Tag Archive for: kikényszerített_szex

Egyérintő

Volt időszak, mikor szerettem nagyon passzív lenni az ágyban. Illetve nem igazán szerettem, hanem csak erre voltam képes. Egyszerűen nem igazán vágytam arra, hogy érintsem, kényeztessem a másikat. Csak fogadtam a közeledését, hagytam, hogy szexeljen velem. Eltűrtem. Én nem kívántam sem őt, sem a szexet. A csókot, a bújást, a simogatást igen, de a szeretkezés már ijesztő volt számomra. Csupa kudarcélmény, rossz tapasztalat ért, ami felerősítette bennem a félelmet a szextől. Bár nem adtam fel, próbálkoztam rendíthetetlenül, de a sikerélmény jó sokáig elkerült.

Aztán jött expasi. Ő úgy festett, köszöni, jól megvolt szex nélkül is. Na persze egyáltalán nem bánta, ha volt, de azzal sem volt problémája, ha nem.

Hosszú ideig képtelen voltam hinni neki. Addig csupa olyan pasival volt dolgom, akik konkrétan azt mutatták, szenvednek, ha nem ejakulálhatnak. Márpedig én nem akartam, hogy rossz legyen a szerelmemnek, így együttműködtem. Így jelent meg a kikényszerített szex hosszú időre az életemben.

Expasi mellett elkezdtem biztonságban érezni magam. Kezdtem elhinni, hogy tényleg mondhatok nemet, hogy nem mindig kell, hogy eljussunk a dugásig. Ennek hatására pedig végre eljutottam oda, hogy elkezdtem játszani a farkával. Szeletelte a konyhában a kenyeret és én végigsimítottam a melegítőjén. Élveztem, ahogy dudorodik, s huncutul mosolyogtam hozzá. Mindketten szerettük ezt a játékot. Simogattam fogmosásnál, vasalásnál, TV nézés közben…

Aztán később találkoztam a tükörképemmel. Ez a lány, bár izgalmasnak találta, hogy többes szexben vehet részt és láthatóan élvezte is, összességében jóval kevesebb érintést adott, mint kapott. Nekem már néha úgy tűnt, csak fekszik és hagyja. És elkezdtem aggódni érte:

  • Mi van, ha nem szeretné, hogy lány érintse?
  • Lehet, hogy nem tudja feldolgozni, hogy lánnyal van, s bűnösnek tartja tudat alatt.
  • Vagy csak izgul?
  • Félek, hogy csak belehajszolja magát ebbe a helyzetbe, ahogy én is szoktam. Hogy nem is akarja igazán, hanem inkább azt akarja, hogy akarja a szexet. De ez nem az akaráson múlik.

És hát ha már az aggodalom megjelenik, ott lőttek az élvezetnek. Onnantól nem a saját életemet kezdtem élni (ahogy Hoppál Bori mondaná), hanem az ő vélt problémái miatt paráztam, azokat igyekeztem megjavítani, de nem ment. Az ő fejébe nem tudtam bekúszni, hogy helyre tegyem a dolgokat.

A vége az lett, hogy eltávolodtam tőle. Először megsértődtem, dacból, „csakazértsem” kényeztettem, holott szerettem simogatni a testét, játszadozni a puncijával, majd egyszerűen csak eltávolodtam tőle. Megszűnt szexuálisan vonzónak lenni számomra.

Azt hiszem, nagyon nehezen tud működni egy olyan szexuális kapcsolat, ahol csak az egyik fél mutatja ki a vonzalmát, míg a másik nem.

/Szerző:

A borotvált pénisz

A puncihoz képest a szőrös farokkal kapcsolatban már kicsit ellentmondásosabb a véleményem: szeretem is, meg nem is.

Tényleg nem jó szőrt prüszkölni, ez tény, bár ha már szopás, akkor ez kicsit úgyis mindegy, mert sok esetben pont a saját hajammal van tele a szám. Kiengedve szexibb… Ja, csak éppen piszok zavaró. Kész művészet hajat dobálva szopni.

