Tag Archive for: abúzus

Gyerek előtt nem szexelünk – gyerekkel pedig pláne nem! #meetoo

Könnyes szemmel hallgatta végig a gyerekkori szexuális visszaélésről szóló történetemet ma egy újságíró. Pedig „csak” arról meséltem, hogy egy felnőtt férfi megkóstolta a puncim, amikor 8-10 éves voltam. Csak. Sokáig azt hittem, hogy ez nem nagy dolog.

A helyzet az, hogy szerintem sok felnőtt (köztük sok férfi) fel sem fogja, hogy bármilyen szexuális viselkedés egy gyerekkel szemben káros hatású. Akkor is, ha a gyerek nem tiltakozik, hisz gondoljunk csak bele, a legtöbbünket kényszerítették, hogy puszilja meg az undok nagybácsit és legyen kedves minden felnőttel, aki kérdezés nélkül megérinti. Sosem tanulunk meg nemet mondani a nem kívánatos érintésekre. És az is összezavarja a gyereket, ha a szüleit hallja szexelni (főleg, ha a hangok alapján azt hiszi, valakit bántanak).

Az meg különösen nehezen feldolgozható, ha a gyereknek még jóérzést (netán orgazmust) ad az aktus. – Ezt tudtam meg Horváth Évától, a NANE pszichológusától. Hisz ilyenkor a gyereknek egyszerre kell feldolgoznia azt, hogy valami csúnya dolog történt vele és ő még élvezte is. Azaz extrán mocskos, amit művelt.

 

Megnéztem a Nem történt semmi c. filmet, ami egy hozzám hasonló korú kisfiú abúzustörténetét doglozza fel. Őt „csak” megfogdosta egy felnőtt, mégis mocskosul belebetegedett szegénykém. És a valóság pont ilyen, mint a filmben. A gyerek belebetegszik, elkezdi hibáztatni magát és védeni a környezetét. Akármilyen kicsi, átlátja, mekkora felfordulást kelt ezzel a családja életében. Átlátja, hogy anya aggódni fog, apa pedig meg akarja ölni az elkövetőt. Én is ezt vizionáltam és nem akartam semmi ilyesminek az okozója lenni. Épp elég baj volt, hogy ilyen mocskos dolgot műveltem.

Fontos beszélnünk a gyerekkori molesztálásról. Sajnos én még nem találtam olyan aktív civil szervezetet, aki per pillanat is foglalkozik a témával. A Muszáj Munkacsoport honlapján van segítség a szakemberválasztáshoz, de konkrét szakembert neked kell keresni. Itt megragadnám az alkalmat, hogy ha ismertek olyan szakembert, aki ismerősnél bevált ebben a témában (azaz ért a gyerekkori szexuális abúzushoz), írjátok meg kommentben, hátha valakinek jól jön! Én Csörgits Kingához járok, ő felnőtt áldozatokon tud segíteni (aki pl. gyerekkori traumát szeretne feldolgozni), de egy még gyerek áldozat szüleit nem tudom, kihez irányítanám…

gyerekkori_molesztalas_metoo_abuzus_szexualis_visszaeles.jpegFotó Kat Smith @ Pexels

Megelőzésképp pedig egy ajánlott könyv: Lili és a bátorság – mesekönyv, ami segít átbeszélni ezt a nehéz témát a gyerekekkel. Csodálatos darab.

Arra kérlek, ha megérintett a téma, oszd meg a bejegyzést, vagy csak a videót, és ha teheted, járulj hozzá akármennyi adománnyal a videó elkészüléséhez.

A beszélgetésnek kb. egy hónap múlva érkezik a folytatása, amiben arról kérdezen a pszichológust, hogyan ismerhető fel, ha egy gyermek szexuális visszaélés áldozata és milyen segítséget tudunk neki adni. Ennek a videónak az elkészülését is tudod támogatni.

/Szerző:

Ne maradjon titok: beszélni kell a molesztálásról (#metoo)

Évek óta nyomasztott a titok. Két éve írom nektek a blogot, és utáltam, hogy nem beszélek arról, ahogy gyerekkoromban molesztáltak. Mivel azonban a családom nem tudott az esetről, nem akartam, hogy az Internetről szerezzenek tudomás, mi történt a pici Lilikével, mikor 8-10 éves volt. Azt tartottam fairnek, hogy személyesen mondjam el nekik. Csakhogy ez életem legnehezebb dolga volt.

