan alkalomra, amikor a pasi ne élvezett volna el. Millió olyan példát tudok viszont felsorakoztatni, amikor én nem jutottam el az orgazmus közelébe sem.

Ez persze nem meglepő, mondja Stern, hisz 3-ból 1 nő orgazmusproblémákkal küzd. Sőt, 80%-unk behatolással nem is tud elélvezni! Ez persze nem egy végleges állapot, azaz ha most, abba a 30, vagy 80%-ba tartozol, nem kell, hogy örökre ott is maradj!

pexels-photo-262008.jpegFotó: Freestocks.org @ Pexels

Miért mosolygok? Mert azt hiszem, kijelenthetem, kiléptem az orgazmusproblémás nők köréből! Nem állítanám, hogy minden egyes alkalommal hatalmasakat élvezek, de az esetek többségében eljutok a csúcsra. Sokszor akár egy meneten belül többször is.

Ha a csiklómat szopogatja, szinte mindig el tudok élvezni. Behatolás útján viszont még talán csak háromszor sikerült életemben a csúcsra jutni.

Az, hogy ki a gyorsabb, változó. Orális izgatástól van, hogy pillanatok alatt „kisülök”. Amikor ilyen hirtelen jön az orgazmus, az nem is olyan nagy katarzis, sokszor még csalódottságot is érzek miatta.

Szerencsére már megbeszéltük Lacival, hogy imádom, amikor a csúcs után még tovább nyal, mert általában akkor kezd csak el igazán édessé válni a szex, addigra melegedek be. Így ilyenkor csak lágyan összeszorítom a combom, vagy a fejére teszem a kezem és kérlelem: „méééég!”. Ő pedig lelkesen folytatja. (Olyan jó, hogy már ilyen bátor vagyok és ki merem ezeket mondani!)

Ugyanakkor, régen, amikor még olyan sok nehézséget okozott nekem a szex élvezete, úgy tűnt, egy végtelenség, mire a partnerem elélvez. Sokat beszélnek arról, milyen szörnyű, amikor egy fickó túl hamar elmegy: én inkább arról tudnék sokat sztorizni, hogy túl sokáig kellett összeszorítanom a fogam, miután belekényszerítettem magam egy aktusba. Amikor nem jó, minden perc túl hosszú.

Arról is sokat írnak, hogy bár nekünk nehezebb eljutni a csúcsra, egyben könnyebb multiorgazmust megélnünk, mint a férfiaknak. Összességében több időnk van élvezni a szexet. De ha már hasonlítgatunk, vegyük figyelembe az érzések minőségét, intenzitását is!

Ez utóbbi figyelmeztetés inkább saját magamnak szól, mert sokszor azzal kínzom magam, hogy a partnerem miatt aggódom: „biztos már elfáradt szegényke a sok nyalásban”. Egyrészt a szex nem arról kell, hogy szóljon, hogy mindenki mindig ugyanannyit kapjon (amúgy is, mi ennek a mértékegysége?!), másrészt felnőttek vagyunk mind: ha valami nem tetszik, a mi felelősségünk, hogy azt jelezzük.

/Szerző:

Befalta a szám – A túl erőszakos csók

Megint belezavarodtam abba, hogy teremthetjük meg az egyensúlyt… Történt ugyanis, hogy a pasi jobban vágyott rám, mint amennyire abban a pillanatban én kívántam őt. Lesmárolt, de úgy, istenigazából. Jól betolta a nyelvét a számba.

Én mire vágytam? Cirógatásra, bújásra, esetleg egy-egy puszira.

Csakhogy a pasi jött, és a tőle elvárt határozottsággal befalt engem. Én meg csak pislogtam, próbáltam felvenni vele a ritmust, de nem ment. Ha viszont úgy teszek, ahogy ő, az nem én vagyok, abból színjáték lesz. Nemcsak, hogy hazudok, de még a testem is belekényszerítem valamibe, amit nem akar.

Megpróbáltam én rávezetni arra, ami nekem jól esne, csakhogy a vágy hevében nehezen vette a lapot. Nyomult tovább, kavart a számban, én pedig egyre kétségbeesettebbé váltam: „Most húzódjak el? Vagy folytassam? Meddig tart  még?”

Ő pedig már az egész számat befalta, mindkét ajkam egyszerre szívta be, eltűntem benne. Azt érzem, mindenem nyálas.

pexels-photo-265316.jpeg

Fotó: Pixabay @ Pexels

Bénának érzem magam, aki még csókolni sem tud rendesen. Féltem, hogy el fogom rontani.

Aztán észrevette, hogy irányítani próbálom és rákérdezett, mi történt. „Most mégis mit csináljak ilyenkor? Mondjam meg, hogy most nem ezt a csókot kívánom?” Egy életem, egy halálom, megtettem: kitálaltam ennek a tudatos pasinak, hátha neki nem döngölöm földbe az önbecsülését ezzel.

És még így is nehéz. Mert bár megért, onnantól nem tud úgy csókolni, hogy közben ne gondolkodjon. Mindkettőnk agya pörög, ahelyett, hogy alámerülnénk az érzésekben és csak sodródnánk velük. Ahelyett, hogy felvennénk a folyó ritmusát, megpróbáljuk mindketten irányítani. De nem ám csapatban, hanem külön-külön. Eluralkodik a helyzeten a fejetlenség.

Teljesen tanácstalan vagyok. Tudom, hogy fontos kommunikálni, ha valami nem jó nekem, de azt is tudom, hogy ezzel újabb problémákat generálok. Az egyik rossz helyett jön a másik. És csak remélni tudom, hogy mindebből majd hosszú távon valami jó sül ki.

/Szerző:

A kényelmes és biztonságos online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja, MNB engedély száma: H-EN-I-1064/2013 Bankkártya adatai áruházunkhoz nem jutnak el.

Ez az oldal nem része a Facebook weboldalnak vagy Meta Ltd.-nek. Ez a weboldal nem támogatott a Facebook által semmilyen formában.
FACEBOOK a Meta Ltd. bejegyzett márkaneve.
Ez az oldal nem része a TikTok platformnak, vagy a TikTok Technology Ltd.-nek. Ez a weboldal nem támogatott a TikTok által semmilyen formában.
TIKTOK a TikTok Technology Ltd. bejegyzett márkaneve.