Gyönyörűnek találom a szőrös férfitestet. Érdekes módon ez változott: kamaszkoromban rosszul voltam a szőrös mellkas gondolatától. Szegény barátunkat halálra cikiztük a lányokkal háta miatt: úgy éreztük, olyan, mint egy farkasember. Mikor izzadt mellkasának pamacsa kikandikált lazán kigombolt ingéből, a gondolattól is kirázott a hideg, hogy hozzá kelljen érnem. Gusztustalannak találtam, ha egy pasinak egybeért a szőr a hátán a hajával. Most meg? Órákat tudok játszani pasi buja mellkasszőrével. Imádok beletúrni, gyönyörűnek látom az ősz szálakkal együtt. Egy szexi medve, egy igazi férfi. Nyalogatni persze nem túl jó így a mellbimbóját, de a szépségért cserébe megéri.

Mégis hogy nézne ki, ha a szőrös mellkas és láb mellett a farka csupaszon ágaskodna? Nem, köszönöm.

Gyakran eszembe jut egy pasim 18 éves koromból. Elkotyogta, hogy nem hord alsónadrágot, s én rosszul lettem. Ez nem lehet higiénikus, engem nem erre neveltek! S mikor előkerült a teljesen csupaszra letolt farka, a helyzet fokozódott: elfogott az undor.

Keresem a jelzőket, mire asszociáltam sokáig a borotvált pénisz látványára. Igazából alapból undorodtam a férfi nemi szervektől, de a meztelencsiga külsővel ez csak fokozódott. Tolakodónak éreztem.
– Gyere, érints meg, vegyél a szádba. – mondta a csupasz fasz ellentmondást nem tűrően. Magára erőltette elhúzódó kezemet, majd rányomta a fejemet a rettegett péniszre. Agresszív volt és mindeközben nagyon elégedett magával. Büszke a külsejére és a merevedésére. Hiú volt. Undorodtam tőle.
– Menj innen! Hagyj békén! Bújj vissza a farmerba! – kiabáltam volna, de nem mertem. Túlságosan társfüggő voltam, meg akartam felelni a pasinak, így megengedtem, hogy rátegye a kezem a farkára. Sírtam belül. Tudtam, hogy én mondtam igent, s így még magamat is utáltam. Utáltam őt is, de rá szükségem volt.

Nem lett volna másképp ez persze, ha nem borotválja, mégis a csupasz fasz valószínűleg ezt a képet hívja elő bennem.

Azóta szerencsére jó élmények elkezdték felülírni az undort, s már tudom szeretni a meztelen péniszt is. Még úgy is, ha a borosta kidörzsöli a popsim.

Érdekel, mekkora a péniszed a többiekhez képest? Derítsd ki! Nézd meg a kutatásom eredményeit!

Kíváncsi vagyok, milyenek a magyar átlagok!
Péniszméretek kutatás
/Szerző:

Hányszor kell szexelni?

Sok-sok év kikényszerített szex után jött az a szakasz, mikor reményteljesen követtem a pasik igényeit, s igyekeztem tartani a tempót, de nem ment. Talán azért, mert túlzottan megszoktam, hogy nem vagyok jelen, kikapcsolom a testem, elkalandozok gondolatban, s várom, hogy vége legyen. Hagytam magam, mindig hagytam magam, sőt, kicsit talán tettettem is, hogy én is akarom. Egyrészt azért, mert úgy gondoltam, ez a pasinak jár, meg hát egy normális párkapcsolatban szexelni kell, másrészt reménykedtem, hogy javulni fog a helyzet. Küzdöttem, hogy jobb legyen, de folyamatosan csak kudarcokba ütköztem.

Én tulajdonképpen sosem kívántam a szexet, inkább csak a társadalmi elvárások miatt csináltam.

Aztán jött egy pasi, aki mellett elengedhettem magam. Már hetek óta randizgattunk, minden elképesztő lassan haladt, s amikor először kerültünk kettesbe az ágyban, akkor is csak addig jutottunk két óra alatt, hogy a melleimet cirógatta. IMÁDTAM! Hirtelen fellélegeztem és rácsodálkoztam: mégsem igaz, hogy minden pasinak kell a szex. Hogy nélküle szenved!

Csodálatosan lassan haladtunk és valószínűleg pont erre volt szükségem. Mellette végre előfordult, hogy ellazultam, hogy élveztem az érintéseket, hogy nem paráztam. Egészen addig, míg azon nem kezdtem parázni, hogy túl keveset szexelünk. Hisz még a rádió is statisztikákkal dobálózik: melyik országban mennyit szexelnek, sugallva ezzel azt, hogy a több a jobb. Mi meg hol tartottunk?
– Jesszus, tényleg ilyen szar pár lennénk? – ijedtem meg.

Szépen lassan vasárnapi szexelők lettünk. Esténként nem szexeltünk, hisz fáradtak voltunk. Reggel munkába kellett menni. Maradt a vasárnap reggel, amit rendszeresen én kezdeményeztem: nem azért, mert annyira vágytam rá, hanem mert úgy éreztem, ez a normális. Ha egy-egy hét kimaradt, úgy éreztem, bénák vagyunk. Azazhogy én vagyok béna. Csak magamat bírtam hibáztatni.

Mellette éreztem, hogy bár a hátam közepére sem hiányzik a szex, a gyakori együttlét pozitív hatással lenne a libidómra: szex után kezdtem el kívánni a szexet igazán. De nem bírtam rávenni őt a gyakoribb együttlétre.

Mióta új pasi berobbant az életembe, a gyakoriság egy teljesen új dimenziójába léptünk át. Beletapostunk a gázba. Most már akkor ijedek meg, ha nem szexelünk egy alkalommal, mert amúgy a „normális” az, ha egyből egymásnak esünk, mikor hazaértünk, majd még egy kör lemegy elalvás előtt, s ha olyan a reggel, akkor egy harmadik. Ez a tendencia két hónap alatt sem változott. Sőt, nem csak ő követeli: az igény és a vágy teljesen kölcsönös. Azt érzem, szükségem van rá, hogy kielégítsen. Csak a legextrémebb esetekben vagyok túl fáradt hozzá és sosem érzem úgy, hogy ez időpocsékolás lenne, hogy hasznosabban is el tudnám tölteni a szabadidőmet.

(Igen, úgy fest, szeretek Skarlát Betű bejegyzéseire válaszolni.)

3291019563_983d4d823c_b.jpg

Fotó: Andy Wright @ FlickR

/Szerző:

A kikényszerített szex

16 évesen végül sikerült összeakadnom egy olyan sráccal, aki nagyon nem bírt a farkával. Bár imádtuk egymást, és tombolt a szerelem, de volt egy hatalmas, feloldhatatlan ellentét köztünk: ő állandóan szexelni akart, én pedig sosem.

Hisztizett sok minden miatt, de talán a legtöbbet a szexuális vágyainak kielégületlensége miatt. Orgazmust akart, s nem bírta elviselni, ha nem kapta meg. Úgy adta elő, hogy ez valami borzasztó elviselhetetlen dolog, ami konkrét fájdalmat okoz. Kihisztizte, kikényszerítette a szexet. Én pedig rendszeresen megadtam neki, holott egy porcikám sem kívánta. Azért is, mert nem akartam, hogy szenvedjen a szerelmem, meg azért is, mert így legalább nyugtom volt. Így kezeltem a konfliktust. Volt is hozzá egy közös módszerünk, ami a legkevésbé volt kellemetlen nekem: ráfeküdtem teljes testtel, s addig dörgölőztem a farkához, míg el nem élvezett. (Hogy csodálkoztam később, hogy a következő pasiknak ez nem jött be.)

Évekbe telt és külső segítségre volt szükség ahhoz, hogy megbocsássak nem csak neki, de magamnak is. 

Neki azért, mert valahol úgy gondoltam rá, mint aki megerőszakolt. Pedig nem, hisz egyrészt én engedtem, én nem mondtam nemet, másrészt behatolás sem történt. Inkább lelki erőszak volt. Tisztán emlékszem az első alkalomra, mikor csókolózás közben a farkára tette a kezem. Vonakodtam, nem akartam. De hát mégiscsak a szerelmem kérte…

Ahogy utólag Borival átbeszéltük, rájöttem, hogy ő csak egy szerencsétlen kamasz volt, aki nem tudott mit kezdeni a testével és a vágyaival. Úgy kezelte a helyzetet, ahogy tudta. Nagyon is szeretett és rengeteg áldozatot hozott értem. Például, miután kértem, hogy inkább ne feküdjünk le egymással, csak érintések legyenek, ő belement, s így volt ez további hónapokig. Tényleg nem tudott leállni, nem lehetett vele félbehagyni az együttlétet, pontot kellett tenni mindig az i-re, de közben tudom, én is tudok frusztrált lenni a szex hiánya miatt, pedig az én vágyam valószínűleg még meg sem közelíti az övét.