Előző írásom a témában itt. >>

„… a trauma feldolgozásához, a gyógyuláshoz vezető első lépcső mindig az, hogy a bántalmazottak megtörik a titkot, és elmesélik a történetüket. „A hallgatás nemcsak az áldozatot betegíti meg, hanem az egész társadalmat is. Ha belegondolunk, hogy minden tizedik gyerek érintett, az azt jelenti, hogy minden tizedik család érintett, szülőkkel, nagyszülőkkel, nagybácsikkal, unokatesókkal. És érintettek az elkövető hozzátartozói is, tehát valamilyen szerepben a társadalom nagy része érintett a szexuális bántalmazás kérdésében. A hallgatás megtörése mindannyiuknak segítene” – magyarázta Fábián Andrea gyógytornász, a Beszélj róla! projekt egyik alapítója.” – írta korábban az Index egyik cikkében.

titok_gyerekkori_szexualis_abuzus_molesztalas.jpg Fotó: Kaboompics @ Pexels

Ugyan sokaknak meséltem arról, mit éltem át gyerekként, de ettől még a titok titok maradt. Hisz a családomnak direkt nem beszéltem róla, mert rettegtem, hogy belehalnak. Komolyan fel voltam készülve, hogy sokkot kapnak, vagy szívrohamot, magukat fogják vádolni és felvágják az ereiket, vagy valami hasonló szörnyűség történik… Féltettem az elkövetőt és féltem, hogy azt fogják gondolni, ők tehetnek róla, hogy nem védtek meg. Pedig nem lehetett megvédeni. 

2 éve történt, mikor először hoztam szóba az esetet annak, aki szintén jelen volt az abúzus ideje alatt. Ez a fiú még nálam is fiatalabb volt. Rettegtem, hogy az elkövető, aki egy kedves felnőtt barátom volt, szintén hozzá ért. Féltettem ezt a kisfiút, hogy ő is sérült az eset által. Közben pedig reméltem, hogy nem is emlékszik az esetre. Közel 20 évbe került, hogy összeszedjem a bátorságot ahhoz, hogy elkezdjek vele beszélgetni a témáról.

Kiderült, hogy az esetet követően pár nappal ő szóba hozta nekem a történteket, és javasolta, hogy szóljunk a felnőtteknek. Az a bátor pici fiú! Teljesen meghatódtam tőle. És bár megnyugodhattam, hogy hozzá nem ért a férfi, újra aggódni kezdtem: lehet, hogy őt meg az bántja, hogy nem védett meg…

Még talán ennél is nehezebb volt, amikor elterveztem, beszélek a szüleimmel és külön-külön elmesélem nekik a történeteket. Amikor elött a nagy nap, órákon át húztam az időt… Képtelen voltam belevágni a történetbe, pedig még a nyitó mondatom is megvolt.

Végül egy hét különbséggel mindkettőjüknek elmeséltem és nem haltak bele, nem kaptak sokkot sem. Nem éreztem rajtuk sem haragot, sem félelmet, sem önvádaskodást. Nagyon különböző volt a reakciójuk. Egyiküktől mély megértést, szilárd támogatást kaptam, másikukra azóta is haragszom, amiért értetlenkedett a megértés és a támogatás helyett. 

Ez még csak az út eleje. Elkezdtem feldolgozni egy traumát, megtettem hozzá az első lépést. 

„Segítségre azonban szükség van, de ez nem feltétlenül pszichológust jelent. Lenárt Kata elmondta, hogy mivel a traumák alapvetően kapcsolatban gyógyíthatók, egy közeli barát, egy igazán megértő család, vagy egy támogató párkapcsolat mind-mind hozzásegítheti az áldozatot ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, teljes életet élhessen a gyerekkori bántalmazás ellenére.” – Forrás.  

Most olvasgatok témába vágó cikkeket, elkezdtem szexuálterápiára járni (első beszámolóm itt) és eldöntöttem, mostantól tabuk nélkül fogok beszélni a témáról. Ezért szeretném meghívni azokat, akik érintettek a témában, hogy jöjjenek el beszélgetni és könnyítsenek a szívükön. November 15-én elindítok egy támogató csoportot a gyerekkori szexuális abúzus által érintetteknek. Kérlek, ha ismersz ilyeneket, továbbítsd nekik a hírt! Szeretnék másoknak is segíteni, hogy ők is könnyebbek lehessenek egy titokkal! Ugyanígy a Beszélj róla! projekt szakértői mondták el, hogy átlagosan a 10. felnőtt az, aki végre tud segíteni az abúzust elszenvedő gyereknek. Bízom benne, hogy egy olyan csoport fog összegyűlni nálunk, ahol megértésre találnak az abuzáltak. Nekem már az rengeteget adott, ahogy a bejegyzésemre reagáltak az olvasók és barátok. Végre elkezdtem átérezni a helyzet komolyságát és lendületet kaptam a további terápiás folyamathoz.

