Ribancok és cuki kislányok
Tanulok rosszkislánnyá válni. Vettem magamnak egy tankönyvet is hozzá: Barbara Keesling: Jó kislányok, rossz kislányok, csábítás és gyönyör. Meglepetés magamnak a fa alá…
Mit jelent az írónő szerint a rossz kislányság (ami szerintem borzasztó kifejezés)?
Aki imádja a szexet, szexuálisan magabiztos, fizikai gátlások nélkül él, szexuális étvágyat érez és tudja is, hogyan elégítse ki azt, rámenős, nem szégyellősködik, teljes életet él és rendkívüli orgazmuskészséggel rendelkezik.
Naná, hogy ezt szeretném. Ez kell nekem! „Én is rossz akarok lenni!” – mondogatom magamnak már napok óta, de közben érzem, nem ez a megfelelő kifejezés. Talán inkább (jó értelemben vett) ribancoknak kéne őket hívni.
Az egyik első feladat volt a könyvben, hogy gondoljam végig, milyen „ribancokat” ismertem. Ki volt az a barátnőm, munkatársam, akire illettek a fenti jegyek? És én teljesen elbizonytalanodtam, mert úgy éreztem, nem igazán volt olyan lány, vagy nő a környezetemben, aki igazi határozott, szeximádó, dögös vadmacska volt. Aztán elbizonytalanodtam. Az nem létezik, hogy nem volt ilyen! Inkább hihető az, hogy nem akartam mindezt észrevenni. Hogy annyira tiltottnak éreztem a szexualitást, hogy úgy tettem, ez nem is létezik a környezetemben.
Fotó: Pixabay @ Pexels
Volt több olyan barátnőm is, akit imádtak a pasik. Folyamatosan legyeskedtek körülöttük. Olyan lányok is bőven voltak, akik imádták a srácokat és mire megkezdték a középiskolát, már a sokadik kapcsolatukon voltak túl. Mi volt a titkuk? – kezdtem el gondolkodni, és arra jöttem rá, a mai napig fogalmam sincs róla. Amit kizártam, az a szépségük, vagy a mellbőségük. Szerintem nem ezen múlott. De akkor min?
Talán az, hogy már akkor nagylányként viselkedtek. Ez akkor ugrott be, amikor a könyv felszólított arra, hogy dobáljak ki mindent, ami kislányos, ami a kislány énemet erősíti, ami visszarepít a gyerekkoromba, ahol még nem volt szabad a szex. A kislányok cukik, nem szexik. Én pedig mindig is kislány voltam. Még most is az vagyok, ahogy itt ülök a plüss pulcsimban a laptop előtt.
Itt az ideje, hogy felnőjek, és kimásszak anyukám szoknyája alól.
A könyvet egyébként csak azoknak ajánlom, akik hajlandóak időt tölteni azzal, hogy az amerikai motivációs bullshitből kihámozzák az értékes mondanivalót. Akiket pedig kiver a víz ettől a stílustól (amit megértek), azoknak ígérem, írni fogok még pár bejegyzést arról, számomra milyen tanulságokoat hozott a könyv. És hogy álljon itt egy olyan könyv is egy szexéhes ribancról, amit viszont olvasni is jó: Abby Lee: Hol jár az eszem, amit meg is nyerhetsz tőlem. Részletek itt.
