Tag Archive for: fantázia

Régi szexuális fantáziámat váltotta valóra Ákos és Ádám. Tudatosan. Csodálatos férfiak!

Igen, két pasival. Tapasztalt olvasók mondhatnák:
– Nagy cucc, ilyen már volt veled, Lili.
De ez valahogy akkor is más volt. Sokkal csodálatosabb, mert két olyan férfival voltam, akit imádok, akikbe szerelmes vagyok és akik pontosan azt tették, amiről álmodoztam.

Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, Ákos elkezdte nyalni a puncim (ó, milyen mesterien tudja csinálni!!!), Ádám pedig csókokkal indított a számon, a melleimen…

Az a baj a nyalással (mármint akkor, ha csak ő fekszik be a lábaim közé, s nem 69-esben csináljuk), hogy nagyon távol van a másik. Nem tudom simogatni, nem érzem a számmal, kezeimmel, orrommal. Ha elengedem magam, nem látom. Kicsit olyanná tud válni az egész, mintha nem is számítana, ki csinálja, hanem csak úgy történik. Személytelenné válik.

Ez most tudatosodott bennem, amikor is egy olyan férfi nyalt, aki igazán ismeri a puncim, s közben a másik szerelmem arcát nézhettem, tapinthattam.  Belebújhattam a mellkasa szőrzetébe, simogathattam a tarkóját, nyalogathattam a mellét és érezhettem az illatát. Igen! Nem számítottam rá, de ez volt a legrészegítőbb: a mellkasához bújva érezni az illatát, miközben a puncim csodálatos gyönyöröket élhetett át Ákos jóvoltából. Az egekben voltam.

És akkor Ádám tovább ment. Elkezdte édesen, finoman csókolgatni, simogatni a melleimet, majd a számba tette a farkát. Szoptam, ő simogatott, Ákos pedig nyalt. Atya ég…

A számat teljesen kitöltötte a farka, alig kaptam levegőt, de mennyei volt. Talán épp ettől, mert egyszer-egyszer finoman még fojtogatott is. Ó, egek! Kiverekedtem magam a farka szorításából és elkezdtem oldalról falni. Nyaltam, habzsoltam, nem bírtam betelni vele. Olykor-olykor, mikor elvesztettem a fonalat, megálltam ugyan, akkor pedig ő vette át az irányítást: nyomta, nyomta a számba a péniszét amíg csak bírta. Teljesen megteltem vele, szívtam. A puncimban pedig az az isteni, édes érzés…

El sem tudom képzelni, mi lett volna, ha nincs bent az intim tölcsérem, s még meg is tud ujjazni közben… Vagy ha bent vannak a gésa golyóim…

Fú, azt hiszem, a következő ünnepnapra ezt kérem…

A kép forrása itt.

Amióta van szexuális életem, azóta nehézséget jelent az, hogy a jelenben maradjak. Össze-vissza elkalandoznak a gondolataim, leginkább valami teljesen oda nem vágó tájakra, pl. a bevásárlásra, elintéznivalókra, problémákra az anyóssal. Finom volt, amit a pasi csinált, mégis folyamatosan elvesztettem a fókuszt, mígnem találtam erre egy ellenszert: a fantáziálást. Szerintem ez egy jó első lépés afelé, hogy majd tényleg teljes egészében a jelenben tudjak lenni. Mert bár még mindig nem csak az érzésre fókuszálok, de legalább már odavágóak és izgatóak a gondolataim.

Ádám farkával indult az egész. Miközben Árpi nyalt, elképzeltem Ádám isteni farkát. Ott térdelt felettem, s én nyaltam, szopogattam, ízlelgettem, s élveztem, ahogy egyszerre két gyönyörforrás ér: éreztem, ahogy Árpi csodát tesz a nyelvével, s közben Ádám isteni íze is elbódított. Aztán jött a következő élmény, s néhány hét után áttértem Petire. Árpi nyalt, én pedig elképzeltem, ahogy Peti farka is bennem van. Jót mosolyogtam rajta, mert bár tudtam, hogy ez képtelenség, abban a pózban sehogyan sem férne oda a farka, de a kisördög leintette a kisangyalt a vállamon: „Nem tökmindegy? Ezt most úgyis csak elképzeli!”. Mintha teljesen valóságos lett volna a fantáziám, úgy éreztem, hogy bennem van, kitölt a farka. Lüktetett a hüvelyem, elkezdtem összeszorítani, s magamat is megleptem, hogy ilyenre képes vagyok.

Úgy döntöttem, ez nem bűn, hanem örömteli dolog. Árpinak is elmeséltem, s ő is támogatott:
– Csináld csak, Bébi! Mesélj, mikre gondoltál még!

Néha lányok jönnek: Anna, vagy Barbi punciját nyalom. Ma szembefordultunk egymással, fejjel lefelé, s egymás mellét szopogattuk, miközben az ő punciját is nyalta valaki. Vagy dugta. Hol ez, hol az. Dávid pedig mindezalatt felettünk állt és gyönyörködött bennünk. Nézte a kavalkádot, a puncim pedig egyre jobban életre kelt, lüktetett, s érdekes mód bár teljesen máshol jártak a gondolataim, mégis jobban tudtam fókuszálni arra, amit Árpi varázsol a nyelvével és az ajkaival, mint korábban. Odaszorítottam a hüvelybemenetemet az állához, nyomkodtam a szeméremajkaimat a borostájához, s elvesztem…

Ígértem a Facebookon, hogy írok egy bejegyzést a szopásról. Aktuális ez amiatt is, hogy Dávid farkát igazán fincsinek találtam a minap. Talán most először, a hosszabb szexböjt miatt éreztem tényleg finomnak az előváladékot, ami előszivárgott a farkából.

– Úgy szopsz, mint egy szupersztár! – mondta utána. Fura volt a szájából hallani a szupersztár szót, plusz nem is éreztem, hogy eget rengető lett volna a teljesítményem, de azért örültem. Örültem, és talán el is hittem.

Most először történt az is, hogy az a fináléig szoptam. Nem untam el, nem fáradtam el benne, nem kezdtem el inkább valami mást csinálni, pl. a fenekét izgatni, vagy egyszerűen megdugatni magam. Nem, most megkockáztatom, élveztem is.

Lányok, ti tényleg élvezitek a szopást? Élvezitek, hogy a farok a szátokban van, kitölti az egészet, szinte fulladásig? Tényleg szeretitek a sperma fura utóízét?

Szeretem, hogy Dávid farka kisebb a népszerűnek hitt méretnél. Pont elfér a számban, nem kell szétfeszíteni az állkapcsom, nem kell aggódni, hogy megkarcolja a fogam. Ha akarom, egészen tövig be tudom nyelni. De még az ő mérete mellett is el szoktam fáradni. Nem bírom addig szopni, míg el nem élvez. Elfárad a szám és elunom.

Szerencsére elég jó ritmussal rá szokott érezni arra, mikor már nehezen bírom. Olyankor kér, nyújtsam ki a nyelvem, s ő ráveri a farkát. Jól esik a változatosság, de kinyújtva tartani a nyelvem pont olyan nehéz, mint bekapni a péniszét és szívni. De legalább egy másik típusú nehéz.

Szeretem azt is, ahogy közben dicsér. Ó, a hangja nagyon motivál! Elmondja, mennyire imádja, vagy nyögdécsel. Megragadja a hajam és rányomja a fejem a farkára. Igen, szeretem, mikor irányít, s a tudtomra adja, mire vágyik. Persze figyel, hogy bírom-e. Megfulladni azért nem hagyna, plusz ott a lehetőség, hogy megfogjam a farkát, s ezzel meggátoljam, hogy le tudja nyomni a torkomon a dákóját.

Egyelőre azt élvezem, hogy neki örömet szerzek. Néha-néha azért elragad a pillanat, olyankor úgy érzem, művészet, ahogy a péniszére rajzolok a nyelvemmel. Eljátszom vele, játszom a vonalakkal, a tempóval, az erősséggel – mintha táncolnék a farkán.

Hiszem, hogy fejlődni fogok ebben. Nem a technikámra gondolok, hanem a motivációra. Hiszem, hogy igazán meg fogom szeretni a szopást, sőt, eljön az a nap, mikor vágyni fogok rá. Miből gondolom? Abból, hogy egyszer-egyszer elábrándozom azon, hogy még egy farok van a számban, miközben dugnak. Hanyatt fekszem, s miközben a férfi belém hatol, a barátja a fejem mellé térdel és a számba nyomja a szerszámát, amit én lelkesen szopogatok. Kinyitom a szám, nyalogatom az ajkaim, s már-már tényleg érzem, hogy egy édes farok van a számban.

A kép forrása itt.


Érdekel, mekkora a péniszed a többiekhez képest? Derítsd ki! Nézd meg a kutatásom eredményeit!Érdekel a tanulmány!

Péniszméretek kutatás

Egészen jóképű fogorvosom van… Bevallom, nem csak egészségtudatosságból járok hozzá, a remény is húz.

Nagy mosollyal léptem be hozzá, de aztán egyből zavarba is jöttem. Fiatal korunk ellenére magázódott velem. Meg hát olyan jóképű! Félénken mosolyogtam, minden magabiztosságom bebújt az asztal alá, ami egyébként az utcán, vagy a szórakozó helyeken velem van. Valahogy kihozza belőlem ez a pasi a tinilányt.

Zavartan próbáltam elfojtani a mosolyom,  miközben azon gondolkodtam, vajon hogy nézek ki, milyen szánalmas képet vághatok. Igyekeztem összeszedni magam és figyelni arra, amit mond, befogadni a beavatkozások tervezetét, döntéseket hozni. Beszélgetett velem, tehát rá kellett néznem, csakhogy akkor megint vigyorogni kezdtem.
– Mit gondolhat rólam? Mi a csudáért örülök ennyire egy fogtömésnek?

A konzultáció végén megkönnyebbülten léptem ki a rendelőből: ezt is megúsztam megsemmisülés nélkül. Az utcán aztán hangosan felkacagtam. Nagyon-nagyon jól szórakoztam a saját szerencsétlenkedésemen.

Készül az első fogtömés, már a székben ülök, megkönnyebbülten: valahogy megúsztam, hogy ránézzek. Röhögök magamon, tényleg olyan vagyok, mint egy szerencsétlen tizenhárom éves. Aztán hirtelen változni kezdenek a dolgok. Inkább behunyom a szemem a vakító reflektorra hivatkozva és bár a testem teljesen feszült, a gondolataimat ellazítom. Matat a számban, meghúzza a szám szélét, s eszembe jut Dávid, aki erre gerjed: imádja szex közben szétfeszíteni a számat. Bár általában fáj és el nem tudom képzelni, mi ebben a szexi, mégis mosolygok  belül, mert rá gondolok.

– Most nyissa nagyra, kérem, amennyire csak tudja! – elkalandozok a szopásra…
– Na, ez pont olyan fárasztó, mint amikor szopáskor kell hosszan nagyra nyitnom a szám. – jut eszembe. – Hogy el tudok abban is fáradni! Szerintem, kicsi az állkapcsom, vagy szűk a szám. De tényleg piszkosul el tudok benne fáradni! Kizárt, hogy az ejakulációig szopjak egy pasit, nem bírja az erőnlétem… Biztos erre is edződni kell. Ja, ezért is kérte Dávid váltásként, hogy dugjam ki a nyelvem, hogy egy kicsit arra verhesse a farkát. Aha… Ez tényleg segített, kb. egy percig, de aztán már az is nagyon megerőltető. Mégis hogy merüljek el a szopás élvezetében, ha ennyire erőlködöm közben? Mennyivel könnyebb egy puncit nyalogatni és szívogatni…

Kifolyik egy kis nyál, eszembe jut róla a geci. Valaki kedvesen, gondoskodóan letörli. Bár tudom, hogy az idősebb asszisztensnő az, lehunyt szemmel inkább mégis azt képzelem, hogy a szexi fogorvos cirógat és elkezdek fantáziálni. Hozzáér az ajkamhoz a gumikesztyűs ujja és én elkezdem szopogatni…  Szopogatom, szívogatom, s közben nedvesedik a bugyim.

Bár egyértelmű, hogy nem érdeklem ezt a pasit, én mégis megkaptam őt.

A kép forrása itt.

Ricsivel még nem szexeltünk. Miért érdekes ez? Mert szeretnék!
– Nagy cucc! Hol van ennek hírértéke? – kérdezitek.
– Hát nagyon is van!

Szerintem sosem volt még olyan, hogy vágyakoztam volna az után, hogy a pasi, aki tetszik, megdugjon. Inkább rettegtem attól, hogy szex lesz. Álmodoztam olyanokról, hogy szeretni fog, hogy együtt leszünk, kézen fogva sétálunk, csókolózunk – tisztára, mint egy tinilány. De a szex gondolata is megrémített. Ott szokott elromlani minden…

De most már más lettem és ebben megmutatkozott a fejlődés: vágyom rá!

Ahogy csókolt, felnyögtem. Akartam, hogy felmenjünk és lefeküdjünk egymással, de közben meg marhára élveztem ezt a vágyakozást, az időhúzást, így nem ajánlottam fel. Tudom, hogy ő is akarta, éreztem, ahogy hozzám nyomta a farkát, de udvarias volt. Jó kislány és jó fiú.*

Hetek teltek el, mióta nem találkoztunk, s egyre jobban vágyom rá. Egyre jobban felizgat a hangja. Eljutottam arra a szintre, hogy meg akarom mondani neki:
– Vágyom rád! Azt akarom, hogy dugj meg! Érezni akarom a farkadat a testemben! – de nem merem kimondani hangosan. Ennek is eljön az ideje, hogy ilyen szavakat merjek használni. Helyette csak tompítok:
– Úgy várom, hogy találkozzunk! Vágyom rá, hogy folytassuk, ahol abbahagytuk és még többet ismerjünk meg egymásból. Vagy inkább mindent…
– Ó, én is! – feleli – Szeretném újra megcsókolni a vállad… Aztán a nyakad…
– Ú, de jó ezt hallani, ahogy kimondod! – lehunytam a szemem, ahogy folytatta és elengedtem magam.
– Aztán megcsókolnám a melled… a bordád… a hasad… a köldököd… a combod… – itt sajnos abbahagyta.
– Egyszer majd én is összegyűjtök annyi bátorságot, hogy ilyeneket mondjak neked!

És hányszor elképzeltem, hogy szexelünk! Mindenféle pozícióban velem volt már, álmodoztam róla egészen sokat. Sosem volt még ilyen. Fantáziálni is csak mostanában szoktam, de hogy egy új pasit képzeljek el, olyan még sosem volt. Haladunk!

* Igen, tudom.  A jó kislányok pórul járnak. A jó kislányoknak az a „jutalmuk”, hogy nem dugják meg őket. Nem érdemes jó kislánynak lenni.

Két szám között hátradőltem és szélesen elmosolyodtam a koncertteremben. Elkalandoztak a gondolataim egészen addig az estéig, amit milliószor újrajátszottam a fejemben.

***

Még Régi Lilivel történt:

Végre viszontláthattam a férfit, aki után hosszú hónapokig vágyakoztam. Sok idő eltelt, nem tudtunk egymásról semmit, kinek mi van az életében, de ez nem is számított. Ott folytattuk, ahol a történet félbeszakadt a nyaralás végén.

– Velem szeretnél aludni, vagy a lányokkal? – szegezte nekem a kérdést minden előjáték nélkül egy eldugott zugban. Zavarba jöttem. Bár millió romantikus elképzelésem volt vele kapcsolatban, a szex egyáltalán nem tartozott ezek közé. Odáig jutottam általában az álmodozásban, hogy titokban beleharap csupasz vállamba az autó hátsóülésén. Titokban, hisz megcsalásról beszélünk, mivel az akkori párommal monogám kapcsolatban éltünk. S titokban, mert úgy izgatóbb.
Nem ment nekem ilyen gyorsan… És hát mit gondolnak majd a lányok, akik semmibe sem voltak beavatva? Hogy magyarázom ezt ki?
– Bár nagyon szeretnék Veled lenni, de most inkább a lányokkal aludnék. – feleltem.
– Rendben. – értette meg.

Egy örökkévalóság volt kivárni, hogy mindenki aludni térjen, s kettesben maradjunk. Félrevont a szobájába „beszélgetni”. Legalább is az én fejemben ez volt a mentség.

Mikor becsukta az ajtót, ő egyből megcsókolt,  bennem pedig egyből felvillant a pánik gomb:
– ITT SZEX LESZ!!!! RIADÓ!
És behúztam minden kéziféket.
Az agyam riadót fújt és elzárt minden idegpályát, amivel az intim testrészeimhez kapcsolódott. Innentől nem érzünk semmit.

Ott voltam kettesben álmaim pasijával és nem ment a szex. Csókolt, simogatott, amit én nem viszonoztam, csak fogadtam. Ő elővette a farkát, azt a hatalmasat, amitől mások elaléltak volna a gyönyörűségtől, s én elnézést kértem. Nem kívántam, nem vágytam, hogy megérintsem, simogassam, számba vegyem. Odáig meg el sem jutottam gondolatban, hogy ez a pénisz a puncimba kerüljön.
– Na, azt már biztos nem!

Aztán észbe kaptam:
– Te jó ég, Lili! Mi van veled? Tényleg, mégis mit akarsz? Ha már attól a pasitól is pánikba esel, aki hosszú idő után először tudott igazán felizgatni, akkor itt sürgősen tenni kell valamit! – és megpróbáltam átkapcsolni a gondolataimat, elhessegetni a pánikot és szembe nézni a farkával. Talán először néztem meg egy faszt úgy igazán. Szépen lassan közelítettem, cirógattam, nézegettem. A hasán nyugtatva fejem barátkoztam a péniszével. Adtam magamnak egy esélyt, megmásztam egy lépcsőfokot, ott megpihentem, majd megengedtem magamnak, hogy most csak eddig jussak.
– Ne haragudj, de most nekem ennyi ment. – mondtam és belül végre nem utáltam magam, hanem mosolyogtam. Hisz ez egy nagy lépés volt.

Szerencsére a pasi megértő volt, s bár még néhányszor próbálkozott, a végén azt kommunikálta, nincs baj. Viccelődtünk, beszélgettünk még egy nagyot, s úgy tudtam távozni, hogy tényleg nem hibáztattam magam, viszont született bennem egy még mélyebb elhatározás: én bizony végére járok ennek a szexuális görcsnek! Feloldom. Fel tudom oldani.

Talán ez volt az a bizonyos fordulópont, aminek köszönhetően elkezdett ébredezni a szexualitásom. Ez volt az igazi pofon, ami helyrerakott.

Amikor itthon elmeséltem a barátnőmnek, ő döbbenten nézett rám.
– De hisz Te dugni mentél!
– Dehogy mentem dugni.
– Hát akkor mégis miért mentél?
– Ööö… nem is tudom… – s ráébredtem: – valószínűleg inkább arra vágytam, hogy titokban az asztal alatt összeérjen a kezünk. – „Biztonságban”, a többiek társaságában, ahol nem juthat el odáig a történet, hogy szex lesz, vallottam be magamnak. Ezért tudott izgalmas lenni, hogy titokban történtek a dolgok.
– Hát te tök hülye vagy.

***

Borival később többször is elővettük ezt a jelenetet, amikor a szextől, a fasztól, a férfi vágyától való félelmemmel dolgoztunk és én mindannyiszor pánikba estem. Kénytelenek voltunk egy másik képhez nyúlni, mert ebben nem tudtam máshogy reagálni. Újra, meg újra úrrá lett rajtam a pánik.

***

Ehhez képest most PoliLiliként, huncut kis punciskodó cicaként tértem vissza ugyanabba a szobába képzeletben. Már ki tudtam húzni magam, tudtam határozott nő lenni, aki nagyon is tudja, mit akar: csábítani. Meg akartam tapasztalni, milyen hatalmam van fölötte, érezni akartam, ahogy kíván: mert én is kívántam őt. Huncutkodva felnéztem rá, csavargattam a hajam, átkaroltam a nyakát, ahogy csókolt, s végigsimítottam a nadrágján…

***

Véget ért a szám a koncerten és én elmosolyodtam. Elöntött a boldogság nem csak az izgató fantázia miatt, de azért is, mert fellélegeztem: ráébredtem, hogy egy újabb szörnynek intettem búcsút. A szörny, ami a férfi vágyában testesült meg.

Egy másik farkat képzeltem a számba, miközben nyalt, de nem mertem megosztani vele, pedig tudom, hogy szeret együtt fantáziálni velem. Behúztam a fékeket és elkezdtem korlátokat állítani magam köré a pasizásban és ez nem jó. Senki sem kérte, hogy tegyek így, de valahogy ez jött védekező mechanizmusként.

Persze az is lehet, hogy a lelkem is azt kéri, lassítsak, de szerintem ez most inkább fogható a konfliktus-kerülésre. Mindenesetre öröm az ürömben, hogy ismét nem ütötte fel a fejét az a rég velem tartó kapcsolatfüggőség, aminek köszönhetően minden szembejövő, számomra vonzó pasiba tíz körömmel kapaszkodtam, s bemagyaráztam magamnak, hogy ő jó lesz nekem még akkor is, amikor ez igazából nem így volt. Most ezzel szemben a poliamoriának köszönhetően egyrészt végtelenül türelmes vagyok (ha három hónapot kell várni a következő epizódra, nekem az is tökéletes), másrészt nem esek kétségbe, ha valakiről le kell mondani. „Sebaj, van/lesz másik.” Nem ezen múlik a boldogság. Persze örülök, ha valami összejön és szép pillanatokat élünk meg együtt, de ha mégsem lesz románc, akkor is számtalan jó ember (barát, család) vesz körül.

A fantázia folytatódott: a farkat felváltotta egy punci, s most már azt nyaltam. Ezt már el is mertem mesélni, ezt már legálisnak éreztem mélyen belül, de ezután is keserű volt a szám íze, mert tudom, mennyire jó együtt fantáziálni, s most én is hozzájárultam ennek az óvatoskodó helyzetnek a megteremtéséhez.

A kép forrása itt.

Kicsit zaklatottan vágtam bele az akcióba pasival, éreztem, lélekben nem igazán vagyok jelen, amikor rájöttem: van itt egy jó kis módszerem, amit érdemes lenne leporolni: elképzelhetem, ahogy másik pasi farkát szopogatom, miközben pasi a puncimat nyalja. Egészen elfelejtettem már, milyen jól is működött ez: segít visszazökkenni a jelenbe, odakötni a gondolataimat a szexhez.

Épp hogy kezdtem beleélni magam, mikor pasi megszólalt:
– Jó, vagy rossz kislány vagy? Mert csak a rossz kislányok érdemlik meg a nyalást.
– Rooooosssz! – feleltem elnyújtva.
– Akkor jó! És mint rossz kislány, hány faszra vágysz?
– Úúúú… Kettőre! – vallottam be. (Ezt meg honnan neszelte meg?)
– És kié az a kettő?
– A tiéd és G-é… – hebegtem.
– Helyes. – biztatott és ezzel kezdetét vette a közös fantáziálás.

– És mit szeretnél azzal a két fasszal? – itt zavarba jöttem. – Az egyikünk dugjon meg, a másikunk nyaljon? – segített.
– Nem. Inkább azt szeretném, hogy Te nyalj, míg G farkát szopom.
– Jól van. És mesélj róla, hogyan szopnád? – fú. Na itt még jobban leblokkoltam. Mégis hogyan? Hogy lehet ezt szavakba önteni? De aztán csak sikerült…
– Hát… először körbenyalnám a makkját. Óvatosan megszopogatnám. Aztán végignyalnám a farkát és a golyóit.
– És te húznád magadra, vagy ő dugná bele a faszát a szádba?
– Ő…

Aztán egyre jobban belejöttem. Felbukkant G barátnője is, aki huncutul mosolygott, dicsért és biztatott:
– Ó, nézzétek, milyen szépen élvezi! – mondta a srácoknak, ahogy szokta a valóságban is. – Úgy, kiscica, nyald szépen G farkát! Ó, igen! – és tovább szopogatta a mellbimbómat.

Majd előkerültek további barátnőim is, akik már pasit kényeztették, ő pedig hangosan belenyögdécselt a puncimba. A lányok együtt nyalták a farkát és ujjazták pasi popsiját.

Csodálatos volt, teljesen elvesztem. Talán ennyire mélyen még sosem jártam.

Hiányoznak az igazi orgiák.

Az agyam tudja, hogy voltak olyan alkalmak, amikor nagyon élveztem a szexet, mégis most képtelen vagyok ezt elképzelni. Túlnyomó többségben vannak azok az emlékek, amikor az ellenkezőjét éltem meg: nem voltam jelen a saját testemben, esetleg kimondottan szenvedtem, s most, hogy egy ideje távol maradt az extázis, csók, vagy egy-egy ártatlanabb érintés közben újra azok a képek jönnek elő, amiket régen gyűjtöttem össze. Újraélem azt a mozit, amit hosszú évekig néztem.

Ez normális. – mondja a bölcs. – Ez egy új minta, amit hónapok, évek munkája lesz felülírni. Ne legyél türelmetlen magaddal. Akkor fog beépülni az újdonság a személyiségedbe, ha már sokszor elismételted, sokat gyakoroltad. Távol ugrani sem egy alkalom alatt tanulsz meg. Ne úgy képzeld el, mintha csak meg kéne másznod egy hegycsúcsot: inkább úgy, mintha egy házat építenél egy hegycsúcsra, amihez egyesével kell felhordanod az alapanyagokat. Évek munkája lesz.

Szeretem ezt a képet, amit kaptam. Most azzal a játékkal próbálkozom, hogy megpróbálok olyan mozdulatokat, pillanatokat felidézni, amikor teljesen elvesztettem a fejem. Adok is magamnak egy harminc napos kihívást, mert az már többször is bejött: minden nap legalább egy olyan élményt felidézni, elképzelni (fantáziálni), ami nagyon jó volt.

Egyből arra asszociálok, hogy T farka van bennem. Teljesen kitölt. Így vagyunk 1-2 órán keresztül és imádom minden pillanatát.
– Jézusom, mit csinálsz te velem! – mondja. – Igazi boszorkány vagy.
– Ugyanazt, mint Te velem… Elveszed az eszem.

Napokkal az együttlét után is éreztem magamban a farkát, mikor eszembe jutott. Néhány hét távlatából viszont teljesen a távolba veszett az érzés. Elszomorodok és görcsbe rándulok, sőt, leginkább haragszom magamra, amiért nem vagyok képes visszahozni az emléket, úgyhogy gyorsan továbbkapcsolok a távirányítóval:

Pasi nyalja a puncimat. Széthúzom a szeméremajkaimat, érzem, ahogy egy rombusz-alakban az egész puncimat átjárja a bizsergés. Ezt még csak egy-egy pillanatra sikerül halványan felidézni, de haladunk. Jó kiindulási pont.

Mire végére járunk a gomba-kúrának, én is visszatornászom magam a régi-új formámba. Tudom. Vagyis akarom.

A kép forrása itt.

Sikerült, ami eddig talán soha!

Dugunk. Pasi bennem – elég gyorsan a lényegre tért. Ez nem is gond, szokott működni különösebb előjáték nélkül is, de én most nem tudtam igazán ráhangolódni – talán azért, mert egy nagyobb vita után a lelkem még egy kicsit hüppögött. Már nem volt gond, nem volt fájdalom, de még nyalogattam a sebeimet, s emiatt nem tudtam annyira elengedni magam, mint máskor.
– Máskor-máskor. – Cöcög az agyam. Már megint mércét állítasz magad elé feleslegesen, már megint az orgazmusért szexelsz, nem az élvezetért.
– Tudom-tudom – szakítottam félbe. – Épp erre akarok kilyukadni! Várj türelemmel!

Végeztünk, pasi elélvezett, ott pihegett mellettem, s én azt éreztem, ennél többre van szükségem. Jót tenne egy jó kis szex-meditáció, egy kis agy-kikapcsolás, elveszni az érzékek forgatagában, s attól a lelkem is gyógyulna. Így hát következett, ami ilyenkor lenni szokott:
– Kinyalsz?
– Persze, örömmel. Szeretem a finom kis puncikádat!

Kényelmesen elhelyezkedtem az arcán, becsuktam a szemem, elengedtem magam. Csakhogy megszólaltak a fejemben a hangok:
– Basszus, tegnap nem fejeztem be azt a kimutatást!
– Fel kéne hívnom apámat.
– Mit is főzhetnék abból a sütőtökből?
– Vajon R barátnője, aki Portugáliában van, hogy viszonyulna hozzá, ha lefeküdnék a pasijával?
– Hohó! Állj! – kaptam észbe hirtelen. – Már Portugáliában jársz! De ki lesz jelen itt a nyalásban? Nem azért kérted, hogy nyaljon ki, hogy Te átéld, amit csinálsz? Koncentrálj! Vagyis ne koncentrálj! Csak figyeld, érezd, mit csinál!

Újra eltelt egy kis idő.
– Á, ez nem megy. Nem tudok jelen lenni. Végül is simán megmondhatnám, hogy most mégsem megy. – morfondíroztam. – Kizárt, hogy én most eljussak az orgazmusig.
– Figyelsz? – kapta fel a fejét az agyam. – Most van az, amikor az orgazmusban méred a szexet!
– Basszus, tényleg! – Esett le hirtelen.
Elkaptam a saját vállam, megráztam magam, jól a szemembe néztem, s ezt mondtam:
– OK, Lilikém! Figyelj ide! Nem az orgazmus a lényeg. Csak élvezd, amit csinál. Próbálkozz!

És akkor hirtelen bevillant N és az ő csodálatos farka, s képzeletben elkezdtem szopni, miközben pasi nyalt.

– Mmmm… Ez finom. – Éreztem, ahogy szopogatom, szívogatom…
– Lili! Ez hatalmas! – ujjongott az agyam. – Hisz Te szeretsz szopni!!!! Felizgat, ha egy farok a szádban van! Ilyen még nem volt! Atyavilág, de boldog vagyok!
– Fú, tényleg. – pirultam el, s szoptam tovább boldogan, a világ pedig elkezdett olvadni körülöttem.
– Hoppá! Sikerült! Még ez is! – tátotta el a száját az agyam, s még büszkébben mosolygott. – Még sosem sikerült így visszarántanod a messze kalandozó gondolataidat a jelenbe! És még ez a fantázia is! Baromi büszke vagyok rád, hogy meg tudtad engedni magadnak, hogy más pasira is gondolj, s ezzel le tudtad kötni annyira a tudatod, hogy máris tudod élvezni a nyalást.
– Mmmm… Igen… Ahhh… – tekeregtem, nyújtózkodtam, mint egy macska, s beleolvadtam pasi karjaiba.

A megkönnyebbüléstől és a sikerélménytől mámorosan felkacagtam, majd odafordultam pasihoz:
– Nem fogod elhinni, mi történt éppen…