gyerekkori_szexualis_abuzus_tamogato_csoport_nov15 Fotó: Pexels

/Szerző:

Nem szabad szexelni egy nyolcévessel! (#metoo)

Már rég óta akartam mesélni nektek arról, hogy igazából 8-10 évesen ért az első szexuális élményem. Nem így szoktam mesélni, mert rendszeresen elfelejtkezek arról, hogy nem az első pasim volt, aki szexuálisan közeledett felém… Gyerekkori szexuális abúzus áldozata vagyok én is, mint a magyar nők 60%-a. Fiúknál ezt az arányt 5-10%-ra teszik.

A gyerekkori szexuális abúzus meghatározása körül sok a tévhit és a homályos pont. Abúzusnak vagy visszaélésnek nevezünk minden olyan traumatikus élményt, tapasztalatot, amelyet másik személy okoz, általában nem egyszeri, és az abúzus elszenvedőjének – az áldozatnak vagy túlélőnek – fájdalmat okoz, és/vagy amely által sérül önmagáról és a világról kialakult képe, meginog önmagába vetett hite, csorbul az önbecsülése, értéktelennek érzi magát, nem teljes embernek. (Forrás: a Muszáj Munkacsoport honlapja)

gyerekkori_szexualis_abuzus.jpg Fotó: MadalinIonut @ Pixabay

Tovább lapozva az oldalon kiderül, hogy ez nem csak a behatolásra vonatkozik. Azt is ide sorolják, ha pl. egy felnőtt szexuális töltetű megjegyzéseket tesz a gyermek másodlagos nemi jellegeinek alakulására, ha gyermek előtt maszurbálnak, vagy ha orálisan kielégítenek egy kiskorút. Mert velem ez utóbbi történt: egy általam szeretett és tisztelt felnőtt megnyalta a puncikámat, amikor 8-10 éves voltam.

Mindez „csupán” egyszer történt meg és nem is okozott semmilyen fizikai fájdalmat, csak gyönyört. Emiatt pedig egész sokáig azt hittem, hogy ez semmiség volt. Azt hittem, hogy ez nem eredményezett komolyabb törést. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy igen. Megdöbbentem, mikor az abúzus következtében kialakuló gyakori szexuális problémák szinte mindegyikében magamra ismertem:

  • Kerüli a szexet.
  • Kötelességnek tartja a szexet.
  • Kényszeresen keresi a szexuális együttlétet.
  • Érintéshez félelem, düh, bűntudat, szégyen társul.
  • Nehezen izgul fel vagy érez bármit szex közben, zsibbadt és közönyös.
  • Szeretkezés alatt érzelmileg eltávolodik, vagy egyáltalán nincs jelen.
  • Zavaró szexuális képek árasztják el intim helyzetben.
  • Kockázatkereső és beteges szexuális viselkedés.
  • Hüvelyfájdalmat vagy végbélfájdalmat érez vagy problémája van az orgazmussal, merevedéssel, ejakulációval.

(A felsorolás kifejtve itt olvasható. Ajánlom!)

Az a helyzet, hogy ez az egyszeri orális szex élmény sem kis dolog. Még akkor sem, ha élveztem. Még akkor sem, ha az illető ezzel csak adni akart – merthogy hajlamos voltam ezzel hitegetni magam, meg azzal, hogy egy alulművelt férfi volt, aki nem tudta, hogy ezzel komoly zavarokat okozhat egy gyermek lelki világában és szexualitásában. De ez nem mentség. El kell végre hinnem, hogy egy felnőtt nagyon is jól tudja, hogy gyerekekkel nem szexelünk. Pláne nem alsó tagozatossal. Az orális szex pedig szex.

Egyelőre itt tartok. Próbálom áttenni a haragot az áldozatról (azaz magamról) az elkövetőre. Mert bizony ez is jellemző a gyerekkori szexuális abúzus áldozataira, hogy magukat hibáztatják, még akkor is, ha az teljesen ellent mond a józan észnek. „Erkölcstelennek”, ‘”mocskosnak” éreztem magam, mert élveztem, amit csinált.

abuzus_aldozata.jpg Fotó: pixel2013 @ Pixabay

Lilikém, első lépés, hogy elhidd: az a férfi bizony nagyon is tudta, hogy mit tesz! És amit csinált, az egy súlyos bűncselekmény, amit józanul és tudatosan követett el a te beleegyezésed nélkül! Te nem tehettél róla! Örömteli, hogy nem okozott fizikai fájdalmat, de ettől még a te történeted épp olyan fontos, mint azoké, akik ennél sokkal durvább dolgokat szenvedtek el!