Igen, évekig haragudtam rá, sőt még most is kicsit. (Jót tett, hogy ezt most újra leírtam.) De legjobban magamra haragudtam, mert hagytam magam. Mert nem mondtam nemet. Mert nem szerettem magam eléggé, nem törődtem magammal eléggé. Hagytam, hogy elbasszam a szexualitásomat évekre egy olyan pasi mellett, akit igazából sosem kívántam. Nem tiszteltem a saját testem, nem adtam időt magamnak. – Ilyeneket vágtam a saját fejemhez…

Közben pedig ott volt ez a 16-18 éves Lili, aki elképesztő boldog volt, hogy végre megkapta, amit annyira rég óta vágyott: egy kapcsolatot. Volt egy pasija, akihez tartozhatott. Aki szerette, akiről álmodozhatott, hogy egyszer majd feleségül veszi és a pasi osztotta az álmait. Fiatal volt, naiv és tapasztalatlan. Burokban élt.

Lili világ életében konfliktuskerülő volt. Nem bírta elviselni, ha rászóltak, ha azt érezte, csalódást okoz másoknak. Még idegenektől sem tudtam elviselni, ha nem az elvárásaiknak megfelelően cselekedett,

Évekig rágódott pl. azon, hogy a buszvezető bácsi egyszer rászólt, amiért nem köszönte meg neki, hogy megvárta Lilit a busz, mikor szaladt utána, pedig szegény Lili megköszönte, csak nem elég hangosan.

Pláne nem azoktól, akiket a legjobban szeretett. Így aztán a legkézenfekvőbb az volt, ha mindig jó kislány volt. És ezekben a helyzetekben, mikor a szerelme hisztizett, úgy tudott jó kislány lenni és elkerülni a hisztit, ha megadta a srácnak azt, amire vágyott. Megcsinálta a házi feladatot, még ha nem is szerette azt a tantárgyat.

Lili az akkori tudása szerinti legjobb megoldást választotta. Nagyon igyekezett. És működött, amit választott: a hisztinek vége lett, a szerelme boldog volt, ő pedig továbbra is megkapta a kapcsolatot, amit akart. Honnan tudhatta volna, hogy ennek következményei lesznek? Nem tudhatta, hogy ezzel hosszú évekre kiöli magából a vágyat. Az eredmény az lett, hogy a a szexet szorosan összeláncoltam a fejemben a következő asszociációkkal:

  • A pasiknak erre szüksége van. Az én pasimnak is, akit imádok. És én a pasimnak a legjobbat akarom.
  • A rendes párok szexelnek. Hetente legalább egyszer.
  • Szex nélkül nincs párkapcsolat. Ergo ha nem szexelünk, a kapcsolat sem működhet.
  • Ez nekem nem megy.
  • Gyorsan túl leszünk rajta.
  • Jaj ne! Már megint egy álló farok. Megint szexelni kell, ami megint kudarc élményhez vezet.

1858377949_56be825250_o.jpg

A kép forrása itt.

Szegény Lili nagyon félreértette a család, a média és a társadalom felé sugárzott üzeneteit. És nem volt kivel beszélgessen erről. Nem volt, ki segítse, ki feloldja benne ezeket a gátakat. Többek között nem volt honnan megtudnia, hogy ha sem az első csóknál, sem a követekzőknél nem volt meg a kémia a pasival, akkor nem fog menni a szex. És ha ezt a „vágy nélkül belemegyünk a szexbe” gyakorlatsort két éven keresztül rögzíti magában úgy, hogy előtte szinte még csak pozitív szexuális élménye sem volt, akkor ennek az lesz a hatása, hogy stabilan előjönnek a fenti asszociációk azok mellett is, akikhez már nagyon is vonzódik! És szerencsétlenségükre ezek az újabb srácok még szintén túl tapasztalatlanok és éretlenek ahhoz, hogy segíteni tudnának Lilinek megoldani a problémáit, pedig ők is nagyon szerették volna.

Szegény 16-18 éves Lili semmiről sem tehetett. Így aztán szépen megsimogattam a fejét, átöleltem, zokogtam egyet a vállán, s talán megbocsátottunk egymásnak.

/Szerző: