Expasi rettegett attól, hogy a végbélnyílása közelébe férkőzzön bárki is. Imádtam viccet űzni ebből: a csiklandozás mellett azzal ugrattam, hogy úgy tettem, mint aki a seggébe akarja dugni az ujját. Hatalmasakat ugrott ettől! Nagyon jól mulattam rajta.
Ehhez képest összehozott a sors most egy olyan pasival, aki bár régen valószínűleg hasonlóképp reagált, most imádja, ha izgatják a végbelét. Konkrétan be is vallotta, hogy szándékosan tanította meg a gyönyörszerzés ezen formájára magát: úgy maszturbált, hogy közben a seggét izgatta, s pár alkalmat követően már ment is neki.
Mit hoz a sors, kiderült, hogy nemcsak, hogy ő imádja a gyönyörszerzés effajta „perverz” formáját, de még én is. Az első alkalom akkor történt, mikor még nem találkoztam más puncival, viszont nagyon vágytam rá, hogy felfedezzem, milyen más lányt kényeztetni. Lelkesen simogattam hát a pasi seggét, miközben arról ábrándoztam, ez egy punci. Működött! Szoptam a farkát, miközben ő terpesztett, szétfeszítette a popsiját, benyálazta, s vonaglott az érintéseim alatt. Teljesen megbabonázott, micsoda gyönyörökhöz tudtam így juttatni!
Legutóbb például lelkesen terpesztett, s már ő is bevallotta, hogy most ő a „kis ribanc”. Égnek emelte a jobb lábát és a párnán vergődött, mint ahogy én szoktam. Én pedig imádtam nézni! Nőies volt? Nem. Bár úgy csinált, mint én szoktam, de attól még férfi volt a javából punci-szerű segglukkal.
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/vegbelnyilas-punci.jpg337600PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2015-12-17 19:24:002020-11-17 17:00:22A végbélnyílás olyan, mint a punci
Mindig azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok jó az ágyban. Hogy is lehettem volna, hisz ha nem élvezem, akkor nem is tudok úgy lelkesedni, s az nyilván érezhető a teljesítményemen is.
Sokáig nem is simogattam a partneremet, inkább befogadó voltam. Bár volt, hogy én adtam, de az valamennyire „kényszer” szagú volt: nem azért cirógattam, kényeztettem, mert annyira vágytam arra, hogy megérintsem, hanem mert szerettem és jót akartam. Nem okozott örömöt az érintés. Érdekes módon viszont, ha már megvolt az aktus, a pasi elélvezett, belelendültem: cirógattam rendületlenül. Miért? Mert elmúlt a tétje. Már nem kellett attól parázni, hogy szex lesz belőle, hisz már túl voltunk rajta.
Még most is megvan kicsit ez: sokkal lelkesebben cirógatom pasit az orgazmusa után. Még mindig van bennem egy kis félsz a kudarctól, de már sokat fejlődtem.
Most például eljutottunk olyan helyzetekig, ahol úgy „egyoldalú” a szex, hogy nem engem nyalnak ki, hanem pasi a befogadó, s közben még élvezem is a kényeztetést! Aktuális hüvelygombámnak köszönhetően most azt mondtam: „Ácsi, a puncim most tilos!”. Viszont pasi olyan, akinek lételeme a szexualitás, s ezt kivételesen (korábbi pasikhoz képest) benne még imádom is és szeretem is, sőt nem akarom elveszíteni ezt a tulajdonságát, hisz nagy hasznomra van. Szóval motivált vagyok arra, hogy összekapjam magam. S hát kiderült, hogy tökéletesen el tudom varázsolni őt úgy is, ha fogok egy kis olajat, s addig masszírozom, cirógatom vele a farkát, meg a végbélnyílását, míg el nem élvez. Imádta!
Belelendültem. Jelentem, határozottan izgalmassá kezdett válni a hüvelygombás időszak: új távlatok nyílnak meg előttem! A következő alkalommal seggbe kúrt. Teljesen beleéltem magam! Élveztem is (bár azért így az orgazmus közelébe sem tudok még eljutni), de legfőképp azt élvezem, ahogy gyönyörhöz juttathatom. Ráadásul olyan mesterien használtam a tőle tanult frázisokat („A te kis ribancocskád vagyok, aki imádja, ha belenyomod a faszodat.”), hogy teljesen elalélt, s kitüntetett a „Mesteri Kéjnő” titulussal. Bevallom, sokat jelent ez nekem. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen boszorkányosan tudtam bánni egy pasival.
Mindennek köszönhetően igazán lelkesen vágtam bele a következő masszázs-akcióba. Persze ebben az is benne van a megnövekedett önbizalmam mellett is, hogy megkönnyebbültem: nem kell elszenvednem a behatolást ahhoz, hogy a pasit a „megérdemelt” és „számára szükséges” örömökhöz juttassam. Igen, igaz az, hogy még mindig nehezen mondok nemet. Bár ennek most pasival örülök is, mert rengeteg fejlődéshez juttat az, hogy bevállalom ezeket a helyzeteket. Míg régen valamiért ilyenkor megragadtam a kudarcélmény mély bugyraiban, addig most lehetőségek tárházát nyitja meg ugyanaz a típusú bizakodó bátorságom. Bárcsak régen is így megjutalmazódott volna a reményteli komfortzóna-feszegetésem…
Megvolt az első konfliktusunk pasival, amin ő nagyon jól mulat. Én kicsit még nehezen kászálódok ki belőle, de összességében tényleg vicces, hogy mi volt az alapja: szexmániás lettem.
Igaz, ezzel már korábban is meggyanúsítottak. Akkor még nem is élveztem a szexet, mégis rengeteget gondoltam rá, rengeteget foglalkoztam vele, valahogy a kötelességemnek éreztem. Erre mondták, hogy ez is egyfajta szexmánia. Most viszont szerencsére már nem ezt a fajta szexmániát élem.
Pasi megkívánta a popsimat, én meg bár mélyen (még magamnak sem kimondva) azt kívántam, hogy a puncimban érezzem a farkát, nem a fenekemben, mégis belementem. (Ahogy már meséltem, tudom azt is nagyon élvezni, de ott inkább azt élvezem, ahogy ő élvez.) Sajnos most fájt egy kicsit: vagy nem voltam elég nyitott, vagy kevés volt az előjáték. Ráadásul mindketten nagyon fáradtak is voltunk és késő is volt. – Bébi, ugye még kinyalsz? – kérdeztem félve. – Igen – mondta hatásszünetet tartva. Szint biztos voltam benne, hogy nemet fog mondani a kimerültsége miatt. – Csak egy kicsit rápihenek, jó? – és elaludt.
Tök feszült voltam. Nagyrészt a kimerültségtől, de emellett a csalódottság is ott volt, hogy ez most nem volt olyan jó, és hogy nem kaptam annyit, amennyit szerette volna. – Úgysem fog felébredni! – duzzogtam. – Ez tutira bealudt. Megpróbáltam elaludni, s talán kicsit sikerült is elbóbiskodni, de aztán felriadtam arra, hogy még mindig elképesztő feszült vagyok. Olyannyira, hogy azt éreztem, UTÁLOM azt a férfit, akibe egyébként totál szerelmes vagyok. Nagyon erős haragot éreztem! Dühös voltam, igazságtalannak éreztem.
– Ne hülyéskedj már! – mondta az agyam. – Mi az, hogy nem igazságos? Itt egyáltalán nem kell, hogy ugyanannyit kapjon mindig mindenki! Egy párkapcsolat nem erről szól! A hétvégén is mennyit segített neked a házimunkában, az sem volt igazságos! Azzal bezzeg nem volt bajod! – Igen, de… – hüppögtem. – De valami akkor is bánt! Valami bajom van. Valami feszít és nem bírok nyugodni!
És azzal úgy döntöttem, felébresztem pasit. Mert ugyan éppen utáltam, közben rettenetesen bíztam is benne. Tudtam, hogy én ezt most magamban nem tudom elintézni, viszont ő segíteni fog. Tudtam, hittem benne!
– Édes, – ébresztgettem -, segíts! Segítségre van szükségem! – Mi a baj? – kérdezte még félálomban. – Nagyon ideges vagyok és nem tudok megnyugodni! – Mi történt? – Nem tudom. Csak azt érzem, hogy valamiért nagyon haragszom Rád. – vallottam be jó nagy hatásszünetet tartva, már hüppögve. – Pedig tudom, hogy semmit nem csináltál. Lehet, hogy csak nagyon fáradt vagyok.
Szegény nagyon nehezen szedte ki belőlem a dolgokat, főleg azért, mert valóban fogalmam sem volt, mi ténylegesen a bajom, s így nem is tudtam elmondani. Csak ültem ott mellette, nem voltam hajlandó hozzábújni, s türelmetlenségemben csak még jobban haragudtam rá: „Nem igaz, hogy még mindig nem segített, pedig már rég meg kellett volna nyugodnom!”.
– Drágám, szerintem Te egyszerűen szexuálisan frusztrált vagy. – győzködött. – Gyere, kinyallak, és megnyugszol. – mondta szinte nevetve rajtam. – Rohadék! Még ki is nevet! Nem elég, hogy nem segít? – puffogott nekem a sértettségem. – Nem kell! – vágtam vissza szomorúan, orrot fújva. – Nem akarom. Már nem. – Pedig szerintem segítene. – Győzködött, én pedig továbbra is sértődötten ültem a sarkamon, befeszülve. Némán néztem magam elé újra. Nem tudtam, mit mondjak.
Végül hosszas hallgatások, győzködések és egy kiadós pityergés után beadtam a derekam. – Jól van, próbáljuk meg… – Rendben. – mondta kedvesen. – De ugye tudod, hogy bármikor mondhatsz nemet! Bármikor megállíthatsz, ha úgy érzed, mégsem erre van szükséged! Ő szépen kinyalt, majd még jól meg is dugott úgy, ahogy a legjobban szeretem. Megkönnyebbülten kacagtam fel a végén, ő pedig azóta is nagyon jól szórakozik azon, mi volt az első konfliktusunk oka, s hogy kihisztiztem magamnak a nyalást.
Én pedig tulajdonképpen nagyon büszke vagyok magamra, hogy végre ilyen igényeim vannak. Hogy végre vágyom a szexre és emiatt még feszült is tudok lenni.
Első randin vagyunk. Nem állítanám, hogy könnyen bele szoktam menni a szexbe, még jócskán vannak bennem olyan gátló gondolatok, hogy „jó kislány ilyet nem csinál”. Az első csók is „túl gyorsan” jön. Aztán egyszer csak rádöbbenek: baromság!Miért más mondja meg nekem, mikor mi a jó nekem? Hisz itt vagyok ezzel a jó pasival, s tessék, jól esik, ahogy csókol! Végre, sok év után újra elveszek egy csókban! Végre a jelenben vagyok!
Sokáig csókolózunk az étteremben, egyre hevesebben. A szomszéd asztalnál 40 éves osztálytalálkozó, de nem érdekel. Mosolygok magamban, táncol a belső hang, táncol az agyam, mint a Többszörös orgazmus c. darabban: – Igen, igen, igen! Ez az, Lilikém! Végre! Elindulok a mosdóra, egy pár percre kiszakadok az eszményi csókáradatból. – Aztaaaaaaaaaa! – folytatja az agyam. – Ez aztán nem semmi! Ez a csók… És figyelted magad? Felizgultál! – Bizony, felizgultál! – szólalt meg a puncim életében először. – Nagyon kívánod őt. Még sosem éreztem ilyet. És tényleg. Akartam őt, de nem görcsösen. Kacagtam belül a boldogságtól, hogy ilyet tudok érezni. Vigyorogtam kifelé is, már-már, mint aki világít is közben! És megbeszéltem az agyammal, meg a puncimmal, hogy igen, ha a pasi felhív magához, én bizony megyek.
Így lett. Képtelenek voltunk leállni a csókolózással, s ebben a mérhetetlen vágyban kavarogva meg is kérdezte: – Van kedved feljönni hozzám? – Igen. – mondtam félve, s az agyam és a puncim tovább ujjongtak. Én is.
Pasiról kiderült, hogy elképesztő étvágya és libidója van. Próbáltam lépést tartani vele, de nehezen ment. Kavarogtak bennem az érzések, a gondolatok… – Nem fog menni. – Jó kislány ilyet nem csinál. – Te jó ég, ő olyan más! Mit kell csinálni egy ilyen pasival?
A nagy próbálkozástól a puncim egyszerre kimerült. – Jó, akkor aludjunk. – beszéltük meg, s kiskifliben odatoltam a popsimat a farkához. S ő újra felizgult. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy bőszen nyálazza a farkát, s a fenekemhez dörgöli. – OK – gondoltam – ez normális, hogy egy pasi a fenekemre veri. – S olyan édesen-izgatóan nyögdécselt és morgott hozzá (hú, hogy izgatnak a hangok!), hogy még örültem is neki.
Egyszer csak azonban azon kaptam magam, hogy bedugja a farkát a végbélnyílásomba. – Hoppá! Ez meg most mi? – kapta fel a fejét az agyam. – Anális szex? Érdekes, azt hittem, ez fájni fog, de nem is fáj.
Közben pasi tovább nyögdécselt kéjesen, amitől mosolyogni kezdett a lelkem. Gyönyörű volt, ahogy élvezte, hogy bennem lehet. Meghatódtam, boldoggá tett, hogy boldoggá tehetem. – Mmmm… Érzed, ahogy nedvesedsz? – kapcsolódott be a puncim. És tényleg! Megdöbbentett, de izgatott. Nem a popsimban, hanem a hüvelyemben kezdett kibontakozni a gyönyör. Boldog voltam, hogy odaadtam neki a popsim, még ha ilyen váratlanul is történt.
Másnap persze megszólalt bennem a társadalom nyomása. – De hisz ez undorító! – Igen, az! – helyeseltek az emberek az utcán. – Ráadásul az első randin? Egy ismeretlen pasival, akinek még a vezetéknevét sem tudtad? – Micsoda mocskos ribanc! – Nem szégyelli magát? Anyukája biztos szörnyet halna, ha megtudná.
Szerencsére azóta sikerült kikapcsolni ezeket a hangokat. Semmi közük hozzá, mit csinálok. Hülye trollok! Foglalkozzanak csak a saját boldogtalanságukkal: nekem bizony ez nagyon is jó volt, minden szempontból. Egy csodálatos férfi csodálatos kéjben részesült általam. Mi ebben a borzasztó? Mi ebben az undorító?
https://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/6023011924_fa7d3d2146_z-1.jpg456600PoliLilihttps://ebredoszexualitas.hu/wp-content/uploads/ebredoszexualitas-logo2.pngPoliLili2015-11-13 20:59:432020-05-13 15:43:07Első anális élmény egy első randin