– adom a tanácsot saját magamnak, és remélem, hamarosan el is fogom hinni mindezt.

Remegek, miközben ezt írom, mint ahogy akkor is remegek, amikor a Muszáj Munkacsoport oldalát olvasgatom, vagy amikor YouTube-on nézegetem más áldozatok beszámolóját. De örülök ennek a remegésnek, mert végre elkezdtem dolgozni ezen a traumán. Bár most zavarodottnak, lehangoltnak és mérhetetlenül fáradtnak érzem magam, tudom, hogy ez a munka meg fogja hozni a gyümölcsét, és képes leszek majd a problémamentes, felhőtlen részvételre a szeretkezésben!

Úgy érzed a te szexuális életed is beárnyékolják a múlt traumái és nehézségei?

Van egy ingyenes előadásom, ahol elindulhatsz velem a felszabadult szexualitás útján.
Várlak szeretettel!

Érdekel az előadás!
/Szerző:

A kislány, aki „csúnya dolgokat művel”, azaz élvezi a szexet

A Bliss c. film inspirálta e bejegyzéssorozatomat, melynek második részét olvashatjátok most. (Első rész itt.)

Vigyázat, spoylerek sorozata következik! Érdemes előbb megnézni a filmet!

Maria gondja nem az, hogy a teste képtelen a szexre. A fejében van egy blokk, ami miatt nem tud megnyílni a párja előtt. Szeret a férjével szexelni, szereti megadni a pasinak a gyönyört, az orgazmust, alapvetően élvezi is, hogy magában tudhatja Joseph farkát, de a saját extázisa elmarad. Valamiért nem tudja átengedni magát neki. Van egy blokk benne, amit nem ért.

A terapeutája sejti, hogy egy szexuális trauma, abúzus állhat a dolog hátterében, de Mariának nincsenek ilyen emlékei.

Joseph a tantrikus terapeuta segítségével szépen lassan, okosan, tudatosan felépített folyamatban eljuttatja Mariát az első orgazmusig. Maria sokkot kap, mert az extázis közben előtör belőle a tudatalattijában mélyen eltemetett kép: az apja gyerekkorában éveken keresztül folytatott vele szexuális kapcsolatot. És élvezte. És bűntudata volt emiatt, aminek következtében az egész pakkot blokkolta magában. A történetet a tudatalattija legmélyére nyomta, s képtelenné tette magát a szex élvezetére.

…

Számtalan olyan pontra emlékszem gyerek- és kamaszkoromból, amikor élveztem a szexuális közeledést, de a bűntudatom annál erősebb volt. Éreztem, hogy valami „csúnya dolgot” művelek épp, márpedig én mindig jó kislány akartam lenni, így vagy nem csináltam többet azt a dolgot, vagy elintéztem, hogy ne okozzon gyönyört, s így elintéztem, hogy jó maradhassak. Megfeleljek a vélt elvárásoknak.

  • Kötelet másztam kislányként. Összeszorítottam a combocskám, s elöntött a gyönyör. Megijedtem. Valahol mélyen tudtam, hogy ez csúnya dolog. Onnantól nem igazán ment többet a kötélmászás.
  • Szerelmeset játszunk a barátnőmmel. Ez már csak ködösen rémlik, valószínűleg elfolytottam. Volt benne kis maszturbálás, talán egymás combjához dörzsöltük a puncinkat, nem emlékszem. Talán még csókolóztunk is… Talán vele volt az első csókom… Tudtam, hogy ilyet nem szabad. Tudtam, hogy rosszak voltunk. Pedig senkinek sem ártottunk…
  • Szerettem szerelmeset játszani apuval. Néztük a filmet, s ilyenkor hozzá bújtam a fotelja karfáján fekve. Már nem tudom, meddig mentem el, valószínűleg csak a nyakát puszilgattam, de az is lehet, hogy több. Én csináltam. Úgy emlékszem, ő kedves volt és elfogadó. Nem lökött el, nem szidott le, nem is élt vissza a helyzettel. Úgy emlékszem.
  • 16 évesen az első pasi, aki belenyúlt a bugyimba. Tudtam, hogy ez csúnya dolog. Hogy ezt nem szabad ilyen hamar. A puncim nedves volt, de a lelkem megkeményedett. Magamat hibáztattam, hogy belekeveredtem ebbe a helyzetbe. Csalódást okoztam a pasinak is és mélyen belül valószínűleg anyámnak is. (Lásd Nancy Friday Nők a csúcson c. könyvében.)
  • Első orális élmény. Tisztán emlékszem, elengedtek a szüleim, hogy vele töltsem az éjszakát. Apu feltételezte, hogy szex lesz, s megkérdezte, milyen védekezést szoktak használni manapság a fiatalok. Zavarba jöttem, mentegetőztem, hogy mi még nem fogunk lefeküdni egymással. … Éjjel azon kaptam magam, hogy a szerelmem a puncim nyalogatja. Nem is tudtam, hogy ilyen van, nem tudtam, hogy a lányokat kinyalják. De azt tudtam, hogy a puncimmal pisilek, ami koszos. Pisilés után kezet kell mosni. Ő pedig most azt a testrészemet nyalogatja. Undorító. A testem élvezte, de az orgazmus közelében ezt elblokkoltam. Helyette az éles édes fájdalom maradt meg éveken át. Éveken át egy pontig élveztem, aztán, mint amit elvágtak, leblokkoltam magamban az egész élvezetet. Egy ponton kikapcsolta az agyam a testem.

Igen, nagyon valószínű, hogy ez mind összefügg azzal, hogy kislány koromban megnyalta a puncim az a férfi, akit én nagyon szerettem. A barátom volt. Mindig mondják, hogy ez nagy trauma. Most kezdem csak megérteni a filmnek köszönhetően, mi mindenre lehetett ez hatással az életemben. És alig várom, hogy én is elkezdjek egy hasonló szexuális gyógyítóval együtt dolgozni, s kigubancolni ezeket a szálakat.  Megérteni, mi mivel függ össze és megbocsátani. Méghozzá leginkább magamnak.

A kép forrása itt.

/Szerző:

Mi a jó a gyerekpuncinak?

Beszélgettünk arról az esetről, mikor pici koromban „molesztáltak”. Kb. hat éves lehettem, mikor az a felnőtt barát, akit rajongásig szerettem, kinyalta a puncim.

– Milyen érzéseket kelt ez benned? Mit gondolsz arról az emberről? – kaptam a kérdést. Sokáig nem tudtam válaszolni, mert ezen eddig nem igazán gondolkodtam. Nem az volt a fókusz, hogy őt milyen embernek tartom emiatt – inkább az a probléma, hogy magamra haragudtam, magamat hibáztattam, mert nemcsak hogy „engedtem”, hogy ilyen „csúnya dolgot” csináljunk, de még élveztem is. Mégis hogy lehetnék én jó kislány, ha ilyen csúnyaságokat élvezek.

Elgondolkodtunk azon, mégis mi történt: egy ember, akit én nagyon szerettem, s aki valószínűleg szintén nagyon szeretett engem a maga módján szexuális gyönyörökben részesített. Valószínűleg a kíváncsiság hajtotta: milyen íze lehet egy kislány puncinak. Vagy egész egyszerűen csak szerette a puncit. Kérdem én: mégis mi ebben a rossz? A lelki törést kérem szépen szerintem nem a „csúnya bácsi” okozta, hanem a társadalom és a közerkölcs. A kultúránk, aki azt neveli belénk, hogy nem érhetünk a puncinkhoz / fütyinkhez, s azt mondja, a szexualitás szégyellnivaló.

Nézzünk körül az állatvilágban: ők vígan szexelhetnek bárki orra előtt, hisz a szaporodás a világ legtermészetesebb dolga. Minket meg lenevelnek róla, bujkálunk miatta. Akárhányszor éltem át gyönyört csöppségként, egyből szégyenkeztem miatta. Azt hittem, ezt nem szabad.

A szüleimnek a mai napig nem mondtam el. Leginkább azért, mert rettegek, hogy emiatt borzasztóan aggódnának értem, holott én még mindig úgy gondolom, nem okozott ez nekem különösebb sérülést. Nem akarom, hogy fájjon nekik, hogy magukat hibáztassák, amiért nem figyeltek jobban. Azt sem akarom, hogy haragudjanak arra az emberre, mert igazából én sem haragszom. Nem is tudtam soha haragudni.

Én vagyok az a személy, aki képtelen hinni az emberi gonoszságban. Én úgy képzelem, hogy azok, akik mások ellen tesznek, azok nem rosszak, csak nem elég tudatosak, empatikusak, vagy tudatlanok, esetleg tévednek. Nem gondolnak bele rendesen. De erről a férfiról még csak ezt sem tudom gondolni, hisz tulajdonképpen ő csak jóérzést okozott. A rosszat már a társadalom keltette bennem.

A kép forrása itt.

/Szerző: